Másnap Jimin helyett Taehyung volt bent velem, én pedig kicsit jobban felszabadultam, mert így többet fogom látni, mint az elmúlt hónapban amit itt dolgoztam.

- Jó reggelt!- köszöntem neki mikor kiértem a pulthoz.

- Neked is.- mosolygott.

- Tegnap nem voltál túl kedves.

- Taperolt téged...

- Ez nem igaz! Csak megfogta a derekamat. Amúgy sem vagyunk együtt. És mi sem vagyunk együtt.- mutattam rá, aztán magamra.

- Bocsánat. Igazad van, nincs közöm ehhez.

- Ilyet nem mondanék, de mióta elmentem azzal a taxival azon az estén, azóta semmi sem történt. Feltételezem nem is akarsz semmit.

- Ez nem igaz.- hajolt vészesen közel.- Akarok, de tudod, hogy nem lehet. Ha nem a főnök lennék akkor te is tudod mi lenne már. Arra kérlek, hogy várj egy kicsit még.

- Mire?

- Arra, hogy átadjam az üzletet Namjoonnak.

- Csak ezt vagy az összeset?

- Az összeset.- hajolt el.- Akkor "szabad" leszek.

- És tudhatom, hogy ez mennyi időbe fog telni?

- Én sem tudom. Namjoon most készül megházasodni. Lehetséges, hogy utána.

- De jó! Ismerem a szerencsést?

- SeokJin az.

- De... De... E....

- Nem a főnöke Jinnek és már gimi óta együtt vannak.- magyarázta.

- Szerencsések... Bárcsak mi is ilyenek lennénk...- mosolyogtam fájdalommal telien, mellkasom pedig összehúzódott.

- Érdekes lenne ennyi év különbséggel.- gondolkodott el.- De valóban egyszerűbb lenne minden.- bólintott.

A nap további részében talán feltünően is, de többet néztem a telefonomat, mivel Yoogni folyamatosan írt, én pedig annyira boldog voltam, hogy visszajött, hogy nem tudtam megállni. Ez persze Taehyungnak is feltűnt és a nap végén, mikor már zártunk, lefőzött magának egy kávét, s elhívott leülni az egyik asztalhoz. Egymás mellé ültünk, de én csak a telefonommal foglalkoztam.

AGUSTD: Képzeld találkoztam ma Hoseokkal is! Elmennénk bulizni a hétvégén, nem jössz velünk?

Letjungcook: De! Őt is már régen láttam. Végre együtt a trió!

- Letennéd végre azt a telefont?- szólalt meg a mellettem ülő, szinte ijesztően mély hangon, s tudtam, hogy nem tetszik neki amit csinálok.

- Miért?- feleseltem vissza.

- Ha nem rakod le akkor kirúglak.- kortyolt bele az italba.

- Most mi a bajod?- raktam le a combomrs a készüléket.

- Nekem? Semmi, de az, hogy a vendégeket is megvárakoztatod a telefonod miatt, az már nem oké! Kinek írogatsz?

- Yoonginak. Tudod aki beadta az önéletrajzát.- dőltem neki a háttámlának.

- Fantasztikus. Szóval miatta van.

- Egyébként nem értelek, nem várakoztattam meg a vendégeket, sőt! Kiszolgáltam őket egyből! Szerintem csak azzal van a bajod, hogy nem veled foglalkozom állandóan.

- Hülyeség.- horkantott fel.

- Mire jó ez a veszekedés?- sóhajtottam fel.

- Ez egy munkahely, nem pedig a játszótér! Ne legyen többet nálad telefon.

- Oké. Kivehetem a hétvégét?

- Miért?

- Nagyon sokat kell tanulnom.- hazudtam, magam sem tudtam, hogy miért.

- Rendben.

- Biztos?- vetettem az arcára egy pillantást, de nem látszott rajta semmi.

- Persze. Végülis, Jimin addigra itt lesz. Hamarabb jön vissza.

- Akkor ti ketten lesztek?

- Valószínű. De lehet, hogy csak ő. Nem tudom mikor lesz valami más dolgom.

- Jó lesz ez így nektek, ha ketten lesztek?

- Ha jó, ha nem, ez munka.- vont vállat.

- Taehyung?

- Igen?

Jobbomat a combjára raktam, balommal pedig a nyakára fogtam, S úgy húztam közelebb magamboz, egészen addig amíg össze nem ért a szánt. A testemet megkönnyebbülés járta át, s újra éreztem a tűzet, amit azon az éjjelen mikor ő csókolt meg.