5. rész

A bevásárlóközpontban való flangálás karácsony napján a valaha létezett legnagyobb öngyilkosságnak számított a három zombivadászunk számára. De ha beszélhetek saját tapasztalatból, akkor szerintem mindenki számára az. De hát elég sokan vannak olyanok, akik a legutolsó utáni pillanatokra hagyják az ajándékok megvásárolását.

- Eskü, visszasírom az Apokalipszist - suttogta Oli. - Ott legalább nem volt tömeggyomor és nem szédültem a sok-sok keringéstől! - borzongott meg, Alice pedig egyetértően bólintott, miközben próbálta átverekedni magát az utolsó mákosbejgliért civakodó emberek között.

- Borzalmas, a karácsonynak egyáltalán nem erről kellene szólnia! - tiltakozott. - Sajnálom, hogy ezt kell látnod, Karma. Karma? - torpant meg a lány hirtelen, amint realizálta, hogy nem látja a fiút sehol. Azonnal elkapta Oli karját, mire az értetlenül nézett a lányra. - Nincs meg Karma! - magyarázta Alice, mire Oli arca elfehéredett.

Mivel magas volt, gyorsan körülnézett, de arca csak még aggodalmasabbá vált, amikor Kamát így sem látta sehol.

- Édes Istenem, elveszítettük mindenki kedvenc karakterét! - fogta a fejét Alice. - Most mihez kezdünk?

- Nyugalom, nem adjuk fel ilyen könnyen! - fújta ki a levegőt Oli. - Láttam valamit az interneten, kipróbálom, hátha működik.

Alice értetlen arcot vágott.

- Mégis mit láttál? - kérdezte.

- Egy mémet. Vagyis azt hiszem, hogy ez az.

- Egy... mémet? - kérdezte a lány.

- Csak figyelj! - köszörülte meg a torkát a fiú, majd tölcsért formázott a kezeiből és elkiáltotta magát. - Oliver Way egy haszontalan bunkó és már régen a kóborlók elé kellett volna hajítani!

A válasz szinte azonnal visszaérkezett.

- Nem tudom ki vagy, de ha van merszed akkor füttyentesz egyet. Gyerünk, füttyents csak, mert széttéplek! - kiáltotta Karma, majd hozzátette, hogy Olinál csodálatosabb embert még nem is hordott hátán a föld.

A magas, sápadt fiú büszkén elvigyorodott.

- Megtaláltam! - mutatott egy közeli elektronikai szaküzlet kirakatának irányába, ahol valóban ott ácsorgott a vörös-kék szemű fiú és igencsak dühösnek látszott. Alice megpaskolta Oli hátát, majd elnevette magát.

- Karmának igaza van, a legjobb vagy! - jegyezte meg, majd belekapaszkodott a fiú karjába és együtt valahogy kievickéltek a fiúhoz.

- Oli, ugye nem hallottad mit kiabált az az idióta? - sietett oda hozzá Karma. - Ne aggódj, elintézem! - tűrte fel pulcsijának az ujját, mire Oli nevetni kezdett, majd átölelte az előtte álló fiút.

- Az én voltam, te bolond! - mondta. - Csak próbáltalak megtalálni, megijedtem, hogy elvesztettünk!

Erre már Karma is nevetni kezdett, majd belefúrta az arcát Oli vállába.

- Szörnyű vagy! - suttogta.

Alice csak ácsorgott egy helyben és éppen azt próbálta kitalálni, hogy az írónőjük miért volt annyira kegyetlen, hogy beleásta őt Oli és Karma kapcsolatába, mikor láthatóan a két fiú oda volt egymásért.

- Öhm, igazából azon gondolkodtam, hogy vajon ebben a boltban árulnak-e filmeket, de végülis ja, abban is van igazság amit te mondasz, narrátor! - nézett fel a lány, mire a narrátor lepisszegte.

- Miért buktattok le folyamatosan? - kérdezte az bosszúsan. - Én mesélem a történetet vagy nem így van?

Alice védekezően feltartotta a kezeit.

- Igaz, igaz, nem szólok bele! Csak vigyázz azért, ne spoilerezz!

- De hisz nem is tettem! - háborodott fel a narrátor. - Bár az igaz, hogy mindenttudó vagyok, szóval elmondhatnám akár azt is, hogy te végül ki mellett lyukadsz ki, mert hát...

- Hahó, állj már le! - intette le Alice a narrátort. - Visszatérhetnénk az eredeti történetszálhoz?

A narrátor megköszörülte a torkát és folytatta a mesélést. 

Szóval a három jóbarát betért az Altexbe (nem szponzorált tartalom :'D) és kiválasztottak néhány alap karácsonyi filmet az Időnek, amelyek szerepeltek a listáján. Már indultak is volna fizetni a kasszához, amikor hirtelen elment az áram és a bent tartózkodok sikítozni kezdtek.

- Ti is halljátok ezt? - kérdezte Alice, majd riadtan kémlelte körbe a helyiséget.

- A sikítozást? Persze, elég fura lenne nem hallani - jegyezte meg Karma.

- Nem, nem erre gondoltam! - rázta meg a fejét a lány. - Kattanások. Hát nem halljátok?

A fiúk erre jobban fülelni kezdtek és valóban, a helyiséget kattanások tömeghada lepte el. Másodpercenként harsantak föl és rettenetesen idegesítőek voltak.

- Mi a fene lehet ez? - kérdezte a lány, mire Oli nyelt egyet, majd a narrátorra nézett.

- Segíts rajtunk! - kérte.

A narrátor kíhúzta magát, majd közölte velük a tényeket:

- Nos, amit hallotok, azok az elvesztegetett másodpercek - válaszolta nekik, mire Karma felvonta a szemöldökét.

- Az elvesztegetett másodpercek?

- Mindenki életében vannak! - bizonygatta a narrátor. - Tudod, azokra a másodpercekre gondolok, amiket az ember hasznosan is eltölthetne, de helyette inkább valami olyat művel velük aminek nincs értelme! - magyarázta és így már Karmának is leesett a dolog.

- Harcolnunk kell velük? - kérdezte Alice.

- Naná! - bólogatott a narrátor. - Mint a kóborlókkal!

- Haha, de szellemes! - jegyezte meg Oli. - Na jó, akkor keressünk valami eszközt és essünk neki ezeknek a lényeknek! - mondta a fiú, majd megfogott egy közelben lévő botmixert és leütötte vele az első közeledő másodpercet, aki úgy nézett ki, akár egy pici, gonosz manó. Alice és Karma is becsatlakozott a verekedésbe, s a harc egyáltalán nem volt egyszerű, ugyanis ezek a kis lények aprók voltak és sok volt belőlük, no meg persze jól gyon kellett ütniük őket ahhoz, hogy ártalmatlanná tegyék őket.

- Jézusom, te mégis milyen karácsonyi történetet írsz? - kérdezte Karma elképedve. - Tisztára elrontod mások karácsonyi hangulatát ezzel, lassan átmegyünk horrorba itt.

- Csst, ha nem tetszik, írd meg a saját történetedet! - szólt rá a narrátor.

- Te csak lepisszegni tudsz minket és hülye szituációkba taszítani! - kontrázott Karma, mire egy elvesztegetett másodperc egyenesen az arcába ugrott és csak sok küzködés és nehézség árán tudta azt onnan eltávolítani.

A narrátor felnevetett.

- Hé, ezt direkt csináltad! - kiáltotta a fiú bosszúsan. - Gonoszabb vagy, mint az eredeti irónőnk!

A narrátor csak vállat vont.

- Csak móresre tanítottalak, itt ugyanis én vagyok a főnök, a léted most tőlem függ egyes egyedül! 

Karma csak megforgatta a szemeit, de jobbnak látta, ha többet nem szól be a narrátornak.

Mire az összes elvesztegetett másodpercet elpusztították, az áram is visszatért a boltba: mindent ellepetek a szétszórodott idő nyomai és az emberek lesokkolva nézték őket. Oké, Karmának igaza volt, tényleg morbid vagyok.

- Há! - nevetett a fiú.

Oli megköszörülte a torkát.

- Fizessünk. Vissza kell még érnünk a Hard Rock Caféba és ki tudja, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy kievickéljünk ebből a bevásárlóközpontból! 

Alice a hóna alá kapta a filmeket és már igyekezett is velük a pénztárhoz, ahol az elképedt elárusító azt sem tudta, melyik világon van.

Mi viszont igen, ezért a következő részben át is szökünk egy hegyvidéki tájra, ahol Riley, Max és Wyatt éppen azt próbálják kitalálni, hogy hová lehet elrejtve a nagy, erős és félelmetes óriás barlangja, ahol a lila jégcsap is el van rejtve.