3. rész

- Biztos vagy benne, hogy Rudolf, a vörösorrú rénszarvas Asgardban tartózkodik? - kérdezte Lexie, felvont szemöldökkel. Noha nem azért, mert kizártnak tartotta, egyszerűen csak bizarr volt számára a Mikulás szánhúzójának jelenléte az istenek világában.

- Még szép, én magam loptam el! - vigyorgott Loki, s a válasz valahogy nem lepte meg a szőkeséget. Ha lopásról volt szó, Loki vitte a prímet, annyi szent!

- Mégis minek? - kérdezte Riley, értetlen fejet vágva.

- Mert jópofa volt - vont vállat az istenség. - De különben sem tartozom magyarázattal nektek! - szűkítette össze a szemeit.

Karma kuncogni kezdett. Imádta mások furcsaságait hallgatni.

- Amúgy csak szerintem tisztára szadista ez az ember? - kérdezte Max. - Konkrétan egy rénszarvast kér egy lányért cserébe!

- Meg pár karácsonyi filmes CD-t és egy lila jégcsapot, amit valamiféle óriás vett el tőle - tette hozzá Wyatt.

Igen, a helyzet valóban komikusnak hatott, s ezért a kis csapat nem is tudta hová tenni ezt a nagy és veszélyes alakot. A sürgöny ugyanis azt tartalmazta, hogy a karaktereknek teljesíteniük kell néhány feltételt ahhoz, hogy visszakaphassák az írójukat: első sorban meg kell szerezniük és elvinniük neki Rudolfot, a Mikulás vörösorrú rénszarvasát, ugyanis az állítólag még az idő kezei közül is kicsúszott - egyszerűen annyira gyors, hogy nem bírta elkapni. Ez igencsak elgondolkodtatott mindenkit arról, hogy akkor Lokinak mégis hogyan sikerült? Örök rejtély, az isten ugyanis nem akarta beavatni a részletbe őket. Az Idő második kérése egy halom karácsonyi CD volt a már jól ismert karácsonyi filmekkel, mint a Reszkessetek betörők-széria vagy a Grincs... ez a kérés különösen furcsa volt, ugyanis online is simán megnézhette volna őket. De hát ha már kérte, ezt is teljesíteni kellett, akkor is, ha valahogy nem volt tiszta ez az egész. Az utolsó kérésnek volt talán a legtöbb értelme: az Időnek volt egy lila jégcsapja hajdanán, amit nem is olyan régen egy óriás ellopott és magával vitte a hegyekbe. A jégcsap állítólag olyan pillanatokat tartalmazott, amelyek fontosak voltak az Idő számára és szeretné őket visszakapni, de egyedül nem tudná az óriás ellen felvenni a harcot.

- Úgy hangzik, mint egy olyan terv, amit muszáj lesz szétosztanunk egymás között - tűnődött hangosan Peter, mire mindannyian Grayre néztek, aki csak felvont szemöldökkel nézett vissza rájuk.

Aztán felsóhajtott.

- Oké, rendben, megértettem. Ez az én dolgom! - mondta, majd összecsapta a tenyerét és megköszörülte a torkát. - Loki, Lexie, Brooke és Peter, tiétek a rénszarvas. Úgy hiszem, több közötök van Asgardhoz, mint nekünk!

Peter arca azonnal felderült.

- Úristen, teljesülni fog az egyik álmom! - kiáltott fel lelkesen, majd szinte ugrándozni kezdett örömében, mire Brooklyn csak szórakozottan megrázta a fejét.

- Alice, Oli, Karma... tietek a CD-k! - biccentett a három felé.

- Oh, pont a kevésbé izgi dolog? - biggyesztette le az ajkát Karma. - Nem vagyok ehhez szokva.

- Ne aggódj, valami azt súgja nekem, hogy nem lesz ez a feladat annyira egyszerű, mint hinnénk! - fintorodott el Alice.

- Tudod ez nálunk hogy van: tíz rész gyötrelem és szenvedés, egy rész pihi - magyarázta Oli nevetve. - Na de bevállaljuk - helyeselte Gray felé.

- Oké, akkor Riley, Max és Wyatt...

- Az óriás, nemde? - kuncogott Riley. - Tipikusan nekünk marad a piszkos munka.

- Nem egészen - rázta a fejét Gray. - Az ugyanis rám, meg Jaxre hárul.

- Ácsi, nekem akkor miért kell Rileyékkal mennem? - kérdezte Wyatt értetlenül, majd csalódottan karba tette a kezeit.

Jax, aki igencsak csendben ült ezúttal, azonnal megértette a helyzetet.

- Azért, Wyatt, mert a Purgatóriumnak ezen bugyra mélyen el van zárva. És amikor azt mondom, elzárva, akkor azt szó szerint értem - nehezen behatárolható és a kapuján dupla lakat van. A lakatokhoz való kulcsokat az Idő birtokolja, de vannak másolatok is: egyik az apámnál, a másik pedig Mephistónál.

Wyatt azonnal a fejéhez kapott.

- Basszus! - suttogta.

Gray meglepetten fordult a szerelme felé.

- Nahát, te honnan tudsz erről? - kérdezte meglepetten.

Jax megköszörülte a torkát.

- Ugyan nem sokszor jártam apámnál, de egyik alkalommal megakadt a szemem egy kulcson, ami az irodájának falán, bekeretezve lógott. Persze ez volt az a kulcs. Apám kiszúrta, hogy érdekel a tárgy ezért megosztotta velem a történetet. És igen, megjegyeztem, szóval légy büszke rám! - húzta ki magát, mire Gray szélesen elmosolyodott, szórakozottan megrázta a fejét, majd egy hatalmas puszit nyomott a fiú halántékára.

- Szeretlek! - suttogta. - És szerencsére ez a történet nem függ össze az eredetinkkel, szóval az apáink itt nem küldtek sürgönyt!

- Hála az Isteneknek! - fújta ki magát Jax. - Bár így is roppant kínos lesz meglátogatni őket.

- Igazatok van, akkor jobb, ha kimaradok - bólogatott Wyatt. - Különben is, köztudott, hogy boszorkányokkal szuperül kijövök, vámpír haverom meg még nem volt, úgyhogy Max, most már hivatalosan is spanok leszünk! - csapott a férfi vállára, mire az halványan elmosolyodott.

- Lenne egy kérdésem! - nyújtotta a kezét Lexie, mire Gray bólintott, hogy felteheti. - Ha mindenki végzett a feladatával, hol találkozunk?

Mindenki tanácstalanul összenézett.

- Ugyanitt? - javasolta végül Brooklyn. - Ezt a helyet mindenki ismeri.

- Okés, akkor öt óra múlva ugyanezen a helyen - bólintott Riley. - Ugyanis éjfélig ott kell lennünk az Időnél, különben az írónőnk soha többé nem fog visszatérni Wattpadra.

- Azt nem engedhetjük meg. Adjatok bele mindent, skacok! - buzdította a többieket Wyatt, majd a karakterek útjai itt elváltak.

- És a telefonnal mi legyen? - kérdezte Alice, majd meglengette a kezében lévő tárgyat, ugyanis az Idő elküldte nekik az írónő telefonját, hogy annak még véletlenül se legyen ideje online lenni és felvenni a kapcsolatot bárkivel.

- Majd én vigyázok rá - nyújtotta a kezét érte Jax, majd zsebre vágta a készüléket. - Elolvasok majd belőle pár szaftos dolgot - nevetett fel ördögien, mire Gray megforgatta a szemeit.

- Na jó, induljunk! - sürgette az embereket ismét Riley, mert tudta: az Idővel nem érdemes játszadozni.

Nos, kinek kövessük az útját elsőként? Én azt mondom, osszuk ezt fel szépen: először látogassunk el Asgardba és nézzük meg, hogy hogyan haladnak a fanfic karaktereink Rudolf, a rénszarvas becserkészésével, majd térjük át a zombivadászainkra, akiknek ezúttal a bevásárlóközpont forgatagában kell majd karácsonyi filmek után kapkodniuk, végezetül pedig, egy hosszabb rész keretein belül legyünk szemtanúi egy felettébb izgalmas csatának egy óriás ellen, illetve annak is, hogy néhány pillanat erejéig milyen is Lucifer és Mephisto kapcsolata szemtől szemben. Izgalmas dolgoknak nézünk elébe, ezt garantálhatom.

- Halljátok-e, ilyenkor ki az, aki narrál? - kérdezte Loki értetlenül, majd körülnézett, a hang forrását kutatva.

- Az írónk alter egoja - suttogta Peter. - Tudod, amelyiknek muszáj átvennie a helyét ilyenkor.

- Ahha! - kiáltott fel Loki. - De ő mégis miben különbözik tőle?

Erre a kérdésre már Brooklyn adta meg a választ.

- E/3-ben beszél, ami ha megfigyeled, nem igazán jellemző az írónőnkre - magyarázta.

- Értem - bólintott Loki. 

Csend telepedett rájuk néhány pillanat erejéig.

- Akkor... hívjam Heimdall-t?

- Hívd - bólintott Lexie, mire Peter odaszökkent Brooklyn mellé.

- Egek, annyira izgulok! - mondta nevetve, mire a lány megfogta a kezét.

- Imádni fogod - suttogta, s a következő pillanatban megnyílt a Bifröst.