Soobin: 
-Édesem - csókol a nyakadba lágyan Soobin. - Jó reggelt, itt az ideje felkelni.
-Mmm... Még öt percet - morgod álomittas hangon mire az idol édesen elneveti magát és megpróbál kihámozni a puha, meleg paplan alól.
-Gyere, kelj fel gyorsan! Karácsony reggele van - noszogat kedvesen mire tüntetőleg a fejedre húzod a takarót.
-Aish épp ezért hagyj pihenni még egy kicsit... Legalább karácsonykor - kérleled nyafogva. Soobin csak fejcsóválva kap fel az ölébe, úgy ahogy vagy félig még aludva, belecsavarodva a pokrócba. Lemondó szusszanással törődsz bele "szomorú" sorsodba és lélekben már készíted fel magad arra, hogy el kell hagynod a jó meleg lakást... Legnagyobb meglepődöttségedre Soobin csak a nappaliig vitt ahol leültetett a kedvenc fotelodba majd vigyorogva elhúzta a függönyt. - Nézd csak baba. - Kíváncsiságod legyőzte a fáradtságot és lassan az ablakhoz sétáltál, amin kinézve láttad, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó.
-ÚRISTEN HAVAZIK - tapadtál rá az üvegre mint egy kis gyerek. Kezeidet és orrodat a hideg ablaknak nyomtad és csillogó szemekkel bámultad a tájat. Sose volt még ezelőtt fehér karácsonyod, gyermeki ártatlansággal szemléled a hó fedte Szöult. Szerelmed mögéd lépett, lágyan átölelte a derekad és fejét a tiédre hajtotta.
-Tudom, hogy ezelőtt sosem volt még ilyenben részed és csak szerettem volna megmutatni, ki tudja mikor olvad el...
-Köszönöm Soobin - suttogod meghatottan.
-Boldog fehér karácsonyt édesem!

Yeonjun:
Reggel nyolc óra van, de valamiért az egész lakást sötétség borítja... A konyhából fura zajok szűrődnek ki, így bele bújva a nyuszis mamuszodba a helység felé csoszogsz. Döbbenten nézed a mindenhol gondosan leengedett redőnyöket és a kávé főzéssel foglalatoskodó párod felé fordulsz.
-Jó reggelt gyönyörűm - mosolyog rád Yeonjun.
-Neked is baby - köszönsz vidáman majd az ablakhoz lépsz, hogy felhúzd a redőnyt.
-NE! - kiált rád mire kissé riadtan rezzensz össze. - Ne rontsd el a meglepetést, inkább öltözz fel gyorsan - hadarja izgatottan miközben finoman a szobátok felé lökdös. Megszoktad már, hogy időnként elmebajosan viselkedik, így csak csendben szót fogadsz neki és jó melegen felöltözöl. Mire visszamész a konyhába szerelmed már nyakig bebugyolálva vár rád.
-Hova megyünk? - pislogsz rá nagy szemekkel mire egy édes csókot nyom a szádra.
-Meglepetés - válaszolja kurtán majd miután felvetted a kabátot, sálat, sapkát, csizmát a hátad mögé lépve eltakarja a szemeidet. - Ne leskelődj kérlek!
-Rendben -adod meg magad nagyot sóhajtva majd óvatos léptekkel a kert felé indultok.
-Készen állsz? - kérdezi izgatottan és válaszodat meg sem várva elveszi kezeit az arcod elől. Mindent gyönyörű fehérség borít és "valaki" beleírta a hóba, hogy "szeretlek Y/N".
-Én is szeretlek - ugrasz boldogan szerelmed nyakába.

Beomgyu:
-Úristen Bogyóóó - ugrasz rá sikítva a még ágyban fetrengő párodra.
-Ááá - visít fel nem túl férfiasan. - Mi bajod Y/N? Már megint egy óriási pókot láttál?
-NEEEEM - kiáltod izgatottan. - Gyere gyorsan!!! - noszogatod és a kezét megragadva kirángatod az ágyból és az ablak elé húzod. - Nééézd!!! - ugrálsz egyhelyben mint egy gyerek.
-Havazik?! - tapad rá az ablak üvegre Beomgyu. - Ez tudod mit jelent... - vigyorog rád ördögien.
-Szarrá foglak picsázni hó golyó csatában - bólogatsz lelkesen majd mint két felpörgött ovis, úgy rohantok öltözni. A közeli parkba mentek ahol rajtatok kívül még rengeteg felnőtt és gyerek élvezi a hó esést. A sálnak és a sapkának hála csak a szemetek látszódik, így nyugodtan, nem félve a felismeréstől játszotok hosszú órákon át. Hóembert építetek, hó angyalt csináltok és jól megdobáljátok egymást hó golyóval is. Mikor már kellőképpen átfagytatok haza mentek és az ablak előtt ülve, szorosan ölelkezve nézitek a még mindig el nem áll hó esést. Forró csokit szürcsöltök egy hatalmas pokróc alatt össze bújva miközben csendesen beszélgettek.
-Tudtam, hogy tökéletes lesz az első együtt töltött karácsonyunk - mosolyodik el Beomgyu majd egy puszit nyom a homlokodra.
-Én is, hiszen veled lehetek - vigyorogsz rá aranyosan majd a hajába túrva magadhoz húzod egy szerelmes csókra.

Taehyun:
Megpakolt szatyrokkal igyekeztek haza a bevásárló körútról. Nem tanulva a tavalyiból, most is az utolsó pillanatra halasztottatok mindent. Mindenki másnál már feldíszítve áll a fa, készen vannak a sütemények, ti bezzeg most rohangáltatok ünnepi menü alapanyagért. Jó kedvetek van, minden annyira csodálatos és azt hiszitek ennél tökéletesebb már nem is lehetne a nap... Aztán elkezd esni a hó.
-Istenem... - emeled fejed az ég felé majd csillogó szemekkel nézed a kabátod ujján pihenő hópelyhet. - Havazik - vigyorogsz bárgyún a kedvesedre.
-Köszönöm nyilvánvaló kapitány, én is látom - szívja a véred nevetve, de te továbbra is szinte megbabonázva nézed a fehér pelyheket.
-Nem... Ezt te nem érted - emeled rá meghatott tekinteted. - Nekem még soha nem volt fehér karácsonyom.
-Komolyan? - néz rád döbbenten mire válaszként csak bólintasz. - Akkor siessünk haza, pakoljuk el a kaját és futás hóembert építeni - lelkesedik fel Taehyun és szabad kezével megragadva az apró mancsod húzni kezd maga után.
-Hé, lassíts le! - kiáltasz rá kacagva.
-Miért? Do you wanna build a snowman?
C'mon, let's go and play - énekel nevetve és már te sem bírod ki röhögés nélkül.
-Mi lenne ha csak szépen lassan haza sétálnánk? Soha nem sétáltam még hóesésben - vallod be pironkodva.
-Hmm ez nagyon romantikus program - vigyorog rád majd egy csókot ad az ajkaidra. - Örülök, hogy ilyen dolgokat velem élsz át először.

Kai:
Szomorúan feküdtél le előző este aludni miután megnézted, hogy milyen időjárás várható karácsonykor. Nem ígértek havazást, így magadban már elkönyvelted, hogy idén sem lesz fehér karácsonyod. Kai tudta nagyon jól, hogy mennyire vágysz egy ilyen élményre és bármit megtett volna érted. Sajnos nem volt varázsló, nem tudta elintézni, hogy essen a hó karácsonykor... Ám mikor reggel kinyitottad a szemed úgy érezted magad mintha a Télapó titkos barlangjában lettél volna, ugyanis amíg te aludtál a szerelmed kidekorálta a lakát. Fenyőágak, fagyöngy csokrok és embertelen mennyiségű műhó volt mindenhol.
-Ezt... Értem tetted? - kérdezed sírástól elcsukló hangon az idolt.
-Tudom nem olyan mint az igazi - ölel magához mosolyogva és lágyan ringatni kezd.
-Ez sokkal jobb mert nem a véletlen műve, hanem te csináltad, hogy mosolyt varázsolj az arcomra - suttogod meghatottan és a kedvesed mellkasához bújsz. Kai szorosan ölel magához, megállás nélkül simogatja a hátad majd egyszer csak egy fájdalmas nyögés hagyja el a száját.
-Jaj neee... Hiába való volt minden - mondja drámaian majd fejed lassan az ablak felé fordítja. Odakint nagy pelyhekben hullott az igazi hó. Vigyorogva néztétek a gyönyörű fehérséget miközben megbeszéltétek, hogy egész nap kuckózni fogtok egy bögre kakaó, egy pokróc és egy romantikus film társaságában.

euphoria_97_ 💕 Remélem tetszik drágám. Nagyon szerettem ezt a rész írni, olyan cuki volt az alap kérés. :3 Amúgy Kai írása közben döbbentem rá, hogy milyen gusztustalanul romantikus tudok lenni. :)))