- Nem szeretem ezt a bolygót, mindig olyan meleg van - törölte le az izzadságcseppeket a homlokáról Xiumin.

- Én éppen ezért imádom - közölte vigyorogva Loey.

Vicces volt hallgatni, ahogyan a Főnix és a Hópehely vitatkoznak a hőmérsékletről. Nekem igazából nem volt véleményem a dologról, tudtam, hogy a Phorix XO7 közel van a Naphoz, ezért ilyen nagy forróság.

A csapat éppen felderítést végzett, ugyanis furcsa jelenségeket észleltünk a galaxis egyes részein, ezek pedig aggasztóak voltak.

- Hyun, tudnál nekem adni egy kis fényt? - pillantott rám vezetőnk, Suho, én pedig úgy tettem, ahogyan kért. Kezemben egy apró fénylabda jelent meg, amit a sötét terület felé irányítottam.

- Sejtettem - sóhajtott fel, mire mindannyian lemerevedtünk és őt kezdtük vizslatni. - Valami készülődik, össze kell szednünk az Exodeux darabjait és Exoplanetra szállítani őket, ahol el tudjuk zárni biztonságosan.

- Mi készülődik? - kérdezte Xiao Lu, miközben egy Loey által lángba borított sziklát lebegtetett.

- Valami nagyon rossz - felelte Suho, és nemes egyszerűséggel, hátrahagyva minket, elindult az űrsiklója irányába.

Egy emberként fordultunk a barlang felé, amelyet idáig a vezetőnk tanulmányozott, és bepillantva rajta, lélekfacsaró látvány tárult elénk: különböző bolygók lakóinak vérben ázott holttestei hevertek egymás hegyén-hátán.

Összenéztünk, én pedig kioltottam a fényt, majd Suho után indultam.

«—»

Az út Exoplanet felé csendesen telt, senki sem kommunikált, a gondolataink kitöltötték az elménket teljesen. Nem tudtam, mi vár ránk, de rettegtem. Az Exodeux hatalmas ereje nem való rossz kezekbe, így tudtam, mindent meg kell majd tennünk azért, hogy biztonságban legyen.

Igaz, a kiképzés alatt különböző pszichológiai tréningeket is kaptunk annak érdekében, hogy az érzéseink ne álljanak útban, de nem tudtak belőlünk kiölni mindent. Talán nem is akartak.

- Osztag, valami nincs rendjén - hallottuk meg a semmiből Xiao Lu hangját a rádiónkon keresztül. - Azt hiszem, követnek minket - folytatta.

- Én is észlelem, Xiao Lu - szólalt fel Kris is.

A kijelzőkre vezettem a tekintetem, és rögtön megpillantottam, miről beszélt a két társam. Nagyjából egymás mellett haladtunk mindannyian, ők ketten talán kicsit le voltak maradva tőlünk. Mögöttük pedig vörös színnel villogott három ismeretlen égi jármű, amelyek gyorsan közeledtek feléjük.

- Ettől féltem. Azt hiszem, megészlelték, hogy szaglászunk. Exodus, láthatatlan mód alkalmazása az összes űrsiklóra - Suho határozott volt, de mégis... mintha félt volna. És nem véletlenül tette.

- A parancs nem teljesíthető - a rendszer hangjának válaszát mindannyian hallhattuk.

- Xiao Lu, Kris, helyzet? - a főnök már kétségbeesettebben tette fel a kérdést.

- Itt vannak a seggemben, főnök. Azt hiszem, meglőtték a hajóm hátulját - minden olyan gyorsan történt. Kris jelentése után egy hatalmas robbanást hallottunk, a kapcsolat pedig megszakadt.

- Xiao Lu, jelentkezz! - ezúttal Hoon utasította csapattársunkat, ám válasz nem érkezett, csak üres robaj hallatszott a rádióból, majd... ismét egy robbanás. - Xiao Lu! Xiao Lu, jelentkezz! - ismételte el a szavakat a szervezet legfiatalabb tagja, feleslegesen.

A két ügynök siklója eltűnt a radarról, teljesen megsemmisült. Esélyük sem volt túlélni. Ám az idegen járművek folytatták útjukat felénk.

- Exodus, láthatatlan mód alkalmazása az űrsiklókra, azonnal - szólalt fel ismét Suho, a rendszer pedig pár másodperc után teljesítette a parancsot.

Egy szó nélkül ültünk a járműveinkben, a motort is leállítottuk, csak lebegtünk. Egyikünk sem mert levegőt venni, nem tudtuk, mivel állunk szemben. A három idegen égi jármű elhaladt mellettünk, így jobban meg tudtuk őket vizsgálni. Modernek voltak, sötétített üvegekkel, így a benne ülőket nem láthattuk.

Még miután elhaladtak is, órákig lebegtünk a semmi közepén mielőtt elindultunk volna.

«—»

- Mégis mi a fene volt ez? - tombolt Hoon, miután landoltunk Exoplaneten, és kiszálltunk az űrsiklóinkból.

- Elkezdődött - mondta Suho. - Nem vagyok benne biztos, mivel állunk szemben, de...

- De mi? Elveszítettünk két embert, Suho! - kiabált a legfiatalabb, mi pedig csak mélyen hallgattunk.

- Elég! Az istenit, tudom! - emelte fel a hangját a vezetőnk. - Éppen ezért kell sietnünk. Össze kell raknunk az Exodeux darabjait, mielőtt mások szerzik meg - mondta egy fokkal higgadtabban.

- Azt sem tudjuk, hol vannak a darabok - mondta D.O. elgondolkozva.

- Mi nem tudjuk... - kezdett bele Suho, Lay pedig közbevágott.

- De az Exodus igen - fejezte be a mondatot.

- Az nem fogja visszahozni őket. Semmi sem hozza vissza őket - mondta Hoon üres tekintettel.

- Ezért kell megmentenünk, amit csak tudunk, hogy ne legyen hiábavaló a haláluk. Gondolkozz tisztán, katona! - utasította határozottan Chen.

Csend telepedett ránk, senki sem tudott mit mondani, hiszen az egész olyan hihetetlen volt. Xiao Lu és Kris nem fognak visszajönni, ezt tudomásul kellett vennünk.

Bementünk a központba, egyensen a konferenciaterembe, ahol egy hatalmas asztal foglalt helyet, körbe székekkel. A monitoron kívül semmi nem volt a falon, ablakok sem. Mindenki leült a saját helyére.

- Exodus, szükségem van minden információra az Exodeuxról. A titkosítottakra is - mondta Suho.

- Kérem, adja meg a jelszót - hallatszott a gép hangja.

- We are one - mondta, a rendszer pedig beljebb engedte. Ezek után még meg kellett adnia a szükséges dolgokat, hogy teljesen be tudjon lépni.

- Az Exodeux egy kocka alakú kristály, amely évszázadok óta létezik. Különlegessége abban rejlik, hogy többek között obszidián, rubin, smaragd és ónix is található benne, illetve képes kiválasztani a galaxisban olyan különleges élőlényeket, amelyek elbírják azt a hatalmas erőt, amit rájuk ruház - figyelmesen hallgattuk az alap információkat, ezeket már mindannyian tudtuk. - Évekkel ezelőtt 12 katonát választott ki, miután ez megtörtént a kockát öt részre bontottuk és öt különböző bolygón szórtuk szét, melyek nevei Ratera, Xenarth, Nolla Z60, Vuliv és Föld.

Föld? Onnan származunk.

- Két fős csapatokra kell válnunk és lehetőleg feltűnés nélkül megszerezni a darabokat - mondta Suho. - Exodus, mik a bolygók helyzetei?

- A Földön, a Raterán és a Vulivon van élet, ám Xenarth és Nolla Z60 kihalt, veszélyes bolygó. A koordinátákat jelszóval védve az űrsiklók rendszerébe továbbítottam - mondta a gépies női hang.

- Köszönjük, Exodus! Loey, Hyun, Ti mentek a Földre, Chen és Xiumin a Raterára, D.O. Kaival a Vulivra, Hoon és Tao a Xenarthra, Lay pedig velem jön a Nollára. Mint mondtam, kevés feltűnés, gyors és precíz munka – közölte Suho, mindenki elmorgott valami értettem szerűt.

– Hány napunk van? – szólalt fel Kai.

– Mivel mindegyik bolygón másképpen telik az idő, Exodus egy speciális órát szolgáltat nekünk, ami az itteni idő szerint jár. Hogy biztosan mindenkinek sikerüljön teljesíteni a küldetést, egy hét lesz megszerezni a keresett Exodeux darabot. Természetesen ez van, akiknek egy órának, van, akinek egy hónapnak fog tűnni, éppen ezért nem kell várni egymásra, amint megvan a keresett tárgy, azonnal vissza kell jönnünk Exoplanetra. Minden világos? – Suho mindig is precíz volt, ezt igazából nem bánta egyikünk sem, sőt ezért lett ő a vezetőnk.

– Felszerelés? – tette fel a következő kérdést Loey.

– Exodus, biztosítsd számunkra a legjobb egyenruhát és a legjobb fegyvereket a szükség esetére – mondta a főnök a rendszernek.

«—»

A Phorix XO7-es expedíció tapasztalata indította el a csapat fő küldetését. Az Exodeux biztonságba helyezése volt a cél innentől kezdve, mert úgy vélték, hogy az - akkor még teljesen ismeretlen - ellenség veszélyt jelenthet az univerzum békéjére.

A további expedíciók megtekintéséhez jelszó szükséges.

Adja meg a jelszót:

WE-ARE-ONE

A jelszó helyes, kérem, adja meg a szükséges adatokat.

Név: HYUN

Azonosító: NO°04

Kód: 06-05-92

Belépés engedélyezve. További adatok betöltése folyamatban...