- Annyira unalmas az instagram – sóhajtottam fel, majd fogtam magam és inkább kiléptem az appból. – Nagyon örülök, hogy mindenki ennyire boldog, de én sem teregetem ki a magánéletemet az interneten.

- Szeretnél közös képet kitenni? – húzogatta szemöldökeit Jimin, akinek szokásomhoz hívem jelenleg is a mellkasán feküdtem.

- Sosem vonzott ez a dolog – vontam meg a vállaimat. – Szerintem nem attól lesz igazi egy pár, ha kiposztolnak közös képet valamelyik platformra.

- Szerintem sem egyébként – értett velem egyet barátom. – De, ha valaki ettől nyugszik meg, akkor csinálja.

- Csak kicsit idegesítő, amikor már a harmadik smárolós képet látom egymás után.

- Csináljunk mi is smárolós képet – vette ki a kezemből a telefonomat Jimin és már meg is nyitotta a fényképezőt.

- Ennyire nem unatkozhatsz – nevettem fel.

Szombat késő délután van, mi pedig annyira nem tudunk mit kezdeni magunkkal, hogy már a Jimin és az én instámat is kétszer végiglapoztuk. Mondtam, hogy menjünk el bulizni, de barátomnak nincsen kedve, mert ő most kettesben akar velem lenni. Persze programötlete nem volt, csak az, hogy dögöljünk az ágyban az egész délután. Én inkább választottam volna a bulizást, mert már régen voltam bárhol is, talán utoljára a szilveszteri házibuliban. Ami így utólag visszagondolva inkább csak szimpla iszogatás volt, nem is buli.

Jimin nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, majd még egyet és még tízet minimum. Természetesen az összeset meg kellett örökítenie, mert ezek szerint nagyon a fejébe vette, hogy közös képeket fogunk csinálni. Ami amúgy nem is baj, mert nem sok olyan képünk van, amin csak ketten vagyunk rajta.

- Ha sikerül jó kép, akkor kiteszem instára, hogy lássák az emberek, van barátnőm! – nyomott egy csókot a számra is, miután az arcom majdnem összes apró kis pontját körbeostromolta.

- Akkor már inkább egy cuki selfiet tegyél ki, ne egy olyan képet, amin megcsókolsz – motyogtam, mire Jimin hevesen megrázta a fejemet és közölte velem, hogy ő biztosan nem fog selfiet kitenni, mert az buzis.

Kijelentésére csak megforgattam a szemeimet, és már éppen vissza akartam szólni neki, hogy ő a buzis, amikor is a kezében lévő telefonom csörögni kezdett és Hanbin neve jelent meg a kijelzőmön. Azonnal felültem az ágyon és kikaptam Jimin kezéből a telefonomat, majd nyeltem egy hatalmasat és igyekeztem nem a mellettem ülőre pillantani, aki minden bizonnyal idegesen méregette az arcomat.

- Ne vedd fel – mondta, én viszont nem hallgattam rá, mert kíváncsi voltam, hogy mit akar tőlem exbarátom.

- Szia, Hanbin – szóltam bele a telefonba, miután felvettem.

- Szia, Naeun, tudunk beszélni egy kicsit? Nem zavarlak?

- Nem, egyáltalán nem zavarsz, mondd csak – sandítottam Jiminre, aki eddigre már vérig sértett fejet vágott mellettem.

- Tudod, sokat gondolkoztam kettőnkön és igazából arra jutottam, hogy nekem még egyáltalán nem sikerült túllépjek rajtad. Tényleg próbáltalak elfelejteni, mert neked van barátod, de nem megy. – sóhajtott fel, mire reflexből beharaptam az alsó ajkamba.

- Sajnálom – motyogtam. – Nekem itt van Jimin, rajta kívül másra nincs szükségem. Nagyon sokáig én sem tudtam túllépni rajtad, de ez az idióta segített nekem, ez miatt pedig nagyon hálás vagyok neki. – mondtam, miközben a barátom reakcióját figyeltem.

- Te vagy az idióta – tátogta, mire leintettem és közöltem vele, hogy inkább ne szóljon egy szót sem, mert megrúgom.

De mivel Jiminről beszélünk, nem meglepő, hogy kieszelt valamit annak érdekében, hogy ne tudjak nyugodtan beszélgetni Hanbinnel. Odacsúszott mögém az ágyon, majd átkarolta a derekamat, az állát pedig a vállamra hajtotta. Először csak egy apró puszit nyomott a pólóm alól kikandikáló bőrömre, viszont utána már fogát is használatba vette, és gyengéden belém harapott.

- Mi... micsoda? Mit mondtál az előbb? – szívtam be egy jó nagy adag levegőt, mert Jimin ekkor még az ujjait is bevezette a pólóm alá, hogy még jobban kínozzon engem telefonálás közben.

- Csak azt mondtam, hogy szerintem ezt jobb lenne inkább személyesen megbeszélni, nem telefonon keresztül.

- Szerintem ezen nincs mit megbeszélni, Hanbin – motyogtam, miközben Jimin ajkai már a nyakamra tévedtek. Nem hiszem el, hogy pont most kell kanosnak lennie, miközben Hanbin a vonal túloldalán van és mindent hallhat.

- De én szeretném, ha személyesen beszélnénk – erőszakoskodott, Jimin viszont ezzel párhuzamban bugyimba vezette ujjait, ezért akaratlanul is kiszökött belőlem egy apróbb sóhaj, amit remélem exbarátom nem hallott.

- Figyelj... most szerintem inkább leteszem, mert nem jókor hívtál – motyogtam a telefonba, miközben Jimin ujjaival egyre merészebb helyekre utazott.

- Ne! Még ne tedd le, kérlek! Szeretlek, Naeun. Mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak. Csak még egy esélyt kérek arra, hogy ezt bebizonyítsam neked.

- Szerintem ezzel már régen elkéstél, haver – szólalt meg Jimin olyan hangosan, hogy Hanbin mindenképpen hallja. – Most pedig hagyjad a barátnőmet, mert a lehető legrosszabbkor hívtad – mondta, azzal kikapta a kezemből a telefont és kinyomta a hívást.

- Jimin... – motyogtam, viszont barátom megrázta a fejét és jelezte, hogy maradjak csendben.

Egy határozott mozdulattal hátra lökött az ágyon és fölém tornyosult. Csuklóimat a fejem két oldalán szorította a takarójához, majd anélkül, hogy bármit mondott volna, ajkaimra tapadt. Egyáltalán nem volt gyengéd, mint azt az utóbbi időben megszokhattam már tőle, sőt, ha lehet mondani, akkor még erőszakosabb is volt, mint szokott lenni.

- Nem akarom, hogy többet ezzel a gyökérrel beszélj – mondta nekem, miután még a szuszt is kicsókolta belőlem. – Hazudozik össze-vissza, mert abban reménykedik, hogy így visszakaphat. De, te az enyém vagy, szóval többet ne beszélj vele, rendben?

- Rendben – bólintottam egyet, mert igaza volt. Nem kellene Hanbinnal beszéljek, mert soha nem jutunk sehova sem.

- Most pedig folytatom, amit elkezdtem, mert kellőképpen felizgatott az az apró sóhaj, ami Hanbin előtt csúszott ki azokon a csókolni való ajkaidon – nyomott egy hosszú puszit a számra, majd lecsúszott egészen a hasamig, ahol feltűrte a pólómat és a bőrömre tapadt.

Jimin ágyának a lepedőjét szorongattam, miközben barátom azzal volt elfoglalva, hogy teljesen kikészítsen engem. Sikerült is neki, mert pontosan tudja már, mivel tudja pár puszi, vagy akár érintés segítségével elérni, hogy a nevét nyögdössem. Lekerült rólam a pólóm, majd azt követte a melltartóm és a nadrágom is. Úgy voltam vele, hogy én is akcióba lendülök, mert nem szerettem, amikor mindent csak Jimin csinál. Ezért fosztottam meg őt is a ruháitól, így mindkettőnkön már csak egy-egy fehérnemű volt. Barátom gyorsan felpattant az ágyról, majd a szekrény alatt lévő szekrényben kezdett a síkosító és egy óvszer után kutakodni, addig én levettem magamról a bugyimat, mert pár másodperc múlva úgyis a földön kötött volna ki. Amikor Jimin visszaért az ágyra, először csak megcsókolt, majd lefelé haladva a lehető összes helyre a felhevült bőrömre puszit hintett, egészen addig, amíg a lábaim közé sem ért. Egyik gyenge pontom volt, amikor a combjaim belsejét csókolgatta, arra sokkal érzékenyebb voltam, mint a többi területre. Ezért is időzött el ott a legtöbbet, aminek én csak örültem. Hallani a Jimintől származó csókok hangját a világ legjobb érzése, arról nem is beszélve, amikor azt ecsetelte nekem, hogy mennyire jó vagyok. Miután a síkosítót is használatba vette, illetve felgörgette magára az óvszert, elhelyezkedett lábaim között, én pedig hajába vezettem ujjaimat. Viszont még mielőtt megmozdult volna, felpillantott arcomra, és eleresztett egy apró mosolyt.

- Mi az? – kérdeztem tőle, amikor is hosszú másodpercig csak nézett engem, anélkül, hogy bármit is mondott volna.

- Csak örülök, hogy itt vagy – válaszolta, mire muszáj voltam mosolyogni. – És remélem, még nagyon sokáig az életem része leszel.

- Tőlem nem szabadulsz olyan könnyen, Park Jimin – kulcsoltam össze ujjaimat a tarkójánál, majd odahúztam magamhoz egy csókra. Tényleg nem érdemlem meg ezt a pasit...

- Ki mondta, hogy akarok szabadulni, Ji Naeun?

- Senki – mosolyogtam, miközben hajába vezettem az ujjaimat és csavargatni kezdtem, most már eléggé megnőtt tincseit.

- Akkor jó – kacsintott egy aprót, majd nyomott egy gyors csókot a számra, aztán pedig elhelyezkedett a lábaim között, én pedig jobban szétterpesztettem a lábaimat.

Minden egyes alkalommal, amikor ilyen helyzetbe kerülünk Jiminnel, képes könnyeket csalni a szemeimbe. Ilyenkor szokta a legédesebb és aranyosabb dolgokat mondani nekem, amikkel egy kicsit növelni is szokta az önbizalmam. Amikor vele vagyok, tényleg nem érzem azt, hogy bárkinek is meg kellene felelnem, mert ha Jiminnek jó vagyok így, akkor tulajdonképpen nem érdekel a többiek véleménye. Szeret engem, fontos vagyok neki, és nem akar elveszíteni, ezek pedig nálam is teljes mértékben így vannak. Én is remélem, hogy még nagyon sokáig egy pár leszünk, mert szerintem rengeteg dolgon átmentünk már ketten, hiába vagyunk hivatalosan még csak három hónapja együtt. Sokkal többnek tűnik, olyan, mintha Jimin egész eddigi tizennyolc évem alatt mellettem állt volna, és azon lett volna, hogy segítsen nekem és támogasson, ahol csak tud.

Nyomtam egy erőtlen puszit Jimin csupasz mellkasára, amikor már csak feküdtünk egymás mellett és azon voltunk, hogy rendezzük vonásainkat. Az ilyen pillanatokat szerettem a legjobban, amikor csak feküdtünk egymásba gabalyodva, és szavak nélkül is tudattuk a másikkal, hogy mennyire fontos nekünk. Legszívesebben az egész napomat így tölteném, de sajnos ma megbeszéltem egy találkozót apával. Megnézem majd az új ideiglenes lakását, amit addig bérelt ki, amíg rendes kertes házat nem talál megfizethető áron a közelben. Egyelőre a városban akar maradni, de mondta, hogy fontolgatja a vidékre költözést is, mert jelenleg még csak anya közelében sem szeretne lenni. Én még nem igazán tudom, hogy most akkor költözzek oda hozzá, vagy egy kicsit még élősködjek Jiminen. Barátom többször is tett utalásokat az előző napokban, hogy őt aztán kicsit sem zavarom, meg maradjak nyugodtan addig nála, ameddig csak szeretnék. Viszont nem akarom apát egyedül hagyni, mert ez egy nehéz időszak neki is, én pedig mellette akarok lenni és támogatni, mert nem szabad ebben a helyzetben akárcsak egy percre is magát hibáztatnia. Mert most nem ő a vétkes, hanem anya.