-Megjöttem jagi! - kiabált Felix az előszobából.
-KONYHÁBAN VAGYOK - ordítottam vissza, miközben elmosogattam az utolsó koszos tányért. Épp a kezem töröltem szárazra mikor két kar fonódott a derekam köré és puha ajkak kezdték ostromolni a nyakam. - Szia édesem - fordultam meg mosolyogva és egy hatalmas puszit nyomtam Lixie szájára. 
-Megvettem minden hozzávalót, szóval ha van kedved neki is láthatunk a sütésnek - mondta vigyorogva, miközben egy helyben ugrált. Gyermeki reakciója láttán nevetve megráztam a fejem, imádtam, hogy ennyire betudott lelkesedni. 
-Oké, de először is kézmosás - böktem meg az játékosan orrát a mutatóujjammal, majd mikor megfordult, hogy a fürdőbe menjen rácsaptam a fenekére.
-HÉÉÉ - fordult meg tettetett sértődöttséggel és az arcát felfújta mint egy gömbhal.

-Siess mert sose leszünk kész - vigyorogtam rá szemtelenül, mire csak megforgatta a szemeit. Amíg Felix mancsot mosott és átöltözött, én gyorsan előkészítettem mindent ami a brownie sütéshez kell. Kipakoltam az edényeket, a hozzávalókat és még egyszer átolvastam a receptet. Bár ez teljesen fölösleges volt, hiszen Felix fejből tudta.
-Kölcsön kenyér visszajár - kiáltott fel Lixie, majd egy pillanattal később pici keze hatalmasat csattant a seggemen.
-YONGBOK - ordítottam fel, miközben ijedtemben egy aprót ugrottam. Nevetve magához húzott egy édes csókra, majd a derekamnál fogva felrakott a konyhapultra.
-Te leszel a segédem baby.

-Rohadt nagy segítség tudok lenni itt a pulton ülve - forgattam meg a szemeim, mire Felix lelkesen bólogatni kezdett.
-De még mennyire! Te leszel a zene és a hangulat felelős - mondta és a kezembe nyomta a telefonját, amit rögtön rá is csatlakoztattam a bluetooth hangszóróra. A lábamat lóbálva mosolyogva néztem, ahogy Felix elkezdte a vajat és a csokit olvasztani. Szerettem nézni ahogy a konyhában ténykedett, talán ezek voltak a kedvenc pillanataim. Amikor tehettük együtt sütöttünk főztünk, de most hetek óta nagy volt a hajtás és minden az én nyakamba szakadt... Tudtam, hogy ezért száműzött a pultra ücsörögni, mert lelkiismeret furdalása volt amiért mindent egyedül kellett csinálnom.

-Mi a karácsonyi ütem terv? - kérdeztem, miközben a maradék csokit tüntettem el. Egy jó nagy darabot igyekeztem bekapni, de Felix gyorsabb volt és a felét leharapta, majd egy puszit nyomott a számra. - Jössz nekem egy csokival - néztem rá lebiggyesztett szájjal.
-Kaptál cserébe puszit.
-De az nem csoki...
-De sokkal édesebb - vigyorgott magabiztosan és birtokba vette az ajkaimat. Egyik kezemmel vakon kitapogattam merre van a liszt, alaposan beleforgattam a tenyerem és mikor Felix megszakította a csókot nevetve végig húztam fehér poros kezem az arcán. - EZ HADÜZENET! BOSSZÚÉRT KIÁLT!!! - sikított fel színpadiasan és homlokon kent egy adag csokis vajjal.

-Komoly kihagytál egy ilyen kézenfekvő poént? - röhögtem fel, majd ujjam ismét a lisztbe mártottam és végig húztam a homlokán. - Simbaaa - néztem rá teljesen átszellemülve és valami csoda folytán kibírtam nevetés nélkül. 
-Basszus Y/N - pislogott rám ledöbbenve, majd édesen kacagni kezdett. Annyira elkapott minket a hév, hogy alig bírtuk abba hagyni. Amint a tekintetünk újra találkozott megint röhögni kezdtünk és percekig nem tudtunk normálisan megszólalni.
-Nagyon hiányoztál - mosolyogtam rá őszintén, mikor végre elmúlt a nevetőgörcsünk.
-Te is nekem baba - gügyögött elvékonyított hangon, majd arcát a nyakamba fúrta. Ujjaimmal automatikusan selymes hajába túrtam és egy puszit nyomtam a fejére.

-Na, de most komolyan, hogy lesznek az ünnep napok? Anyámék már nem bírnak magukkal, naponta vagy ötször megkérdezik - sóhajtottam fásultan.
-Nem lehetne az idén kihagyni ezt az egész cécót...? - vett egy mély levegőt Felix. - Én semmi másra nem vágyom csak rád. Olyan keveset voltunk együtt mostanában - csóválta meg a fejét, majd lassan a sütőhöz lépett és bekapcsolta.
-Tudom édesem, de Karácsony lesz és gondolom te sem szeretnél harmadik világháborút a szüleinkkel - forgattam meg a szemem. Lix nem válaszolt, szép csendben elkezdte összeállítani a browniet és mikor kész lett a tésztával vigyorogva a szájára kent egy keveset.

-Megkóstolod? - csücsörített brownies ajkakkal, mire csípőjébe markolva magamhoz rántottam és végig nyaltam párnácskáin.
-Hmm nagyon fincsi... És a süti sem lett rossz - suttogtam a szájára, majd rögtön elmélyítettem a csókunkat. Karjaimmal a nyakát öleltem körbe, míg lábaim karcsú dereka köré fontam és úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy bébi koala. A fenekem alá nyúlva leemelt a pultról és óvatosan a nappali felé lépkedett. Finoman végig fektetett a kanapén, majd a nyakamba csókolt.
-Mindjárt jövök - morogta mély hangján a fülembe és hallottam ahogy visszament a konyhába, berakta a sütőbe a még nyers browniet, majd pillanatokkal később szabályosan rám vetette magát. - Megjötteeeem.
-Érzem... - nyögtem fel fájdalmasan.

Óvatosan mocorogva próbáltam kiapplikálni a bordáim közül Felix könyökét, de amint megmozdultam a fiú erősen szorított magához.
-Ne... Kérlek maradjunk így egy kicsit - suttogta és egy nagyot ásított.
-Jó, de akkor vedd ki a könyököd belőlem - nyöszörögtem, majd ide-oda mocorogva kerestünk egy pózt ami mindkettőnknek kényelmes volt.
-Arra gondoltam, hogy az idén lehetne a menü valami hagyományos magyar étel. Olyan szívesen főznék veled olyanokat - dobta be az ötletet Felix. 
-De hát főztünk már együtt magyar ételeket - feleltem a homlokom ráncolva. - Persze nincs ellenemre az ötlet.

-Igen, de nem komplett ünnepi menüt - válaszolta Felix, majd állát a mellkasomon megtámasztva nézett fel rám. - Levessel, ezerféle másodikkal és sütikkel - sóhajtott fel vágyakozva. - Legyen már kész a brownie, olyan éhes vagyok... - mondta csak úgy magának, mire a hasa hatalmasat kordult, jelezve, hogy rég volt már ebéd idő.
-Nem sütivel kéne jól laknod - csóváltam meg a fejem. - Csinálok inkább szendvicset, mit szólsz?
-Olyan fincsiii sajtosat, amit csak te tudsz csinálni - puncsolt aranyosan és még a kölyök kutya pillantást is bevetette. Nevetve feltápászkodtam a kanapéról és a konyhába mentem, hogy összedobjak valami vacsorának valót, miközben azon gondolkodtam, hogy mit süssünk főzzünk majd Karácsonykor...

-Tessék picim - nyomtam az kezébe egy jól megpakolt tálcát. - Jó étvágyat.
-Neked is Y/N - mondta hangosan csámcsogva, majd olyan gyorsan tüntette el a finomságokat, mintha mindent beszippantó fekete lyuk lett volna a gyomra.
-Hát ez gyors volt - pislogtam rá meglepetten, mire elpirulva kuncogni kezdett.
-Tényleg éhes voltam - mondta és egy puszit adott az arcomra. - Köszönöm szerelmem, nagyon finom volt.
-Egészségedre - feleltem teli szájjal, miközben próbáltam minél gyorsabban eltüntetni a vacsimat. Mikor végeztem Felix szó nélkül kivette a kezemből az üres tálcát, kivitte a konyhába és a hangokból ítélve el is mosta gyorsan. Egy fő nyeremény ez a fiú...

-Szóval azt találtam ki - kezdett bele somolyogva, miközben ismét végig döntött a kanapén és felvettük a vacsi előtt kényelmes pózt. - Hogy 26.-án mehetnénk a szüleidhez, az én őseimmel karöltve és akkor két legyet ütünk egy csapásra.
-Ha az minden vágyad, hogy két frontról támadjanak az unokatémával - nevettem fel kislányos zavaromba, mire Felix csak morcosan szusszant egyet.
-Nem érdekel... - felelte nagyot ásítva és a mellkasomba fúrta a fejét.
-Most komolyan szeretnéd két "wannabegranny" nyaggatását hallgatni?
-Szerintem inkább ők nem akarják a morcos Lixiet hallgatni, aki dühös mert nem karácsonyozhatott kettesben az ő jagijával - motyogta alig hallhatóan.
-Felix... - próbálkoztam, de hiába.
-Alszom. Vita lezárva... 24 és 25 csak a miénk.

lucavokasgardbol 💕