Hó

-Hát idén sem lesz fehér Karácsonyunk -  sóhajtottam szomorúan, mikor elolvastam az időjárás előrejelzést. A telefonom dühösen dobtam odébb az ágyon, mintha szerencsétlen készülék bármiről is tehetne.
-Ne durcizz baby! - bújt rögtön oda hozzám Jisung és karjait körém fonva ringatni kezdett, mint egy csecsemőt. - Így is csodás lesz a Karácsony, nem? - kérdezte mosolyogva és egyik kezével az állam alá nyúlva feljebb emelte a fejem.
-Bizony... Ez lesz az első Karácsonyunk együtt - feleltem boldogan, majd lassan puha ajkaira tapadtam.

Han felbátorodva az ölébe húzott és kezeivel a derekamba markolt. Percekig csak faltuk egymás száját, majd a párom hirtelen megszakította a csókot.
-Délutánig még tart a karácsonyi vásár. Mi lenne ha kiugranánk egyet forralt borozni? Havazást nem tudok varázsolni, de szeretnélek felvidítani.
-MEHETÜNK! - kiáltottam fel boldogan és úgy ugrottam ki az öléből, mint a fenékbe rúgott nyúl.

Jisung nevetve nézte, ahogy a pizsamámat kapkodva lecseréltem és magamra rángattam valami tűrhető szerkót. Gondosan a nyakam és arcom köré csavartam a kilométer hosszúságú sálam és felvettem a kedvenc pingvines sapkám.
-Imádom, hogy így tudsz lelkesedni. Egyszerűen imádni való vagy jagiya - mondta vigyorogva, miközben lassan ő is öltözködni kezdett.
-Inkább igyekezz, mert besülök  mire összeszeded magad - cukkoltam jó kedvűen, majd alig egy perccel később kéz a kézben hagytuk el a piciny albérletünket.

Az idollal nagyon romantikusan tavaly Valentin-napkor jöttünk össze és egy hónappal ezelőtt úgy döntöttünk, hogy szeretnénk együtt élni. Nem volt egyszerű dolog a párjának lenni, a sok bujkálás, titkolózás néha az idegeimre ment... Volt, hogy hetekig nem találkoztunk, de Han mindig,  mindenért kárpótolt. Nála tökéletesebbet keresve sem találhattam volna.

Egymásba karolva,  csendesen andalogva jártuk a vásárt, ahol meglepően sok embert találtunk, ahhoz képest, hogy Szenteste napja volt. Holnap már kezdődött a családlátogatós őrület, amit vártam is, meg nem is... Így nagyon örültem, hogy a 24.-ét kettesben tölthetem a szerelmemmel. Mostanában sok dolgunk volt, Jisung néha aludni sem járt haza, ezért finoman fogalmazva, a napokban össze  voltunk tapadva, mint két matrica.

-Indulhatunk haza? - suttogta a fülembe a szerelmem. - Kezd sok lenni az ember...
-Persze kicsim - feleltem és finoman megszorítottam a kezét. Jisung időnként szorongott a nagy tömegben, de egyáltalán nem bántam, hogy hazamentünk. A párom nyugalma mindennél fontosabb volt, na meg az utcán amúgy se tudtunk biztonságosan együtt lenni, így ezért is ritkán mozdultunk ki. Jobban szerettem az otthoni filmnézős randikat, vagy az évente maximum kétszer kivitelezhető, világ háta mögötti, kis faluban elbújós hétvégéket.
-Sajnálom baby - motyogta lehajtott fejjel Han, mire azonnal megálltam és szorosan magamhoz öleltem őt.
-Ne legyél kis hülye - suttogtam a fülébe, miközben lágy mozdulatokkal a hátát simogattam.

Egy félreesőbb helyen nyugtatgattam a fiút, ahol valamennyire védve voltunk a kíváncsi tekintetek elől. Karjait a derekam köré fonta, fejét a nyakamba fúrta és mély levegőket vett. Pár perc elteltével elhúzódott tőlem és hálás tekintetével  az arcom vizslatta. Picike száját  szóra nyitotta, de aztán szemei csodálkozva elkerekedtek, majd semmit sem mondva megragadta a vállaimat és megfordított.
-Jagi nézd, esik a hó! - kiáltott fel boldogan.

Egy apró  sikkantás hagyta el a számat és kezeimet az arcomra tapasztva gyönyörködtem a havazásban. Bíztam benne, hogy estig még több fog hullani és meg is marad legalább az ünnepekre, de már annak is elmondhatatlanul örültem, hogy Jisunggal romantikus hóesésben fogunk hazasétálni. De aztán eszembe jutott még valami...

A sálamat ha levettem és széthajtottam egy kisebb takarónak is elment. Szembe fordultam a párommal és a ruhadarabot a fejére terítettem, aminek hála úgy nézett ki, mint egy anyóka.
-Baby mit csinálsz? - nézett rám elcsodálkozva. - Vedd vissza, megfogsz fázni! - Nem törődve az idol kérésével megragadtam a sál széleit és vigyorogva közelebb húztam magamhoz.
-Vedd le a maszkod - mondtam szinte parancsolva. Jisung morgolódva tett eleget a kérésemnek és úgy nézett rám, mintha hirtelen két fejem nőtt volna.
-Nem értem, hogy mi bajod lett hirtelen, de...

Ajkaim segítségével gyorsan elhallgattattam és az óriási sálam biztonságos takarásában lágyan birtokba vettem a száját. Jisung boldogan sóhajtott bele a csókba, miközben karjaival olyan szorosan ölelt magához, hogy attól féltem megfogok fulladni.

-Tudod, még sosem csókolóztam hóesésben -  vallottam be nevetgélve, mire Han arcán hatalmas vigyor terült el.
-Én sem és nagyon örülök, hogy ezt az első alkalmat egymással éltük át. - Az a pillantás, ahogy rám nézett... A lábaim elgyengültek,  a testem-lelkem beleremegett. Senki sem nézett még rám soha oly' nagy szerelemmel a tekintetében, ahogy Jisung.
-Annyira szeretlek... - suttogtam, miközben végig simítottam puha mókus pofiján.
-Én is téged baby - felelte mosolyogva, majd még egy puszit adott a számra, mielőtt tényleg hazaindultunk volna.