- Vigyázz magadra, Jimin - ölelt szorosan magához anya, amikor szólt az osztályfőnököm, hogy most már mindenki szálljon be a buszba.

Lassan nyolc óra, mi pedig ekkor indulunk Busanba, hiszen oda megyünk kirándulni, méghozzá egy teljes hétre. Izgalmas, igaz? Dél-Korea második legnagyobb városáról van szó, szóval csak nem lesz olyan unalmas ott. Amikor osztályfőnökin felhozták, hogy még is hova kellene mennünk, vagy hatan mondták, hogy menjünk az ország legnagyobb kikötővárosába, mert már nagyon rég el szerettek volna oda menni, így ez lett megszavazva. Mondjuk nem értem, hogy miért kell nyolckor indulni, ha három óra alatt simán odaérünk még busszal is - és tudtommal a mai napra semmilyen programunk sincs -, de mindegy.

- Vigyázok, majd hívlak este - nyomtam egy puszit az arca jobb oldalára és már fel is szaladtam a buszra.

Szerencsére már meg volt a helyem, a bőröndjeinket pedig már vagy fél óra betettük a busz csomagtartójába, így már azzal sem kellett bajlódni. Viszont arra nem számítottam, hogy az általam kiválasztott két ülés egyikén valaki ülni fog.

- Hát, te? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, amint megpillantottam Jungkookot, aki éppen a telefonját nyomkodta.

- Nem volt máshol hely, így melléd lettem száműzve - vonta meg vállait.

- Most már mindenki foglalja el a helyét, mert indulunk! - kiabált hátra az osztályfőnökünk, mire értettem a célzást és kicsit sem törődve azzal, hogy mi lesz az osztálytársam reakciója, átmásztam rajta, hogy helyet foglalhassak az ablak mellett.

- Ha szóltál volna, akkor felállok és beengedlek - motyogta, mire én csak kivillantottam a fogaimat és megvontam a vállaimat.

Végre elindultunk, én pedig kibújtam a cipőimből, hiszen terveim szerint alvással fogom tölteni ezt a három órát, amihez ugye nem kell lábbeli. A mellettem ülő kissé kérdőn nézte végig, ahogy szenvedek és látszott rajta, hogy közel áll ahhoz, hogy elnevesse magát. Nem tehetek róla, hogy ilyen kicsi a hely és konkrétan levegőt venni is nehezemre esik. Miután elmondta a buszsofőr, hogy szeretné, ha emberi módon viselkednénk, szemetünket a kukába dobnák, nem tennénk fel a lábainkat a székekre, nem tépnénk le a függönyöket és nem fogdosnánk össze az ablakokat, az osztályfőnök beszélt pár szót a mai napról és a tervekről. Nagyjából fél tizenkettő fele odaérünk a szállásra, elfoglaljuk a szobákat, majd fél egykor ebédelünk és utána nincsen más program szerencsére. Ahogy befejezte a mondandóját a tanár, nagyjából mindenki az estéről kezdett beszélgetni - azaz kiabálni -, én pedig nem értettem, hogy miért akar mindenki már az első este piálni.

- Nem akarsz filmet nézni? - pillantott rám Jungkook.

- Mid van? - kíváncsiskodtam, mire elővette a tabletjét és felsorolt vagy tíz filmet, amiből nagyjából kettőt ismertem és háromról hallhattam már. - Melyik a kedvenced ezek közül?

- Talán az Életrevalók. Láttad már? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Akkor az jó lesz? Van füles elosztóm, szóval akkor tudjuk akár úgy is nézni.

- Oké - hajoltam előre, hogy megkeressem a fülhallgatómat, ha már ennyire bezsongott Jungkook.

Alig tíz perc szenvedés után, miután mindent beállítottunk, végre elkezdtük nézni a filmet. Tetszett, nagyon sokat nevettem rajta, de azért a végén rendesen meg is hatódtam. Eleresztettem egy apró mosolyt, amikor a mellettem ülőre pillantottam, aki könnyes szemekkel figyelte a tabletet és a stáblistát. Legszívesebben odanyúltam volna, hogy letöröljem szemeit, mielőtt még bekönnyezik, de megelőzött engem és egy halk szipogás után rám pillantott.

- Mindig meghatódom a végén - motyogta, majd kihúzta a füleseket a tabletéből és el is pakolta a táskájába a sajátját, az enyémet meg odanyújtotta nekem.

- Nem baj az, tényleg megható - ásítottam egy hatalmasat, ezért az utolsó szavamat szerintem nem is lehetett teljesen érteni.

- És, mit szeretnél csinálni? Még van majdnem egy óránk.

- Aludni - vontam meg a vállaimat, mire Jungkook kérdőn fordult felém.

- Aludni?

- Csak vicceltem, meg sem érné ennyi időt aludni -vontam meg a vállaimat. - Neked van valami terved?

- Igazából nincsen. Te kikkel leszel egy szobában? Csak mert én nem lettem sehova beosztva, mert akkor pont hiányoztam és nem igazán akarok egyedül, vagy esetleg a tanárokkal aludni. - hajtotta le a fejét és ujjaival kezdett játszadozni.

- Hát elméletileg Soobinnel és Taehyunnal. De mi az, hogy nem lettél sehova beosztva? Nem Yunhoval és Sannal leszel? - kérdeztem rá két legjobb barátjára, mire megvonta vállait, de továbbra sem nézett fel rám.

- Ők ketten akarnak lenni, vagy mi. Nem igazán értettem, hogy miről beszélnek, amikor magyarázták, de megmondom őszintén nem is nagyon érdekel.

- Majd alszol velünk akkor. Nem fogsz egyedül aludni, a tanárokkal meg főleg nem! - nyúltam a kezeihez, majd gyengéden meg is szorítottam azt, ezzel sikeresen elértem, hogy rám pillantson.

Viszont szemei könnyesek voltak és ebben a pillanatban ki is buggyant egy könnycsepp, ami végig is folyt az arcán. Azonnal letörölte azt, majd szipogott egyet és bocsánatot kért, én pedig megsajnáltam őt. Jungkook alapjáraton egy nagyon törékeny fiú, akinek sajnos a családi háttere sem a legjobb. Már négy éve osztálytársak vagyunk, rengetegszer láttam már sírni, volt amikor előttem esett össze és egyszer én magam kísértem el a kórházba, amikor elájult és senki sem volt hajlandó vele menni. Tudom, hogy mennyire fontos neki Yunho és San, ezért sem értettem, hogy még is miért nem hármas szobát foglaltak le. Mi sosem voltunk olyan nagyon jóban, de szinte minden nap váltottunk pár szót egymással, és ha látszott rajta, hogy valami baja van, akkor igyekeztem megmosolyogtatni és jobb kedvre deríteni.

- Jungkook, ne sírj, jó? Nem fogsz egyedül lenni, ha kell akkor egész kiránduláson veled leszek. - mosolyodtam el biztatóan.

- Jó - szipogott, majd ismét megtörölte a szemeit, viszont kezei rettenetesen remegtek.

- Kérsz csokit? Vagy valami édességet? - kérdeztem tőle, de ő csak megrázta a fejét. - Nézzünk vicces videókat youtuben? Vagy mit szeretnél csinálni?

- Sírni - sóhajtott fel, mire a lehető legcsúnyábban pillantottam rá.

- Nem sírunk! A-a, ma biztos nem, sőt egy hétig nem fogunk sírni, mert azért jöttünk el, hogy jól érezzük magunkat. Szóval milyen csokit kérsz? - vettem fel az ölembe a táskámat és már kutatni is kezdtem a csokik után. - Van kókuszos, epres és azt hiszem fahéjas is, de abban nem vagyok biztos.

- Jó... jó lesz az epres - motyogta, én pedig már nyújtottam is neki a kért csokit, ő pedig már ki is bontotta.

- Nekem is az a kedvencem, de neked odaadom - kacsintottam, mire Jungkook arca pírbe szökött.

- Köszönöm - villantotta ki fogait, akárcsak egy nyuszi.

Az osztályfőnök közölte, hogy alig tíz perc múlva megérkezünk, szóval a szemeteket dobjuk ki és lassan lehet készülődni. Kimásztam, majd megkerestem Soobint Taehyunt és megbeszéltem velük, hogy akkor Jungkook is velünk alszik. Szerencsére nem volt ellenükre, mert ők is bírják a fiút, majd előre mentem a busz elejére, és a lehető leghangosabban - csak azért, hogy San és Yunho is hallja - az osztályfőnökkel is közöltem, hogy nem hármas szoba kellene nekünk, hanem négyes. Azt mondta, hogy majd akkor megbeszéljük, ha már odaértünk, mert most nem fog nekiállni szervezkedni.

- Fent szeretsz aludni, vagy lent? - kérdeztem Jungkooktól, amikor már sikeresen leszálltunk a buszról és a csomagjainkat is megkaptuk.

- Felül. Te?

- Én is - mosolyodtam el.

- Akkor alszok én alul, nekem teljesen mindegy - vonta meg a vállait.

- Majd meglátjuk. Lehet nem is emeletes ágyak lesznek, szóval majd eldől.

Nem válaszolt semmit, csak bólintott egy aprót, ezután pedig nagyjából öt percig síri csendben álltunk egymás mellett. Mindig is különlegesnek tartottam amúgy Jungkookot, valahogy más, mint a többiek és nem feltétlen rossz értelemben. Kifejezetten tetszik, hogy visszahúzódó és sosem kiabál vagy káromkodik. Vagyis még egyszer sem voltam jelen, amikor kikelt volna magából és nem is igazán tudom őt elképzelni verekedni. Jó fiú, de mégsem anya pici fia, például láttam már cigizni, ami kifejezetten jól állt neki. Meg szerettem volna őt jobban ismerni, csak eddig sosem mertem közeledni felé, mert nem akartam, hogy tolakodásnak vegye, de most lesz egy hetem rá, hogy a bizalmába férkőzzek és nagyon remélem, hogy vasárnap úgy indulunk haza, hogy nem jön zavarba minden egyes jóindulatú kijelentésemtől.

Végre megindultak az osztálytársaim, én pedig izgatottan vártam, hogy még is milyen szobákat fogunk kapni és, hogy tetszeni fog-e majd az egész hotel. Először a lány lettek szétválogatva, majd utána végre mi következtünk és le is stoppoltunk egy négyes szobát. Jungkookra pillantottam, amikor két emeletes ággyal találtuk szemben magukat, viszont ismét megadtam magam és úgy voltam vele, hogy akkor aludjon ő fent, én lent is teljesen el leszek.

- De biztos? - suttogta, amikor Taehyunék éppen a fürdőt fedezték fel.

- Persze - vontam meg a vállaimat. - Csak nehogy leess majd - kuncogtam fel és én is bementem a fürdőbe, hogy meglessem milyen is.

Egyébként sokkal jobb, mint amire számítottam. A fürdő és a vécé teljesen rendben van, már csak a szoba méretével van gondom, hiszen a bőröndöknek köszönhetően alig bírtunk mozogni, az ágyak alá meg nem tudtuk betolni, mert nem volt akkora hely, amekkora kellett volna. Szóval kivettük a létfontosságú dolgokat a bőröndökből és az egyik sarokban egymásra pakoltuk őket, hogy azért még is férjünk már el.

- Na, menjünk enni, mert ha nem kapunk kaját, akkor morcos leszek - csúsztattam farzsebembe a telefonomat és már indultam is.

A hotel három emeletes volt, a lányok a másodikon kaptak szobákat, a harmadikon pedig a fiúk és a tanárok. Nem volt lift, így lépcsőznünk kellett, de igazából nem volt gázos, mert nem hatvankettő emeletnyi lépcsőről volt szó, csak kettőről és háromról. Jungkook nagyjából ötször megkérdezte, hogy ugye biztosan nem zavar senkit, én pedig már komolyan ott tartottam, hogy megfojtom, ha még egyszer felteszi ezt a kérdést.

- Basszus, ne idegesíts már - forgattam meg a szemeimet. - Élvezem a társaságod, szóval ne merd még egyszer feltenni ezt a kérdést, vagy én fogok felül aludni! - emeltem fel a mutató ujjam és igyekeztem a legszigorúbb arcomat vágni, viszont látva a reakcióját, ez megbukott.

- Jó, na - nevetett fel ő is, majd leült Soobin és Taehyun mellé, én pedig csatlakoztam hozzájuk.

Az ebéddel semmi baj nem volt, nagyon finom volt a leves is és a többi főétellel sem volt probléma. Fél kettő körül visszamentünk a szobánkba és még nagyobb kupit csináltunk, mint amekkorát hagytunk, mielőtt lementünk enni, de sebaj. Jungkook a vécébe zárkózott, ugyanis felhívta anyját és gondolom mesélt neki a szállásról, szóval én is úgy döntöttem, hogy most hívem fel anyát, nem este. Videóhívásban megmutattam neki a szobánkat, a fürdőt és a kilátást is, majd közöltem vele, hogy leteszem mert aludni fogok. Erre ő lecseszett, hogy nehogy már aludjak, amikor osztálykiránduláson vagyok. Persze Soobin és Taehyun is egyetértett ezzel és belekiabálták a telefonba, hogy nem fogják hagyni, hogy aludjak.

Végül a két jómadár átment a többiekhez inni, én pedig a szobánkban maradtam Jungkookkal és megnéztünk egy másik filmet is. Nem volt ellenemre, amúgy sem volt kedvem az osztálytársaimhoz, szóval még örültem is annak, hogy felvetette az ötletet. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de sikeresen bealudtam tíz körül és ha nem kelek fel arra, hogy Soobin berúgja az ajtót, akkor simán végig alszom az éjszakát Jungkook ágyában. Fent néztük a filmet, én meg szépen bealudtam, viszont ő meg nem keltett fel, de mozdulni sem tudott miattam, mert én feküdtem kívül. Nem értettem, hogy miért nem mászott át rajtam, vagy valami, de mindegy, édes tőle, hogy nem ébresztett fel. Éjfél után gyorsan letusoltam, majd nagyjából kevesebb, mint negyed óra múlva ismét bealudtam. Azért abba reménykedtem, hogy a következő nap egy fokkal izgalmasabb lesz, mint a mai és nem fogok már tízkor kidőlni, mert azért még is csak az esték a legizgalmasabbak.

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Meg is hoztam a következő hét részes Jikookomat, ami egy hét napos osztálykirándulásról fog szólni! Jó olvasást hozzá és nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket! 💙💛