Kandalló

-Ott vagyunk máááár? Lassan lemegyünk a térképről... - kérdeztem kissé nyafogva, majd egy nagyot ásítottam. Órák óta kocsikáztunk úgy, hogy nekem fogalmam sem volt arról, hogy hová is megyünk.
-Türelem édesem, már csak pár perc - csitítgatott GeonIl, majd futólag végig simított a combomon. Kezem a sebváltón pihenő mancsára helyeztem, miközben próbáltam új, kényelmesebb pozícióba helyezkedni. Már laposra ültem a seggem...

De szerelmem szerencsére nem tévedett, alig negyedórán belül megérkeztünk az úti célunkhoz, ami egy picike vidéki házikó volt. Csillogó szemekkel szálltam ki az autóból és szájtátva néztem körbe. Ízlésesen volt dekorálva kívülről és megszámlálhatatlan égősor adott neki kellemes fényáradatot.

Volt egy kis terasza is, az egyik oldalán jakuzzival, aminek a láttán teljesen bepörögtem, mint egy kisgyermek.
-Ugye fűthető? - kérdeztem reménykedve, mire az idol nevetve bólogatni kezdett. - Király, akkor már tudom, hol fogom tölteni az estét - mondtam lelkesen, majd kiszedtem a csomagtartóból a bőröndöm, amit GeonIl azonnal elvett tőlem.
-Menj csak előre, nyitva van. Én majd viszem ezeket - mosolygott rám édesen.
-Köszönöm kicsim - pusziltam arcon és szó szerint futni kezdtem a bejárathoz.

Mikor lenyomtam a kilincset gyorsan vettem egy mély levegőt, de az összes oxigén a tüdőmben rekedt, amint átléptem a küszöböt... Szavakkal leírhatatlan volt a kuckó szépsége, egyszerre volt vidékies, modern, de mégis rusztikus. Egy óriási kandalló volt a nappali közepén és úgy nézett ki az egész ház, mintha várták volna az érkezésünket. A kandallóban ropogott a tűz és biztos távolságba két nagyon puhának tűnő pokróc volt odakészítve.

Sikítva ugrottam az ajtón épp csak betoppanó szerelmem nyakába és megszámlálhatatlan mennyiségű puszit adtam az arcára, orrára, szájára.
-Köszönöm köszönöm köszönöm - hadartam teljesen bepörögve. - Mindig is ilyen Karácsonyról álmodoztam kislány korom óta! - mondtam meghatottan és szorosan magamhoz öleltem a fiút, aki csak nevetve tűrte a kirohanásomat.
-Megígértem, nem baby? - kérdezte és a csomagjainkat ideiglenesen lerakta a ruhatartó fogas mellé, majd két kezével a csípőmbe markolt.
-Tudom és nem a szavahihetőségedben kételkedtem, hanem a lehetőségeidben - vallottam be az alsó ajkamat rágcsálva, mire GeonIl végig simított az arcomon.

-Nincs olyan dolog, amit ne tennék meg érted hercegnőm - suttogta lágy hangon és egy apró csókot adott az ajkaimra. - Belekerült pár vitámba a kiadóval, de abszolút megérte.
-Ugye nem lesz baj ebből...? - kérdeztem aggódva, mire mosolyogva megrázta a fejét.
-Minden rendben van! Na, gyere - fogta meg a kezem, majd az ujjainkat összefűzve húzni kezdett a kandalló irányába. Az arcomon a vigyor letörölhetetlen volt és úgy éreztem, hogy soha életemben nem voltam még ennyire boldog.

GeonIl leült a kandalló előtti szőnyegre, majd óvatosan az ölébe rántott és ajkaival rögtön a nyakam kezdte el kényeztetni.
-Mmm, úgy vártam már ezeket a napokat - sóhajtott fel elégedetten, majd arcom két kezébe véve kezdett el szenvedélyesen csókolni.
-Hiányoztál... - suttogtam a szájára és vehemensen birtokba vettem mézédes párnácskáit. A fiú meglepetten nyögött bele a csókba, de viszonozta a heves cselekedetem. Finoman hátra döntött a puha szőnyegen és fölém tornyosulva csókolt tovább, nyelvével elmélyítve a dolgot.

A pillanat több, mint tökéletes volt. GeonIl álom puha ajka az enyémen, a kandallóból áradó kellemes melegség, a tűz ropogása, a kacéran a pólóm alá tévedő kezei... Kettesben egy álomszép, csendes és eldugott helyen... Végre csak ő meg én voltunk és csak egymással kellett foglalkoznunk. Ez volt minden, amire Karácsonykor vágytam.

-Mit szólnál hozzá... - szakította meg kedvesem a csókot. - Ha csobbannánk egyet odakint, majd kipróbálnánk valami újat?
-Mire gondoltál pontosan? - kérdeztem gyanakodva, ugyanis szemei huncut csillogásából nem sok jóra következtettem.
-Hát... - hajolt a nyakamhoz és apró csókokkal lassan haladt felfelé. - Sokat fantáziáltam arról, hogy milyen lenne a kandalló előtt, egy puha szőnyegen fekve, egy bolyhos pokrócba burkolózva végig szeretkezni az egész éjszakát - suttogta a fülembe és vágyakozó hangsúlyától kellemes borzongás futott végig a gerincemen.

-Mit mondasz szerelmem? - kérdezte kissé hátrébb hajolva, én pedig kihasználva elterelődött figyelmét könnyedén letepertem. Kezeimet a mellkasára tapasztva löktem le magamról, majd rögtön fölé tornyosultam és kényelmesen elhelyezkedtem a csípőjén.
-Azt, hogy szerintem hagyjuk ki a jakuzzizást... - vigyorogtam rá, miközben lassított felvétel módjára kezdtem el levenni a felsőmet.