Kétféle ember létezik télen... Mindkettő imádja a havat, csak az egyik a szabadban élvezi, a másik pedig a lakásban kuckózva nézi a csodaszép fehérséget. Mi Kihyunnel az egyes csapatba tartoztunk és képesek voltunk addig kint lenni a hideg, csípős időben amíg szó szerint lilulni nem kezdett a szánk. Alig vártuk minden évben, hogy essen a hó és végre kimehessünk egy picit játszani. Télen könnyebb volt eltakarni magunkat, kevésbé fenyegetett minket a lebukás veszélye mint pl nyáron... A sapka, sál, kapucni, maszk ilyenkor amúgy is kötelező kellék volt, ráadásul remek álca is. Bár többnyire a kertünkben élveztük a havat, de néha ránk jött az öt perc és kimentünk a közeli parkba.

Sokkal nagyobb terünk volt ott a hógolyó csatához, ráadásul a kis dombokon szánkózni is lehetett. Lélekben mindketten nagyra nőtt gyerekek voltunk, így imádtunk minden téli játékot. Mióta együtt voltunk minden januárban síelni mentünk, ez elmaradhatatlan program volt nálunk, ahogyan az is, hogy amint fél centinél több hó esett rohantunk máris kifelé. Kávéfőzés közben mosolyogva néztem ki az ablakon, egyre nagyobb pelyhekben hullott a hó. Előző este már havazást jósoltak a tv-ben és annyira bíztam benne, hogy igazuk lesz. Elmerengve bámultam a tájat miközben azon járt az agyam, hogy mit csináljunk ma? Be kéne iktatni valami romantikus programot is...

Gondolataimból két körém fonódó kar és a hozzájuk tartozó idol szakítottak ki. Ijedtemben kissé megugrottam, amin a még ébredező párom roppant jól szórakozott.
-Csak nem megijesztettelek hercegnőm? - csókolt a nyakamba.
-Örülök, hogy korán reggel már ilyen kis aktív vagy - forgattam meg a szemeimet majd szembefordultam Kihyunnal. - Ha ilyen sok a fölös energiád, akkor akár be is fejezhetnéd a reggelit - mosolyogtam rá huncutul és a kezébe nyomtam egy doboz tojást. Szerencsémre roppant házias pasi volt és nem esett le az ujjáról a karikagyűrű ha segítenie kellett nekem.
-Jól aludtál egyébként? - érdeklődött kedvesen és egy puszit adott az arcomra.

-Mint a tej, köszönöm kérdésed - mosolyogtam rá majd töltöttem kávét mindkettőnknek és a pultnak támaszkodva néztem az omlettet készítő idolt. - És neked milyen éjszakád volt?
-Tökéletes mint mindig, amikor mellettem vagy - vigyorgott rám édesen.
-Ahw, hogy te milyen cuki vagy - udvaroltam neki mire fülig vörösödve elnevette magát. Mögé lépve átöleltem karcsú derekát és a hátába fúrtam az arcom, imádtam így hozzá bújni. Kihyun rendkívül romantikus és mély érzésű ember volt, bár jó sok időbe telt mire megmutatta nekem ezt az oldalát... Azóta viszont nem telik el úgy nap, hogy ne mutatná ki a szerelmét szavak vagy tettek formájában.

-Ugye te is azt tervezted mára mint én? - kérdezte sejtelmesen majd elzárta a gázt. Elengedtem őt és a szekrénybe nyúlva kiszedtem két tányért majd felé nyújtottam.
-Természetesen - vigyorogtam rá mint a vadalma. - Megreggelizünk, jó melegen felöltözünk és utána úgy elverlek hógolyó csatában, hogy csak pislogsz.
-Nagyon magabiztos vagy - nézett rám összeszűkült tekintettel miközben megterített a kis reggeliző asztalon.
-Van is mire - kacsintottam rá és egy-egy bögre kávét tettem mindkettőnk elé. Kihyun váratlanul elkapott a derekamnál fogva és egy könnyed mozdulattal az ölébe rántott, amit én egy nem túl diszkrét sikollyal reagáltam le.
-Lassú vagy Y/N. Hogy akarsz így elverni? - nevetett önelégülten.

-Csak várd ki a végét - vontam meg a vállam magabiztosan. Kényelmesen elhelyezkedtem a párom ölében majd magam elé húztam a reggelimet és a kávémat. Szépen lassan megettük az omlettet miközben megbeszéltük, hogy mit főzzünk ebédre és mit csináljunk este.
-Menj csak öltözni, én addig elmosogatok - csókolt a nyakamba Kihyun majd óvatos mozdulatokkal letessékelt az öléből.
-Egy tündér vagy - mosolyogtam rá hálásan és egy hatalmas cuppanós puszit adtam az ajkaira. Különösen hideg napunk volt, így kapkodva előkerestem a bélelt overáljainkat és a hótaposóinkat. Olyan gyorsan öltöztem fel, hogy azt még Flash is megirigyelte volna és kölyök pingvin módjára kicsoszogtam a még mosogató idolhoz.

-Úgy mész mint egy kiskacsa akinek tele van a pelenkája - röhögött ki Kihyun mire mérgesen összevontam a szemöldököm.
-Csúfolódás helyett inkább menj öltözni, kint megvárlak.
-Bájos, hogy ilyen sértődékeny vagy - törölte meg kuncogva vizes kezeit. Lassan felém lépdelt és ördögi vigyorral az ajkain összekócolta a hajam, mire nemes egyszerűséggel seggbe rúgtam. Pár pillanatig meglepetten pislogott rám majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Igen, teljesen úgy viselkedtünk mint két érett felnőtt...
-Az ajtó előtt leszek - intettem neki majd felvettem a sapkámat, kesztyűmet és mielőtt belesültem volna a ruhámba elhagytam a házat.

A küszöböt átlépve a lélegzetem is elállt... Mindig lenyűgözött a hó fedte táj szépsége, de ez most egyszerűen varázslatos volt. Óvatosan tettem pár lépést miközben gyermeki boldogsággal néztem a csillogó havat, ami hangosan ropogott a lábam alatt. Annyira elmerültem ebben a cselekvésben, hogy észre sem vettem a mögém osonó idolt, csak akkor amikor egy hangos nyekkenéssel elterültünk a földön.
-Normális vagy?! - kapálóztam a hátamon fekve, Kihyun pedig annyira röhögött, hogy képtelen volt megszólalni. Aljas mód kihasználva a cselekvőképtelenségemet neki látott egy hatalmas hógolyó összegyúrásának majd gonoszan felnevetett.
-Add meg magad Y/N!
-SOHAAA - kiáltottam fel majd arcon dobtam egy adag hóval és összeszedve magam gyorsan a legközelebbi fa mögé bújtam.

-Így játszunk? - ordított tettetett sértődöttséggel Kihyun. Óvatosan kinéztem a fa mögül majd azon nyomban vissza is húztam a fejem és kapkodva csináltam egy hógolyót. Füleltem, hogy hátha meghallom közeledő lépteit, de csak a város halk zajait hallottam. Ismét kihajoltam a biztonságot jelentő tölgy mögül és azon nyomban egy hólabda süvített el a fejem mellett. Gyorsan eldobtam az enyémet és Kihyun pechjére rohadt jól céloztam... Telibe fejbe küldtem a hógolyóval szerencsétlen szerelmemet.
-Basszus - sikítottam fel és a fejét fogó idolhoz rohantam. - Jól vagy kicsim? Ne haragudj, nem akartam ilyen e... - hadartam majd egy pillanattal később egy hógolyó csattant a fejemen.

-Hoppááá... - vigyorgott ártatlan arckifejezéssel Kihyun mire dühösen fellöktem és ráfeküdtem.
-TE ROHADÉK - kiáltottam miközben jó alaposan megfürdettem a hóban. Erőfölényem nem tartott sokáig, könnyedén maga alá tepert és helyet foglalt a csípőmön.
-Egy csókért cserébe megbocsájtok - közelített felém mosolyogva. Ajkaimmal édesen csücsörítettem, de az utolsó pillanatban egy hólabdát nyomtam Kihyun szájához.
-És még én vagyok a rohadék?! - nevetett fel majd lefogva a kezeimet birtokba vette a számat. Miután elvált az ajkaimtól lemászott rólam, óvatosan talpra állított engem is és erősen magához ölelt. - Visszavágó?
-Naná - löktem el magamtól és nevetve futottam a menedékemként szolgáló tölgyfa felé.

LOV3-SH3T remélem sikerült megvalósítanom az elképzelésed! 💕