A keddi otthoni balhé óta eltelt már két hét, de én még csak a ház közelébe sem mentem. Egyszerűen rosszul voltam attól, ha csak anyára és az aznapi viselkedésére gondoltam. Az eddigi összes reményem elszállt, miszerint a családunk egyszer talán olyan lesz, mint régen volt. Lemondtam arról, hogy görcsösen mindent meg akarjak oldani, mert nyilvánvaló, ezt már csak én akarom. Apa elköltözött, anya teljesen ki akar zárni, Haeun pedig csendben nézi a történéseket. Miért legyek pont én az a valaki, aki megpróbál békét teremteni? Belefáradtam abba, hogy meg akarja felelni anyának és az idióta elvárásainak. Jiminnel többször is beszéltünk erről, elmondta a véleményét, ami nagyjából ugyanaz volt, mint nekem. Azt mondta, hogy egyedül sajnos akkor sem tudnám megoldani a jelenleg kialakult helyzetet, ha kézen állva poharakat egyensúlyoznék a talpaimon. Bár ő még mindig úgy gondolta, hogy talán egy kis idő múlva, amikor már lenyugodott anya, fel fog keresni. Szerintem erre nem fog egyhamar sor kerülni, de úgy vagyok vele, hogy nem is bánom. Sosem becsült meg, sosem törődött velem úgy igazán, mindig Haeun árnyékában éltem a szemeiben. Ha ennyire nem számítottam neki semmit sem, akkor nem is akarok újból jóba lenni vele.

Kevesebb, mint egy hét alatt sikerült teljes mértékben beköltözzek az apával közös új lakásunkba. Jimin amikor csak tudott segített nekem a pakolásban, de mivel közelednek a vizsgái, így kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, mert neki kezdett a tanulásnak. Rina és Byulji is többször átjött nekem segédkezni, tehát ezért is végeztem ilyen hamar. Mivel apa nem annyira jártas a konyhában, ezért eldöntöttem, hogy majd én megtanulok főzni, ne neki kelljen még erről is gondoskodnia. Igaz, jó pár dolgot el tudtam már így is készíteni, de azért egy idő után rá lehet unni az isteni ramenre vagy éppen az omlettre is. Amikor Jimin nem éppen a vizsgáira tanult, akkor segített nekem, mert neki azért jóval több tapasztalata van a konyhában, mint nekem.

- Nem tudom még, hogy Jiminnél alszunk-e vagy esetleg hazajövök-e. De majd írok egy üzenetet, ha elindultunk, oké? – kérdeztem apától, mikor már harci felszerelésben álltunk a bejárati ajtó előtt.

Byulji és Rina kitalálták, hogy menjünk el bulizni, mert már úgyis régen voltunk. Jimin viszont nem akart egyedül elengedni, mert hallotta, hogy a lányok pasizni akarnak majd legfőbbképpen. Ezért végül úgy beszéltük meg, hogy velünk jön a barátom, Chan és Jun is. A buli bejárata előtt találkozunk majd a többiekkel, aztán együtt megyünk be, mert így nem kell majd egymást keresgélni a nagy tömegben. Elvileg UV parti lesz, ezért is vettem fel egy fehér trikót, egy világosabb farmert és egy fehér sportcipőt. Jimin is hasonló színekbe öltözz, csak rajta fehér ing volt és fekete farmer.

- Nem is voltunk azóta bulizni, hogy egy pár vagyunk – szólalt meg Jimin, amikor már a kocsijában ültünk és a megbeszélt gyülekezőhely felé tartottunk.

- Amúgy tényleg – nevettem fel. – Ez kicsit gáz, nem?

- Legalább eddig nem kellett senkitől sem féltenelek azon az idióta Hanbinon kívül. Most viszont mindenkin is rajta tartom a szemeimet. Aki pedig csak egy újjal is hozzád mer érni, belegyömöszölöm az egyik kukába.

- Ó, mikor is lettél te ilyen agresszív védelmező típus? – kuncogtam fel, mert elképzeltem, amint Jimin valóban belerak valakit az egyik mosdóban lévő kukába.

- Mióta ilyen szép barátnőm van – kacsintott egyet, ezzel sikeresen belém fojtva a szót. – A legutóbbi alkalommal egy kisráccal smároltál a szemeim láttára, szóval ez határozottan nem ismétlődhet meg.

- Akkor még nem voltunk együtt – mondtam. – És csak hergelni akartalak vele. Ami elég szépen össze is jött. – mosolyodtam el, mert eszembe jutott az első csókunk.

- Azon az estén bizonyosodtam meg arról, hogy tényleg kedvellek. Amikor láttalak azzal a gyerekkel smárolni, csak egy kicsi választott el attól, hogy ott helyben szétverjem a fejét. – mondta, de szerencsére már nem húzta fel magát az akkor történteken. – Jut eszembe, miért nem használod már azt a vörös rúzst?

- Nem igazán szeretem – vontam meg a vállaimat. – Csak miattad kentem fel magamra, mert tudtam, hogy bejön.

- Hát, tényleg jól áll neked, mit ne mondjak. Néha azért nem bánnám, ha abba láthatnálak.

- Akkor elkérem Rinatól, mert egyébként az övé.

- Megbeszéltük – villantotta ki a fogait.

Megcsörrent a telefonja, majd miután felvette, gyorsan kihangosította azt, hogy vezetés közben is beszélni tudjon Junnal. Csak annyit akart, hogy ők már ott vannak és Byuljiék is megérkeztek időközben, így csak Jiminre és ránk várnak. Bő öt perc múlva viszont már mi is odaértünk, de pár perc még elment a parkolóhely keresésével is.

- Na, menjünk már, mert nem bírok magammal – csapta össze tenyereit Rina, amikor odaértünk hozzájuk, és már meg is ragadta a csuklómat, hogy maga után húzva bemenjünk a bejáraton.

Miután lepakoltuk a felesleges dolgainkat a ruhatárba, az egyik pulthoz mentünk, hogy igyunk egy-egy tequilát. Jimin természetesen fizette az italomat, én pedig nem akartam vele leállni veszekedni, mert ezt már milliószor átbeszéltük és sohasem jutottunk dűlőre. Szerinte neki kell fizetni, mert ő a fiú és így illik, szerintem viszont én is meghívhatnám néha napján egy italra őt, mert az fer lenne. De sosem megy bele abba, hogy én fizessek, ezért csak egy csókkal tudtam neki megköszönni kedvességét.

A buli még nem igazán indult be, ezért leültünk az egyik asztalhoz, aztán kértünk magunknak egy újabb kört. Azután jött a következő és a következő. Kicsit sajnáltam Jimint, amiért ő csak kólát ivott, ugyanis ő vállalta el a sofőr szerepét, így neki józannak kell maradnia. Egyébként a többiekkel nem vedeltünk, hanem beszélgettünk, és hülyéskedtünk is közben, szóval szerencsére senkit sem csapott fejbe azonnal a három pohár tequila. Mielőtt még elmentünk volna táncolni, a lányokkal elszaladtunk mosdóba. Rina már kiszemelt magának egy magas, fekete hajú srácot, akit el is akar majd hívni táncolni, miután gyorsan elszívtak kint egy cigit Byuljival. Mindig is utáltam ezt a részét a bulinak, mivel én nem dohányzom, de azért ki kell menjek az udvarra a lányokkal, mert egyedül sosem akarok bent maradni a tömegben. Néha azért jól esik egy kis friss levegő, de sokszor heringparti van és még az én tüdőm is megtelik cigifüsttel, hiába nem is cigizek.

- Én tuti nem lennék sofőr buli után, még akkor sem, ha lenne jogsim – mondta Rina, miközben leült egy random székre.

- Én sem – értett egyet vele Byulji. – De, hát Jimin csak Naeun miatt jött ma el, szóval szerintem nem is akarna inni.

- Baj, hogy ők is itt vannak? – húztam el a számat a három fiúra utalva.

- Nem, dehogyis! – vágta rá Byulji. – Nem azért mondtam, mert baj lenne. Örülök, hogy ennyire félt és vigyáz rád.

- A sok idióta miatt nem is csodálom, hogy félti – motyogta Rina. – Főleg a részeg, betépett idióták. Undorítóak, de komolyan.

- Szerencsére még csak fél tizenkettő van. Az alja általában olyan kettő, fél három fele jelenik csak meg. – tűnődtem el hangosan. – De most itt van velünk három fiú is, szóval nem lesz itt probléma.

- Sziasztok – lépett oda Hanbin pontosan abban a másodpercben hozzánk, hogy kimondtam az utolsó szót.

- Szia – motyogtam, majd azonnal Rinara pillantottam. Byulji ugyan tud az ex-barátomról, de még egyszer sem találkoztak ezelőtt, így nem meglepő, hogy kérdő tekintettel illetett engem és legjobb barátnőmet is.

- Szevasz – köszönt Rina is. – Hát, te?

- Csak megláttalak titeket, aztán gondoltam, idejövök köszönni. Nem tudtam, hogy ti is itt lesztek.

- Mi sem tudtuk, hogy te itt leszel – mondta barátnőm, mire zavartan lesütöttem a szemeimet és azért kezdtem imádkozni, hogy Hanbin még azelőtt elmenjen tőlünk, mielőtt Jimin és a srácok megérkeznek.

- Hol hagytad a barátodat? – pillantottam rám, mire közöltem vele, hogy bent maradt a haverjaival. – Ha az én barátnőm lennél, akkor egy pillanatra sem hagynálak magadra, nehogy valaki rád nyomuljon.

- De nem te vagy a barátja, szóval nincsen beleszólásod abba, hogy Jimin mennyire ad szabad utat a barátnőjének – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Byulji is.

Rina gyorsan odasúgta neki az előbb, hogy ki is ez a srác, aki csak úgy random odajött hozzánk. Így már ő is képben volt és ezek szerint azt az utat választotta, amit Rina is. Azon lesznek, hogy bevédjenek engem, bár saját magamat is meg tudom védeni, ha arról van szó.

- Sajnos tisztában vagyok ezzel – mondta Hanbin egy apró gúnyt csempészve válaszába.

- Szerintem mi most inkább megyünk és megkeressük a fiúkat – csaptam össze a tenyereimet, majd a lányokra pillantottam, akik értették az utalásomat és már el is nyomták a cigijüket. Jobb elkerülni a balhét...

- Várj! – lépett oda hozzám Hanbin. – Nem tudunk beszélni egy kicsit négyszemközt?

- Nincs miről beszélnünk, szóval szerintem ezt most itt zárjuk le, rendben? – motyogtam. – Túlléptem rajtad, neked is ezt kellene végre tenned. Nekem itt van Jimin, találj magadnak te is valakit.

- De én nem akarom és tudom lezárni a kapcsolatunkat – nyúlt a kezemért, majd meg is fogta azt. Próbáltam elhúzni tőle, de olyan görcsösen kapaszkodott belém, hogy esélyem sem volt.

Fogalmam sincs, hogy Jimin mégis hogyan és mikor jelent meg az udvaron, de már csak arra eszméltem fel, hogy elrántja tőlem Hanbint és behúz neki egy hatalmasat. Rina hátrahúzott magához, mert a hirtelen ért ütés miatt ex-barátom a földre esett, és sikeresen felborította az egyik asztalt, ami majdnem eltalált engem.

- Hányszor ugassam még el neked, hogy hagyjad békén a barátnőmet? – kelt ki teljesen magából Jimin, majd a hatás kedvéért belerúgott a földön fekvő Hanbinba. – Ha nem értesz a szép szóból, akkor majd beverem a kibaszott fejed – mondta, azzal felrángatta Hanbint a földről a pólójánál fogva.

- Talán jobban kellene vigyáznod a csajodra, és nem hagyni, hogy bárki is rámásszon – mondta Hanbin, ami nem bizonyult valami jó ötletnek, mert látszólag Jimin állt nyerésre.

- Ne mondd meg nekem, hogy mit hogyan csináljak. Te voltál az, ki szó nélkül fogta magát és lelépett külföldre. Most már hiába sír a szád, mert Naeun az én barátnőm, hozzám tartozik, te pedig már csak a múltja része vagy. Szóval innentől kezdve hagyjad békén, vagy szívesen beléd rúgok még egyet-kettőt, hogy ténylegesen is észhez térj. – köpte a szavakat Jimin, azzal behúzott még egy utolsót Hanbinnak, aki ismét a földön kötött ki.

- Jó, haver, most már elég lesz, mert kizárnak minket innen – ment oda Chan Jiminhez. Viszont barátom még csak ránézni sem volt hajlandó, ugyanis odalépett hozzám. Majd megragadta a csuklómat és közölte a többiekkel, hogy hazamegyünk.

- Mi? De hiszen még csak most jöttünk! – akartam kihúzni a csuklóm az ujjai körül, de természetesen ismét nem sikerült. – Jimin! – emeltem fel a hangomat, mert úgy tűnt, hogy barátom agyát ellepte a vörös köd.

- Mi az? – fordult hátra hozzám, mikor végre elért a tudatáig, hogy az előbb a nevén szólítottam. – El akarok innen menni, mert beszélni akarok veled.

- Akkor beszéljünk itt, de én még nem szeretnék menni.

- Azt akarod, hogy az egész diszkó tudjon a kapcsolatunkról? – horkantott fel.

- Félre tudunk valahova vonulni, hogy megbeszéljük a történteket, rendben? Csak még ne menjünk haza, kérlek. – sóhajtottam fel, majd óvatosan lefejtettem csuklómról Jimin szorító ujjait.

Nem szólt egy szót sem, sőt hosszú percekig csak némán tanulmányozta az arcomat és azon volt, hogy ne ő szakítsa meg elsőként a kettőnk között kialakult szemkontaktust. Végül szerencsére bólintott egy aprót, azzal visszament az udvarra, de messziről elkerülte Hanbint, akire igaz csak félszemmel, de azért rápillantottam. Éppen zsebkendőt tartott az orrához, mert gondolom vérzett neki a Jimintől kapott ütések miatt. Sajnáltam őt, ugyanakkor úgy gondoltam, egy kicsit meg is érdemelte ezeket az ütéseket. Ha nem ért a szép szóból, akkor majd az erőszakból fog. Remélhetőleg.