-Nézd jagi mekkora - húzta ki magát büszkén Taehyung.
-Na neeem Tae - néztem rá riadtan, tányér méretű szemekkel. - Ez túl nagy.
-De jagiii... - nyafogott éltem értelme, mint egy ovis.
-Szó sem lehet róla, ez egyszerűen óriási - ráztam meg a fejem.
-Jó, de hát most mit csináljak? Ekkorára növesztette a természet.
-Maximum levágunk belőle - vontam meg a vállam, mire Taehyung riadtan rezzent össze.
-LEVÁGNI?! Ebből a gyönyörűségből? Biztos, hogy nem.
-Értsd már meg, hogy ez hatalmas, másként nem fog beférni - masszíroztam idegesen a homlokom. Kezdett az agyamra menni a szituáció.
-Én akkor is ragaszkodom hozzá - húzta fel az orrát sértődötten Tae.
-Legyen - mondtam lemondóan. - De ez a bazi nagy fenyőfa akkor sem fog beférni a nappaliba.

Tae levakarhatatlan mosollyal az arcán cipelte a kocsihoz a szerzeményét, tényleg olyan volt időnként mint egy nagyra nőtt gyerek. Az autó előtt állva egy percig elgondolkozott, hogy hová fogja felügyeskedni a fát, de végül sikeresen megoldotta. Már épp ültem volna be a volán mögé, amikor két kar finoman hátrébb húzott.
-Szó sem lehet erről - mondta lágy hangon, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-De miért?! - csattantam fel. Gyűlöltem mikor korlátozni akart.
-Azért... - mutatott a szépen kerekedő pocakomra.
-Csak terhes vagyok Tae, nem halálos beteg - forgattam meg a szemeimet idegesen, de Taet ez egy percig sem érdekelte.

-Tudod... Amikor kimondtam a boldogító igent fogadalmat tettem arra is, hogy életem végéig vigyázni fogok rád - mosolygott rám édesen és kinyitotta az anyós ülés felőli ajtót. Színpadias sóhajtozások közepette beültem a kocsiba, majd komoly tekintettel Taere néztem.
-Egyet árulj el nekem... Hogy a picsába tudsz a világ legcukibb és legidegesítőbb férje lenni egyszerre?! - Kérdésem hallatán szélesen elmosolyodott és lazán megvonta a vállát.
-Ez az én szuper erőm - felelte végül, majd gázt adott. A tájat bámulva csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben... Mikor jelentkeztem a meghirdetett sminkes állásra álmodni sem mertem arról, hogy így fog alakulni az életem.

Kicsit több mint 3 éve alkotunk már egy párt és alig 9 hónapja voltunk házasok. Voltak időnként vitáink, de összességében kapcsolatunk boldog és kiegyensúlyozott volt. Sosem vertük nagy dobra, de nem is titkolóztunk, megjelentünk együtt nyilvánosan és időnként 1-1 képet is feldobtunk a netre. A rajongók szerettek és elfogadtak, leszámítva pár kivételt, de még ők sem tudtak éket verni közénk. Senki és semmi nem tudta elrontani a boldogságunkat.
-Min gondolkozol ennyire szerelmem? - zökkentett vissza a valóságba Tae hangja.
-Azon, hogy milyen vicces lesz, ahogy azt a bazi nagy fát megpróbálod betuszkolni a nappaliba.

Taehyung több volt mint a férjem... Ő a társam volt és a legjobb barátom is egyben. Beragyogta a minden napjaimat és szebbé varázsolta az életem. Túl nyálasan hangzik? Talán... De akkor is ez volt az igazság. Minden ember megérdemelne egy olyan csodás párt az életébe, mint amilyen Tae. Mindig én voltam neki az első, a tenyerén hordozott első perctől kezdve és eszébe sem jutott másra nézni. Pedig mennyi gyönyörű lányt megkaphatna, de neki mégis én kellek. És tudom, hogy ha most hallotta volna a gondolataimat már kapnám is a hegyi beszédet, hogy neki én vagyok a legszebb az egész világon...

Lopva Taehyungra néztem és éreztem, hogy elönt a melegség, de nem a romantikus értelemben. Riadtan a lábaimra pillantottam és a "félelmem" beigazolódott... Elfolyt a magzatvizem.
-Szívem... Kanyarodj le kérlek a kórház felé.
-Miért? Rosszul vagy? - kérdezte aggodalmaskodva Tae, majd rögtön lehúzódott az útról és kitette a vészjelzést.
-Nem csak szülni fogod azt hiszem - pislogtam megilletődötten az alattam lévő tócsára.
-AZT HISZED?! És most akkor mit csináljak, mit adjak? Mit mondjak? - pánikolt be fél pillanat alatt az idol, mire belőlem kitört a nevetés.
-Csak ugorjunk haza nagyon gyorsan a cuccaimért és menjünk be a kórházba. Oké?

Egy idegen szobában tértem magamhoz... A szemeimet alig bírtam kinyitni, majd nyitva tartani. Folyamatosan forgott velem a világ és úgy éreztem, hogy kidobom a taccsot. Mi történt? Hol vagyok? Vajon mennyi lehet az idő?
-Héé édesem - hallottam meg Taehyung hangját, aminek hatására emlékképek kezdtek az agyamba kúszni. A kocsiban elfolyt a magzat vizem... De onnantól homály minden.
-A baba... - nyögtem erőtlenül, mire Tae meleg kezét éreztem meg az arcomon.
-Alszik és nagyon aranyos - suttogta sírástól elfúló hangon.
-Mi... Tö-történt? - nyögtem ki nagy nehezen. Taehyung újra végig simított az arcomon és egy puszit adott a homlokomra.
-Aludj - suttogta szelíden, én pedig szót fogadtam neki.

Mikor ismét felébredtem már sokkal energikusabbnak éreztem magam, szemeim szinte szabályosan kipattantak, de egy darabig még homályosan láttam.
-Tae? - motyogtam erőtlenül a sötét szobában. A hangom alig hallható volt, de Taehyung mégis fél pillanat múlva ott termett mellettem.
-Szia kincsem - mosolygott rám édesen. - Jobban érzed magad?
-Igen - sóhajtottam kimerülten és lassan felültem az ágyon.
-Csukd be a szemed, mindjárt jövök - kérte izgatottan Tae. Még mindig furán éreztem magam, mintha nem is a valóságban lennék, hanem egy furcsa álomban lebegnék. Annyira szürreális volt az egész... Hulla fáradt voltam, miközben majd' kicsattantam.

-Nézd csak - suttogta alig hallhatóan Tae. - Felix szeretne megismerni téged anya. - Taehyung óvatosan a kezembe adta a békésen alvó babát, majd bebújt mellém az ágyba. Vajon mennyi idő telhetett el? Percek vagy órák...? Nem tudtam volna megmondani, csak szótlanul gyönyörködtem a fiunkban, miközben fejem Taehyung mellkasára hajtottam. Lassan az arcomhoz emeltem Felixet és orromat a puha bőrébe nyomtam. Olyan bársonyos volt és púder illatú... Szóval ez az a bizonyos baba illat, ami úgy hat az édesanyákra mint a drog? Szememből ömleni kezdtek a könnyek és apró patakokká duzzadva végig folytak az arcomon. Nem is lehetett volna tökéletesebb a Szentesténk...

-Mi történt? - kérdeztem fojtott hangon, hogy a babánk véletlenül se riadjon fel.
-Rengeteg vért vesztettél, ezért egy kis beavatkozásra volt szükség - nyelt egy nagyot Taehyung, majd a hajamba puszilt. - De ne aggódj, most már minden rendben! Szerencsére mind ketten jól vagytok, nekem csak ez számít - nyugtatott aranyosan.
-Akkor ezért érzem magam ilyen furán? - húztam keserű mosolyra az ajkaim.
-Igen, de ne aggódj! - vigasztalt Tae miközben óvatosan átölelt engem és Felixet. - Pár nap és újra a régi leszel, én pedig mindenben segíteni fogok. - Teljesen ellazulva olvadtam bele a férjem ölelésébe, miközben gyengéden, de mégis stabilan tartottam a kicsit. Egyszerűen képtelen voltam betelni vele, nem tudtam megunni a látványát... Olyan csodálatos volt.
-Hát nem gyönyörű? - sóhajtottam boldogan és ajkaim bárgyú vigyorra húzódtak.
-De igen - helyeselt Tae. - A leggyönyörűbb kisbaba és a leggyönyörűbb karácsonyi ajándék.
-Boldog karácsonyt szerelmem.
-Boldog karácsonyt jagiya.

superzizi999