Fáradran ébredtem, miután Heyi egy elegáns rugást mért a fejemre. Rohadt életbe, ma sem alszom ki magam... Gondoltam, de egyetlen pillanattal később éreztem, ahogy eltűnt mellőlem a lányom és elmosolyodtam. Cory maga volt a megtestesült tökéletes apa, mióta a gyönyörűségünk megszületett. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, majdnem megfutamodtam, mégpedig Cory miatt. Soha korábban nem került szóba köztünk a gyerekvállalás, így aztán, mikor ott álltam a kezemben a pozitív teszttel... Frászt kaptam.Szerelmes voltam, de nem tagadom az első gondolatom az volt, hogy még nem kaptunk egymásból eleget, ahhoz, hogy máris készen álljunk a szülőségre.

Miután egy órát töltöttem esztelenül sírva-nevetve a fürdőben, betörte az ajtót és elvigyorodott, amikor meglátta a szétkenődött sminkem.
-Megint hánytál baby? - ült le mellém a földre majd egy vattakoronggal törölgetni kezdte az arcom. - Szerintem szuper lenne ha kiderülne, hogy babánk lesz - suttogta. Amikor a kezébe nyomtam a tesztet, egyenesen a telefonjáig rohant, hogy felhívja az anyukámat, aztán pedig a saját családját.A terhességem alatt is végig olyan volt, mint akivel madarat lehet fogatni. Próbáltuk rávenni, hogy menjen bulizzon. Megfenyegettem, hogy ha megszületik a baba, nem mehet majd sehova, de nem érdekelte. Egy kissé olyan volt, mintha ő is várandós lenne... Amit a legtöbbször a barátai a fejéhez is vágtak.

Aztán jött a vízválasztó. Mikor a hasam nőni kezdett Coryban talán akkor tudatosult a baba valódisága. És akkor kezdődött a mászkálás... Először is a tetőre járt dohányozni, amiért hálás voltam. Aztán a haverjaival mászkált el, ami eleinte megnyugtatott, hiszen végre visszaállt a normális kerékvágásba minden. Aztán jött valami furcsa érzés... Cory egyre kedvtelenebbül járt haza, már többet volt a barátaival vagy a stúdióban, mint velem és mikor egyik éjjel nem jött haza, kiborultam. Éjjel háromkor, kabátot vettem a pizsamának használt pólójára, bakancsba bújtam és elindultam a stúdióba. Tudtam, hogy ott találom majd. Rettegtem, rossz érzésem volt... féltem, hogy meggondolta magát és ott maradok a nyolcadik hónapban egymagam, de attól még jobban féltem, hogy velem marad és boldogtalan lesz.

Mire odaértem és leparkoltam a kocsit, már a kezem lábam remegett az idegességtől, de bementem, hiszen meg kellett beszélnünk. Cory a monitor előtt ült, a fejhallgató a fülét takarta.Finoman megkocogtattam a vállát, mire egy jókorát ugrott, de aztán édesen elmosolyodva az ölébe húzott.
-Mizu baby?
-Azt hiszem... Tévképzeteim voltak - motyogtam a jókedvét elnézve. - Azért jöttem, hogy megbeszéljük... Tudod azt hittem, hogy valami baj van, olyan rosszkedved volt mostanában.
- Oh hogy az... - a szájába harapott és tudtam, hogy valamiért mégis jogos volt a félelmem.
-Szóval már nem vagy boldog...

-Mi?? - csattant fel, értetlen fejjel. - Azt hitted...? Nem, ne haragudj, dehogynem, csak rettegek baby... Ott lesz a baba és én azt sem tudom, hogy kell megfogni. Mi lesz ha utálni fog, vagy ha elromlik, vagy ha eltörik - nézett rám hatalmas, kétségbeesést tükröző szemekkel. A mellkasomba temette arcát és jólesően mordult egyet, mikor lehúztam a sapiját és a szanaszét álló hajába túrtam.
-Hidd el, minden rendben lesz, ha együtt csináljuk.
-Van még valami - nyöszörögte a bőrömbe. - Nem bírom ki melletted ép ésszel, amíg ekkora a cicid... - hallottam hogy a végére elvigyorodott én pedig elegánsan tarkón csaptam.
-Szeretlek te dinka...

Azóta eltelt majdnem egy év. A kislányunk veszélyesen sokszor közelítette meg a karácsonyfánkat és Oreo is úgy menekült előle, mintha a kicsi az életére törne, de ezt leszámítva, csodálatos és tündéri baba.A családlátogatásokat is jól tűrte, ahogy az összes rokon tutujgatását is kiélvezte.Heyi bájos volt és az apja összes jó tulajdonsáságát örökölte. Bár pihenhettem volna még, inkább kimásztam az ágyból, egy végtelenített nyújtózkodás után a kávéfőző felé vettem az irányt.Már a kávémat ittam, mikor realizálódott bennem, hogy bizony Szilveszter van.Életem értelmei a még épségben maradt süteményt tömték, Oreo pedig vigyázban ült, némi morzsában reménykedve.

-Jó reggelt anya - vigyorodott el Cory. - Nagyon csini a pizsód... igaz Heyi? Anyának jól kilátszik a formás po... - a szájába tömtem egy sütit a tányérból.
-Istenemre kérlek Heyi, ne apától tanulj meg beszélni - adtam egy puszit a kislányom puha, babaillatú arcára, mire kuncogott egy sort.
-Mé'ne? - magyarázta teli szájjal Cory.
-Édesem, csak vicceltem, de ne az legyen az első szava, hogy popó...
-Popopopo - közölte Heyi, mire egy döbbent másodpercnyi idő után kitört belőlünk a röhögés. Átvettem tőle, megharcoltam a reggeli csókomért, ugyanis Heyi újabban ilyenkor előszeretettel gátolt meg minket a csókolózásban minden módszerrel.

A legédesebbtől, a leg agresszívabbig válogatta a módszereket. Az egyik percben kettőnk közé dugta a buksiját, a másikban letépte Cory arcát, hogy ne menjen a közelembe. Vagy fordítva...
-Menj készülődni. Tegnap bepakoltam neked a kisbőröndbe.
-A szeretődet várod, hogy így el akarsz hajtani? - tettetett duzzogással elindult a szoba felé.
-Nem édes szívem... Végre kipihenlek. Ráadásul a fiúk számítanak rád. Ez a kis kiruccanás jót fog tenni a fiúkkal, már felváltva járnak a nyakamra. Azt hiszik valami hárpia vagyok és nem engedem el... A tökeidet.
-Töktöktök - visítozott a beszélgetésünkbe Heyi, jelezve, hogy bizony ő is jelen van.
-Szép... Letagadjuk az első szavait - motyogtam magam elé.

-Ugyan... Egyébként nekem tetszene ha egész nap a tökeimet szorongatnád - vigyorgott rám.
-Jesszus mikor lettél te ilyen perverz?! - röhögtem ki.
-Baby a terhességed alatt majd belehaltam, de láttad már a cicid, mióta szoptatsz...?! - nyafogott fennhangon. - Legszívesebben állandóan közöttük...
-CICIIIII - visított fel a lányunk. A varázsszó a kajára...
-Cici, tök, popó. Minden lényeges szót tudsz, amire a jövőben szükséged lehet - vihogott az apja majd miközben elszaladt mellettem készülődni, egy hatalmasat csapott a fenekemre és bespurizott a hálóba
-Agyatlan - simítottam a sajgó felemre.

Nem sokkal dél után Cory elindult... volna. Ha nem fordul vissza húsz puszit adni, négyszer ellenőrizni a cuccait, hogy nem hagyott e ott valamit, majd még húsz puszi majd újabb gondolkozás.
-Baby megleszünk, menj már... - vigyorogtam rá egy újabb búcsúcsók után.Olyan képpel hagyta el a lakásunkat, mintha akasztani vinnék, pedig bulizni mentek. A barátai lelkére kötöttem, hogy érezze jól magát, de a valóság az volt, hogy ahogy kitette a lábát máris hiányzott.
-Aaaa - mutatott Heyi az ajtó felé.
-Igen, apa elment egy kicsit. Jól érzi magát és mi is tegyük ezt, oké? - mosolyogtam rá, mire egy hatalmasat ásított. - Vagy te előbb szundizz egyet.

Míg Heyi aludt és gyorsan kitakarítottam, úgy döntöttem produktív leszek, de másfél órával később, már kész is voltam csak egy adag ruhát vártam, ami a szárítógépben volt.
-Mi a szart csinálnak az anyukák ilyenkor? - morogtam a telefonom kijelzőjére.
-Megbocsátanak apának, amiért itthon akar maradni. - Majdnem kiestem a gatyámból... Cory ott állt a bőrönddel, még kabátban. Annyira örültem neki, mint még soha. Szinte az ölébe ugrottam, ő pedig a combom alá nyúlva megtartott, ahogy az ajkait kezdtem falni.- Ah baby... Ha minden nem elutazásom után így fogadsz, gyakrabban pakoltatom be veled a bőröndöt.
-De hülye vagy - vigyorogtam rá, miközben leült a kanapéra. - Miért nem mentél?

-Ott álltam Mikenál... És úgy éreztem nem megy. Nem akarok nélkületek semmit csinálni, amit együtt is lehet. Szerelmes vagyok beléd és a lányunkat még nálad is jobban szeretem - vigyorodott el. - Veletek akarok lenni és akinek ez nem tetszik, az szopjon le.
-Ciciciiicicciii - üvöltött fel Heyi a a kisszobában.
-Azt hiszem csöcsi jelenésed van. - vihogott a gyerekem apja.

Aznap, nem sokkal éjfél előtt Heyi elaludt. Nem bírta ki, de mi boldogan koccintottunk Coryval a jövő évre. Egymásra. Heyire és egymásra. Szerelmesen néztük az alvó, félvér hercegnőt.
-Csináljunk neki kistesót baby - szólalt meg életem szerelme, mire majdnem lenyeltem a saját nyelvem.
-De hát még olyan kicsi...
-Naaa légysziii megigérem, hogy jó leszek - hülyéskedett Cory.
-Benne vagyok - vigyorodtam el, mire úgy tapadt az ajkaimra, mint egy éhező és szó szerint átcipelt a hálóba. - Na, de most rögtön?
-Boldog Új Évet szerelmem... - vigyorgott rám és újra birtokba vette a számat.

LdyFlowr időhiány miatt ez a rész is BarbiHjjn érdeme, remélem elnyerte a tetszésedet! 💕 Őszintén szólva én kb 3x fulladtam meg olvasás közben a félrenyelt nyálamtól... XDDD