- Beülünk leghátulra? - kérdeztem Jungkooktól, amikor már sikeresen lepasszoltuk a bőröndjeinket a buszsofőrnek, aki a csomagtartóba igyekezett a legnagyobb rendet csinálni.

- Csak ketten? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Taehyunnal és Soobinnel.

- Nekem jó - vonta meg a vállait, én pedig egy hatalmas mosoly kíséretében kikerültem őt és felszaladtam a busz hátsó ajtaján.

Leszerveztem, hogy valóban négyen ülhessünk leghátul, szerencsére nem tört ki a harmadik világháború a leghátsó ülésekért, viszonylag hamar belementek a lányok, hogy helyet cseréljünk. Nagyjából tíz perc múlva már útnak is indultunk, miután végig hallgattuk az osztályfőnök beszédét. Mondjuk nem figyelt rá senki szerintem rajtam kívül - mondjuk nekem is nehezemre esett, mert rohadtul másnapos voltam -, amit meg is jegyzett az utolsó mondatában. Hát igen, reggelinél rajtam kívül nagyjából öten voltak jelen - akik tegnap este nem ittak -, még a szobatársaimat sem bírtam lerángatni magammal. Nekem sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy ha másnapos vagyok, akkor muszáj egyek valamit, vagy még másnap is rosszul leszek, ezért bármennyire is szarul voltam, lementem reggelizni.

- Na, tisztázunk valamit! Aki pofázni vagy hangoskodni mert, azt kitesszük! - állt fel az egyik ülésről Hajoon és a hitelesség kedvéért még fel is emelte a mutató ujját.

Erre persze mindenki felháborodott, hogy amúgy sem akartak pofázni, hanem aludni, szóval nem kell főnökösködni. Jungkook ült az ablak mellett, mellette én, jobbomon Taehyun, Soobin meg két helyet foglalt el, hiszen elterült, mint a Kis-Alföld. Fejemet Jungkook vállára döntöttem és úgy pihentettem a szemeimet, viszont mielőtt még álomba merülhettem volna, Taehyun sóhajtott egy hatalmasat és megköszörülte a torkát. Erre mind a hárman rá pillantottunk, akik ugye a hátsó üléseken tartózkodtunk.

- Nem akartok nekünk valamit mondani? - pillantott rám és az ablak mellett ülőre, mire nyelnem kellett egy aprót.

- Biztos, hogy ezt itt szeretnétek megbeszélni?

- Igazából szerintem ezen nincs mit megbeszélni, mert még a vaknak is leesett volna, hogy mi folyik köztetek - szállt be a beszélgetésbe Soobin is.

- Valóban? - kérdezte Jungkook, mire két határozott bólintás volt a válasz.

- Reméljük, hogy valóban boldogok vagytok együtt és, hogy nem csak egy futó kalandról van szó! - veregette meg vállamat Taehyun egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Én is remélem - szólaltunk meg egyszerre Jungkookkal, ezért mind a négyünkből kitört a nevetés, ami miatt vagy hatan lekiabáltak, hogy kuss már, mert aludnának.

- Aki éjjel legény, az nappal is legyen az! - kiabáltam vissza határozottan, majd szemeit megforgatva hajtottam rá a fejem ismét Jungkook vállára.

Összekulcsolta az ujjainkat, majd kaptam egy apró puszit a fejem búbjára, amit hatalmas mosollyal díjaztam. Eszembe jutott a tegnap este, bár nem teljesen emlékeztem rá. Vannak részek, amik kimaradtak, például, hogy miért Jungkook ágyán aludtunk fent és miért nem lent, vagy, hogy mikor öltöztünk át mindketten pizsamába. Viszont arra emlékszem, hogy nem feküdtünk le, Jungkook leállított, nekem pedig eszem ágában sem volt erőszakoskodni vele, már azzal is teljesen beértem, hogy mindketten kielégítettük egymást, és végre senki sem zavart meg minket. De nem bántam meg semmit, a reggeli beszélgetésünk során pedig az is kiderült, hogy Jungkook sem bánta meg a történteket.

Nyomtam egy puszit a nyakára, majd egyet az arcélére és kicsit sem törődve azzal, hogy hányan látják majd, az állánál fogva húztam oda magamhoz, hogy megcsókolhassam. Nem érdemlem meg ezt a srácot, komolyan mondom. Elmosolyodtam, amikor elhajoltam tőle és megjegyeztem, hogy még mindig puhák az ajkai. Erre ő meg közölte velem, hogy még mindig rohadtul jól csókolok, ebből persze az lett, hogy még hosszú percekig képtelenek voltunk elválni egymástól. Végül megbeszéltük, hogy megpróbálunk aludni, hiszen Jungkooknak iszonyatosan fájt a feje, én meg nem akartam, hogy rosszul legyen, ezért derekát átölelve próbáltam elaludni. Bár annak köszönhetően, hogy a busz leghátuljában ültünk, rettenetesen ringatózott a busz és engem például rendesen zavart.

Nem aludtam végül semmit, hanem három órán keresztül csak ültem és hol Jungkookot, hol pedig az elsuhanó tájat tanulmányoztam. Az elmúlt napokon kattogott az agyam és egyrészről nagyon örültem, hogy úgymond összejöttünk - bár igazából nem mondtuk még ki -, másrészről meg kicsit féltem, hogy mi lesz, ha hazamegyünk. Ugyan így keresni fogjuk egymás társaságát, vagy ugyan úgy fogunk egymással viselkedni, mint a kirándulás előtt? Ettől nagyon tartottam, hiszen ha rajtam múlik, akkor már holnap suli után elviszem valahova randira, csak, hogy a kedvében járjak, viszont nem tudom, hogy ő hogyan tervezi a jövőnket. Jövőnket? Egyáltalán van közös jövőnk? Ha most nem aludna mellettem jó ízűen, akkor biztosan megkérdeztem volna, hogy mit gondol, de nem volt szívem felkelteni őt, ezért ismét végig tanulmányoztam arca minden kis részletét, mert még mindig rohadt helyesnek és gyönyörűnek tartottam.

Majdnem két órát aludt mellettem Jungkook, viszont egy idő után mocorogni kezdett, ezért felkeltem róla, mert lehet, hogy elzsibbadt a válla miattam, vagy csak szimplán kényelmetlen már neki a póz, viszont ő ásított egy hatalmasat és kinyújtóztatta izmait, majd rám emelte tekintetét.

- Merre járunk?

- Nagyjából egy óra és hazaérünk - mosolyodtam el, mire bólintott egyet.

- Ki van száradva a szám, szóval innom kell - vette elő táskájából az egy literes vizét, majd majdnem a felét meg is itta.

- Jesszus - kuncogtam fel, mire ő csak megvonta a vállait, de a mosoly az ő ajkain is ott bujkált.

- Te nem aludtál?

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Miért?

- Nem tudtam - vontam meg a vállaimat, majd törökülésben szembe fordultam Jungkookkal, hiszen már az én végtagjaim is zsibbadtak.

- Miért? - nyúlt a jobb kezemért és már össze is kulcsolta az ujjainkat.

- Mert agyaltam.

- Min? - érkezett a következő kérdés, mire már muszáj volt felnevessek.

- Olyan, mintha valami vallatáson lennék.

- Bocsi, csak érdekel - mosolyodott el, mire biccentettem egyet, hiszen tisztában voltam ezzel.

- A kiránduláson, rajtunk, hogy mi lesz ezek után, meg ilyenek.

- És mire jutottál? - kérdezte, majd hüvelykujjával simogatni kezdte a kezemet.

- Arra, hogy nem akarom, hogy vége legyen annak, ami közöttünk van - vallottam be neki őszintén az érzéseimet. - És én komolyan nagyon kedvellek téged és szeretnélek randira vinni, meg bemutatni a családomnak és szeretném, ha a haveri társaságommal is megismerkednél.

- Én sem szeretném, hogy vége legyen ennek az egésznek. Elárulhatok egy hatalmas titkot? - nyalt végig alsó ajkain, mire én csak bólintottam egyet, hogy nyugodtan mondhatja. - Egyedül miattad jöttem el erre a kirándulásra és igazából nem is száműztek melléd első napon a buszon, hanem magamtól jöttem melléd, mert láttam, hogy nem ül melletted senki.

- Mi? Komolyan? - pislogtam nagyokat.

- Már azóta kedvellek, mióta bejöttél velem a kórházba. Az annyira jól esett, hogy utána hetekig azon kattogott az agyam és egyszerűen nem értettem, hogy még is miért vagy hozzám ilyen jó. Csak sose mertem közeledni feléd, mert... nos féltem, hogy rossz néven vennéd, ha egy ilyen akarna veled kommunikálni, mint én. Viszont ismét kiálltál mellettem, amikor mondtam neked, hogy nincs hol aludjak, pedig az sem volt teljesen igaz. Én sajnálom, hogy hazudtam neked, de nem láttam más utat hozzád, így muszáj volt füllentsek.

- Te, mocsok - löktem meg a mellkasát, hiszen nem hittem el, hogy így félrevezetett.

Nem haragudtam rá, sőt még aranyosnak is tartottam, hogy képes volt hazudni azért, hogy a közelembe lehessen. Nem gondoltam volna, hogy tetszek neki, hiszen nem láttam jelét annak, hogy máshogy viszonyulna hozzám, mert nagyon profin elrejtette magába.

- Én... csak azt akarom mondani, hogy... szóval, hogy én... én szeretlek, Jimin - hajtotta le a fejét, miután nagy nehezen kinyögte ezt a mondatot.

Szívem heves dobogásba kezdett és először igazából fel sem fogtam, hogy mit is mondott nekem. Nem hittem, hogy ilyen hamar közli majd velem, hogy szeret, hiszen én még nem vagyok halálosan szerelmes belé, csupán tetszik, kedvelem és szeretném közelebbről megismerni. Nem szóltam semmit, csak a tarkójánál fogva odahúztam magamhoz és szorosan megölelgettem, közben pedig vagy hatezerszer megpusziltam.

- Komolyan el szeretnélek vinni randizni - suttogtam a fülébe, mire vett egy mély levegőt.

- Még sosem randiztam - válaszolta, én pedig kicsit lesokkolódtam, hogy az exeinek még ez sem jutott eszükbe.

- Akkor ideje elkezdeni, nem? - nyomtam egy puszit a füle mögé, mire heves bólogatásba kezdett. - És mit szólsz ahhoz, ha szeretném, hogy a barátom legyél?

- M... mi? - csuklott el a hangja, ahogy hirtelen eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.

- Igazából én már az első csókunk óta a barátomnak tekintelek, de szeretném tisztázni, hogy akkor mi is a helyzet. Szóval nagyon szeretném, ha megpróbálnánk együtt. Mondjuk ezt a kérdést nem egy busz hátsó ülésén szerettem volna feltenni, de már nem bírok tovább várni. Szóval, megpróbáljuk együtt? - mosolyodtam el, amint láttam, hogy szemei könnybe lábadnak.

- Igen - suttogta és most ő húzott magához, hogy megölelhessen.

Meghallottam szipogását, ezért hátát kezdtem simogatni, hogy egy kicsit lenyugtassam. Közölte velem, hogy életében nem volt még ilyen boldog és, hogy nagyon reméli, hogy működni fog ez az egész. Megnyugtattam, hogy majd teszek én arról, hogy működjön, mire ő zavartan vállba csapott, hogy ez nem egy emberes meló, amiben amúgy igaza is volt, de az már mellékes.

Felajánlottam, hogy hazadobjuk, hiszen egy környéken lakunk, érte meg nem tudtak volna eljönni. Először nem akart belemenni, de közöltem vele, hogy akkor erőszakkal fogom betuszkolni a hátsó ülésre. Természetesen ezek után belement, hogy hazadobjuk, viszont utána meg azon kezdett parázni, hogy látni fogja anyát. Nem akartam még jobban megijeszteni azzal, hogy közlöm vele, hogy apa is itt lesz, ezért úgy kezeltem a dolgot, mintha csak anyámmal kellene találkoznia. Nagyjából délre érkeztünk meg az iskolánk elé, ahol már vártak minket a szülők. Elköszöntem Taehyuntól és Soobintől, majd megkerestem Jungkookot a tömegben és biccentettem neki, hogy a piros kocsi felé megyünk, ami nagyjából tíz méterre parkolhatott. Viszont ő megtoppant, amikor realizálódott benne, hogy nem csak anya van itt, hanem apa is.

- Jungkook, nem harapnak - nevettem fel, mire ő lehajtotta a fejét.

- Nagyon szarul nézek ki, komolyan me... - kezdte el, de én leintettem és megragadtam a kezét.

- Kuss, és gyere - indultam meg anyáék felé, a lehető legerősebben szorítva a kezét, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki.

- Jimin - próbálkozott még egy darabig, viszont egy idő után már feladta és szerencsére beletörődött abba, hogy kéz a kézben fogunk odasétálni a szüleim elé.

- Sziasztok! - villantottam ki a fogaimat, amikor már kellő közelségbe kerültem velük.

Jungkook elmotyogott egy jó napotot, de nem igazán tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel, én viszont rohadtul élveztem. Úgy öleltem meg mindkét ősömet, hogy a mellettem álló kezét még mindig fogtam, viszont már egyáltalán nem szorítottam.

- Anya, apa - pillantottam az említettekre, mire mindketten kérdőn pillantottak hol rám, hol Jungkookra. - Szeretnék valakit bemutatni nektek.

Vége

2019.02.15.

◇ ♡ ◇

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velem tartott! ❤ Remélem tetszett ez a kis történet, a későbbiekben tervezek még hét részes Jikookokat írni, de most egyelőre hosszabb könyveimre igyekszem koncentrálni, mert már kettő ötletem is van, amit draftban el is kezdtem írni. Szóval még egyszer köszönöm, hogy velem tartottatok! Kellemes hétvégét! ❤