Ma ismét csak két helyet látogatunk meg, szerencsére olyan hét körül már vissza is érünk a szállásra. Először elmegyünk metróval valamilyen rettentően hosszú nevű emlékhelyre, utána pedig valamilyen híres és csodaszép hídon átsétálunk és ebédelünk egy jót. A többire meg nem figyeltem, hiszen a mellettem ülő Jungkook rendesen elvonta a figyelmemet. Nem tudom, hogy direkt húzott-e fel testhez simuló fehér pólót, vagy nem, de mindenesetre fizikai nehézséget okozott, hogy ne őt szuggeráljam. Az este amúgy sem aludtam sokat, az agyam ezerrel kattogott a felettem fekvőn és a köztünk történteken. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám az a pár nyakra puszi és csók, plusz az, hogy láttam fedetlen felső testét.

- Jimin! - zökkentett ki a bambulásomból Taehyun, mire össze is rezzentem, hiszen nem számítottam rá, hogy még hozzám is ér.

- Mi az? - pillantottam rá, mire elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Semmi, nem lényeg - vonta meg a vállait.

- Na, most már mondd.

- Csak beszélhetünk majd négyszemközt? Lenne egy apró kérdésem. - kérdezte, mire biccentettem egyet.

Ezután visszamentünk a szobánkba és leváltottuk a melegítőket farmerekre, mert ugye ebédelni is megyünk majd. Mondjuk nem láttam értelmét annak, hogy hatezer kilóméter után egy puccos étterembe menjünk, de mindegy, nem panaszkodok, mert legalább kapunk kaját és nem kell estig kibírnunk szendvicseken. A változatosság kedvéért most nem Jungkookkal ballagtam leghátul, hanem Taehyunnal, ugyanis beszélni akart velem, én meg nem akartam estig várni, ezért Soobin és Jungkook előre lettek küldve, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

- Na, mit akartál kérdezni? - pillantottam a mellettem sétálóra.

- Ne akadj ki, ha esetleg valamit félreértettem, de van valami közöttetek Jungkookkal?

Szemöldökeimet összeráncoltam kérdésére, hiszen mindenre számítottam csak erre nem. Vártam, hogy folytassa és fejtse ki, hogy még is miből gondolja, hogy lenne közöttünk valami. Szerencsére neki is leesett, hogy miért nem szólaltam meg, ezért megvakargatta a tarkóját és felnevetett.

- Jungkook nyakán a szívásfolt, tegnap vettem csak észre, de előtte biztos nem volt ott. Plusz ma reggelinél is rendesen elbambultál, miközben őt nézted. Arról nem is beszélve, hogy kedd este, teljesen meg voltál zavarodva, amikor kijöttél a fürdőből és azonnal inni akartál. És hát Jungkook tusolt akkor, szóval gondolom olyat láttál, ami ezt váltotta ki belőled. Elvileg jó ember ismerő vagyok, szóval... - villantotta ki fogait, mire lehajtottam a fejemet, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyire nyilvánvaló vagyok, pedig próbáltam elrejteni érzéseimet.

- Én... nem is tudom, hogy mit kellene mondanom. Nincs közöttünk semmi, vagyis igen, én szívtam ki a nyakát, de nem is volt lehetőségünk még átbeszélni, hogy mi történt és amúgy én is rohadtul össze vagyok zavarodva, meg nem is igazán értem, hogy miről beszélek, szóval mi? - nevettem fel zavaromban.

- Egyszerűbb kérdés; bejön neked Jungkook?

- Tudod jól, hogy mindig is másképp néztem rá, mint a többi osztálytársunkra.

- Nem ez volt a kérdés - mosolyodott el Taehyun, mire én megadóan bólintottam egyet.

- Igen, azt hiszem, hogy bejön nekem - sóhajtottam fel. - És baszki, tudod milyen izmos felső teste van? Ha láttad volna, akkor te is ki lettél volna, mint én tegnap előtt!

- Abban biztos vagyok, szőke herceg. És mikor akarsz vele beszélni?

- Nem tudom. Ma estét terveztem, de nem tudom. Nem akarom, hogy nyomulásnak vegye és esetleg ellökjön magától.

- Engedte, hogy kiszívd a nyakát, szóval nem hinném, hogy közömbös lennél számára. Kapd le, aztán kiderül. - nevetett fel, mire én játékosan tarkón csaptam.

- Hogyne! Nem fogom csak úgy lekapni. Nem hiányzik, hogy mondjuk arcon csapjon, vagy valami.

- Csak mondtam valamit - emelte védekezően mellkasa elé a kezeit. - Miért, akkor mit akarsz csinálni?

- Én magam sem tudom még, de hagyjuk egyelőre ezt a témát. Először még magamban kell eldöntenem, hogy mit akarok, mert még abban sem vagyok biztos. Utána majd beszélek vele és eldől. A gyomrom egyébként azóta görcsben van, mióta megláttam a felső testét, szóval igen. - túrtam egy halk nevetés kíséretében a hajamba.

Ismét Jungkook mellé keveredtem, amikor megérkeztünk a megjegyezhetetlen emlékhelyhez és nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyetlen szóra sem emlékszem, amit az ott található szoborról mondtak. Mentségemre szóljon, hogy nem csak én nem figyeltem, hanem Jungkook és még vagy öten sem. Nem tehetek róla, de muszáj volt megérintenem az apró foltot a nyakán, ami tőlem származott.

- Már hárman megkérdezték tőlem, hogy hol szedtem össze magamnak egy csajt - suttogta, miután vigyorogva figyeltem a szívásfoltot.

- És mit mondtál? - haraptam be alsó ajkamat, majd kíváncsian pillantottam rá.

- Semmit - motyogta, majd nyelt egy hatalmasat. - Ji...

- Cst! - szóltak ránk vagy tízen, mire mindketten csendben maradtunk nagyjából tíz másodpercig.

- Nem itt kellene ezt megbeszélnünk - suttogtam, hiszen tisztában voltam azzal, hogy még is mit szeretett volna kérdezni.

- Oké - suttogta, innentől pedig lezártnak tekintettük a témát és némán álltunk egymás mellett.

Ezután sem figyeltem nagyon arra, amit mondanak, hiszen szokásomhoz híven Jungkookon kattogtam. Egyáltalán mit kellene neki mondjak? Legyek vele őszinte és mondjam azt, hogy még én magam sem vagyok biztos abban, hogy mit akarok? Vagy ne mondjak neki semmit, csak kapjam le, ahogy Taehyun tanácsolta? Borzasztó, hogy én magam sem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Még akkor is ezen agyaltam, amikor már visszafele tartottunk a szállásra. Egyre jobban izgultam és ez ellen képtelen voltam bármit is tenni. A szobatársaimnak is feltűnt, hogy valami nem oké velem, én pedig hiába mondtam nekik, hogy minden rendben van, csak végre vissza szeretnék érni a szobánkba, mert fáj a hátam. Tisztában voltam azzal, hogy ezt senki sem veszi be, de azért egy próbát megért, még ha sikertelen is volt. A vacsorát kihagytam, hiszen egyáltalán nem voltam éhes, ezért addig letusoltam és igyekeztem lenyugtatni a testemet, hiszen tűz forró volt. Nem hiszem el, hogy ekkora hatással van rám Jungkook. Még az előző kapcsolataim során sem éreztem ilyen leírhatatlan érzéseket. Ezek lennének azok a bizonyos pillangók?

- Hoztunk neked sütit - nyújtotta át nekem a szalvétát Soobin, mire hálásan elmosolyodtam.

- Köszönöm, de nem kellett volna - csomagoltam ki és el is tátottam a számat, amikor egy rizssütivel találtam szemben magam, ami személyes kedvencem.

- Jungkook ragaszkodott hozzá, szóval neki köszönd - kacsintott egyet Taehyun. - Jut eszembe - fordult a mellette álló felé. - Lejössz velem boltba? Akarok venni valami piát estére. - kérdezte Soobintól, aki természetesen elment vele.

Tudtam, hogy Taehyun direkt csalta el Soobint, hogy kettesben maradhassak Jungkookkal és ezért nagyon hálás is voltam neki, viszont amint ketten maradtunk a szobába, teljesen bepánikoltam. Ő csak állt velem szemben és a falnak támaszkodva bámult engem, én pedig ajkaimat harapdálva bámultam a földet, mert nem mertem ránézni.

- Biztos, hogy minden rendben? - törte meg a csendet, bár a lehető leghalkabban szólalt meg.

- Igen, csak... - itt elhallgattam, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit kellene mondjak. - Csak össze vagyok zavarodva.

- Mármint?

- Veled kapcsolatban - sóhajtottam fel, majd feltápászkodtam az ágyról és Jungkookhoz sétáltam. Megálltam tőle nagyjából két lépésnyire és vettem egy mély levegőt.

- Velem kapcsolatban? - pillantott rám, mire bólintottam egy aprót és léptem egyet felé, így már valóban nagyon közel voltam hozzá.

- Mondtam már, hogy különlegesnek tartalak és a tegnap történtek... - vettem egy mély levegőt. - Hát, a tegnap történtek rendesen összezavartak. Őszinte leszek veled, mert muszáj magamból kibeszélnem a dolgokat.

Nem válaszolt semmit, csak nyelt egy hatalmasat és rám pillantott, ugyanis eddig a lábainkat pásztázta. Szemei csillogtak, de egy pici félelmet is ki lehetett olvasni a tekintetéből. Be akartam neki bizonyítani, hogy nem kell semmitől félnie, mert nem fogom bántani, én csak meg szeretném ismerni őt.

- Csókolóztál már? - kérdeztem tőle, ezzel mindkettőnket rendesen meglepve. Oké, nem ezt kellett volna kérdezzem.

- Aha - biccentett egy aprót.

- És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy én is meg szeretnélek csókolni? - suttogtam és tettem még egy lépést felé, így már teljesen elé értem.

Mellkasunk már összeért, bal kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, jobb kezemmel pedig az álla alá nyúltam és gyengéden végig simítottam rajta hüvelykujjammal. Nem szólt semmit, csak behunyta a szemeit és sóhajtott egy aprót, én még sem mertem lépni. Csak tanulmányoztam az arcát, hiszen még egyszer sem voltam ilyen közel hozzá és ismét rájöttem arra, hogy mennyire helyesnek tartom.

- Megcsókolhatlak, Jungkook? - kérdeztem tőle, hiszen azt akartam, hogy válaszoljon nekem.

- I... igen - suttogta és mindkét kezét a derekamra csúsztatta. Először csak egy apró puszit nyomtam a szájára, alig egy másodpercig tartott, még is rendesen beleszédültem. - Nagyon puha ajkaid vannak - jegyeztem meg, mire sikerült egy apró mosolyt kicsaljak belőle.

- Valóban? - kérdezte csipkelődve.

- Várjunk csak, hagy ellenőrizzem le még egyszer, hogy igazam volt-e - suttogtam és meg sem vártam, hogy bármit mondhasson, ismét megszűntettem a közöttünk lévő távolságot.

Most már eszem ágában sem volt egy puszival lerendezni az egészet, de még sem akartam annyira nyomulós lenni, ezért még nem mertem elmélyíteni a csókunkat. Meglepődtem, amikor Jungkook volt az, aki először nyelvét is használatba vette, de nem volt ellenemre, ezért hagytam, hogy átvegye az irányítást. Az idő egyszerűen megfagyott, nem létezett semmi, csaj Jungkook és igazából azt sem tudtam, hogy mennyi ideig ízlelgethettük egymást a falnak dőlve. De nem számított, a lényeg az volt, hogy mindketten akartuk és mindketten élveztük is. Miután elhajoltam tőle, a homlokomat az övének döntöttem és nem tehetek róla, de muszáj volt elmosolyodjak.

- Valóban puhák az ajkaid - suttogtam, mire Jungkook zavartan elmosolyodott.

Hosszú percekig álltunk ebben a pózban, kezei még mindig a derekam két oldalán voltak, én pedig még mindig a feje mellett támaszkodtam. Ismét meg akartam csókolni, de nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy megtegyem. Eddig határozottnak tartottam magam, de mellette komolyan mondom, hogy elbizonytalanodtam minden téren. Természetesen ismét az ajtónak kellett félbeszakítania minket, én pedig olyan gyorsasággal ugrottam el tőle, hogy mire kinyílt az ajtó, én már rég az ágyamon ültem.

- Ugye nem zavartunk meg semmit? - kérdezte Taehyun, mire nevetve közöltem vele, hogy ugyan mit zavartak volna meg.

Kezdem bánni, hogy ilyen modern ez a hotel és nem kulcsokkal, hanem kártyákkal lehet közlekedni. Még jó, hogy kopogtak hármat, mielőtt bejöttek, mert nagyon kellemetlen helyzetbe csöppentünk volna, még ha Taehyun tud is arról, hogy bejön nekem Jungkook, vagy mi. Voltak olyan jó fejek és vettek nekem egy üveg bort, plusz egy üveg vodkát. Kihagytuk a vacsorát, hiszen nem volt kedvünk lemenni a harmadikról, meg amúgy is vettek két pizzát, szóval nem haltunk éhen.

- Csak mondom, hogy két pohárnál többet nem fogok inni - szögeztem le, mielőtt még nekikezdtünk volna az ivásnak.

- Aha - nevetett fel Soobin. - Mindig ezt mondod.

- De most komolyan is gondolom - vontam meg a vállaimat és jeleztem Jungkooknak, hogy üljön le mellém.

Jobb térdére tettem a kezemet, majd gyengéden meg is szorongattam azt, mire persze Soobin és Taehyun is kérdőn pillantottak rám. Taehyun eleresztett egy mindent tudó mosolyt, viszont Soobin amolyan 'wtf' fejjel nézte a kezemet. Talán neki is el kellene mondanom, hogy mi van? Mi is van igazából? Aish, utálok ilyen elveszett lenni, mióta pedig csókolóztunk is Jungkookkal, még jobban nem tudom, hogy mi a halál van és, hogy mit akarok. Oké, annyit tudok, hogy Jungkookot akarom, de azt például nem, hogy mi van közöttünk vagy, hogy még is hogyan kellene becserkésszem.