Átlagos napunk volt. Lehet ez más pároknál szitokszó, de mi eszméletlenül örültünk ennek. Végre azt csináltunk amit akartunk, így jó melegen felöltözünk a csini kezeslábas rucijainkba és elindultunk a közeli jégkori pályához. Lefogadom, hogy most mindenki fogja a fejét, hogy micsoda öngyilkos merénylet korcsolyázni menni Namjoonnal és ebből tuti katasztrófa lesz... Hát szeretnélek megnyugtatni titeket! Nagyobb katasztrófa nem történhet a tavalyi felgyújtott karácsonyfánál. Hogy sikerült azt összehozni? Csak adjatok a leader kezébe egy gyertyát mikor áramszünet van és engedjétek a fa közelébe... Garantált a siker! Általában remekül szórakozom a tönkretevés istenén, de van az a helyzet amikor már ön és közveszélyes a szitu... De úgy gondoltam, hogy egy jégkorizás belefér, max nyílt törése lesz valamelyikünknek.

Telecsinált pelenkájú pingvinek módjára totyogtunk erősen egymásba karolva. Jó kedvünk volt, végre úgy éreztük minden rendben van. Kemény hónapok és évek mögöttünk, de végre révbe értünk. Nem lesz jövőre sem kevesebb dolgunk, de mentálisan már rendben voltunk.
-Arra gondoltam hazafelé megállhatnánk majd a parkba hógolyózni - vetette fel az ötletet Namjoon mire én hangosan nevetni kezdtem.
-Persze aztán megint kidobod a szemem egyel, mint tavaly? - szívtam a vérét nevet. Az arcát takaró maszk miatt csak a szemeit láttam, de azok fájdalmasan szomorúan csillogtak. Szegénykém az együtt töltött évek alatt megszokhatta volna már a humoromat. - Ne már baby, csak vicceltem - löktem meg vigyorogva a vállát.

-Tudom, de ez egyáltalán nem vidám emlék - csóválta meg a fejét. - Fájdalmat okoztam és akaratom ellenére bántottalak.
-Ugyan már édesem, csak baleset volt és szerintem nagyon vicces! Sosem felejtem el a maknae line riadt kiskutya képét mikor megláttak lila folttal a szemem alatt.
-Remek - sóhajtotta fásultan. Nem törődve a szabályokkal lehúztam magamról a maszkot és lábujjhegyen pipiskedve egy puszit nyomtam az arcára.
-Ne duzzogj, olyan csoda szép ez a nap.
-De nem annyira mint te - dörmögte mély hangján.
-A végén még zavarba hozol - kacagtam boldogan majd hatalmas tenyerét megragadva húzni kezdtem a korcsolya kölcsönző felé.

Remekül szórakoztunk, így az órák csak úgy repültek. Sötétedni kezdett már mikor haza indultunk és hál istennek nem történt tragédia. Na jó, párszor (sokszor) seggre ültünk, de csodával határos módon egyikünk sem szenvedett súlyos sérülést. 
-Jól érezted magad kicsim? - kérdezte Namjoon amikor már az előszobában szabadultunk meg a meleg öltözékünktől.
-Igeeeen - ugráltam egy helyben mint egy gyerek. - Remélem máskor is megyünk még, annyira imádom a téli sportokat.
-Valóban? Ezt örömmel hallom mert igazából azt terveztem, hogy januárban elmegyünk pár napra síelni - mosolygott rám aranyosan majd gyengéden átölelt. - Mit szólsz hozzá szerelmem?

-Benne vagyok! - vágtam rá azonnal gondolkodás nélkül majd lábujjhegyen állva egy apró csókot nyomtam dús ajkaira. - Egy forró csokit? - kérdeztem miközben könnyed léptekkel a konyhába indultam.
-Jó ötlet, kérek szépen - felelte majd követni kezdett a helységbe.
-Na nem! Nem, nem és nem! - lökdöstem kifelé a mellkasánál fogva. - Nagyon jól tudod, hogy ki vagy tiltva a konyhából.
-Ne már, még mindig? - kérdezte lefelé görbülő szájjal, de pechjére nem hatott meg a cukisága.
-Igen, még mindig és azok után, hogy tönkretetted a vadonatúj tejforralómat, örülj, hogy csak az ünnepek idejére tiltottalak ki a konyhából és nem csak egy életre.
-Mondtam már, hogy bocsánat.
-Attól nem fog visszarobbanni a tejforralóm.

-De jagiii - vetette be a bánatos kölyök kutya pofit és nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni. Barom cuki látvány volt ahogy a kigyúrt, 180 centi magas párom úgy könyörög mint egy kisfiú.
-Hess innen! Keresd inkább elő a maradék csomagolópapírt légyszíves, a húgom ajándékát még nem csomagoltam be.
-Nem úgy volt, hogy egy photocardot adsz neki? - pislogott értetlenül.
-És szerinted azt nem kell becsomagolni?
-Mit csomagolsz azon? - vonta fel a szemöldökét. - Beteszed egy sleeve-be, egy toploaderbe, beragasztod egy képeslapba és kész.
-Ti férfiak nem értetek ehhez - legyintettem türelmetlenül és neki álltam a forrócsoki készítésnek.

Namjoon még valamit morgott az orra alatt, de eleget téve a kérésemnek elment megkeresni a csomagolópapírt mialatt én a forrócsoki por után kutattam. Végig túrtam az összes elérhető magasságban lévő polcot, de miután sehol nem találtam végső elkeseredésemben elővettem a kis sámlit. Kinyitottam az első szimpatikus szekrényt és rögtön az ölembe esett egy papírzacskó, aminek a tartalma szanaszét hullott a földre.
-Jagi megta... - hallottam meg Namjoon hangját. Tányér méretű szemekkel pislogtam a piros csipke tangára és a hozzáillő babydollra majd a páromra néztem. - Ez nem az aminek látszik.
-Miért minek látszik? - szálltam bele a játékba.
-E-ez Jimin kará-karácsonyi a-ajándéka - dadogta fülig vörösödve.

Vigyorogva lemásztam a sámliról majd kezembe vettem a fehérneműt.
-Nahát, nem is tudtam, hogy Jiminnel egyezik az ízlésünk fehérneműk terén és ugyan akkora a méretűnk - mondtam tettetett csodálkozással.
-Igen, elnéztem a számozást - magyarázott összevissza. - És hát azért dugtam el oda, hogy ne felejtsem el visszavinni.
-Értem... Szóval te jó alaposan eldugtál valamit, nem mellesleg a blokkja nélkül, amit visszaszeretnél vinni kicseréltetni - vigyorogtam rá mint a vadalma. Namjoon zavarában egy óriásit nyelt és kétségbeesetten pislogott rám.
-Aish... - temette két tenyerébe az arcát. - Jó, oké, lebuktam! Most örülsz?
-Nem, de roppant jól szórakozom - feleltem nevetve majd szorosan magamhoz öleltem őt.

-Most vehetek neked egy másik ajándékot - morogta csalódottan miközben lapát tenyereivel a hajam és a hátam simogatta.
-Nem kell édesem! Tudod, hogy nekem nem ez számít - vigasztaltam lágy hangon és egyre erősebben öleltem őt. - Ha nem adnál nekem semmit akkor is a világon a legboldogabb ember lennék mert te itt vagy velem és veled tölthetem a minden napjaimat.
-Túl jó vagy hozzám - mondta majd kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Szerintem pedig te vagy az hozzám - mosolyogtam rá boldogan majd lassan birtokba vettem az ajkait. Namjoonból egy elégedett szusszanás szakadt fel és tenyerét lassan a pólóm alá vezette.

Puha érintésekkel cirógatta a derekam majd a fenekem alá nyúlva ölbe kapott. Izmos karjai stabilan fogtak, mellette mindig biztonságban éreztem magam.
-Mit csinálsz? - kuncogtam bele a csókba. - Azt hittem forró csokizni fogunk.
-Fogunk azt is - suttogta az ajkaimra majd pimaszul beleharapott a számba. - De épp a konyha közepén álltunk és onnan ugye ki vagyok tiltva...
-Ezért felkaptál mint egy krumplis zsákot és kihoztál a nappaliba, hogy csókolózhassunk?
-Igen - vigyorodott el büszkén.
-Hihetetlen vagy.
-Te tiltottál ki a konyhából - vonta meg a vállait.
-Te robbantottad fel a tejforralóm.
-Mennyivel unalmasabb lenne az életem nélküled...
-Az enyém pedig mennyivel nyugodtabb... - szívtam a vérét nevetve. - Annyira szeretlek!
-Én is téged Y/N.

zsofihu sok szeretettel. 💕

Az igazat megvallva kezdek kiégni a karácsonyi kalendáriumot illetően. Egyszerűen hiába írtatok jó kéréseket és van ötletem a részhez, az agyam helyén egy cintányérozó majom van. Sok(k) volt az elmúlt időszak és csak azért nem mesélek róla mert nem akarom magam sajnáltatni. Nagyon remélem, hogy az ideibe nem bukom bele, de kevés esélyt látok rá, hogy normálisan végig csináljam, viszont nagyon igyekszem!

Ismét köszönöm BarbiHjjn DottieX 💕💕 Lassan már nem lesz olyan rész ami alatt ne hálálkodhatnék nektek. :)))