Mondtam már, hogy mennyire gyűlölöm a munkámat? Ohh, hogy miért? Mert Szenteste van és engem a kedves főnökségem üzleti útra küldött a világ másik felére... Mert természetesen nem ér rá az a rohadt üzleti megállapodás az ünnepek után, nekem azonnal el kellett utaznom december 23.-án 4 napra, hogy még véletlenül se tudjak egyetlen napot se a családommal tölteni Karácsonykor. Így is alig láttam ki a munkából egész évben és már átkozom a percet amikor nem hallgattam a vőlegényemre és mondtam fel azonnali hatállyal...

Hoseok is elfoglalt volt, rengeteg fellépés, próba, gyakorlás, díjátadó, stb nagy esemény teljesen lekötötte az idejét. Hiába éltünk együtt, ha nem találkoznék néha a szennyes kosárban, ruha szárítón a ruháival fel sem tűnne, hogy ő is a lakásban tartózkodik időnként. Fáradtan megdörzsöltem az orrnyergem, ma lesz Szenteste amit én egy hotel szobában fogok eltölteni a laptopom meg egy halom papír társaságában... Hogy még jobban fokozzam az amúgy sem kicsi lelki nyomorom elindítottam egy BTS winter-xmax lejátszási listát és úgy folytattam a munkát tovább. Az órák teljesen egybefolytak, azt sem tudtam már mikor kezdtem el dolgozni és, hogy mikor ettem utoljára... De a hasam fájdalmas korgása jelezte, hogy valószínűleg már nagyon régen.

Gyorsan lementettem a szerződést amit egészen délután 5ig írtam és elterültem a hatalmas franci ágyon. Mikor is kezdtem neki a munkának? Valamikor a reggeli kávém után... Hm. Az olyan reggel 6 körül lehetett. A gyomrom még egyet mordult mire finoman megsimogattam a sajgó testrészem.
-Ne haragudj, pocak... Mindjárt kapsz valami - motyogtam magam elé mint valami félnótás. Kezdtem úgy érezni, hogy már az agyamra ment a magány és elment minden maradék eszem. Unottan tárcsáztam a szoba pincér számát majd rendeltem egy adag ünnepi menüt és amíg a vacsorám vártam felhívtam Hoseokot. Illetve csak akartam mert kivolt kapcsolva a telefonja...

- Különös, sosem kapcsolja ki a mobilját - töprengtem hangosan. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy biztos csak lemerült, vagy épp úton van és elment a térerője... De egy idő után arra lettem figyelmes, hogy egyre hülyébb és hülyébb teóriák jutnak az eszembe. Mi van elhagyta a telefonját vagy ha karambolozott? És ha kirabolták? Lehet, hogy leütötték és úgy rabolták ki... Vagy ami még rosszabb, lehet éppen megcsal?! Éreztem ahogy a pánik roham szépen lassan úrrá lesz rajtam így gyorsan talpra szökkentem és kirohantam a fürdőbe arcot mosni. Nem minden esetben de most hál istennek segített... - Oké, semmi gond. Majd később megpróbálom újra felhívni - nyugtattam magam.

Miután a szobapincér meghozta a vacsorám unottan kapcsolgattam a tv-t majd végül megállapodtam valami ígéretesnek tűnő kdrámánál. Este 7 is elmúlt mire befejeztem az evést így úgy gondoltam megpróbálom ismét felhívni Hoseokot.
-Szia édes - vette fel lihegve a telefont. - Ne haragudj de most nem tudok beszélni - hadarta egy szuszra és a háttérben fura hangokra lettem figyelmes...
-Hoseok minden rendben? Miért voltál kapcsolva? - kérdeztem aggódva miközben fél füllel próbáltam a beazonosíthatatlan hangokat megfejteni.
-Később mindent elmesélek de most rohannom kell ne haragudj - kerülte ki a választ majd elköszönés nélkül rám nyomta a telefont.

-Boldog karácsonyt neked is baszdmeg - hajítottam odébb a telefonomat dühösen majd azonnal tüdő repesztő sírás szakadt fel belőlem. Annyira fájt, annyira szorított és nyomott a mellkasom de meg sem próbáltam a könnyeim útjába állni. Jobb kisírni a fájdalmat mint csendben magunkban tartani... Legalább azt már megtudtam, hogy nincs semmi baja de szíven ütött a tény, hogy ilyen könnyedén lerázott és még magyarázatot sem adott a tettére. Kapkodva letöröltem a sós cseppeket az arcomról majd a pipere táskámat magamhoz ragadva a fürdőbe indultam. Úgy látszik ma estére ennyi jutott... Egy nagy kád forró víz, hajmosás és sírás valami romantikus sorozat bámulása közben.

Miután rongyosra áztattam magam a kádban lomha mozdulatokkal kimásztam belőle és a testem majd a hajam köré 1-1 törölközőt csavartam. Sajnos a kdrama véget ért és valami számomra nem tetsző bugyuta film ment helyette, így újra a távirányító nyomkodásába kezdtem de hamar meguntam. - Még szerencse, hogy létezik a netflix - morogtam magam elé miközben bekapcsoltam a laptopomat és nézni kezdtem a Stranger Thingset. Annyira belemerültem a sorozat nézésébe, hogy szabályosan szívrohamot kaptam amikor váratlanul megcsörrent a mobilom.
-Szia jagi - integetett vidáman Hoseok. - Ne haragudj, hogy az előbb olyan csúnyán leráztalak de dolgom volt... Most viszont támadt egy ötletem.

-Jézusom Hobi milyen ötleted? - sóhajtottam fáradtan. - Este 10 elmúlt már... Egyébként is mit keresel ilyenkor az utcán? Hová mész? - vontam össze mérgesen a szemöldökömet.
-Tudom, tudom... - forgatta meg a szemeit mosolyogva. - Csak lejöttem egyet sétálni és arra gondoltam mi lenne ha te is ezt tennéd? Közbe facetimeoznánk így kicsit olyan lenne mintha együtt lennénk - nézett kissé lebiggyesztett ajkakkal a kamerába. A kis rohadék, nagyon jól tudta, hogy ez a gyenge pontom.
-Jó rendben... - adtam be a derekam. - De előbb megszárítom a hajam és felöltözök.
-Csak nyugodtan készülődj baby, hívj vissza ha végeztél. Szeretlek!
-Én is szeretlek - motyogtam alig érthetően majd kinyomtam a hívást.

Esküszöm ha ez az ember nem lenne, ki kéne találni... Nem tudtam hova tenni a viselkedését pedig az együtt töltött évek alatt már kellőképpen kiismertem. Vagy legalább is azt hittem... Az is lehet, hogy nem is megcsalt hanem a fiúkkal iszogattak, totál olyan volt mint aki be van csípve.De ha valóban ez történt miért nem ismerte be? Jó, nem szeretem ha iszik de azt meg egyenesen gyűlölöm ha titkolózik. Cirka 15 perc alatt startra készre csináltam magam majd mikor már a lift felé igyekeztem vissza hívtam Hoseokot.
-Kész is vagy? - vette fel csodálkozva.
-Ja... Már a lift felé igyekszem.

-Nagyon szép vagy szívem - bókolt Hoseok mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Te sem panaszkodhatsz - viszonoztam a kedves szavakat majd megnyomtam a lift hívó gombját. Amíg a felvonót vártam semleges témákról beszélgettünk, ki mit evett ma, megkérdezte, hogy haladok a munkámmal de azt még mindig nem árulta el, hogy mi a fészkes fenéért nem tudtam őt elérni délután.
-Merre jársz baby?
-Most léptem ki a hotel ajtaján és rögtön lekanyarodtam balra.
-Oké akkor én is lefordulok, így még inkább olyan érzés lesz mintha együtt sétálnánk.

-Most akkor ha lekanyarodok valamerre mindig tájékoztassalak róla? - nevettem el magam. Hoseoknak olyan aranyos de lehetetlen ötletei voltak néha.
-Igen, légy szíves - mosolygott rám édesen.
-Rendben - vontam meg a vállam. - Most jobbra fordultam le.
-Oké, én is. - Egy ideig csak némán sétáltunk tovább, nem szólt egyikünk sem egy szót sem de egy ponton túl már nem bírtam tovább...
-Hobi... - szólaltam meg csendesen. - Elárulnád már végre, hogy mi történt délután?
-Mire gondolsz? - pislogott ártatlanul. Tudtam, hogy direkt játszotta a hülyét...
-Ne szórakozz már az idegrendszeremmel - néztem dühösen a kamerába. - Ki volt kapcsolva a telefonod utána meg leráztál. Hol voltál egész nap? - kérdeztem már egy fokkal higgadtabban.

Hirtelen két kar fonódott a derekam köré én pedig egy légvédelmi szirénát megszégyenítő frekvenciával visítottam fel. Ám amikor megfordultam, hogy leszereljem a támadómat a szerelmem mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Úton hozzád - suttogta majd azonnal birtokba vette az ajkaimat. Hirtelen a világ legboldogabb, legszerencsésebb és legidiótább emberének éreztem magam. Hogyan is voltam képes akárcsak egy másod percig komolyan azt hinni, hogy megcsalna engem...?
-De hát hogyan? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Hát jó nehezen - nevette el magát aranyosan majd két kezébe fogta az arcomat. - Komolyan azt gondoltad, hogy majd hagyom, hogy egyedül legyél az ünnepek alatt? - nézett mélyen a szemeimbe miközben lágyan simogatni kezdte a pofimat. - Boldog karácsonyt jagi.
-Ennél már nem is lehetnék boldogabb - suttogtam könnyes tekintettel majd szenvedélyesen falni kezdtük egymás ajkait.

Kahee_ 💕