-Ezt nem hiszem el... - csaptam le dühösen a laptop tetejét majd szabályosan lelöktem az ölemből az ágyra. Oké, tudom... Fanfiction, a nevében is benne van mit jelent, plusz írói szabadság van de akkor is. Miért csinálnak a páromból MINDEN kurva sztoriban 1. felelőtlen idiótát 2. hűtlen bad boyt 3. domináns daddyt aki kb semmibe veszi a nőket? Nincs bajom azzal, hogy vadidegen lányok róla fantáziálnak hiszen mikor összejöttünk nagyon jól tudtam, hogy milyen és mekkora rajongó táborral rendelkezik... De miért kell így ábrázolni őt? Ilyen férfira vágynak vagy róla gondolják azt, hogy ilyen? Mert ha az utóbbi akkor nagyon messze járnak a valóságtól.

-Mi a baj édesem? Kivel veszekedtél? - lépett be a hálóba Jay majd egy bögre kávét nyomott a kezembe. Lassan ráemeltem a tekintetem és lágy pillantásától minden dühöm elszállt.
-Minden rendben, csak a laptopommal - mosolyogtam rá. - Köszönöm a kávét - mondtam hálásan majd nagyot kortyoltam a fekete nedűből. Jay kihasználva az alkalmat az ölembe fészkelte magát és csukott szemmel élvezte ahogy egyik kezemmel a hajába túrok. Elmélyülten játszottam szőke tincseivel miközben ő a hasamba fúrta az arcát. - Neked nem indulnod kéne lassan szívem? - érdeklődtem az idoltól.
-De igen... - morogta fáradt hangon. - Miért kell nekem ilyen idióta céges partikra mennem és te miért úszod meg az ilyeneket?

-Hát tudod... Téged mindenki ismer de engem senki - vontam meg a vállam. - Mivel az én drága párom elfelejtette közölni a világgal, hogy vagyok neki - szívtam a vérét kuncogva miközben megpöcköltem az orrát. Jay egy szempillantás alatt maga alá tepert és fölöttem támaszkodva nézett mélyen a szemembe.
-Annyiszor elmondtam már, hogy csak téged akarlak védeni - mondta szomorkásan.
-Baby csak vicceltem, ne vegyél mindent ennyire a szívedre - suttogtam miközben két kezembe vettem az arcát és magamhoz húztam egy édes csókra.
-De a szívemre veszem mert rólad van szó...

-Tudtam mit vállalok mikor igent mondtam arra a kérdésre, hogy leszek-e a barátnőd. Tudtam, hogy mi nem az átlagos párok életét fogjuk élni.
-És neked ez így kevés - hajtotta le a fejét szomorúan.
-Olyan buta vagy - csóváltam meg a fejem majd szorosan magamhoz öleltem őt.
-Többet érdemelnél... - morogta a mellkasomba. - Neked is kijárna az ami a bátor idolok párjainak de én mániákusan megakarlak védeni mindentől - sóhajtott kimerülten majd a nyakamba fúrta az arcát. Íme hölgyeim és uraim... Jay Park, a fanficik fuck boy-a. Vajon mit gondolnának a rajongók ha tudnának erről az oldaláról? Csalódottak lennének és kiábrándulnának belőle mert nem olyan macsó mint ahogy ők azt elképzelték...?

-Már így is többet kaptam mint amit szerintem érdemlek - mondtam tárgyilagosan miközben egyik kezemmel megállás nélkül a hátát cirógattam. - Te voltál minden amire valaha vágytam.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - nézett rám mosolyogva és egy puszit adott a számra.
-Én is szeretlek téged husi - vigyorogtam rá mint a tejbe tök majd kicsit erősebben a fenekére csaptam. - De a ma estét akkor sem úszod meg... Futás készülődni mielőtt elkésel.
-Aishh nem akarooook... - hisztizett kisfiúsan majd legurulva rólam elterült az ágyon.
-Vigasztaljon a tudat, hogy holnap már Szenteste és a következő 3 nap csak a miénk!
-Igen... Csak előtte vár még rám egy végtelen hosszú este - sóhajtott színpadiasan.

Amíg Jay a fürdőben készülődött én a konyhában ténykedtem és gyorsan összedobtam magamnak valami ehető vacsorát. Gyűlöltem azokat az estéket amiket külön töltöttünk de ezt a világ minden pénzéért sem vallottam volna be neki... Így is állandóan lelkiismeret furdalása volt és fölöslegesen gyötörte magát, nem akartam még én is képletesen belé rúgni. Annyira lekötött a meleg szendvics készítés, hogy észre sem vettem, hogy Jay végzett és sunyi mód mögém osont.
-Hogy tetszem hercegnőm? - búgta mély hangján a fülembe amitől minden idegszálam megfeszült és jó értelemben kirázott a hideg.

Lassan szembe fordultam vele majd karjaimmal lazán átöleltem a derekát.
-Sármos vagy mint mindig - suttogtam az ajkaira. Jay azonnal elmélyítette a csókunkat, nyelve vad táncba hívta az enyémet és olyan veszettül faltuk egymás ajkait mintha nem lenne holnap. Óvatosan a szájába haraptam mire ő a fenekem alá nyúlva ölbe kapott.
-Francba baby... Kicsinálsz - nevetett fel édesen majd még egy puszit nyomott az ajkaimra és óvatosan leengedett az öléből. - Ezt minél előbb folytatnunk kell - mondta vágytól izzó tekintettel miközben beharapta az alsó ajkát. Már ez az egy mozdulat is elég volt ahhoz, hogy teljesen elvegye az eszem...
-Megpróbállak ébren várni - mosolyogtam rá.
-Felesleges - fintorgott aranyosan. -Az ilyen szarok sokáig elhúzódnak...

-Akkor majd holnap én leszek a karácsonyi ajándékod - kacsintottam rá aminek hatására aranyosan kuncogni kezdett.
-Oké de csak egy masni legyen rajtad és úgy feküdj be a fa alá - nyalta meg vágyakozva az ajkait. Cselekedetétől még a térdeim is remegni kezdtek, csodálatos és félelmetes volt egyben, hogy milyen hatással volt rám. A köztünk lévő tűz napról napra csak erősödött, egy pillanatra sem csillapodott. Ugyan úgy vágytam rá 3 év elteltével mint az első éjszakánkon...
-Na futás, ne is lássalak - vicceltem el a túl fűtött jelenetet. Féltem, hogy még a végén miattam fog csapzottan, félre gombolt ingben elkésve megjelenni...

Jay egész este írt amikor csak ideje engedte, jót mosolyogtam azon, hogy milyen elveszettek tudunk lenni időnként a másik nélkül. Megakartam várni amíg hazaér és nem csak azért, hogy befejezzük amit a konyhában elkezdtünk... Gyűlöltem nélküle aludni, olyan hatalmasnak tűnt az ágy amikor nem feküdt mellettem. Éjfél felé járhatott az idő amikor feladtam a próbálkozást és egy gyors zuhany után fáradtan dőltem be az ágyba. Fogalmam sem volt, hogy életem értelme végül mikor talált haza de reggel amikor kinyitottam a szemem az ő alvó alakja volt az első amit megláttam.

Óvatosan, hogy ne keltsem fel egy puszit adtam az arcára majd unottan a telefonomért nyúltam. Mit sem sejtve benyomtam a wifit és az volt az a pont amikor a mobilom egy megvadult vibrátorrá változott...
-Mi az isten? - suttogtam magam elé amikor megláttam a szó szerint több ezer követési kérelmet az instámon. Villám gyorsan letiltottam minden értesítést mielőtt felrobbant volna a telefonom majd tányér méretű szemekkel meredtem a semmibe.
-Jó reggelt szerelmem - csókolt váratlanul a nyakamba Jay.
-Ne-neked is... - dadogtam. - Valami furcsa dolog történt az instámmal.
-Aha - vigyorgott sokat tudóan az idol. - Nézd meg az én profilomat.

Összeszűkült tekintettel Jayre néztem majd megnyitottam az instáját. A látványtól szó szerint leesett az állam és csak tátogni tudtam mint egy fogyatékos ponty.
-Jézusom Jay... Mit csináltál? - néztem rá ledöbbenve. Jay hangosan nevetni kezdett és gyorsan lefotózta a csodálkozó ábrázatomat. Újra és újra ráfrissítettem az adatlapjára de a poszt nem tűnt el, makacsul ott maradt... Az idol instájáról az egyik közös képünk mosolygott vissza rám.
-Boldog karácsonyt babe - nézett rám szerelemtől csillogó tekintettel majd kihasználva szinte sokkos állapotomat fél másodperc alatt letepert.

-Te felfogtad mit csináltál? - kérdeztem még mindig elképedve a ténytől, hogy megtette. Jay édesen rám mosolygott majd lágy csókokkal hintette be az arcom.
-Igen és tudod mit? Már sokkal előbb meg kellett volna tennem! - mondta magabiztosan. - Egy ilyen csodát mint te nem szabadott volna ennyi ideig takargatnom... Olyan mintha szégyelltelek volna miközben erről szó nincs. - Tekintete ijesztően komoly volt, nem szerettem mikor ilyen volt mert tudtam, hogy belülről marcangolja magát.
-Tudom szerelmem - mosolyogtam rá boldogan majd számat az övére tapasztottam.
-Te vagy a legjobb dolog az életemben - suttogta az ajkaimra két csók között.
-Te is az enyémben... Boldog karácsonyt Jay.
-Boldog karácsonyt Y/N.

NikolettMici 💕