Teljes karantén... Pont kifeszítették a szálloda ajtajába a rohadt szalagot, amikor megpróbáltam kisunnyogni. Mellettem az a személy, akit a hátam közepére sem kívántam...
-Basszus Wang, most mi a fene lesz? - néztem rá, de az idegtől, csak a vörösre festett hülye haját láttam. A repülőről szállítottak le minket, amikor épp Kínából Koreába repültünk volna. Jackson Wang személyi asszisztense volnék. Szuper élet, szuper lehetőségekkel... Példának okáért lehetőségem van zsigerből utálni őt. Nem tudom mikor kezdődött, de talán nem is volt konkrét indokom. Egyszerűen csak vannak olyan emberek, akiket nem bírsz. Amikor a Got7 különvált két lehetőségem volt... Vagy az utcára kerülök, vagy átpályázok Wanghez...

Esküszöm a híd alatt csábítónak tűnt, mikor arrogáns vigyorral a fején végignézte, ahogy aláírom a szerződésemet a Team Wangnél. Megforgattam a szemeimet és éreztem, hogy zubog a vér a fülemben, ahogy ment fel a vérnyomásom. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik. A reptérről a reptérhez tartozó szállodába terelték a gép összes utasát és ott várattak minket órákig, majd közölték, hogy onnan bizony sehova.
-Nem tudom - válaszolt a kérdésemre. - De foglalok szobát, mert ahogy a szavaikból kivettem, nem fog jutni mindenkinek. Bár ez a te dolgod lenne... - morogta oda, de nem figyeltem rá, sokkal inkább lekötött, hogy a kordon túloldalán lévő beöltözött embereket kukkoljam.Odakint páran lézengtek csak a szkafandereseken kívül.

-Egy lakosztály, két szobával, megfelel hölgyem? - lépett mellém újra Jackson. Bólintottam, bár tudtam, hogy valami visszavágásra számít.
-Kérem a kedves vendégeket, hogy foglalják el a szobáikat. Az orvosok hamarosan megérkeznek és mindenkit letesztelnek - közölte a recepciós hölgy. Páran azonnal balhézni kezdtek, de Wang belém karolt és elhúzott a lift irányába.Feszülten figyeltem a számokat, miközben felfelé haladtunk és a legfelső szintre vitt a halálos masina. A lakosztály nagyon szép volt, de semmi mást nem szerettem volna, mint a saját lakásomban egy üveg borral megünnepelni a karácsonyt. Sóhajtva foglaltam el az egyik szobát és majdnem kiugrottam a bugyimból, mikor Jackson bedugta a fejét az ajtón.
-Mész fürdeni, vagy mehetek előbb?

-Menj csak... Még... Emésztem a történteket... - fura fejet vágott, de aztán eltűnt és már csak a víz zubogását hallottam. Éreztem, hogy nem jutunk haza és eléggé bosszantott. Lelkiismeret furdalásom is volt, hiszen Wang a családjával maradhatott volna, de mikor közöltem, hogy mennem kell az aznapi géppel, úgy döntött, ő is jön.Végül is nem is az én hibám, győzködtem magam miközben fáradtan hátradőltem az ágyon. Valójában nem tudom, hogy elaludtam e, de mindenesetre azon a bizonyos "lebegős" határon lehettem, mikor meghallottam a kopogást. Gyorsan felpattantam és már rohantam is ajtót nyitni, csakhogy nem én voltam az egyetlen.Wang a fürdőből léphetett ki ugyanabban a pillanatban, ennek eredményeképpen nekiszaladtam a szinte meztelen idolnak.

Hogy megelőzzem az esést, automatikusan belekapaszkodtam az első dologba, ami a kezem ügyébe került, ami természetesen, filmbe illően a dereka köré csavart törölköző volt... A fenekemre huppantam, a kezemben a puha, fehér anyaggal. Jackson ahelyett, hogy takargatni kezdte volna magát, fennhangon röhögni kezdett én pedig elvörösödve "mértem fel" a helyzetet.
-Basszuuus - sziszegtem összeszorított szemekkel. - Könyörgöm vegyél fel valamit - nyüszítettem, de már késő volt. A látvány az agyamba égett és szerencsétlenségemre. Ez a látvány egész nap kísértett utána...

Miután elvette a törcsit és ajtót nyitott, maga köré csavarva, amíg mintát vettek tőlünk, vörös arccal ültem.Mikor elmentek, csak bámultam magam elé a kanapén és átkoztam a percet, amig vissza nem ért, felöltözve.
-Szabad a fürdő - közölte a tőle megszokott lazasággal, de már a hangjától is újra pipacsszínben pompázott a fejem.Elmorogtam egy 'köszi't és úgy zártam magamra az ajtót, mintha kergetnének.Abban bíztam, hogy a zuhyan alatt kimoshatom az emléket az agyamból, de nem sikerült. Magamra csuktam a szobaajtót miután végeztem a fürdőben, de nem sokkal később, az újabb kopogásra kimerészkedtem a barlangomból.

Egy újabb asztronautának öltözött fazon jött és közölte, hogy a hotel teljes lakossága, azaz a repülőnk leszállított utasai, teljes vesztegzár alá kerültek, mivel pár utas kivételével mindenki pozitív lett.A világjárvány pedig nem vicc és nem engedhetnek el minket csak úgy. Jacksonra néztem, aki, magát meghazudtolva csendesen állt a hátam mögött addigra. Nem szólt egy szót sem, én mégis úgy éreztem, hogy megfulladok a légkörtől és fogalmam sem volt, hogy bírjuk ki a két hetes, közös karantént. Megköszöntem az arctalan embernek a segítséget és elköszöntünk.
-Basszameg... - nyögtem egyet. - Nagyon sajnálom - szó szerint kipréseltem magamból a szavakat. Jackson megrántotta a vállát és elvigyorodott.
-Lehetne rosszabb is... Hozzuk ki belőle a legjobbat - nyújtott békejobbot, amit vicsorogva ugyan de elfogadtam.

A napok gyorsan teltek az idollal és sportot űztünk a szobapincér ugráltatásából. Wang kihisztizte és kaptunk egy kis fát meg díszeket, így aztán lett egy karácsonyfánk. Poénból szállodai sampont meg fogkrémet csomagoltunk be egymásnak, sorra ittuk a bort, amit rendeltünk és végül, be kell lássam, tartalmasabb karácsonyom volt vele, mint valaha.De attól még mindig utálom. Máshogy utálom mint korábban... De utálom.A karácsonyi végtelenített, részeg társasozás és tisztasági csomag bontogatás utáni pár nap csendesen telt. Néha cinkosan összemosolyogtunk, de aztán mindenki ment a maga szobájába és nagyjából kialudtuk a háromnapos alkoholmámort.A következő "hivatalos" okból történő kopogásnál, meghívást kaptunk az aulában tartott Szilveszteri partyra.Természetesen elfogadtuk a meghívást, pláne, hogy a szkafanderes emberke közölte, hogy Wang sztárvendég lenne.

Az év utolsó napján, így aztán, elővettem a bőröndöm alján pihenő, fekete koktélruhát, amit magam sem tudom miért cipeltem magammal, de valahogy soha nem volt merszem felvenni...Miután bevetettem minden tudásom, sminkeltem és még a hajamat is besütöttem, felvettem, belebújtam egy egyszerű fekete magassarkúba és kiléptem a lakosztály ajtaján.Jackson odakint ácsorogva várt. Elegáns mégis a rá jellemzően dögös kinézetével, amiért még inkább utáltam... Egy egyszerű fekete nadrágot és egy laza, fehér inget viselt, ami halványan látni engedte izmos felsőtestét, amitől, nekem azonnal az összes vér a fejembe szökött, vörössé varázsolva a füleimet, hiszen eszembe juttatta az első napunkat a szállodában... Annyira meztelen volt...

-Gyönyörű vagy - hagyták el az idegesítő szavak a száját. Persze a hülye gyomrom bukfencezett egyet a karcos hangjától.
-Te is. Úgy értem, jól nézel ki... - motyogtam és elindultam a lift felé, nem törődve a vigyorgó idollal.Hosszú percekig csak vártuk az ördög szállítóeszközét, én pedig végig magamon éreztem Jackson égető tekintetét. Ahogy beléptünk és bezáródott a kalitka ajtaja újra engem bámult, ami kezdett felbosszantani, de mikor szóra nyitottam volna a számat, a lift falához préselt és hirtelen nagyon közel volt hozzám.

- Nagyon... vonzódom hozzád... - suttogta kettőnk közé, fullasztóan tökéletes és vágykeltő illatot árasztva magából.Biztosan pillanatnyi elmezavarom volt, de a nyaka köré fontam a karjaimat és úgy szüntettem meg a kettőnk közti apró távot, mintha az életem múlna rajta, ő pedig pontosan ugyanolyan szenvedéllyel vette át az irányítást a csókunk fölött. Egyetlen pillanatra megszakítva azt, amíg megnyomta a gombot aminek hála vissza indult a lift az emeletre.- Szerintem... Kibírják sztárvendég nélkül... - motyogta a számra.
-Szerintem is... - suttogtam vissza.
-De tudod, hogy ezek után nem engedlek el soha, hiszen azt mondják... Olyan lesz az éved, amilyen a Szilvesztered...
-Pedig, annyira utállak Wang...
-Tudom baby... Én is téged... - vigyorodott el és újra birtokba vette az ajkaimat.

Meg kell gyónnom bűneimet: mivel jól elcsúsztam a kérésekkel mint a szar, ezért a jobbik felem felajánlotta, hogy besegít. 💕 Ez a rész teljes mértékben BarbiHjjn írása. Szóval az elismerő szavak őt illetik! :)))

Még egyszer köszönöm szépen a segítséget életem. 💕