Korcsolyázás

-Készen vagy baby? - fordult felém mosolyogva Sunghoon, miközben én még mindig a jégkorcsolya bekötésével szenvedtem.
-Aha máris, egy pillanat - motyogtam az orrom alatt ingerülten, mire a párom odalépett hozzám és letérdelt elém.
-Várj, segítek - mondta és gyorsan megkötötte a fűzőket. - Mehetünk? - kérdezte még mindig vigyorogva, de tőlem csak egy bizonytalan bólintásra futotta.

-Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet volt - adtam hangot a gondolataimnak, miközben egymásba karolva a jégpálya felé tipegtünk.
-Ugyan már kicsim - legyintett Sunghoon. - Majd elbénázgatunk együtt a jégen - mondta kuncogva és az arcomra puszilt.
-Még jó, hogy ilyen pufi kabát van rajtad - sóhajtottam fel megkönnyebbülten. - Legalább puhára fogok esni - jegyeztem meg és lopva az idolra néztem, aki édesen elnevette magát.
-Minden rendben lesz, ne aggódj! - biztatott tovább Sunghoon.
-Ha te mondod... - forgattam meg a szemeimet flegmán.

A pálya széléhez érve Sunghoon előre ment és felém nyújtotta a kezét. Óvatosan ragadtam meg a mancsait, nehogy véletlenül magammal rántsam őt is, ha esetleg elesnék.
-Megvagy? - érdeklődött kedvesen a fiú.
-Azt hiszem - fintorogtam, miközben lassan a jégre merészkedtem.
-Elengedhetlek jagiya? - kérdezte pár másodperc elteltével a párom, mire egy aprót bólintottam. - Gyere, kezdjük az alapoknál!

Sungoon könnyedén előre siklott, én pedig egy tele pelenkájú pingvin módjára totyogtam utána. Az idol olyan magabiztosan csúszkált a jégen, hogy azt öröm volt nézni. Tempója egyre gyorsabb lett, majd elkezdett hátrafelé haladni és úgy szlalomozgatott. Ennél a pontnál már kezdtem úgy érezni, hogy Sunghoon valójában nem is volt annyira kezdő...

A fiú teljesen átszellemült. Látszott rajta, hogy mennyire boldog és önfeledt a jégen, úgy nézett ki mintha hazaérkezett volna. Szájtátva bámultam egyre ügyesebb és durvább trükkjeit, majd lenyomott egy olyan dupla lutz-ot, aminek a puszta látványától kitörtem a bokám.
-Park Sunghoon te szemét!!! - ordítottam az idolnak, aki csak vigyorogva meghajolt.
-Hoppá - nevette el magát, majd könnyedén felém siklott. - Lebuktam.
-De le ám! - vágtam csípőre a kezem dühösen. - Elfelejtetted közölni velem azt az "aprócska" tényt, hogy te konkrétan vérprofi vagy...
-Az azért túlzás, de egész jól elboldogulok a jégen - vonta meg a vállait Sunghoon és nekem ennél a pillanatnál telt be a pohár. Utáltam amikor a bolondját járatták velem...

-Jól van, én haza mentem - húztam fel az orromat sértődötten, mire a fiú azonnal megragadta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett.
-Látod épp ezért nem mondtam el neked - csóválta meg a fejét szomorúan. - Tisztában vagyok vele, hogy milyen büszke vagy és ha előre tudod, hogy milyen jól korcsolyázom a fene nagy önérzeted nem fogja engedni, hogy jégre lépj velem - magyarázta el az indokait.

-Még jó - adtam igazat a fiúnak és ingerülten kihúztam a kezem a szorításából. - Én örülhetek, ha nem huppanok a seggemre, miközben te az olimpiára készülsz - jegyeztem meg fancsalian. Sunghoon ördögien elvigyorodva közelebb lépett hozzám, majd a derekamnál megragadva húzott magához. Szemtelen kezei lassan a fenekemre csúsztak és finoman a barackjaimba markolt, miközben egyre közelebb hajolt hozzám.
-Így jó lesz? A kezeimre fogsz esni - suttogta szinte az ajkaimra.
-Idióta - válaszoltam nevetve, majd szájon csókoltam a fiút.

-Egyébként mióta űzöd ezt a sport ágat? - kérdeztem kissé hátra húzódva tőle és egymás kezét fogva óvatosan csúszkálni kezdtünk a pályán, ahol csak mi ketten voltunk.
-Konkrétan a jégen nőttem fel - vallott színt Sunghoon, mire nekem az állam is leesett a csodálkozástól. - Ha nem lettem volna idol, akkor most már lehet tényleg az olimpiára készülnék - jegyezte meg kuncogva, a korábbi "beszólásomra" célozva.

-Hát te aztán nem vagy semmi szívem - csóváltam meg a fejem és lopva a szerelmemre pillantottam. - Büszke vagyok rád - jegyeztem meg, mire Sunghoon lassan lefékezett és a csípőmnél elkapva stabilan tartott. Ujjaimmal óvatosan odébb tűrtem az arcába lógó tincseit és lágyan megsimogattam pirospozsgás pofiját.
-Én is rád baby - suttogta és egy apró puszit adott az ajkaimra. - Percek óta csúszkálunk a jégen és még egyszer sem estél el - dicsért meg vigyorogva az idol.
-Ne kiabáld el! - ráztam meg a fejem nevetve. - Hosszú még a nap...
-És hál istennek az egészet kettesben tölthetjük baba - vigyorgott boldogan Sunghoon, majd szorosan magához ölelt.