-Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy te ezt élvezed - nézett rám komolyan Yunho. A fiú egész testében remegett és a fogai csak úgy kocogtak a mínusz két foknak és a hideg szélnek hála. Egy ideje minden évben december 15-től 23-ig fenyőfát árultam a karácsonyi vásárban. A dalszöveg írás nem fizetett túl jól, így szezon munkákból próbáltam egy kis plusz pénzt szerezni.
-Nem az élvezetért csinálom, te is nagyon jól tudod - sóhajtottam fáradtan, miközben próbáltam gúzsba kötni egy fát. Yunho türelmetlenül morrant egyet, majd kikapta a kezemből a madzagot.
-Inkább add ezt ide... - dünnyögte az orra alatt és fél pillanat alatt megcsinálta azt, amivel én már öt perce szenvedtem.

-Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan, mire csak megforgatta a szemeit. - Minek vagy itt ha ennyire utálod ezt? Menj haza - csóváltam meg a fejem. Épp elég volt elviselnem a csontvelőmig hatoló hideget, nem hiányzott nekem még egy hisztis idol is.
-Nem emlékszel, hogy ma együtt vacsorázunk? - vonta fel a szemöldökét.
-Tökéletesen jól emlékszem, hogy a munkaidőm lejárta után kajálni megyünk - fújtam ki a tüdőmbe rekedt levegőt. - De az ég szerelmére Yunho, még legalább egy óra mire végzek és te már két órája gyilkolod az idegeimet a morgolódásoddal.
-Na szép - nézett rám összeszűkült tekintettel. - Ez a hála amiért segítek?! Te hárpia...

-És mégis miben segítesz Wilson bácsi?! Abban, hogy előbb pszichiátriára kerüljek?
-Minek neveztél? - pislogott rám döbbenten.
-Tudod, Wilson bácsi... A mogorva öreg ember a Dennis filmekből - feleltem, majd a számat kezdtem rágcsálni, hogy valahogy féken tartsam a kitörni készülő nevetésem.
-Hát így állunk Dolores? 
-Ha most Umbridge-ra gondoltál... - sziszegtem vészjóslóan. - Én esküszöm kitépem a nyelved és nyakkendőt kötök belőle.
-Na, gyere törpe - vigyorgott rám ördögien. Arra készült, hogy majd megpróbálom megütni és ezt kihasználva finoman kirúgtam alóla a lábait. Nagyot nyekkenve ült seggre a hóban és olyan megilletődötten nézett rám, hogy már nem bírtam megállni röhögés nélkül. - Oké, erre nem számítottam - nevette el magát aranyosan.

Felé nyújtattam a kezem, ami szinte elveszett az ő hatalmas tenyerében. Óvatosan fogta meg a mancsomat, majd gyorsan talpra szökkent és a derekamnál elfogva beleborított a hóba.
-YUNHO - kiabáltam rá mérgesen és hangosan szitkozódva próbáltam feltápászkodni a földről. Az idol a térdein támaszkodva nevetett és mikor sértődött kölyök pingvinként eltotyogtam mellette már alig kapott levegőt a röhögéstől. A kassza ellenőrzésének szenteltem inkább minden figyelmem, mert erős késztetést éreztem arra, hogy orrba vágjam a kedves barátomat. Három éve már, hogy egy esős novemberi napon közelebb kerültünk egymáshoz és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Egy baj volt csak a mi barátságunkkal... Az, hogy fülig beleszerettem a fiúba.

Hirtelen két kar fonódott a csípőm köré majd Yunho a fejemre hajtotta a sajátját. Biztos rohadt kényelmes pozíció lehetett számára is, tekintve, hogy nem két centivel voltam kisebb nála.
-Nyuuu tudom, hogy szeretsz - nyafogta aranyosan, de miután nem reagáltam tovább cukiskodott. - Hozok neked forró csokit. Sok tejszínhabbal és pillecukorral, ahogy szereted.
-Inkább forralt bort kérek - feleltem kurtán, mire Yunho kuncogva arcon puszilt.
-Ejnye... Iszunk munkaidőben?
-Miattad van - fordultam meg vigyorogva, hogy a szemébe tudjak nézni. - És ha reggel óta lennél itt velem már minimum porba törve szívnám fel a sanaxot, vagy lőném magam.
-És ezek után higgyem el, hogy szeretsz?! - törölte le színpadiasan a nem létező könnyeit.

-Hidd el nyugodtan, mert tényleg szeretlek - mosolyodtam el keserűen. - De ez nem változtat azon, hogy borzasztó kiállhatatlan természeted van.
-Nem is értem, hogy lettünk mi jóba - dünnyögte sértődötten.
-Őszintén én sem - töprengtem el. - A kezdetektől fogva gyilkoljuk egymást, de szerintem itt az ideje bevallani valamit...
-Micsodát? - fagyott le Yunho egy pillanatra.
-Azt, hogy tulajdonképpen ezt mindketten élvezzük - vigyorodtam el mire a fiú zavartan felnevetett. Volt valami furcsa, valami nem őszinte a cselekedetében... Íriszei furcsán csillogtak, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük. Lehet csak beképzeltem.
-Aha... Na mindjárt jövök.

Elmerengve néztem Yunho után ahogy a kisebb tömegen átvágva megcélozta a forralt boros bódét. Még szerencse, hogy ilyen nagyra nőtt és nem tévesztem könnyen szem elől. Amíg vártam, hogy visszajöjjön gondolataimba merülve azon töprengtem, hogy mikor is szerettem bele a legjobb barátomba? De nem jöttem rá... Egyszerűen csak megtörtént. Egy szép napon arra eszméltem fel, hogy máshogy hat rám az ölelése, más reakciót váltanak ki belőlem a becézgetései, máshogy nézek rá és majd megöl a féltékenység ha bármilyen nő nemű egyedet megláttam a közelében. Nem mertem még bevallani neki, pedig lehet már ideje lenne...

-Itt is vagyok - rántott vissza a földre Yunho hangja és elködösült tekintettel bárgyún mosolyogtam rá. Elvettem a kezéből a papír poharat majd óvatosan fújni kezdtem a forró italt.
-Nagyon szépen köszönöm.
-Igazán nincs mit - válaszolt fülig érő szájjal, majd leült az asztal tetejére. Lassan mellé totyogtam és esetlenül próbáltam feltornázni magam mellé.
-Várj, segítek - mosolyodott el szelíden és a derekamnál fogva könnyedén felemelt. Filmbe illő volt a jelenet ahogy tekintetünk egybeforrt és az idol fülig vörösödve vizslatta a hidegtől kipirult arcomat. Valamiért vártam, hogy megcsókol, de ez nem történt meg... Egy puszit nyomott a homlokomra, majd leült mellém és csendben szürcsölni kezdtük a poharaink tartalmát.

A műszakom végéig nem sokat beszélgettünk, ami felettébb szokatlan volt tőlünk, de próbáltam nem nagy feneket keríteni a dolognak... Újra leszámoltam a kasszát, biztonságosan lezártam és a pénzt a táskámba tettem. Yunho segítségével becipeltem a bódéba a fákat, az asztalt, a székeket, majd lelakatoltam, hogy véletlenül se tudjanak ellopni semmit az éjszaka folyamán. A hó nagy pelyhekben szállingózni kezdett és boldogan néztem fel az égre. Nagyon szerettem mikor havazott, ez volt a kedvenc időszakom az évben. Míg a legtöbb ismerősöm a nyarat várta, én már szeptemberben a karácsonyra hangolódtam. Októberben már mindenki ajándéka becsomagolva várakozott a szekrényemben az ünnepekre és előkerültek a karácsonyi bögrék is.

-Huh na végre... - töröltem meg a homlokom. - Indulhatunk? - mosolyogtam Yunhora, aki válaszként csak egy aprót bólintott majd megragadta a kezem.
-Nehogy elsodródj mellőlem a tömegben - morogta az orra alatt, mire én csak meglepődve néztem szét. Lassan már minden árus bezárt, így az alkalmazottakon kívül alig lézengett pár ember. Na, nem mintha bántam volna, hogy ujjainkat összekulcsolva sétálunk csak furcsálltam az idol viselkedését... Úgy vonszolt maga után, mint valami rongy babát és hiába kapkodtam az apró lábaimat egyszerűen képtelen voltam lépést tartani a szelíd óriással.
-Nem lassíthatnánk? - kérdeztem lihegve, mire Yunho lefékezett és a hátának csapódtam.

-Jól vagy? - fordult felém aggódva, de szája sarkában nevetés bujkált és szemei is vidáman csillogtak. Valamiért imádta, hogy ilyen pici vagyok, ő pedig mennyivel nagyobb nálam...
-Persze - dörzsölgettem morcosan az orromat, majd Yunho a kezemet elvéve a sajgó nózimról adott rá egy puszit. Összezavarodva néztem gyönyörű mély barna szemeibe, mikor orrát az enyémnek nyomva bámult tovább édesen vigyorogva.
-Azt mondtad itt az ideje bevallani valamit - suttogta alig pár milliméterre az ajkaimtól.
-Yunho... 
-Nem Y/N, most végig hallgatsz - közölte határozottan és egy mély levegőt vett mielőtt folytatta volna. - Szeretlek - mondta olyan halkan, hogy azt hittem csak képzelődtem.

-Tessék? - kérdeztem vissza összezavarodva.
-Jól hallottad Y/N... Szeretlek - mosolygott rám aranyosan és kissé hátrébb hajolt, hogy a szemembe tudjon nézni. - Az első perctől fogva ahogy megláttalak, csak féltem eddig bevallani amit érzek... Nem akartalak elveszíteni, hiszen olyan jó barátok lettünk, de nekem ez kevés és képtelen vagyok már tovább titkolni - folytatta, miközben egyik kezével lágyan végig simított az arcomon. - Minden vita, minden vérszívás csak megerősített ebben, de nem tudtam, hogyan közeledhetnék feléd... Ezért ovis módjára piszkálni kezdtelek. - Szavai lesokkoltak és nem tudtam mit mondhattam volna. Zavaromban ide-oda néztem és kiszúrtam, hogy pont a fagyöngy kapu alatt sikerült megállnunk.

Vigyorogva néztem a növényekre, már tudtam, hogy mit kell tennem... Mivel Yunho arcát nem értem fel ezért erősen megmarkoltam a sálja szélét és úgy húztam közelebb magamhoz. A fiú semmit sem értve pislogott rám hatalmas bambi szemeivel, majd egy mély levegő vétel után megtettem azt, amire oly régóta vágytam...
-Én is szeretlek téged - suttogtam és egy félénk puszit adtam puha ajkaira. Yunho tettem hatására egy pillanatra lefagyott, majd felbátorodva csókolni kezdett mikor realizálta, hogy tényleg megtettem és nem csak álmodott. Karjai erősen, de mégis gyengéden fonódtak a derekam köré, míg én az arcára csúsztattam a tenyereimet.
-Most már boldog lesz a karácsony - nézett rám csillogó íriszekkel miután elvált az ajkaimtól.
-A legboldogabb.

-teletubbo  szeretettel. 💕 Sok puszi és ölelés. :3

 Úgy néz ki most ilyen első alkalmas napok vannak, ugyanis Yuyuval sem írtam még os-t, ez volt az első. :)))

Amúgy ti melyik olyan idollal/bandával olvastatok volna még szívesen, akik nem lesznek benne az idei kalendáriumban?