Meg is hoztam a következő részt. :)

Miután megérkeztek, Fury vezetésével elindultak az egyik konferenciaterembe. Lokin még mindig bilincs volt a biztonság kedvéért, és a két mutáns mögötte haladt, Thor pedig előtte.

Mind a katonák, mind a fiatal mutánsok megbámulták a csapatot. Nem volt senki hozzászokva idegen felnőttek érkezéséhez. Amethyst és Lorna volt a két legidősebb mutáns a létesítményben. X professzortól ugyan kaptak megfelelő képességű jelölteket, de azok mind fiatalok, maximum tinédzserek voltak.

Fury az első kihallgató előtt megállt, és betessékelte a csapatot. Miután Lorna is belépett, becsukta az ajtót, és helyet foglalt a köralakú asztalnál.

- Nos, ugyan már egyszer elmondtam, hogy mi lesz a feladatod, de azért még egyszer a tudtodra adom. Hátha először nem teljesen volt érthető. - kezdte ridegen Fury - A fiatal mutánsokat fogod tanítani arra, hogy hogyan használják a képességüket. Tapasztaltuk, hogy hogyan használod a mágiádat, szóval megfelelő tanár leszel.

- És mégis hogyan tanítsak ilyen... - akadt el egy pillanatra - Mutánsokat?

- Majd megoldod valahogy. Rád lesz bízva, a lényeg, hogy segíts nekik abban, hogy kezelni tudják a képességeiket.

- És ha nem akarom? - kérdezte felvont szemöldökkel Loki.

- Adunk neked egy esélyt. Ha nem élsz vele, Thor visszavisz Asgardra, és vagy börtönbe csuknak, vagy kivégeznek. Válaszhatsz. - közölte Fury és nemtörődöm módon vállat vont - Megéri a börtön és a halál, vagy hajlandó vagy fejlődni?

Loki nem válaszolt, amit Fury egy biccentéssel konstatált.

- Hallgatás beleegyezés. Holnap a lányok eligazítanak, megtartják az első edzést és felmérést. Ma még nincs dolgod.

- Hurrá. - jegyezte meg szarkasztikusan az istenke.

- Thor, itt tartózkodhat addig, ameddig kívánja. Annyi a kikötésem, hogy nem avatkozik bele senkinek a munkájába és nem hátráltat senkit.

Az említett biccentett, Fury meg ezúttal a két mutáns felé fordult.

- Ti megmutatjátok újdonsült vendégeinknek a lakhelyüket. Valamelyikőtök meg rakja is helyre az új tanárunkat. - pillantott végig Loki sebein - Mehettek.

- Börtöncellát kap, vagy valami normálisabbat? - kérdezte Loki felé biccentve Viharmadár.

- Cellát, de azok közül valamelyik jobbat. És a bilincset cseréljétek ki erre. - adott át a lánynak egy szökésgátló nyakörvre hajazó valamit.

Amethyst felállt, és biccentett a két asgardinak, hogy kövesse őt.

- Én viszem Thort. - mondta lelkesen Lorna, és azonnal elindult a lakhelyek irányába.

Amethyst sóhajtott egyet, és az ellenkező irányba indult.

- Indulás. - szólt hátra Lokinak.

Néma csöndben haladtak végig a folyosókon. A létesítmény legvége felé tartottak, ami legmesszebb volt a bejárattól, a garázstól és a lifttől. Csak Amethystéknek illetve Fury-nak volt engedélye a cellákhoz. Rendelkeztek egy speciális kóddal, amit csak ők tudtak. A lány sejtette, hogy Loki képes lenne megszökni, de reménykedett benne, hogy nem fog. Nagyon nagy szükség volt egy rendes tanárra. Ugyan a két lány eddig nem volt rendes bevetésen, de mindenféle terroristákat meg egyéb veszélyes elemeket kapcsoltak már le. De az aznapi New Yorki eset volt az első komoly ügyük.

Megérkeztek a cellákhoz, Amethyst bepötyögte a kódot, majd a kijelölt táblára küldött egy plazmatöltete. A zár olyan speciális módon volt megcsinálva, hogy csak Fury kulcskártyájával, Amethyst plazmatöltetével, vagy Lorna képességével lehetett bejutni. Utóbbi csak simán a képességével megbuherálta a fém zárat, ami azonnal ki is nyílt.

- Ez volna a rezidenciád. - mutatott körbe a szobában a lány.

Nem volt túl nagy, két helyiségből állt, de cellához képest kifejezetten luxusnak számított. Az egyik helyiségben volt az ágy, egy kisebb fotel meg egy könyvespolc, a második helyiség volt a fürdőszoba.

- Cellának nem is rossz. Asgardon rosszabbat kapnék. - dünnyögte Loki. 

Amethyst betessékelte az istenként és lecsatolta az övéről a nyakbilincs szerű szerkezetet. Előszedte a kulcsot, amivel a sima bilincs nyílott, és odalépett Lokihoz.

- Gyere ide. - kérte a lány, amint rájött, hogy hogyan kell működtetni a bilincset.

Loki odasétált Ametyhsthez, az meg egy mozdulattal felcsatolta rá a nyakbilincset, még mielőtt ellenkezni tudott volna.

- Ez most komoly? - forgatta a szemét a férfi - Már így is van egy bilincsem.

- Amit éppen készülök leszedni. - lóbálta meg Loki szeme előtt a kulcsot - Add ide a kezed.

Kinyitotta a bilincset, majd az övére helyezte, Körbenézett a helyiségben, és szinte azonnal kiszúrta a kis piros elsősegélydobozkát.

- Lehetőleg most ne ellenkezz. - szúrta oda, miközben előszedte a megfelelő fertőtlenítőszereket.

Visszasétált Lokihoz, és megszakértette az arcát. Volt pár csúnya sebe, ami egyértelműen kezelésre szorult. Bár Amethyst sejtette, hogy a férfi asgardi létére gyorsabban gyógyult az átlag embernél, azért nem akart kockáztatni. Először Loki orrán éktelenkedő nagy vágással kezdett.

- Ez most lehet, hogy csípni fog egy kicsit. - szólalt meg a lány, miközben a fertőtlenítőről öntött egy kicsit a kezében tartott vattapamacsra - És az ég áldjon meg, ülj le kérlek. Alig érlek fel.

Loki a lány szavain felnevetett, de engedelmesen helyet foglalt a fotelban.

- Remélem, megfelel. 

- Tökéletes. - vigyorgott rá a lány.

Óvatosan megérintette a férfi éles állcsontját úgy, hogy ne érjen hozzá az ott lévő sebhez és egy kicsit felfelé fordította a fejét. Loki halkan összeszisszent a fertőtlenítőtől, ahogy a sebhez ért, de egy szava sem volt. Végighaladt a homlokán lévő két seben, a szeme alatt lévőn, meg a maradékon.

- Mi történt veled? - kérdezte a lány felvont szemöldökkel - Jó szarul nézel ki.

- A nagy zöld szörny történt. - dünnyögte kelletlenül Loki.

- Áh, Banner? Ő jó arc, ha nem dühítik fel. - jegyezte meg Amethyst - Van bármi óhajod még? Valahol fáj, esetleg csúnya sebed van, amit ki kéne tisztítani vagy össze kéne varrni?

- Jó kérdés. - vont vállat a férfi - Földhözvágtak párszor, szóval feltehetőleg van.

- Rendben, azt majd megoldod. - felelte a lány, és visszarakta az egyik polcra a dobozkát - És most rátérek a lényegre. Kaja háromszor van egy nap, ha emellett akarsz valamit, akkor a konyhában kell kérned vagy csinálnod. Első körben majd eljövök érted, mert nem bízunk benned annyira, hogy hagyjuk, hogy egyedül lófrálj. Én kísérgetlek ide-oda, majd valamikor kapsz egy rendes körbevezetést is. - hadarta a lány - Ma békén hagyunk, pihenj, olvass, amit akarsz. Holnap lesz egy közelharci felmérés. A tanításba bele fog tartozni a harci képzés is, nem csak a képességek feltárása. Felmérünk Lornával, hogy mennyire vagy jó pusztakezes, illetve egyéb fegyveres harcban. Aztán ha akarod, agyalhatunk azon, hogy hogyan fogod tanítani a gyerkőcöket. De azért javaslom, hogy már ma gondolkodj rajta, mert holnapután bedobunk a mélybe. És ha nem akarod Asgradon végezni, akkor azt tanácsolom, hogy vedd komolyan a dolgodat. Az első gyanús pontnál átadunk Thornak és mehetsz az asgardi tömlöcbe. - közölte a kelleténél kicsit ridegebben a lány - Bocs a nyers fogalmazásért, piszok fáradt vagyok. Bármi kérdés?

- Meddig leszek próbaidőn?

- Ameddig szükséges, és meg nem bizonyosodunk arról, hogy tényleg nem akarsz átverni minket. - közölte a lány, és meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében, mert a fáradtságtól majdnem elvesztette az egyensúlyát - Persze nem teljes garancia, de a jó kapcsolat a bizalomra épül. Szóval szép lassan kezdjük. Először majd ha már ott tartunk, akkor hagyunk egyedül közlekedni. Aztán utána levesszük a nyakörvet, végül pedig jöhetsz bevetésre, ha akarsz. Bár az utolsót nem ajánlom annyira, az előző tanárunk is túl sokat pattogott, és pont egy bevetésen halt meg. - félrebiccentette a fejét, és még egyszer végigmérte Lokit - De mivel te asgradi vagy és nem olyan nyeszlett, mint az elődöd, téged már lehet, hogy nem féltenélek. 

- Igazából nem vagyok asgardi. - jegyezte meg halkan Loki.

Amethyst felvont szemöldökkel bámult vissza az istenre, majd, amikor felfogta, hogy feltehetőleg hosszú sztoriról lesz szó, ismét megszólalt.

- Holnap elmesélheted, ha akarod. Ma még biztosan meglátogatnak, de nem ígérem, hogy én. Most viszont engedelmeddel elmegyek lepihenni, mert mindjárt elájulok a fáradtságtól. - intett egyet a lány, de az ajtóban még visszafordult és halványan elmosolyodott - Ne szökj meg.

§

Miután a lány elment, Loki még jó hosszú ideig bámult maga elé. Érezte, hogy Thanos agymosása Hulk csapkodása következtében szinte teljesen elmúlt. Az attitűdjét csak azért tartotta meg, mert ő volt a Csínytevések Istene. De legbelül nagyon furán érezte magát.

Kapott egy második esélyt. Pontosan tudta, hogy Asgardon Odin kivégeztetné azokért, amiket akarva-akaratlanul elkövetett. Hülye lett volna elcseszni az egyetlen esélyét. 

Másrészről kapott egy feladatot. Egy fontos feladatot, amiben megbecsülik. Amivel fontossá válhat. Szinte pótolhatatlanná. És egész élete során erre várt. Hogy ne Thor árnyékában kelljen élnie. Ugyan nem uralkodás volt, de nem is volt benne biztos, hogy akart-e egyáltalán uralkodni. Asgardon csak azért, hogy Thorral dacolhasson. Midgardon meg Thanos hatása miatt. 

És még itt volt ez a lány. Amethyst. Aki normálisan kezelte, nem úgy, mint egy darab koszos rongyot. Nem úgy, mint egy szörnyet vagy egy örök vesztest, ami volt. Remélte, hogy ez nem csak addig lesz így, amíg meg nem tudja, hogy micsoda. Bár nagyobb szörny úgy sem lehet már azok után, amit Midgardon művelt.

De valahol érezte, hogy a lány nem ítélkezik olyan könnyen. Nem tudta megfogalmazni, hogy miért, de érezte. Nem volt sok fogalma arról, hogy ezek a mutánsok pontosan kicsodák-micsodák, de ha azok, amire gondolt, akkor hasonlóan megkínzott lelkek lehetnek, mint ő. Akiket soha nem értettek meg, és mindig lenézték vagy éppen alábecsülték.

Akiket szörnyeknek tartottak, pontosan úgy, mint őt.