Mandarin illat

Mindenki számára van egy olyan étel és egy illat, amit nem tud megunni. Bármennyit tud belőle enni és bármennyi ideig képes szagolgatni. Na, ez nekem a mandarin. Szó szerint kiló számra tudnám tömni és nem egyszer fordult már elő velem, hogy rosszullétig ettem. Na jó... Inkább zabáltam, de egyszerűen IMÁDOM ezt a gyümölcsöt.

Mikor gyerek voltam, az édesapám mindig a radiátorra tette a megpucolt mandarin héját, hogy még sokáig élvezhessük az aromáját. A gyümölcs hámozás után nem mostunk rögtön kezet, hanem mandarin illatú praclikkal rohangáltunk egy darabig. Édes gyerekkori emlékek... Úgy hiányoznak, de mindig velem vannak és eszembe jutnak, amikor egy fázós téli estén neki esek egy nagy tál mandarin eltüntetésének.

Fáradtan estem be az ajtó, majdnem szó szerint. Kimerítő napom volt és semmi másra nem vágytam egy forró fürdőn és Suhon kívül. Nyűgös voltam, hisztis és végtelenül kimerült... Nem annyira imádtam már a karácsonyi időszakot, mióta kereskedelemben dolgoztam.
-Szia kicsim, megjöttem! - kiáltottam, amint átléptem a küszöböt.
-Szia baba, a nappaliban vagyok - szólt vissza az idol, én pedig villám gyorsan neki álltam levetkőzni. A sálat, sapkát, kesztyűt, csizmát, pulcsit és nagy kabátot egy laza kardigánra és bolyhos mamuszra cseréltem le, majd becéloztam a nappalit.

Mandarin illata ütötte meg az orromat hirtelen. Először azt hittem, csak képzelődök, de minden egyes megtett lépéssel erősödött az aroma, aztán megpillantottam a kanapén ücsörgő férjemet, aki teljes odaadással pucolt éppen egy tál gyümölcsöt.
-MANDARIIIIN - kiáltottam fel boldogan és lehuppantam a kedvesem mellé.
-Én is örülök neked jagi - vigyorgott rám a férfi, majd mikor szóra nyitottam a számat egy egész mandarint tömött bele.

-Természetesen neked is örülök - mondtam csámcsogva. - De esküszöm baby, mintha a gondolataimban olvastál volna!
-Néha sikerül, bár elég extrém sport kiigazodni rajtad - vonta meg a vállát könnyedén, mire nevetve finoman meglöktem. - Mesélj inkább! Milyen napod volt? - érdeklődött mosolyogva, majd az ölembe adta a nagy tál megpucolt gyümölcsöt.

Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és fejem Suho mellkasának döntöttem. Megállás nélkül beszéltem és elégedetten lapátoltam befelé a mandarinokat. Néha egy-egy gerezdet felnyújtottam a férjemnek, de természetesen a gyümölcsök jó 70-80 százalékát én ettem meg. Mire a mondandóm végére értem a mandarin is elfogyott és sokkal jobban éreztem magam. Ez volt az egyik ok, amiért szerettem Suho felesége lenni... Mindig meghallgatott, őszintén figyelve rám és nem szólt közbe, nem szakított félbe, csak csendben hagyta, hogy kiadjam magamból mindazt, ami a szívemet nyomta.

-Köszönöm - fordultam felé és hálásan egy puszit adtam az ajkaira. - A mandarinokat is és a lelkizést is - tettem hozzá mosolyogva. Suho megragadott a derekamnál fogva és egy könnyed mozdulattal az ölébe ültetett. Gyengéd, szerelmes csókot kezdeményezett, amit fokozatosan mélyített el és nagyon lassan szakított meg pár perc elteltével.
-Neked bármikor édesem! Szeretlek - suttogta a fülembe.
-Én is téged szerelmem - feleltem fülig érő szájjal, majd fejem az idol mellkasába fúrtam és olyan szorosan fontam köré a karjaimat, amennyire csak tudtam.

Talán ezért is imádom annyira a mandarin illatát... A boldog gyerekkoromon kívül a közelgő ünnepekre emlékeztet és arra, hogy mennyire szeretnek engem azok az emberek, akik számomra is fontosak.