a fejezethez ajánlott dal:

My Prerogative
- Bobby Brown

A R L O D O N O V A N
―――――――――――――

én
Milyen hamar hazaértél! Mi van, mégsem vak volt az a randi?

Őrült picsa a szomszédból
Ébren vártál, hogy megbizonyosodj róla, épségben megérkeztem?! Milyen tündibündi vagy, Donovan! Ha ezt előbb tudom, hazafelé beugrottam volna egy benzinkútra, hogy vegyek neked "a világ legjobb anyukája"-feliratú bögrét...

én
Álmodban! Két numera között kiléptem az erkélyre megnézni, melyik eszelős huzatja meg egy zsákutcában.

Őrült picsa a szomszédból
Nem tehetek róla, a motor ropogása és a gumi égett szaga a gyengém...

én
Szóval az autómániáddal üldözted el szegény fickót. A következő próbálkozásodnál ne ezzel indíts, és talán eljuttok az előételig. (A hangsúly a talánon van).

Őrült picsa a szomszédból
Kösz a kéretlen tanácsot, de azt hiszem, nem csináltam mindent rosszul, mert egyből a desszertre ugrottunk.

Őrült picsa a szomszédból
Ja és nem mintha annyi közöd lenne hozzá, Mr. Randiguru, de ha valahová tényleg "üldöztem a szegény fickót", akkor az a hely az ágyam.
Ui. meg a kanapém.
Uui. és a zuhanyzóm.

Újraolvasom a tegnapi üzenetváltást Miller és köztem. Illetve újraolvassuk, merthogy Russel barátommal nem arról vagyunk híresek, hogy néma csöndben, a szónoklásra figyelve üljük végig a családi miséket. A közös templomba járás nem sokkal azután kezdődött, hogy a szüleim örökbefogadtak a bronxi árvaházból. Épp a keresztelőmre tartottunk, amikor lerobbant a kocsi, ezért a szomszédból McAdamsék kisegítettek egy fuvarral, a többi meg már történelem. Azóta nyilván nem hetente látogatjuk az istenházát, de minden hónapban találunk egy vasárnapot, amikor ugyanúgy kinyaljuk magunkat, mint annak idején, amikor anyáink aggattak ránk ünneplőt, majd Flo fedezett minket, amíg apáink zakózsebéből elcsórt szivart szívtuk a miséről kisurranva (felváltva rókáztunk tőle a kápolna mögött).

― Hallod, tesó, totál úgy üziztek, mintha Angelina Jolie és Brad Pitt lennétek abból a filmból. Tudod, amelyikben Angelina abban a latex fűzőben szadomazózik.

― Ja, a Mr. és Mrs. Smith, vágom.

― Tuti nem húztad meg a spinét? Mintha egy kis féltékenységet szimatolnék a részedről.

― Nevetségesen rossz a szimatod, mert én kurvára nem vagyok féltékeny ― kelek a magam védelmére, kikapva a telefonomat a kezéből. Becsúsztatom a mobilt a zakóm zsebébe, miközben a mellettünk elhaladó apácákon legeltetem a szememet. Milyen kár ezekért a bulákért... ezerszer jobban mutatnának a cerkámon, mint ebben a fityulában. ― Nyilván a sok kokó az orrcimpáidat elválasztó sövény erózióját okozta.

― Bagoly mondja verébnek ― suttogja, szintén a nővérek után nézve. ― De most komolyan, AJ, mi van ezzel a luvnyával? Úgy beszélgettek, mint akik negyven éve házasok.

― Viccnek is rossz. Azzal a nővel negyven percet sem lehet kibírni, nemhogy negyven évet. Különben is, negyven év házasság után képes lennél beköpni a feleségedet?

― Ha akarnám se tudnám, mert addigra már elásott volna a hátsókert végébe' ― könyököl oldalba.

― Bánom is én, feldobom a szukát. Szívesebben törnék borsot Samuel Burrows orra alá, de ezegyszer kénytelen leszek együttműködni vele, különben sittre vág. Egyébként meg, Miller igazán rászolgált már egy kis bosszúra. Érted, még csak nem is említette, hogy másodállásban sztripper. Simán törleszthette volna a bérleti díjat természetben.

― El kell keserítselek tesó, az a nagyobb baj, ha inkább dörgöli a seggét Martha arcába, mintsem dollárban perkáljon. Mert ugye arról megfeledkezel, hogy azt hiszi, a pattintott kőkorszaki titkárnőd a főbérlője.

― Jól van na, de azért igazán mondhatta volna. Mi van, ha így nem engedtem volna be a szomszédságba?

― A rendelőd feletti irodában tartod a kanbulikat, ember. Megfordult ott már az összes létező tudatmódosítőszertől kezdve luxuskurvákon át minden földi jó. Ha nincs sztripper a szomszédodban, nem is lennél hű magadhoz.

Halkan felrötyögünk, mire a kettővel előttünk lévő sorból három nyugdíjas szinkronban felénk fordítja a fejét. Mint a rohadt baglyok, öcsém! Az izületi gyulladástól görbe mutatóujjukat a szájuk elé nyomják, így pisszegnek le minket. Ez ismerős... ja, a'sszem a középső volt a logopédusom az előkészítőben.

Bocsánatkérőn rájuk vigyorgunk, Russ még rá is játszik azzal, hogy elhúzza a száján a képletes cipzárt és a kulcsot a válla felett a háta mögé dobja. Erre mindhárom öreg előrefordul, mi pedig visszatérünk a tárgyra.

― Amúgy hogyan tervezel infót gyűjteni róla? Kijátszod a főbérlő kártyát, vagy beszerzel pár távcsövet és kamerát, hogy kukkolhasd a lakását, mint valami perverz?

― Ismersz, nem?! Én szeretek ajtóstul ronatni a házba.

― Ami jelen esetben azt jelenti, hogy...

― Nyilván bejutok a bugyijába, aztán a lábai közül megtalálom az utat a szívéhez. Elcsábítom, ő szépen minden kis mocskos titkát kiadja nekem, én meg köpök a zsaruknak, mint a vízköpő.

― Akkor nem kell távcső? Csak mert Lilith lakótársa asztrológiát tanul és az egész lakás tele van velük. Kikészíti szegény nőmet.

― A nődet?! ― fordulok felé teljes mellszélességgel.

― Majd elmesélem, de előbb veled foglalkozunk. Szóval, kell távcső?

― Se távcső, se rejtett kamera. A zsaruk nem tiltották, de nem kajáltam be ezt a "mindent a cél érdekében"-maszlagot. Ha elkövetek a kis magánnyomozásom alatt valami büncselekményt, fix még a zárkában is szomszédok lennénk Millerrel. Ergo, nem kockáztatok.

― Oké, de ha mégis az engedélye nélkül készítesz róla felvételt, arról szólnod kell nekem. Nem mint legjobb barátodnak, hanem mint ügyvédednek. Tudnom kell, mivel állok szemben, amikor jelenésem van a bíróságon.

― Kapd be! ― koccintom össze a vállunkat nevetve. ― Most pedig csiripelj kisrigó, mi is van azzal a bacont és palacsintát sütő kötetlen kufirc... ― kérdeztem volna rá, de belém fojtották a szót.

― Hát ti meg miről sutyorogtok itt? ― szólal meg a mögülünk valaki.

A hangja alapján tudom, Floella az, így amikor mindketten hátranézünk, alig észrevehetően megrázom a fejemet, remélve, hogy Russ veszi a lapot és nem szól a húgomnak a zsarus-díleres-spiclis dologról.

Habár kizárt dolog, hogy valaha egy társaságba keveredtünk volna, ha nem vagyunk testvérek, Isten legjobb döntése volt az életutunk keresztezése. Komolyan, a kiscsaj nélkül lemaradtam volna életem legjobb részéről. Egy olyan részről, amihez annyira hozzászoktam már, hogy nem vagyok hajlandó lemondani róla, vagy engedni kicsúszni a kezeim közül. Éppen ezért sem szeretném, hogy tudomást szerezzen a kétes üzelmeimről. Számára legyek csak a védelmező bátty, aki jó és követendő példát mutat, és noha az egyik kezével kiengedi az igazság fonalát, a másikkal visszarántja, mielőtt a sötét titkok a felszínre kerülhetnének. Már egészen kicsiként elhatároztam, hogy a rettenthetetlen szikla szerepét veszem fel, ettől pedig nem tervezek tágítani még így sem, hogy a legfőbb bizalmasommá és barátommá vált az évek során.

― Épp arról kérdeztem a bátyódat, hogy a shakespeare-i vagy a petrarcai szonettet kedveled jobban. Tudod, versbe öntöm az irántad érzett szerelmemet ― vigyorog neki Russ hófehér, egyenletes fogsorát megvillantva (látszik, hogy kurva jó munkát végeztem). Hálásan biccentek felé. Ki gondolta volna, hogy pont egy templomban veszem hasznát a csajozógép fejének?!

― Talán elkaptad a klamédiát, hogy mindenféle nőcske helyett tintába mártanád a pennádat? ― száll be az ugratásba Flo. ― Egyébként meg latinul kérem a versemet, így legalább hasznát veszed a sok Wingardium leviosa!-nak, ami a jogon ragadt rád.

― Ahogy szívem úrnője óhatja. Megörvendeztetnél azzal, hogy mellém ülsz, Floella királynő?

A húgom a szemét forgatja, mialatt átlépi a pad háttámláját és helyet foglal kettőnk között.

― Most már fogd be, Russ, ellopod a rivaldafényt a friss húsról. Ez az új prédikátor, nem igaz? Hmm, tiszta Aaron Taylor-Johnson... nyami!

Ó, Uram irgalmazz!

...

Kinyitom Sumák ajtaját (a Honda Civicét, amit pont ilyen észrevétlenül maradó kocsit igénylő ügyek intézésére vettem) és kicsapom az egyik lábamat. Nem ilyen hangyafasznyi térhez szoktak ezek a hosszú végtagok, nem csoda, hogy szarrá zsibbadtak.

― Faszom! ― sziszegem. Mint kiderült, a Louboutinom egyenesen egy pocsolyában landolt.

Még esett, amikor elszöktem a családi lakomáról (amit szokás szerint McAdamsékkel közösen fogyasztottunk el a mise után), de már csak ez a retkes latyak emlékeztet a zuhéra. Egy lélek sincs az utcán, csak a kóbor kutyák körmét hallom visszhangozni, ahogy léptükkel a nedves betont kaparják. Vasárnap van, mindenki a rokonoknál zabál, vagy hírhedt Los Angeles-i forgatókönyvírók és befolyásos balekok társaságában smúzol, olcsó pezsgőt szopogatva. És vagyok én, aki az Isten háta mögött, csomagtartójában némi fentanillal (kár szépíteni, ez a mennyiség könnyűszerrel leterítene egy etióp falut) találkozik a futárával. Ez az igénytelen krapek köt össze azzal az üzletemberrel, aki a cucc végső állomása. Dacára a rosszallásomnak, teljesen érthető, hogy az öltönyös, kifutófiú kinézetű török üzletember nem piszkolja be a kezét, helyette inkább ezzel a földönfutóval járatja végig a fentanil útjának rázós részét. Legalábbis egy darabig, mert legjobb tudomásom szerint a pacák New Orleans-i, ami finoman szólva nem LA szomszédjában van.

― Csá! ― köszön rám a tag, kibújva a csuklyája takarásából. Kitámasztja a biciklit a verdám (már ha nevezhető annak ez a tragacs) mellett és előregörnyed. ― Nálad van?

― Ja, hátul.

A visszapillantótükörben figyelem, ahogy bőszen pakol a túrahátizsákjába és a bicikli "seggére" erősített sporttáskába.

― Harvey ― szólítom meg, miközben lecsapja a csomagtartót. ― Át kell adj a főnöködnek egy üzenetet.

― Ne kímélj!

― A zsaruk rászálltak a szomszédnőmre. Nyilván engem is biztos szemmel tartanak, ezért szüneteltetnünk kell az üzletet. Egy ideig nem tudok több cuccot leszállítani. Egy ideig, ezt hangsúlyozd ki a testi épséged érdekében.

― Kopók?! Ejha, öregem, a góré nem lesz elragadtatva.

― Képzeld, én sem vagyok. Lihegnek a nyakamban az egyenruhások, és pechemre nem vetkőzni akarnak ― sóhajtok fel, mire a hasát fogva vad röhögésbe kezd. Úgy nézem a jobb felső kettese hiányzik, a maradék foga pedig szuvas ésvagy sárga. ― Majd értesítelek, ha változás van.

― Rendicsek. Akkor én zúzok is. Majd ütközünk!

― Szevasz!

Várok egy kicsit, amíg a rozoga bicikli eltűnik a horizonton, aztán visszacsomagolom a lábamat Sumákba, és beindítom a motort. A rádióban automatikusan elindul Flo hangoskönyve, amit egy kalapácsvető lendületével kapcsolok ki, mielőtt elhánynám magam. Mégis mi a francért írnak sorozatgyilkosokat gyilkoló sorozatgyilkosokról romantikus történetetet? Pláne miért olvas ilyet a kishúgom? Ezenfelül vajon mire kellhetett neki ez a csotrogány és honnan szerezte meg hozzá a slusszkulcsot?

Inkább úgy teszek, mintha nem hallottam volna semmit ("véletlenszerű emberevésről" szóló figyelmeztetés áldozata lettem), és már ott sem vagyok.

...

― Nem hiszem el, hogy ilyen étrend mellett ez a nő még életben van.

Derékig járok a frigóban, de úgy tűnik, ez nem egy bűvész mágikus doboza, amiből elővarázsolhatok egy nyulat, akár egy pitét, vagy valami félkész ételt. Nem, öcsém, Miller még egy rohadt almát sem tart itthon. Bár mondjuk, mit is vártam a nőtől, akinek még márciusban is áll a feldíszített karácsonyfája?!

― A kedvese nem az a tipikus háziasszony, ezek szerint? ― érdeklődik a lakatos a szerszámosládájában keresgélve.

Azt kamuztam neki, hogy Miller a mennyasszonyom, elkerülve a felesleges kérdezősködést a zárcseréről, meg a hülye beleegyező nyilatkozatról, amire az érkezése előtt szemrebbenés nélkül hamisítottam a szomszédnőm szognóját. Úgy tűnik, bevette.

Bevágom a hűtő ajtaját, majd kiábrándultan folytatom a kutatóexpedíciót némi nasi után.

― Nem igazán. Általában a konyhapulton ül egy pohár borral és nézi, ahogy főzök ― görgetem tovább a habi történetünket, miközben leguggolok. Széttárt karokkal támaszkodom a konyhaszekrény két ajtajába, hátha ide spájzolt be télre, de egyetlen alumínium dobozon kívül nem találok semmit. ― Borsókonzerv, huh?!

Az ujjammal már éppen a kis kallantyúba kapaszkodom, hogy felzabáljam a siralmas választékot, amikor csengetnek. Akárki is keresi őt, nyilván nem tudja, hogy délelőttönként abban a seggére tökéletesen idomuló, szűk szoknyácskájában oktatja a jövő nemzedékét.

Intek a szakinak, amolyan "majd én"-stílusban, mialatt az ajtóhoz kocogok. Gyanús grimasszal elfordítom a kilincset, így meglátom a küszöb túlsó felén pöffeszkedő köcsögöt. Samuel Burrows az, az egykori focis vetélytársam, kötőjel a (kizárólag képletesen) tökeimet szorongató zsernyák. Most nem azt az ízléstelen egyenruhát viseli, hanem egy hasított bőrkabátot.

― Ő nincs itthon ― közlöm szárazon. Behajtom magam mögött az ajtót, nehogy az öreg tudomást szerezzen a Millernek állított kis csapdámról.

― Tudom ― von vállat arrogáns félmosollyal. Az ökölbe szorított kezem csak arra vár, hogy leverhesse a Ray-Bant az orráról. Egyáltalán milyen kretén hord napszemüveget a reggeli ködben?! ― Mit keresel itt?

― Ezt én is kérdezhetném tőled.

― Nos, én ellenőrzöm az emberem hatékonyságát. Honnan tudhatnán, hogy megbízhatunk -e benned, ha eddig semmi használhatót nem tudtál felmutatni? Egyenlőre csak azt tudom, hogy a focihoz és más nőjének elcsábításához értesz, az információszerzési képességeidről viszont fogalmam sincs.

― Ha igazán a tiéd lett volna a nő, semmi esélyem sem lett volna nála. Kár, hogy még mindig nem tetted túl magadat a dolgon. Egyébként meg, rajta vagyok az ügyön.

― Pontosan hogyan? Itthon sincs a célszemely.

― Lehet, itt lenne az ideje megkérdőjelezni a szakmai hozzáértésedet, ha egy fogorvosnak kell felvilágosítania, mennyi mindent árul el a "célszemely" környezetének vizsgálata.

― Csak teszteltelek ― vigyorog idétlenül Krokodil Dundee, a középsőujjával feltolva az orra hegyére csúszott napszemüveget.

― Aha, nekem meg három lábam van. Ja, várjunk csak! Rossz példa. Tényleg, mi újság van a koktélvirsliddel?

― Nem túl sok jót árul el a szexualitásodrol, hogy ennyit foglalkozol a péniszemmel.

― Egy, ez homofób volt. Kettő, Matt haverom plasztikai sebész. Farokhosszabbító műtéteket is végez, mondjuk azt nem tudom, van - e méretminimál, hogy hány miliméter... akarom mondani, centi felett vállal. Amúgy kíváló referenciákkal rendelkezik, ha gondolod, beajánlhatlak. Látod, az a fránya jó szívem mindig megesik a rászorulókon.

― Sok a szöveg. Elfelejtetted talán, hogy kettőnk közül ki képes egy csettintésre rács mögé juttatni akárkit? Én a helyedben nem packáznék egy magamfajtával. Maradj inkább a saját súlycsoportodnál!

― De nem vagy a helyemben, Sammy Sam, pláne nem a súlycsoportomban. És nem is leszel, úgyhogy takarodj a környékemről!

― Most megyek. Nem ártana valami érdemleges bizonyítékot kerítened a közeljövőben, hacsak nem akarsz egy kétszer hármas cellát is a környékednek nevezni.

Mielőtt a pofájába vágnám az ajtót, visszavonulót fúj. Figyelem, ahogy kocsiba pattan, majd eltűz az utcából.

― Uram, minden rendben?

― Persze ― csapom össze a tenyereimet, miközben visszakúszok a házba. ― Húzzunk bele, papa! Mire megérkezik az asszony, végeznünk kell. Meglepetés lesz.