December 1.

-Fogalmam sincs mit adjak Hyunjinnak karácsonyra - nézek végig fancsali arccal a bolt csinosan elrendezett kirakatán. - Te mit vennél egy idolnak akinek mindene megvan? - fordulok tanácsért a legjobb barátnőmhöz.
-Én csak egy piros masnit raknék a hajamba és beállnék a fa alá - vigyorog rám idétlenül mire csak fáradtan sóhajtok egyet.
-Hónapok óta rajta vagyunk a baba projekten... Szerintem a meztelen testem látványa a fa alatt nem ajándék lenne hanem büntetés.
-Istenem annyira hülye vagy - neveti el magát barátnőm mire az én ajkaim is halvány mosolyra húzódnak. - Viccet félretéve mi lenne ha vennénk egy csinos fehérneműt, csinálnék rólad pár képet és egy naptár formájában megkapná?

-Ez nagyszerű! Remélem a stúdióba fogja kitenni vagy a próbaterembe, hogy a többiek is megcsodálhassanak... - morgom magam elé.
-Mi bajod van? Tiszta durci vagy szívem, egy ideje nem vagy önmagad - simít végig lágyan a fejemen mire bocsánatkérően ráemelem a tekintetem.
-Ne haragudj csak lassan meg kéne jö... ÚRISTEN. - Kapkodva elővettem a telefonom majd megnyitottam az alkalmazást ami a menstruációmat követte nyomon. Döbbenten néztem a feliratot a képernyőn miszerint már 5 napja késik.
-Na mi az? Baj van? - pislog rám aggódva legjobb barátnőm mire csak szótlanul a kezébe nyomom a telefonom.
-Mo-most m-i lesz? - dadogom kislányos hangon.

-Maradj itt - parancsol rám majd sietős léptekkel elindul a közeli patikába. Alsó ajkamat rágcsálva várom, hogy visszaérjen és az a 15 perc távollét hirtelen több óra várakozásnak tűnt. A fejemben ezer gondolat kavarog. Lehetséges, hogy...? - Na megjöttem - ránt vissza a Földre legjobb barátnőm hangja. - A biztonság kedvéért 3 tesztet is vettem szóval remélem kell pisilned - hadarja egy szuszra majd mire felocsúdhattam volna már a pláza mosdójában találtam magam. Életem leghosszabb fél perce következett...
-Mit jelent a két csík? - szólok ki erőtlenül az ajtó túloldalán álló barátnőmnek.
-Azt, hogy ikrek.

-MI VAN?! NE NE NE NEEE - kiáltok fel kétségbeesetten mire meghallom annak a szemétnek a visszafojtott nevetését.
-Jézusom csak vicceltem - nevet fel hangosan majd szabályosan rám töri az ajtót és jó szorosan magához ölel. - Gratulálok anyuka.
-Asszem... Fel kell hívnom az orvosomat - suttogom teljesen lesokkolva miközben gépiesen simogatom legjobb barátnőm hátát.
-Először talán az apukával kéne beszélned, nem?
-Nem - vigyorgok elködösült tekintettel. - Kitaláltam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
-Avass be kérlek...
-Egy dobozba bele rakok egy kis cipőt, annak a tetejére egy másik dobozt amiben az ultrahang fotó lesz majd még egy dobozt amiben a pozitív teszt.

-Ahw ez nagyon édes de azért a naptárat is megcsináljuk?
-Persze, ha majd striás leszek és lamantin méretű valamivel emlékeztetnem kell, hogy anno miért is állt szóba velem - sóhajtok fáradtan.
-Annyira hülye vagy - csóválja meg a fejét rosszallóan a legjobb barátnőm. - Hyunjin szeret téged és akkor is szeretni fog ha "lamantin méretű" leszel - rajzol macskakarmokat a levegőbe.
-Tudom - mosolygok rá majd egy kis zacskóba és a táskám mélyére rejtem a pozitív teszteket. Jól el kell dugnom őket, hogy Hyunjin véletlenül se találja meg. - Akkor mehetünk?
-Hova? - pislog rám nagy szemekkel.
-Fehérneműt venni a naptár fotókhoz.

Szenteste.

A szívem a torkomban dobogott mikor a fa alá tettem a gondosan becsomagolt ajándékot. Végül máshogy kiviteleztem mint ahogy először elterveztem... Az első ajándék a naptár lesz aminek az aljára csatoltam egy cetlit és utána jönnek az egymásba pakolt dobozkák. Tegnap voltam orvosnál aki megállapította, hogy minden rendben és adott egy friss képet a 8 hetes magzatról. Nos... Ha nem mondták volna, hogy mi van a képen előbb néztem volna Picasso festménynek szegény babát, mint a méhem gyümölcsének.
-Nagyon el vagy gondolkozva szerelmem - ölelt át hátulról hirtelen Hyunjin. - Minden rendben van? Percek óta beszélek hozzád de nem reagáltál semmit.
-Csak izgulok, hogy mit fogsz szólni az ajándékhoz... - suttogtam szem lesütve.

-Biztos tetszeni fog, hiszen tőled van - mosolyodott el lágyan Hyunjin majd apró csókokkal halmozta el a számat. - De mielőtt belemerülnénk az ajándék bontogatásba mi lenne ha neki látnánk a vacsorának?
-Farkas éhes vagyok - füllentettem vigyorogva. Az igazság ugyanis az volt, hogy a legkisebb Hwangnak hála nincs étvágyam és állandó hányingerrel küzdök. Minden erőmet összeszedve neki láttam a sültes tál elpusztításának de alig ment. Apró falatokat csipegettem csak, szinte turkáltam az ételt miközben szerelmem úgy evett mint aki hetek óta éhezett.
-Aggódom érted - nézett rám egyszer csak komolyan Hyunjin. - Megváltoztál az elmúlt pár hétben. Alig eszel, folyton sápadt vagy és szinte állandóan rossz a gyomrod. Ugye nem vagy beteg jagiya?

Magamban jót mosolyogtam az aggódásán. Az összes terhességi tünetet felsorolta és hiába voltunk rajta a baba projekten még csak eszébe sem jutott, hogy nem beteg vagyok hanem állapotos.
-Nem vagyok - sóhajtottam majd felállva az asztaltól a karácsonyfához sétáltam és óvatosan leültem alá. - Viszont türelmetlen az igen - kacsintottam az idolra aki édesen felnevetett majd helyet foglalt mellettem.
-Olyan vagy mint egy nagy gyerek - csóválta meg a fejét még mindig röhögve majd egy puszit adott a homlokomra.
-STIP STOP ÉN KEZDEK! - kiáltottam fel izgatottan majd Hyunjin kezébe nyomtam a dobozokat.

-Hihetetlen vagy tényleg. Most komolyan nem a saját ajándékod miatt vagy ennyire izgatott hanem azért, hogy én mit szólok az enyémhez? - pislogott rám nagy szemekkel.
-NYISD MÁR KIIII - bokszoltam bele finoman a vállába. Hyunjin hitetlenkedve megforgatta a szemeit majd lassú mozdulatokkal bontogatni kezdett. Esküszöm direkt húzta az agyam...
-Aztak... - csúszott ki a száján amikor a kezébe vette a naptárat. - Úristen jagi még ennyi év után is megtudsz lepni.
-Meg bizony - vigyorogtam elégedetten majd egy lágy csók erejéig birtokba vettem az ajkait.
-Miért érzem úgy, hogy ezzel még nincs vége? - nézett rám összeszűkült szemekkel majd figyelme ismét a naptárra terelődött és lassan lapozgatni kezdte.

-Mi ez a zagyvaság? - bökött az utolsó oldalon lévő cetlire. - Miért lennél lamantin méretű és miért ne szeretnélek úgy? Lázas vagy? - nyúlt színpadiasan a homlokomhoz majd végre bontogatni kezdte a másik ajándékát is. A terhes teszt láttán szemei két kérdőjellé változtak de nem szólt semmit csak csendben kinyitotta a következő dobozt. - Hát ez öhm... - forgatta az ultrahang képet teljesen összezavarodva. - Nagyon szép? - nézett rám segítségkérően.
-Igen az lesz... - mosolyogtam sejtelmesen.
-Mi? - vonta össze a szemöldökét de én csak heves kézmozdulatokkal sürgettem, hogy bontogasson még tovább. Mikor elérkezett végre a kis cipőhöz szemei tányér méretűre nőttek és percekig nem szólt semmit csak csendben nézte az apró, hófehér lábbelit.

-Kisbabánk lesz? - nézett rám könnyes tekintettel, fülig érő mosollyal az arcán mire én lelkesen bólogatni kezdtem. Hyunjin olyan szorosan ölelt magához mint még soha és halkan sírni kezdett. - Köszönöm, köszönöm... - hajtogatta megállás nélkül. - Ennél szebb ajándékot el sem tudnék képzelni. Alig várom, hogy mindenkinek elmondjam!
-Azért még óvatosan... A következő 4 hét még képlékeny - húztam keserű mosolyra az ajkaim.
-Értem. Tehát akkor 4 hétig nem mész sehova - közölte az idol.
-Hyunjin... - háborodtam fel mire ő a számra nyomta az egyik mutató ujját.
-Ellenkezésnek nincs helye! Vigyázni fogok az életem értelmeire - suttogta a fülembe miközben hatalmas tenyerével végig simított a hasamon.

És ezennel vége az idei karácsonyi kalendáriumnak. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem jövőre is találkozunk ugyan itt. 🥰

Szeretnék bocsánatot kérni attól a 6 embertől akinek nem készült el a kérése. Tudom nem vigasztal titeket, de megfogjátok kapni, csak újévi rész lesz belőle. 💕🥺

Sajnos nem úgy alakultak a dolgaim és az életem ahogy szerettem volna... És mivel ember vagyok, nem robot, így elérkeztem a határaim legeslegvégére. 🥲 Most megpróbálom összeszedni magam és kicsit feltöltődni a családom körében. Vigyázzatok magatokra! 💕

Szeretettel: Raven. 💝