Jimin szemszög:

Naeun végül nálam töltötte az éjszakát. Semmi kedve nem volt hazamenni, engem pedig kicsit sem zavart a jelenléte, sőt örültem is annak, hogy együtt lehettem vele. Mivel a délutáni sorozatnézés közben elszundított, nekem pedig nem volt szívem felkelteni őt, ezért filmet néztem egy darabig. Aztán viszont kezdett nagyon kellemetlen lenni a felvett póz, meg untam is már magam rendesen, ezért a lehető legóvatosabban kimásztam az ágyból. Úgy döntöttem, hogy készítek valamit vacsorára, mert már én is kezdtem megéhezni. A melegszendvics mellett döntöttem, mert az még az én képességeimet sem haladja meg. Mivel Naeun nem szereti a ketchupot, ezért nem kapott semmilyen szószt a Jimin féle melegszendvicsbe, csak salátát, uborkát, sajtot, tojást és sonkát.

Naeun olyan kómás fejjel csoszogott ki a konyhába, hogy majdnem elnevettem magam rajta. Iszonyatosan édes volt, haja egy madárfészekre emlékeztetett, szempillaspirálja enyhén elkenődött, arca pedig érdekes grimaszba torzult, amikor is realizálódott benne, hogy vacsorát készítettem.

- Utálok délután aludni, mert utána azt sem tudom eldönteni, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Borzasztó. – ásított egy hatalmasat, majd leült a szokásos helyére a sarokban lévő asztalhoz.

- Igaz – nevetettem fel. – De legalább jól aludtál?

- Azt álmodtam, hogy hozzád költöztem, anya pedig akkora hisztit lerendezett, mert nem bízott meg benned és féltett engem tőled. – motyogta szemeit törölgetve. – A való életben valószínűleg teljesen hidegen hagyná, ha elköltöznék otthonról. Szerintem még az sem zavarná, ha utcára kerülnék.

- Na, azért ilyeneket ne mondj – ráztam meg a fejem. – Hiába van egy egyedi meg nem érthető stílusa, és hiába vagytok most haragban, nem engedné, hogy utcára kerülj, ebben teljes mértékben biztos vagyok.

- Hát, nem tudom – vonta meg a vállait Naeun. – Ma itt aludhatok? Nincs semmi kedvem hazamenni.

- Persze – bólintottam egyet, majd letettem elé a már elkészült melegszendvicset. – Jó étvágyat, remélem ízleni fog.

- Azta – pislogott nagyokat. – Köszönöm szépen, biztosan isteni lesz.

- Remélem – ültem le vele szembe, majd miután tettem magamnak ketchupot a szendvicsre, én is nekiláttam a vacsorának. Közben természetesen barátnőm arcát figyeltem, mert kíváncsi voltam, hogy tetszik-e neki a Jimin féle melegszendvics.

Szerencsére ízlett neki, sőt még hamarabb is befalta, mint én. Készítettem neki kakaót is, utána pedig gyorsan letusoltunk mindketten és kiültünk az erkélyemre beszélgetni. Szerintem tizenegyig biztosan csak ültünk és a távolba merengve az élet nehéz dolgairól osztottuk meg egymással a véleményeinket. Kifejezetten élveztem, mert az elmúlt időszakban sajnos nem volt alkalmunk kettesben nyugodtan beszélgetni, most viszont végre sikerült ezt bepótolnunk. Sajnos Naeunnek holnap iskola van, így nem maradtunk fent olyan sokáig, mert reggel még haza kell ugornia a sulis cuccaiért. Hiába aludt délután is pár órát, sikerült neki percek alatt álomba merülnie, miközben én a felkarját cirógattam és hallgattam egyre egyenletesebbé váló szuszogását.

Egyébként nem lenne ellenemre az, ha esetleg hozzám költözne. Nagyon szeretek a közelében lenni, és minden nap el tudnám viselni, hogy mellette alszok el és kelek is fel. Ha velem van, úgy érzem, hogy sokkal életvidámabb, mint amikor mondjuk a suliban vagy esetleg otthon van. Ez miatt pedig büszke vagyok magamra és rettenetesen örülök is neki. Az elmúlt hónapokban sajnos többször láttam Naeunt szomorúnak, mint vidámnak. Ha hozzám költözne, akkor nem kellene az otthoniak miatt izgulnia, mert én ott lennék neki mindig. Igaz, így is próbálok mindig mellette lenni, de nem lehetek vele a nap huszonnégy órájában, így megvédeni sem tudom őt. Csak reménykedni tudok, hogy ezeknek a folytonos cirkuszoknak hamaros véglegesen vége lesz, mert Naeun nem hiszem, hogy sokáig bírni fogja még ezt.

A reggelünk a lehető legjobban kezdődött, de tényleg. Lehet, hogy a szomszédjaim nem kifejezetten örültek annak, hogy már fél hétkor üvöltettük a zenét, de hát ez van. Naeun ötlete volt, hogy amíg készülődünk, hallgassunk zenét, mert úgy sokkal élvezetesebb, én pedig hittem neki. Végül odáig fajultak a dolgok, hogy mindketten torkunk szakadtából énekeltük az ikonikus Bon Jovi It's my life című számát. Viszont miután megindultunk barátnőm háza felé, a vidám hangulat szépen lassan megszűnt. A mellettem ülő Naeun a nadrágján lévő gombot piszkálgatta egészen addig, amíg sikeresen le nem szakította azt. Próbáltam megnyugtatni, de sajnos most az sem segített rajta, hogy amikor tehettem, combjára simítottam kezemet.

- Mindjárt jövök – motyogta, amikor megálltam a házuk előtt.

Bólintottam egyet, majd figyelemmel kísértem, amíg kiszáll a kocsiból, és bizonytalan lépésekkel megindul a bejárat felé. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd egy kisebb mérlegelés után, úgy döntöttem követem őt. Az anyja biztosan meg fogja szólni azért, amiért nem otthon töltötte az éjszakát, én pedig ott akarok lenni mellette, hogy megvédjem.

- Te meg mit csinálsz? – pillantott fel rám Naeun, amikor odaértem mellé és összekulcsoltam az ujjainkat, mielőtt még lenyomhatta volna a bejárati ajtójuk kilincsét.

- Bemegyek veled – vontam meg a vállaimat higgadtan.

- De... – motyogta, viszont én leintettem őt és közöltem vele, hogy teljes mértékben hidegen hagy az anyja.

- Csak menjünk, mert a végén még lekésel az első órádról – nyitottam be végül én először a Ji család házába.

Naeun teste teljesen megfeszült, amint beléptünk a bejárati ajtón. Síri csend volt az egész lakásban, csak az óra kattogását lehetett hallani, meg az utca zaját. Barátnőm bólintott egyet, hogy menjünk a szobájába, én pedig szótlanul követtem őt az emelet felé. Már kezdtem azt hinni, hogy nincsen itthon senki tényleg annyira nagy volt a csend, de aztán az emeleten szembetaláltuk magunkat egy pizsamában csoszogó Haeunnel.

Nagyokat pislogva pillantott ránk, tekintetét szinte azonnal levezette az összekulcsolt ujjainkra. Közelebb húztam magamhoz Naeunt, miközben farkasszemet néztem az exbarátnőmmel. Végül nem szólt semmit egyébként, csak fogta magát és a szobájába sietett, majd bezárta magára az ajtót.

- Menjünk, mielőtt anya is megjelenik – motyogta Naeun, és már meg is indult a szobája felé, aminek ajtaja tárva-nyitva várt ránk. – Ezt nem hiszem el... – motyogta teljesen döbbenve, amikor beértünk a kis helyiségbe.

Naeun szobája teljesen fel volt forgatva. A fiókjaiból az összes papír az asztalon és a földön hevert, a ruhái szintén kupacokban álltak a szoba különböző pontjaiban. Úgy nézett ki az egyébként rendezett szoba, mint bomba robbant volna. A mellettem álló lány, teljesen ledöbbent és hirtelen azt sem tudta, hogy mit kellene először a helyére tennie. Nem értettem, hogy az anyja vagy Haeun miért túrná fel Naeun szobáját, amíg ő nincsen itthon. Kerestek talán valamit? Vagy csak ennyire mérgesek voltak a gimnazista lányra, és így vezették le a feszültségüket? Hát, szép, mit ne mondjak...

- Te pakold össze a sulis cuccaidat, én pedig törődök a többivel. Hozz nyugodtan több ruhát hozzám, mert nálam fogsz aludni pár napig, rendben? – kérdeztem Naeuntól, aki szótlanul pakolgatni kezdte az íróasztala mellett heverő papírlapokat.

- Jó – motyogta, majd a szekrényéből kivett egy utazótáskát és gondolkozás nélkül az összes ruháját belegyömöszölte.

- Nem értem, hogy mi értelme volt mindent szétszórni, de oké – mérgelődtem, miközben Naeun fontos papírjait próbáltam rendszerezve rendbe rakni.

- Szerintem Haeun volt, rá vall ez a viselkedés – szólalt meg barátnőm. – Gondolkodtam rajta, hogy bezárom a szobám ajtaját, de úgy voltam vele, úgy sem fog senki sem bejönni ide. Hát, ezek szerint nagyot tévedtem.

- Most akkor majd zárd be, hogy ez ne fordulhasson újra elő.

Kevesebb, mint negyed óra alatt sikerült úgy-ahogy rendbe tenni Naeun szobáját. Lett volna még mit a helyére a pakolni, de akkor barátnőm késett volna az első órájáról, azt pedig nem akarta, mert mostanában így is többet hiányzott a kelleténél. Így hát a legfontosabb dolgokat pakoltuk csak össze, a többi maradt szétdobálva. Én az utazótáskával, Naeun pedig a sulis táskájával indult meg a bejárati ajtó felé, ami természetesen pont akkor nyílt ki, amikor mi a nappaliba értünk. Meg sem lepődtem, amikor Minseo lépett be a bejárati ajtón pár szatyorral a kezeiben. Látszólag rendesen meglepődött, amint meglátott minket, de nem tulajdonított nagyobb figyelmet nekünk, azonnal a konyha felé indult.

- Jiminnél alszok pár napig, bár gondolom, nem nagyon érdekel téged – szólalt meg Naeun olyan hangosan, hogy az anyja biztosan hallja még a konyhából is.

- Felőlem ott alszol, ahol csak akarsz.

- Gondoltam – forgatta meg a szemeit barátnőm.

- Apád holnap költözik – mondta Minseo, mire nem csak Naeun, hanem én is megtorpantam. – Kibérelt valami kétszobás albérletet magának.

- Kösz, hogy szóltál – motyogta Naeun, azzal fogta magát és kirohant a házból. Szótlanul utána indultam, majd miután a lehető leghangosabban becsaptam magam után a bejárati ajtót, a csomagtartó felé indultam.

Az utazótáskát bepakoltam hátra, majd elviszem a lakásomra, miután kitettem Naeunt a sulijánál. Felőlem aztán hozzám is költözhetne, ha úgy akarná, de szerintem beszélni fog az apjával és vele fog még egy bizonyos ideig lakni. Rendesen rá kellett tapossak a gázra, mert késésben voltunk a váratlan kupleráj miatt, ami Naeun szobájában várt ránk. Szerencsére csak pár percet késtünk, pedig én tényleg a lehető leggyorsabban száguldottam át a városon.

- Érted jövök négyre – nyomtam egy apró puszit Naeun szájára, mielőtt még kiszállt volna a kocsimból.

- Köszönöm – simított végig arcom jobb oldalán, majd sulis táskáját a hátára dobva, kipattant a kocsiból és a bejárat felé kezdett futni.

Sóhajtott egy hatalmasat, majd miután végignéztem, ahogy Naeun berohan a sulijába, megindultam a lakásom felé. Szerencsére még volt egy kis időm az első órámig, így kapkodás nélkül vihetem haza a lakásomba Naeun utazótáskáját. Egyébként meglepett Minseo azzal, hogy nem ugrott nekünk ma. Amikor meg láttam, azt hittem, hogy ki fog törni a harmadik világháború, de szerencsére ez nem történt meg. Mondjuk nem volt jó kedvében, ez látszott is rajta, de kit ne viselne meg az, ha két családtagodat is a viselkedésed űzi el a közeledből? Lehet itt mindent Naeunre fogni, de szerintem a Ji család szétesése teljes mértékben Minseo hibája. Ha ő nem drámázza túl ezt az egészet, nem beszéli tele Haeun fejét, és hajlandó meghallgatni a kisebbik lányát, akkor most nem itt tartanánk. Ő viszont ezt az utat választotta, szóval viselje a következményeit annak, hogy Naemin és Naeun is elköltöztek otthonról.