Ha Karácsonyról van szó életem értelme egy igazi grincs... Egészen addig amíg össze nem ülünk a srácokkal majd meg nem látogatjuk a családját de addig vár ránk egy nagyon hosszú készülődési időszak. Yoongi gyűlöl ajándékot vásárolni. Utálja a nagy tömeget, fél, hogy felismerik meg amúgy sem szeret hering módjára préselődni. Viszont! Nagyon szeret ajándékozni, sokszor minden különösebb ok nélkül.
-Miért nem rendelsz valamit online? - dobtam be az ötletet amikor Suga erősebben rászorított a mancsomra sétálás közben. 5 év együttélés alatt már eléggé kiismertem, így nagyon jól tudtam, hogy ezt akkor csinálja amikor szorong.
-Tudod nagyon jól, hogy mi erről a véleményem - morogta a bajsza alatt.

Ebből a szempontból is nagyon hasonlítottunk egymásra, mindketten úgy szerettünk vásárolni, hogy azt előtte átnéztük, két kezünkbe fogtuk.
-Jól van életem, mindjárt túl leszünk rajta és utána már csak az élvezetes dolgok maradnak, mint pl egy jó zabálás a tv előtt - mondtam neki biztatóan majd hirtelen lefékeztem és a maszkom egy röpke másodpercre lehúzva apró puszit nyomtam a homlokára. - Mindjárt otthon leszünk. - Suga fáradtan sóhajtott egyet majd a nyakamba fúrta a fejét.
-Nagyon fáj a vállam baby...
-Tudom, tudom... - csitítottam tovább miközben szüntelen a fájós testrészét simogattam.
-Szeretlek - motyogta a nyakamba majd mély levegőt vett és lassan felemelkedve a szemembe nézett. - Menjünk, minél előbb végezni akarok.

-Én is szeretlek téged szívem - szorítottam meg újra a kezét miután szorosan összefűztük az ujjainkat. - És esküszöm ha ezzel végeztünk több kimozdulós dolgunk már nem lesz a héten!
-Dehogynem... - nyögött fel fájdalmasan. - Még a fát is meg kell vennünk.
-Jó, ezen ne stresszelj majd elmegyek Taevel - kócoltam össze a haját menet közbe amin édesen kuncogni kezdett.
-Gondolom mást nem úszhatok meg azzal az ütőkártyával, hogy fáj a vállam? - bár a maszktól nem láttam de a nyakamat rátettem volna, hogy alatta úgy vigyorgott mint egy ovis.
-Hát van valami amit nem... - válaszoltam sejtelmesen.

-Jézusom milyen rabszolga munkára akarsz rávenni te aljas nőszemély? Lakás dekorálás, mézeskalács sütés...? - kérdezte tettetett félelemmel a hangjában amitől akaratlanul felnevettem és finoman megcsikiztem az oldalát.
-Gyagyás vagy - csóváltam meg a fejem vidáman majd szegény idolt magam után rángatva berontottam egy képregény boltba. 2.5 fél órával valamint 10x annyi idegbajjal később sikeresen megvettünk mindenkinek mindent... Miután letudtuk az ajándék vásárlást Yoongi érezhetően megkönnyebbült és mikor már otthon voltunk kettesben teljesen felpörgött amint én rengeteget nevettem. Belenyomta a cukormázba az ujját majd egy "Simba" felkiáltással a homlokomra kente és roppant jól mulatott rajta.

Szerettem az ünnepeket, alapból Karácsony mániás voltam de a Bangtannal még élvezetesebbek ezek a napok. Még úgy is, hogy előtte legalább 10x kapartam le az arcom Suga hisztijeitől. Az idol teljesen más volt az együtt töltött "szürke" hétköznapokban mint a kamerák előtt és nagyon hálás voltam a sorsnak amiért megismerhettem Suga álarca mögött a valódi Min Yoongit.
-Hé baby... - puszilt hirtelen az arcomra miközben hátulról magához szorított. - Egy picit elvonulnék a stúdióba ha nem bánod - suttogta a fülembe majd édesen a vállamra hajtotta a fejét. Óvatos mozdulatokkal a hajába túrtam majd megfordultam ölelő karjai közt.
-Menj csak nyugodtan, ezt már befejezem egyedül is - böktem fejemmel a sütésre váró hús szeletek felé. Suga hálásan megcsókolt és onnantól kezdve nem láttam egészen estig...

Már a vacsorán is túl voltam amikor életem értelme földöntúli vigyorral az arcán kilépett a stúdióból. Innen már tudtam, hogy sikerült befejeznie az új dalt amin dolgozott.
-Eszünk? - kérdezte édesen miközben az orrát az enyémnek nyomta.
-Ne haragudj jagi de én már éhen haltam - húztam oldalra a számat. - De ha szeretnéd leülök veled az asztalhoz.
-Sajnálom - hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Ugyan mit? - pislogtam rá értetlenül.
-Hogy megint magadra hagytalak - suttogta maga elé. Arcát két kezembe fogva felemeltem a fejét és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Az, hogy a munkádat végzed nem azt jelenti, hogy engem magamra hagynál - mosolyogtam rá biztatóan.

-Köszönöm baby - mosolyodott el végül. - Mi a kaja?
-Amit szeretnél - vontam meg a vállam. - Ehetsz azokból is amiket karácsonyra készítettem de gyors összetudok dobni valamit.
-A karácsonyi menüt majd veletek szeretném enni szóval csinálnál nekem rament? - pislogott rám azokkal az édes bandzsa kismacska szemeivel.
-Persze szerelmem - simítottam végig az arcán majd neki láttam a ramen készítésnek. Suga mögém osont és egyik kezét a pólóm alá csúsztatva átölelt, fejét pedig óvatosan az enyémnek döntötte. Nem szólt semmit csak csendben nézte ahogy ténykedek miközben puha mancsa a hasamat simogatta megállás nélkül.

-Na és mikor hallhatom az újabb csodát amit alkottál? - törtem meg a csendet mire Yoongi aranyosan kuncogni kezdett.
-Holnap reggel.
-Karácsony reggelén? Huha az armyk sírni fognak a boldogságtól - jegyeztem meg vigyorogva.
-Remélem nem csak az armyk... - dörmögte a nyakamba alig hallhatóan.
-Mi? - fordultam hátra mire ő ártatlan fejjel nézett rám.
-Nem mondtam semmit - vigyorodott el életem értelme.
-Ahaaa... - néztem rá összeszűkült tekintettel de annyiban hagytam a dolgot. Majd holnap reggel úgyis megtudom. Átöntöttem Suga kedvenc táljába a rament majd öleléséből kiszakadva az asztalra tettem és leültem a szemközti székbe.

Yoongi lassan enni kezdett miközben lelkesen ecsetelte, hogy mennyire várja a holnapot, alig várja a többiek reakcióját az ajándékaikra. Mosolyogva néztem rá miközben az államat a tenyeremen támasztottam meg és akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim... Eszembe jutott az első Karácsonyunk ahol kb fél éve lehettünk együtt de Sugat ez nem tántorította el attól, hogy megkérje a kezem...
-Baby te nem is figyelsz rám - szakított vissza a valóságba párom rosszalló hangja.
-Ne haragudj csak már nagyon fáradt vagyok - motyogtam két ásítás közt. Yoongi óvatosan felállt majd a mosogatóba tette az üres tányért.
-Máris mehetünk aludni - puszilt az arcomra. - Köszönöm a vacsorát jagiya.

Másnap reggel furcsa zajokra ébredtem és kicsit sem lepődtem meg, hogy nem találtam Yoongit magam mellett... A közhiedelemmel ellentétben a vőlegényem nagyoooon korán kelő típus. Lomha mozdulatokkal felültem az ágyban és épp egy óriási nyújtózás közepette voltam amikor megjelent Suga az ajtóban két kávés bögrével a kezében.
-Jó reggelt gyönyörűm - köszönt kedvesen majd a fejével intett, hogy kövessem. Ráérősen felvettem a kedvenc bolyhos mamuszom és Suga után mentem a stúdióban.
-Jó reggelt életem - ásítottam egy óriásit majd magamhoz ragadtam az egyik kávét.
-Gyere ülj le - taszigált izgatottan a szék felé majd a fejemre rakta a fülest.

-Lesz hozzá szöveg is de azzal nincs semmi dolgod azon kívül, hogy leírod a mondatok kezdőbetűit és a végén összeolvasod - mosolygott rám majd miután bólintottam egyet elindította a zenét. Már az első dallamokból tudtam, hogy ez egy szerelmes szám és nekem szól... Nevetve megráztam a fejem, még ennyi együtt töltött év után is olyan szerelmesek voltunk egymásba mint az első hetekben. Egy percre sem csillapodott köztünk a láng, sőt napról napra erősebb lett. Kétszer hallgattam meg a zenét, először csukott szemmel élveztem másodjára pedig a vőlegényem kérésének eleget téve figyeltem a kezdő betűket.

-I love you forever Y/N... - olvastam össze a végén a betűket majd könnyes szemmel Sugára néztem. A kapcsolatunk teljes titokban tartottuk, csak a családunk és a banda tagok tudtak rólunk. Tudtam, hogy ha ezt a számot most nyilvánosságra hozza akkor az azt jelenti, hogy az armyk előtt is fény derül ránk. Szótlanul nyeltem a könnyeim miközben az arcomon egy levakarhatatlan vigyor terült szét. Évek óta vártam már ezt a pillanatot...
-Szeretném ha te nyomnád meg a feltöltés gombot - suttogta az idol.
-Mi lenne ha egyszerre csinálnánk...? - kérdeztem sírástól elfúló hangon. Suga egy aprót bólintott, kezét az enyémre helyezte majd egy gomb nyomással megváltoztattuk az életünket...

 BarbiHjjn igaz tavalyi kérés, de remélem idén is tetszik. 💕