Magabiztos léptekkel haladtam az ülésem felé miközben legbelül feltudtam volna robbanni az izgatottságtól. Mikor a kiadó bejelentette, hogy a fiúk turnézni mennek majd kiugrottunk a bőrünkből, el sem hittük, hogy végre megtörténik... De az örömünk egészen addig tartott amíg nem realizáltuk, hogy karácsonykor bizony Amerikában fognak tartózkodni. Persze az nap nem lesznek koncertek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a szerelmem, az életem értelme, a társam, a vőlegényem a világ faszán van karácsony szent napján. Ha eddig nem utáltam eléggé a céget, akkor most ezzel dobásukkal végleg kihúzták a gyufát. A fiúk évek óta mindent feláldoznak a sikerért, távol vannak a családjuktól, de a nagy kutyákat ez természetesen nem érdekli.

Ebben a kegyetlen világban csak egy valami számít: a pénz. Olyan emberek hoznak meg ilyen kegyetlen döntéseket akik minden ünnepet a szeretteikkel tölthetnek, akik minden éjjel a családjuk körében hajthatják álomra a fejüket... Kezdem úgy érezni, hogy egy cseppnyi emberség sem szorult az ipar nagy embereibe és ez több mint elkeserítő. Örökre az emlékezetembe égett Jooheon tekintete mikor elbúcsúztunk a reptéren, tudván, hogy nem csak hónapokig, de még Karácsonykor sem látjuk egymást. Egy valamivel azonban nem számolt a kis drágám... Bár már évek óta együtt vagyunk, de még mindig nem tanulta meg, hogy előttem nem létezik akadály ha róla van szó. 

Ahogy a mondás is tartja: ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Ezzel az egy mondattal tökéletesen le lehet írni engem. Na meg persze azzal is, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen. Az egész banda tud arról, hogy milyen romantikus húzásra készülök, hiszen ők fogjak Honey figyelmét elterelni amíg repülök. Sajnos Dél-Koreából Los Angelesbe nem két perc az út és kell valaki, aki lefoglalja a drágámat tizenhárom órán keresztül. Bár nem tudom, hogy fogják rávenni, hogy ne a telefonját lesse percenként, de ez már nem az én problémám... Ők vállalták el, hogy segítenek.

Bedugtam a fülesem és elindítottam a lejátszási listám miközben még egy üzenetet írtam a kis drágámnak. Nem akartam, hogy aggódjon így azt "hazudtam" neki, hogy sok a munkám, de amikor tudom felhívom. Sose füllentettünk egymásnak, mindig őszinték voltunk a másikkal, ezért nem kicsit volt lelkiismeret furdalásom... Azzal vigasztaltam magam, hogy de majd milyen boldog lesz ha meglát. Miután elküldtem az üzenetet repülőgép üzemmódba tettem a telefonom és kényelmesen hátradőlve megpróbáltam pihenni. Mindig is imádtam repülni, de most minden irritált, minden idegesített és aggódtam, hogy a fiúk le ne buktassanak. Főleg Minhyuk vagy Hyungwon... Már bántam, hogy nem csak Kihyunt avattam bele a tervembe.

A repülő út viszonylag gyorsan eltelt, sokkal rosszabbra számítottam, de azért örültem, hogy végre talajt ért a lábam. A megbeszéltek szerint nem írtam egyik fiúnak sem, hogy landoltam, nehogy véletlenül Jooheon pont észrevegye az üzenetet... Így hát fogtam a kis motyómat, leintettem egy taxit és meg sem álltam a szállodáig. A szívem a torkomban dobogott, magam sem tudtam megmondani, hogy miért izgultam ennyire. Nem féltem, tudtam, hogy örülni fog nekem, de egyszerűen képtelen voltam lehiggadni. Úgy éreztem magam mint egy 13 éves szerelmes tini miközben szerelmes felnőtt nő voltam. De úgy látszik igaz a mondás, hogy a szerelem elveszi az ember eszét.

Kihyun mindent leszervezett, így csak be kellett diktálnom a nevem a recepción és máris szabad volt a pálya. Azt hittem az izgatottságomat nem lehet fokozni, de mikor már az ajtó előtt voltam rendesen meg kellett állnom egy pillanatra, hogy vegyek pár mély levegőt.
-Bátorság Y/N - motyogtam magam elé majd bekopogtam.
-NA VÉGRE MEGJÖTT A KAJA - hallottam meg Minhyuk izgatott hangját és alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. - Ohh - pislogott rám nagy szemekkel az idol mikor kinyitotta az ajtót majd ajkai ördögi mosolyra húzódtak. - Hát ebből a fogásból csak Jooheon fog enni.
-Miért? Külön rendeltél nekem kaját? - kérdezte értetlenül a szerelmem.

Kezem a szám elé raktam, hogy ne röhögjek fel hangosan és izgatottan egy helyben kezdtem el ugrálni mikor hallottam Honey lépteit közelíteni. Minhyuk szélesre tárta az ajtót majd odébb állt az útból és végre szemtől szembe álltam Jooheonnal. Szegény fiú azt hihette, hogy szellemet látott mert azon kívül nem volt más reakciója, hogy szájtátva bámult.
-Meglepetés - vigyorogtam mire Honey megrázta magát és sűrűn pislogni kezdett.
-Oké, nem tűntél el... Ezek szerint tényleg itt vagy Y/N - nevetett fel boldogan majd azonnal a karjaiba zárt. Hosszú percekig csak öleltük egymást miközben felváltva nevettünk és sírtunk. Olyan rég nem láttam, annyira hiányzott...

-Hogy kerülsz ide? - csóválta meg a fejét Jooheon majd ezer és egy cuppanós puszit adott az arcom minden szegletére. - Úristen nyuszi, annyira hiányoztál - mondta és újra magához ölelt.
-Nem bírtam volna elviselni, ha külön töltjük az ünnepeket... Az elmúlt hetek is borzalmasak voltak és már nem bírtam tovább - motyogtam a mellkasába és olyan szorosan öleltem amennyire csak tudtam. - A fiúk segítettek leszervezni mindent - tettem hozzá mire Honey elengedett és a fiúk nyakába ugrott.
-Köszönöm köszönöm köszönöm! - hálálkodott boldogan majd miután mindenkit végig ölelt nem túl diszkréten kipaterolta szegény srácokat a szobából. - Na hess kifelé, Y/N-el szeretnék kettesben lenni.

-De azért szólj ha megjött a kaja - kiáltott vissza Minhyuk mire Jooheon csak vigyorogva rávágta az ajtót.
-Még szerencse, hogy mindenkinek külön szoba lett foglalva - sóhajtott színpadiasan majd öles léptekkel megindult felém. Ajkaival mohón az enyéimre tapadt és fenekemnél fogva rögtön ölbe kapott miközben szenvedélyesen csókolni kezdett.
-Legalább a kabátomat hagy vegyem le mielőtt bemelegszem - váltam el az ajkaitól kuncogva.
-Oké, de utána valami másba melegszünk bele - vonta fel a szemöldökét huncutul.
-Lehetetlen alak vagy - csóváltam meg a fejem és direkt kínzó lassúsággal húztam le a kabátom cipzárját és akasztottam fel a fogasra a ruha darabot.

Mikor a pulcsim aljához nyúltam Jooheon megunta a játszadozásom és közelebb lépve hozzám egy mozdulattal lekapta rólam az anyagot. Vigyorogva tapadtam álom puha ajkaira és tenyerem a mellkasára tapasztva finoman tolni kezdtem a hálószoba felé. Esetlenül botladozva és hangosan nevetve értünk el a célunkhoz majd zsák krumplikat megszégyenítő módon dőltünk be az ágyba. Szerelmem rögtön a hátára feküdt, a mellkasára húzott és olyan erősen ölelt, mint talán még soha ez idáig. Egyik lábam hanyagul átvetettem a csípőjén és feljebb kúszva a nyakába fúrtam a fejem. Mélyeket szippantottam férfias illatából miközben elöntött az az érzés amit mindennél jobban szerettem... Otthon vagyok.

DottieX tudom azt hazudtam, hogy a születésnapodon teszem ki, de mivel szülihónapod van nem késtem! XDDD Szeretlek. 💕