Bekerülni a KQ-hoz az még csak egy dolog... Bent maradni, jól teljesíteni és debütálni az igazán nehéz. Bármennyire is álom világban lebegtem sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy a gyakornokok élete nem csak játék és mese... Főleg ha szerelmes vagy Park Seonghwaba. A nyáron töltöttem a 20. életévemet, így csak két évvel vagyok fiatalabb az idolnál de más értelemben sajnos fényévekre vagyok tőle. Legalábbis azt hittem... Úgy gondoltam egy olyan csodálatos, tehetséges, cuki és eszméletlenül jó képű srác mint Hwa, soha nem állna velem szóba de hál istennek tévedtem. Seonghwa pár hónapja szerelmet vallott nekem és ezzel teljesen a feje tetejére fordította az életem...

Kapcsolatunk szeptember óta tart de már annyi nehézségen mentünk keresztül mintha legalább 20 éve házasok lennénk. A legnagyobb titokban igyekeztük tartani a szerelmünket de egy rossz időben, rossz helyen elcsattant csók mindent megváltoztatott... A PD tombolt, a managerek nem kevésbé és a banda társaim fele meg akart tépni. Szép kis kilátások, nem igaz? Bár a kapcsolatunk továbbra sem nyilvános és a cégen belüli indulatok is csillapodtak, még mindig baromi nehéz volt Seonghwa párjának lenni. Most éppen a rohamosan közeledő karácsony miatt. Mivel európai vagyok nem tudok haza utazni az ünnepekre, Hwa viszont igen... Tudom önzőség de kicsit reménykedtem benne, hogy együtt töltjük a karácsonyt.

-Biztos, hogy rendben leszel? - kérdezte már ezredjére is Seonghwa miközben aggódó tekintettel fürkészte az arcomat.
-Igen szerelmem - füllentettem újra és újra majd egy csókot nyomtam az ajkaira. A sofőr türelmetlenül köhintett egyet, ezzel diszkréten jelezve, hogy unja a hosszas búcsúzkodásunkat. Hwa egy dühös pillantást lövellt a férfi felé majd szorosan a karjaiba zárt és még legalább ezer puszit adott a számra.
-27.-én reggel jövök és bepótolunk mindent, ígérem - nézett rám bocsánatkérően majd beszállt az autóba. A járdán állva mosolyogva integettem neki, egészen addig amíg az autó hangya méretűvé nem zsugorodott.

A dormba lépve egy tüdőt szaggató sóhaj hagyta el a testem majd mint egy zsák krumpli a kanapéra dőltem. Egyedül voltam mint a kisujjam... Minden bandatársam haza utazott az ünnepekre és még Seonghwa sem volt velem. A magány keserű érzése fekete fátyolként hullott rám és ölelte körbe a lelkemet, kezdtem úgy érezni, hogy teljesen becsavarodtam. Eddig imádtam a karácsonyt hiszen mindig volt kivel tölteni... De nincs annál rosszabb amikor Szenteste napján egyedül nézed a nappali közepén álló, hatalmas karácsonyfát. Hiányzott a családom, Seonghwa, sőt még a lányok is. Végre befogadtak, kezdtünk összecsiszolódni és tegnap már együtt sütöttünk mézeskalácsot is. Alig egy hónap és debütálunk szóval ideje volt már végre elfogadniuk a leaderüket.

A rádióból halk zene szólt, a ramen csendben főtt a lábasban, az egész dorm olyan csendes volt és üres. Kikapcsoltam a rádiót és inkább a telefonomon indítottam el a karácsonyi lejátszási listámat miközben újra és újra elképzeltem, hogy mit fog majd Hwa szólni az ajándékához. Nem nagy dolog, csak egy csináltatott páros nyaklánc... Rajtunk kívül senki sem fogja tudni a jelentését de remélem Seonghwa büszkén fogja hordani. Hogy mikor fogjuk felvállalni a világ előtt, hogy egy pár alkotunk? Nem tudom de jelenleg úgy éreztem, hogy nem állok még készen egy ilyen hatalmas lépésre. Hiszen ez mindkettőnk életét gyökeresen megváltoztató bejelentés lesz majd...

A ramenemmel és egy üveg sojuval leültem a karácsonyfa alá miközben azokat a dalokat hallgattam amiket anno otthon a családommal is. Éreztem ahogy a sírás fojtogatni kezdi a torkom ezért gyorsan felálltam és a kandallóval kezdtem foglalatoskodni. Otthon is volt egy hasonlónk szóval rutinosan gyújtottam be és perceken belül már a tűz ropogása nyugtatta az idegeimet. Imádtam ezt a hangot, ezt a látványt és ezt az illatot... Ami akaratlanul újra a családom juttatta eszembe és azt, hogy milyen egyedül vagyok most. Felhúzott térdeimre hajtottam a fejem és csendben sírni kezdtem. Annyira elmerültem a műveletben, hogy észre sem vettem, hogy valaki bejött az ajtón.

Már hangosan zokogtam amikor hirtelen két kar fonódott körém és elmerültem egy ismerős, puha ölelésben. Az engem ölelő karok lágyan ringatni kezdtek, akár egy gyermeket majd egy mély hang suttogott a fülembe.
-Éreztem, hogy vissza kell jönnöm...
-Seonghwa? - fordultam meg hitetlenkedve. Az idol nem szólt semmit csak lágyan két kezébe fogta az arcom és szenvedélyesen megcsókolt. Sok csókot kaptam már tőle az elmúlt hónapokban de ilyet még nem... Minden irántam érzett szeretete és sóvárgása benne volt. Kifulladásig faltuk egymás ajkait de én mégis úgy éreztem, hogy akkor élek és lélegzem igazán amikor a szája az enyémhez tapad.

-Mit keresel itt? Neked úton kéne lenned a családodhoz - csóváltam meg a fejem rosszallóan.
-Ja tök úgy nézel ki mint akit magára lehet hagyni - pöckölte meg az orromat mosolyogva.
-Rendben leszek Hwa de téged várnak otthon - néztem rá szigorúan mire az idol édesen vigyorogni kezdett.
-Hát az úgy volt, hoooogy... A kocsiban felhívtam anyát, hogy esetleg lenne-e kedvük itt karácsonyozni és megismerni a barátnőmet.
-Tessék? - kérdeztem vissza hitetlenkedve. - Azt hiszem rosszul értettem amit mondtál...
-Nagyon is jól értetted - nézett rám szerelmesen csillogó szemekkel Seonghwa. - A családom ide tart, hogy itt karácsonyozzanak. Velünk...

-Bi-biztos, hogy ezt a-akarod? - kérdeztem kissé dadogva. Hwa arcára egy édes mosoly kúszott majd egy határozott mozdulattal az ölébe ültetett.
-Szeretlek Y/N. Hányszor kell még elmondanom, hogy elhidd?
-Én elhiszem, hogy szeretsz csak... - kezdtem volna bele a monológomba de az idol egy csókkal pimaszul elhallgattatott.
-Másra használd inkább a szád jagi - harapta be az alsó ajkát vágyakozva Seonghwa, mire finoman homlokon csaptam.
-Borzasztóan huncut vagy Hwa - sóhajtottam tettetett rosszallással.
-De csak veled - suttogta szelíden miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretlek - mosolyogtam rá boldogan.

Egész délután sütöttünk, főztünk, ha már úgy alakult, hogy mégis kettesben töltjük a szentestét megakartuk adni a módját! Ami nálunk egyenlő volt azzal, hogy pizsamában, kócosan, smink nélkül sojut ittunk, pekingi kacsát ettünk és Reszkessetek betörők-et néztünk a kanapén fetrengve. De így volt szép... Egyszerűen tökéletes volt. Tudtam, hogy ez egy olyan karácsony amit soha nem felejtek el, amire akkor is emlékezni fogok ha majd 80 éves leszek.
-Be kell vallanom valamit... - nézett hirtelen rám Seonghwa. - Fogalmam sem volt, hogy mit adhatnék neked karácsonyra ezért a fiúktól kértem segítséget - kuncogott az idol majd a kezembe nyomott egy aprócska dobozt.

-Mingi ötlete az volt, hogy kössek masnit a... Szóval oda - nevetett Seonghwa.
-Istenem - temettem arcom a két kezembe majd nevetni kezdtem én is.
-De végül Hongjoong megmentette a helyzetet. Úgyhogy ha tetszik nekem köszönd meg, ha pedig nem akkor Joong fejéhez vágd hozzá - vigyorgott szemtelenül az idol. Lelkesen bontogatni kezdtem az ajándékomat aminek láttán egy döbbent grimasz ült ki az arcomra de mielőtt bármit mondhattam volna Hwa lelkesen magyarázni kezdett. - Öhm. Kibéreltem egy lakást... Amiről csak te tudsz meg én. Na jó és Hongjoong - hadarta össze vissza. - Tudom, hogy ez nagy lépés de én komolyan gondolom veled és...
-Köszönöm szerelmem - fojtottam belé a szót egy hálás szájra puszival.

AdriennBurjn6 💕