*Luna szemszöge*

Az éjjel alig aludtam pár órát. De ki az, aki képes sokat aludni, mikor egy teljesen másik kontinensre költözik és ott kell egy új iskolában kezdenie az évet? Jó kérdés. De hogy nem én, az biztos.

Már hajnali hatkor kipattantak a szemeim, pedig nem vagyok egy korán felkelő típus. Reggeli rutinom elvégzése után,felkaptam magamra az egyenruhát, ami kék szoknyából, és egy fehér ingből állt. Hosszú, szőke hajamat kifésültem, majd raktam bele egy kék csatot. Táskámat a hátamra kapva sóhajtottam egy nagyot, aztán kiléptem az ajtón, és elindultam az iskolába, ahol fogalmam sem volt mi vár rám.

Az épület hatalmas volt és rideg. Hirtelen annyira jól esett volna magam mellett tudni az anyukámat, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Az emlékek hatására könnyek szöktek a szemembe, amiket az ingem ujjával azonnal letöröltem, és határozottan beléptem az iskola bejáratán. A portás morogva pillantott felém, úgyhogy inkább sietve elsiettem a lépcsők felé, mivel az osztályom terme ott van. De nem emlékeztem pontosan a terem számára. Százötvennégy vagy százötvenhét? Rövid álldogálás után, benyitottam az utóbbiba. Velem egyszerre valaki bentről is lenyomta a kilincset, így az ajtó nyitódása után szinte egymásnak ütköztünk. Egy nálam sokkal magasabb barna hajú fiú állt előttem.

-Öhm... A 10. B-t keresem - mondtam halkan, mire a ő kedvesen elmosolyodott, én meg magamban meglepődtem a különleges téglalap alakú mosolyán.

-Ez nem az. Ott a 10. B - mutatott a százötvennégyes ajtóra.

-Köszönöm - hajoltam meg, majd odasétáltam a saját osztályomnak ajtajához. Beléptem, mire minden tekintet rám szegeződött. Már az egy hónapos ittlétünk alatt megszoktam, hogy itt Koreában furcsán méregetnek a kinézetem miatt, mivel látszik rajtam, hogy nem vagyok teljesen ázsiai. De ez akkor is rosszul esett. Szégyentelenül bámult mindenki, ez miatt hatalmas zavarral sétáltam végig az osztályon, hogy az utolsó előtti sor egyik padjába leüljek. Borzasztóan rosszul esett éreznem magamon a tekinteteket, úgyhogy figyelem elvonásként elkezdtem rajzolgatni.

A rajzolásban és a gondolataimban való elmélyedésből a csengő idegesítő hangja ébresztett fel. Pár pillanat múlva belépett egy alacsony szemüveges nő.

-Szervusztok gyerekek! - mosolygott - Mint látjátok, ettől az évtől egy személlyel bővül az osztály - mosolygott rám - Kim Luna, gyere, mutatkozz be! - hívott ki, mire kelletlenül felálltam. Pedig olyan jól éreztem magam a helyemen ülve, feltűnésmentesen.

-Kim Luna vagyok... - kezdtem a bemutatkozásomat, de valaki félbeszakított.

-Kit érdekel? - szólt közbe az egyik osztálytársam, amire az egész osztály zengett a nevetéstől. Én meg csak álltam ott mindenki előtt, és legszívesebben elsüllyedtem volna valahova jó mélyre.

-Jimin, legyél csendben - nézett rá a tanárnő szúrósan, majd felém fordulva bólintott, jelezve, hogy folytathatom.

-...Tizenhat éves vagyok, Angliából költöztünk ide egy hónapja - hadartam remélve, hogy minél hamarabb túl leszek a bemutatkozásomon - Hát... Ennyi - indultam meg a helyemre, de valaki kitette elém a lábát, ezzel elgáncsolva engem. A többiek újra nevetésben törtek ki én pedig próbáltam feltápászkodni a földről, ami sikerült is. Elképedve néztem a lányra, aki az esésemet okozta. Ő csak gonosz mosollyal nézte az ingem, mire én is odapillantottam. A behordott sárnak köszönhetően jókora barna foltok díszelegtek a fehér ruhadarabon. Igyekeztem nem elsírni magam a megaláztatás miatt, de nem ment könnyen. Lehajtott fejjel ballagtam a padomhoz, majd az órák végéig magamat összehúzva próbáltam minél csendesebb lenni. Tipikus év elejei osztályfőnöki órák, ahol a tanár lediktálja, mire lesz szükségünk ebben az évben.

Ebédszünetben a tömeget követve eljutottam az étkezdébe. Beálltam a sorba, majd a tálcámat kezemben tartva nézelődtem, hogy hova ülhetnék le, mikor valaki megállt előttem. Mégpedig a lány, aki elgáncsolt. Kedvesen mosolygott rám, aztán egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése. Hirtelen elvette a levest a tálcámról és egyszerűen a fejemre borította. Az egész ebédlő rajtam szórakozott, a koszos hajam alól kipillantva láttam, hogy képek is készültek rólam. De nem tudtam semmit tenni. Csak egyszerűen álltam, tűrve a megaláztatást. És még ha ez nem lett volna elég, a lány erősen megragadta a vállamat, körmei szinte bőrömbe mélyedtek.

-Na, most azonnal veszed le róla a kezed! - hasított végig a helyiségen egy nem túl hangos, de annál határozottabb hang, mire az egész ebédlőre csend telepedett.

Sziasztok Virágszirmok <3
Ez lenne az első rész
Remélem tetszik :D