2. rész

Egy közeli Hard Rock Caféba ültek be mindannyian, hogy meg ne fagyjanak az odakinti, dermesztő hidegben, miközben megpróbálták megbeszélni az elrablás részleteit. Ennek az ötletnek leginkább Karma örült, hiszen sosem járt még kávézóban azelőtt, pláne egy karácsonyi dalokkal és emberekkel teli helyen, ahol ráadásul egyetlen élőhalott sem veszélyeztette a környezetet. Minden annyira varázslatos volt számára, pedig másoknak ez nem is számított akkora dolognak.

- Max, te nem iszol semmit? - érdeklődött Jax, miközben a szokásos lattéját kavargatta. A klánvezér egy olyan arcot vágott, mint aki akkor  harapott volna citromba.

- Vámpír vagyok - felelte.

- Én meg félig démon, hát nem izgi? - nevetett, mire Riley válaszolt neki ezúttal, szórakozottan.

- Max vérrel táplálkozhat csak, Jax! - világosította fel, mire az elsuttogott egy ó-t, majd Peter felé fordult. - Szerintem Max nem kedvel engem. Olyan csúnyán néz!

Peter csak lágyan elmosolyodott, majd megrázta a fejét.

- Szerintem nem erről van szó. Mr. Max csak nem bízik könnyen az emberekben, ami tökre jogos a részéről.

Max elmosolyodott.

- Na látod, téged kedvellek! - mondta Peternek, mire Jax felsóhajtott.

- Úgyis elérem, hogy engem is kedveljen! - tökélte el, mire Wyatt nevetésben tört ki mellette.

- Sok sikert, haver! - paskolta meg a vállát.

- Visszatérhetnénk az írónkhoz? - kérte Gray, hiszen már megint eltértek a tárgytól. Valahol hálát adott azért, hogy legalább őt normálisan megírták, ha a többiek már ennyire szórakozottra sikerültek. - Tudunk róla, vagyis az elrablásáról valami konkrétat? - fordult az alacsonyabbik, szőke lány felé, mire az határozottan bólintott.

- Az a helyzet, hogy meglepő módon sok mindent tudunk, hála Lexie nyomozói képességének - kezdett bele Brooklyn, majd megkérte az általa említettet, hogy vegye át a szót. A többiek mindeközben feszülten figyeltek és közben a megrendelt kávéjukat kavargatták és szürcsölgették, Max kivételével persze.

- Nos, itt nem egy egyszerű elrablóról van szó. A fickó ugyanis nem más, mint maga az Idő, név szerint Timerlate, aki már egy elég hosszú ideje fogságban tartja az írónőnket.

Riley felhördült, mert ő pontosan tudta kiről volt szó és hogy ez az alak mennyire de mennyire veszélyes volt.

Jax viszont azonnal felhorkant, a többiek pedig egyszerre néztek felé, olyan "ennek most megint mi baja" - tekintettel.

- Nem mondjátok, hogy Justin Timberlake az elkövető? Mindjárt lehidalok, sosem bírtam azt a fickót, már az NSYNC-ben is szar volt! - mondta elképedten, mire Karma felsóhajtott.

- Azt mondta, hogy Timerlate, nem pedig Timberlake! - világosította fel Jaxet, aki viszont csak vállat vont. Neki egyre ment a kettő.

- Gyerekek, ez nem vicces. Ha ez az alak rabolta el az írónkat, akkor hatalmas szarban vagyunk mindannyian - suttogta Riley.

- Mit tudsz róla? - érdeklődött Alice.

Riley nyelt egyet, mielőtt válaszolt volna.

- Hát, azt hiszem, ő leginkább a mi történetünkbe illene bele ugye, hiszen nálunk szó szerint meg van testesülve a Halál és az Élet is, én pedig pont az előbbitől hallottam rémtörténeteket Timerlateről - borzongott meg.

- Ez komoly? Nekem miért nem mesélt róla? - kérdezte Max csodálkozva.

- Nem tudom, gondolom nem tartotta olyan fontosnak, én is csak rákérdeztem, hogy vannak-e még olyanok, mint ő vagy Blossom és elmondta, hogy igen, van még pár megtestesült, absztrakt alak.

- Hűha, ez kezd nagyon izgalmassá válni! - hajolt előrébb Peter, s Loki is helyeselt.

Brooklyn tetszését viszont egyáltalán nem nyerte el már most az alakról szóló mese.

- Miféle rémtörténeteket? - kérdezte.

Riley folytatta a mesélést.

- Tom szerint Timerlate gyanútlanul rabolja el az embereket, úgy, hogy az fel sem tűnik nekik, csak amikor már késő. Kelepcében tartja őket, elhiteti velük, hogy van idejük mindenre, miközben ez egyáltalán nem így van. Lassan, de biztosan annyi terhet halmoz rájuk, olyan szűk időkorlátokon belül, ameddig bele nem őrülnek a fáradtságba, de már aludni és enni is alig lesz idejük. A jobbik eset még az, amikor csak  határidőket tűz eléjük, hogy idegeskedjenek, a rosszabbik viszont, amikor annyi nyomorúságot halmoz rájuk, hogy elveszítik a józan eszüket, belekezdenek egy káros szenvedélybe és éveket, azaz hatalmas időmennyiségeket töltenek el azzal, hogy azt sem tudják, mi történik körülöttük, teljesen kifordulnak önmagukból és a saját maguk rabjává válnak. Ő állítólag ezzel táplálkozik: mások idejével.

Csend lepte el az asztalukat. Na ez a történet már senkinek sem tetszett, még Lokinak sem, hiszen neki is meggyűlt már párszor a baja az idővel és ezekután nem szívesen találkozott volna vele.

- Ez... hűha! - kapott a fejéhez Peter. Döbbenetében meg sem tudta fogalmazni rendesen a gondolatait.

- És az írónk? - kérdezte Oliver. - Mit akar szegény lánytól? Miért rabolta el? És hová vitte?

- Oliver to the rescue! - kuncogott Karma.

Lexie vette át a szót ismét.

- Oké, a helyzet sokkal rosszabb lett most, hogy ez kiderült! - fogta meg a fejét gondterhelten.

- Miért? - kérdezte Jax.

Lexie felsóhajtott, ám Loki folytatta a beszédet.

- Vannak kapcsolataim és kiderítettük, hogy az írónőnk a Purgatórium egy olyan bugyrában van, amelynek a létezéséről nem sokan tudnak, ezért sem szerepel Dante írásában - mondta.

- Fúha, te annyira művelt vagy én azt sem tudom, ki az a Dante! - áradozott Jax, mire Gray megint csak a szemeit forgatta.

- Kösz, de nem ez a lényeg most! - rázta a fejét. - Ennek a helynek ugyanis neve is van és... atyám, tisztára tortúra, ami ott folyik!

Mindenki megborzongott erre a mondatra.

- Mi a neve? - kérdezte Alice.

Loki körülnézett, még mielőtt kimondta volna a halálos ítéletet jelentő szót.

- Egyetem - suttogta.

Ismét csönd telepedett a kis társaságra. Minden variánsra számítottak, csak erre nem. Pedig mennyire logikus volt! Az egyetem hónapok óta fogságban tartotta az írójukat, s többek között emiatt csappantak meg a részek a történeteikben vagy szűntek meg egy ideig. Az Egyetem nevezetű hely volt egyike a legrosszabbaknak, ahová valaha valaki kerülhetett.

- Te jó ég és én még egyetemre akartam járni - suttogta Riley.

- Még jó, hogy nem tetted. Timerlate az összes egyetemistára nyomást gyakorol, ők a kedvencei - magyarázta Lexie. - Visszagondolva nekem is sok szart okozott anno, de azzal volt szerencsém, hogy nem voltam író, így nem voltak elhanyagolt történeteim és karaktereim, szóval valahogyan kievickéltem a kelepcéjéből.

- De most akkor nem mehetek egyetemre? - kérdezte Peter kétségbeesetten. - De hisz nekem mennem kell!

Brooklyn nevetni kezdett, majd megölelte a fiút.

- Nyugi Parker, mehetsz majd egyetemre. Ne feledd, egy szuperhős vagy és ha most megtaláljuk Timerlate-et akkor megállíthatjuk.

- Hogyan állítaná meg bárki is az időt? - vetette fel a kérdést Jax.

- Hát ezen vitatkozhatnánk több síkon is, de szerintem felesleges beleásni magunkat. A kérdés az, hogy hogyan fogjuk kihozni a Purgatóriumból? - kérdezte Alice.

- Muszáj kihoznunk? - vonta fel a szemét Jax, mire mindannyian tágra nyílt szemekkel néztek rá. - Most mi van? De hát ti is tudjátok, hogy gonosz, sokkal jobb lenne az életünk nélküle!

Brooklyn annyira meghökkent ezen a mondaton, hogy kilöttyintette egy picit a kávéját az asztalra, de szerencsére Oli rögtön a segítségére sietett és egy szalvéta segítségével feltörölte azt.

- Na jól van, Jax, akkor elmagyarázom neked! - kulcsolta össze a kezeit az asztalra könyökölve Lexie, próbálva megőrizni a higgadtságát. - A helyzet az, hogy ha Timerlate és az Egyetem totálisan bekebelezik az írónkat, akkor az egyet jelent számunkra a biztos halállal.

- Mégis miért? - kérdezte a féldémon értetlenül.

- Mert ha nem lesz ideje, eltűnik Wattpadról és ha eltűnik Wattpadról akkor a történetünket soha többé nem fogja befejezni. Ha nem fejezi be a történetünket, örökké az időnek egyetlen szakaszában maradunk és soha többé nem szabadulunk majd ki onnan, mert feledésbe merülünk és nem lesz aki kisegítsen bennünket!

Gray felkiáltott.

- Az istenekre mondom, tudtam, hogy nem csak engem írt meg okosnak! - lelkendezett, majd azonnal lepacsizott a szőke lánnyal.

Jax csak elfintorodott.

- Jól van, vágom, de attól még gonosz! Komolyan, olyan hülyeségeket ír néha. Nektek mi volt a legszemetebb dolog, amit valaha teremtett?

- A háttérsztorim Roberttel - borzongott meg Lexie, s Loki is összerezzent a név hallatán.

- Nekem szintén a háttér. Mert bár engem nem ő talált ki, a háttértörténetemet igen és hát szerintem az enyém lett az egyik legbrutálisabb - suttogta Karma.

- Engem konkrétan folyamatosan tönkretesz azzal, hogy furcsa erőket birtoklom és nem tudom irányítani őket - szólalt meg Brooklyn is.

- Engem és Jaxet ötven részen keresztül tologatott jobbra-balra és mindenféle akadályt zúdított ránk ameddig végre összejöttünk, nem volt szép tőle, nem tagadom - vont vállat Gray.

- Igen és nekem még az orromat is eltőrte! - tette hozzá Jax.

- Nekem megölte a barátaimat - mondta Alice.

- Nekem egy hónapot adott arra, hogy legyőzzek egy Árnyat úgy, hogy azt sem tudtam, hogy boszorkány vagyok - szólt bele Riley is. - És aztán majdnem elégetett máglyán.

- Uhh - szisszent fel Peter.

- Én szerintem feleslegesen siránkoztok itt - fejtette ki a véleményét Loki, amint mindenki kiadta ami nyomasztotta. - Úgy értem, talán tényleg gonosz, de egy írónak néha annak kell lenni, nem igaz? Meg különben is, egy csomó jó dolgot is csinált. És ha én, mint hivatásos főgonosz tiszta lappal kezdhettem az ő történetében, akkor ő miért ne érdemelné meg azt, hogy megmentsük? Hiszen szeret bennünket, egyikünket sem ölt meg!

- Ez igaz, mondasz te valamit! - vakarta meg az állát Wyatt. - Nekem nem csinált rosszat még például, ráadásul nagyon izgalmas dolgokat talált még ki velem kapcsolatban, szóval én kifejezetten kedvelem.

- Én is bírom amúgy, elvégre szerethető karakterré tett - mondta Oli.

- Persze, hogy szeretjük. Mindannyiunkban van egy pici rész belőle - mosolyodott el Brooklyn.

- Különösen benned és Aliceben - jegyezte meg Jax.

Alice felsóhajtott.

- Jax, most te sem gondolod komolyan amit mondasz! Humoros karakterré tett téged, akinek hatalmas a szíve és rengetegen imádnak. Komolyan ennyire ellene fordulnál?

Jax lesütötte a szemeit, majd megköszörülte a torkát.

- Jól van, igazatok van.

- Nem hiszek a fülemnek, te most tényleg igazat adtál a többségnek? - pislogott meglepetten Gray, mire Jax bosszúsan nézett fel rá.

- Légyszi ne emeld ki ezt, szégyellem magam miatta!

- Istenem, de édes! - suttogta Riley. - Adj már neki egy puszit!

- Nem, csókot akarunk! - kiáltotta be Wyatt.

Gray csak szórakozottan felsóhajtott, majd egy gyors csókot nyomott Jax ajkára.

- Egek, ilyenkor úgy tud hiányozni Tom! - mosolygott maga elé Max.

- Tudtam én, hogy vajból van a szíved, Max - nevette el magát Karma, de nem sokkal később és elég hirtelen ijedtté vált az arca.

- Mi az, rosszul vagy? - kérdezte Oli.

- N-nem, csak az... az emberek...

És valóban. Ahogyan a kis társaság körülnézett, a világ már egy helyben állt. Az emberek nem moccantak egy tapodtat sem, a zene is leállt, s az egyetlenek, akik mozogni tudtak azok csak ők voltak.

- Úristen, ez... ez ő lenne? - kérdezte Wyatt, majd Jax vállába kapaszkodott ijedtében.

- Timberlake? - kérdezte Jax is, a körmét rágva.

A következő pillanatban Brooklyn felsikított.

- Nézzétek!

Egy borítékra mutatott az asztalon. Egy felettébb ismerős borítékra.

- Basszameg, már megint! - motyogta maga elé Jax, majd remegő kézzel vette fel a borítékot a kezébe.

- Egy sürgöny - suttogta Gray. - Apádtól jött? Vagy az enyémtől?

Ám Jax a fejét rázta.

- Nem. Az Időtől jött - mondta, majd hatalmasat nyelt és riadtan nézett körül a társaságon.

Végül Lexie bizonyult a legbátrabbak, egykettőre kikapta a kezéből a borítékot, s pillanatokon belül feltépte azt.

Feszült csend következett.

Ismét.