A vasárnapi családi kaja óta eltelt már több mint egy hét. Nekem pedig volt olyan nagy szerencsém, hogy sikerült elkerüljem a Jiminnel való beszélgetéseket. Sajnos a találkozást nem úszhattam meg, mert Haeunnek köszönhetően majdnem minden nap ő jött értem suli után, de amint beültem a kocsiba, köszöntem és már dugtam is be a füldugómat, nehogy még véletlenül is beszélgetést kezdeményezzen velem. Tudom, hogy észrevette, hogy kerülöm, de nem szólt és nekem így teljesen rendben volt. Nem azt mondom, hogy örültem neki, hogy ilyen lett a kapcsolatunk, de mindenki érdekében ez volt a leghelyesebb döntés.

Rina teljesen jól szórakozott a nyomoromon, mit ne mondjak, igazi legjobb barátnő. Szerinte is kurva szar helyzetben vagyok, de ő is ezt választaná, mint én. Ő is elkerülné Jimint vagy csak akkor szólna hozzá, ha nagyon szükséges. Én is pontosan ezt csinálom, bár koránt sem élvezem. Hiányoznak a gyerekes vitáink, beszólogatásaink és az, hogy egy egész délutánt annak szenteljük, hogy kivesézzük a The Walking Dead legújabb részét. Tényleg hiányzik és eddig nem érzek semmi változást a pozitív irányba. Inkább még jobban rájövök arra, hogy több időt akarok vele eltölteni, de ugye ez nem lehetséges. Tényleg egy elbaszott helyzet ez az egész...

- Szia - köszöntem Jiminnek, amikor szerdán szokásához híven értem jött a suliba, most viszont nem volt vele a nővérem, ez miatt pedig kissé feszengve szálltam be mögé a kocsiba.

- Nem ülsz be mellém? Nincs itt Haeun. - pillantott hátra, mire megráztam a fejemet és már nyúltam is a fülhallhatómért.

Jimin viszont kikapta a kezemből a telefonomat és betette a zsebkendőtartóba. Kérdőn, hatalmas szemekkel pillantottam rá, mert nem értettem, hogy ez mégis miért volt jó neki. De nem szólt semmit, csak beindította a kocsit és már el is indultunk.

- Visszaadnád a telefonomat? - kérdeztem tőle, mire elmosolyodott, de azért megrázta a fejét. - Most miért nem?

- Mi a bajod mostanában? - pillantott rám a visszapillantóból, mire összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Megbántottalak? Csak mert nem állsz szóba velem és szerintem nem tettem semmi olyat, amivel ezt érdemlem.

- Nem bántottál meg - válaszoltam röviden, mert azért még sem akartam bunkó lenni.

- Akkor? Zavar, hogy tudni akarom, ki jön be? Mert akkor nem hozom fel többet. De most, hogy nem állsz szóba velem, nem tudom kivel megbeszélni a The Walking Dead új részét. - nyafogott, mire le kellett hajtsam a fejem, ugyanis majdnem elnevettem magam rajta.

- Nem zavar, hogy tudni akarod, mert úgysem fogom elárulni - vontam meg a vállaimat. - Amúgy meg van facebookon csomó TWD-s csoport, lépj be oda és keress barátokat.

- De az úgy nem olyan, Naeun - sóhajtott fel gondterhelten. - Én veled akarom megbeszélni az új részeket, mert mindig ugyanolyan véleményen vagyunk és ez tetszik. Plusz kivel fogok elmenni megnézni a moziba a Fekete Karácsonyt, ha nem veled?

- Vedd rá valahogyan Haeunt - válaszoltam flegmán, mire Jimin olyan csúnyán pillantott rám, hogy egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. - Jó, akkor elmegyek és megnézem veled azt a szart.

- És innentől kezdve szóba állsz velem és nem kerülgetsz?

Nem válaszoltam semmit, csak fogtam magam és előrehajoltam a két ülés között, hogy megkaparintsam az elkobozott telefonomat. Sajnos Jimin gyorsabb volt nálam, ezért gyorsan a nadrágzsebébe csúsztatta azt. Nagyokat fújtatva ültem vissza a megszokott helyemre és nagyon nem tetszett, hogy így viselkedik. Szándékosan húzza az agyamat és piszkál, mert tudja, hogy milyen gyorsan fel tud húzni vele. Idióta, de komolyan.

- Most amúgy hova megyünk? - pislogtam nagyokat, amikor tudatosult bennem, hogy koránt sem a házunk felé tartunk.

- Én azt nem tudom - vonta meg a vállait, de láttam, hogy az apró mosoly ott bujkál szája két szélén.

- Jimin! - förmedtem rá.

- Hozzám megyünk - árulta végül el, hogy mégis merre tartunk.

- És mégis miért? - pislogtam nagyokat, mert nagyon nem értettem, miért akar a lakására vinni.

- Mert azt szeretném, hogy beszélgessünk egy kicsit.

- Azt tudunk itt is, meg a mi házunkban is - vágtam rá azonnal.

- Mondd, te mégis mikor lettél ilyen flegma? - sóhajtott fel.

Mióta tudatosult bennem, hogy tetszel , te barom! Mióta tudatosult bennem, hogy vonzódom a nővérem pasijához. Hiába örülök annak, hogy ezek szerint zavarja, amiért így kerülöm, de attól még bennem van az, hogy ő csak a barátnője húgaként tekint rám, akivel sok mindenben hasonlítanak és ugyanaz az érdeklődési körük.

- Nem vagyok flegma - válaszoltam végül, pedig legszívesebben mindent elmondtam volna neki, csak hát ugye ez nem lett volna okos megoldás.

- De, az vagy - szállt velem szembe. - Csak tudnám, hogy miért.

- Jó, mindegy, hagyjuk - forgattam meg a szemeimet, miközben duzzogva a mellettünk elsuhanó házakat bámultam.

- Egyébként nemsokára itt a szülinapod. Mit szeretnél? - szólalt meg egy idő után, amikor is kezdett nagyon kínos lenni a csend.

- Tőled? - pislogtam nagyokat.

- Nem, a szomszéd nénitől, szerinted? - forgatta meg a szemeimet. - A nővéreddel akartam konzultálni, de olyan elfoglalt ember az utóbbi időben, hogy beszélni is alig van időnk.

Igen, Haeunt felvették az Angels In The Moonlight nevű hip-hop tánccsoportba, így hétfő óta konkrétan reggeltől estig a táncteremben próbál. Még az egyetemre sem jár be, ugyanis elmondása szerint a tánc fontosabb neki, mint az tanulás. Ezzel a környezetében amúgy senki sem ért vele egyet, de hát, amit Haeun a fejébe vesz, az úgy is lesz, bárki bármit mondjon.

- Pólókat? - kérdeztem tőle, mert jobb ajándék ötlet nem jutott ilyen hirtelen eszembe.

- Milyeneket?

- Nem tudom - nevettem el magam. - Mondjuk egy Walking Deades pólónak eléggé örülnék - mosolyodtam el, mert már évek óta csináltatni akarok magamnak, de valahogy sosem jutottam el odáig.

- Hm, akkor ezt megbeszéltük - mondta, mosolya pedig egészen a füléig ért.

Nem válaszoltam neki, mert ma már így is sokkal többet beszéltem hozzá, mint szabadott volna. Írtam Rinanak és tömören ledaráltam neki mindent, onnan kezdve, hogy beszálltam a kocsijába. Azt tanácsolta, hogy továbbra is legyek vele távolságtartó, mert nem szabad hagynom magam. Ebben igaza volt, de úgy eléggé nehéz megtartani a poker facet, hogy közben Jimin nem hagy békén.

- Megjöttünk - állította le az autót, én pedig csak ekkor pillantottam fel a telefonomról, ugyanis időközben Rinaval már arról kezdtünk beszélgetni, hogy szombaton el kellene mennünk valahova, mert már mindketten buliznánk egy jót.

- Király - bólintottam egyet és már ki is szálltam a kocsiból. - A táskámat itt hagyom, jó?

- Jó - zárta le az autót.

Mivel olyan csöves helyen lakik, hogy liftre sem telik, ezért muszáj volt fellépcsőzzünk az ötödikre. Most már értem, hogy sokszor miért nincsen motivációjuk Haeunnel felkelni és bemenni az óráikra. Ha én laknék az ötödiken, méghozzá lift nélkül, kétszer átgondolnám, hogy hányszor megyek ki az utcára.

- Kérsz valamit enni? Tudok pizzával és pizzával szolgálni. - nyitotta ki a hűtőt, mire megráztam a fejemet és természetesen a pizzát választottam. - Bocsánat, de a nővéred szokott mindig főzni, én nem értek ezekhez.

- Mi lenne veled a nővérem nélkül... - forgattam meg a szemeimet, majd leültem az asztalhoz.

- Hát, ezen én is sokszor elgondolkodom - sóhajtott fel. - Mondjuk az utóbbi időben sokat vitáztunk, szóval lehet jót tesz a távolság és az, hogy nem vagyunk folyton egymás nyakán.

- Szombaton mész az első fellépésére? - kérdeztem tőle, majd magam elé húztam a felmelegített pizza szeletet és szokásomhoz híven telenyomtam majonézzel.

- Igen, bár pénteken hívtak bulizni - húzta el a száját. - Szóval másnaposan biztosan jó lesz órákon át ülni és figyelni az izgalmasabbnál izgalmasabb táncokat.

- Te részegen hogyan szoktál feljönni ide? - kérdeztem tőle tele szájjal, miközben igyekeztem elszakítani a megolvadt sajtot a számmal, ami nagyjából már egy méteresre kinyúlt.

- Nehezen és viccesen - vonta meg a vállait. - Általában egy vagy két órába szokott telni, de utána megéri, mert aludhatok egy jót! - dicsekedett büszkén és még a mellkasát is kinyomta.

- Egyszer szívesen megnézném a szenvedésedet - motyogtam.

- Pénteken nem jössz el velem bulizni? A nővéred tuti nemet fog mondani a szombati fellépése miatt, egyedül meg nem lenne olyan izgalmas.

- Ott lesznek a haverjaid, nem? - kérdeztem, mire biccentett egyet.

- De, de attól még te is ott lehetsz. Meg hívhatod a barátnődet is és akkor te sem unatkoznál annyira.

- Majd még megkérdezem - erőltettem magamra egy apró mosolyt.

Úgy döntöttem, hogy innentől kezdve a figyelmemet a pizza szeletemnek szentelem, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy együtt menjünk bulizni. Mármint a haverjai mind egyetemisták, nem is ismerem őket, maximum egyszer ha találkoztam velük és gondolom ők sem akarnak "bébi szitterkedni" egész este. Rina szerintem tuti belemenne és az sem kizárt, hogy egész este azon lenne, hogy Jiminhez lökdössön és szándékosan beszólogasson vele kapcsolatban.

Miután mindketten repetáztunk a pizzából, szóba jött a kedvenc közös sorozatunk, így kicsit oldódott a feszültség közöttünk és már én sem voltam annyira befeszülve, mint eddig. Igazából nem lepek meg szerintem senkit azzal, ha azt mondom, vagy két órán át beszélgettünk.

Nos, pontosan ezt az énjét kedveltem meg Jiminnek. Ilyenkor nem flegma, nem bunkózik, nem szól be folyamatosan és tényleg teljesen korrektül el lehet vele beszélgetni. Elmondja a véleményét, de kíváncsi az enyémre is, aztán pedig valahogy mindig ott lyukadunk ki, hogy lényegében ugyan az a véleményünk a sorozatról és az újabb részekről is.

Én szakított félbe a kellemes és meghitt beszélgetésünket fél öt körül, mert holnapra tanulnom kell és este sajnos már nem fog az agyam. Haeun amúgy is ötre ér ma haza - vagyis reggel azt mondta -, szóval addigra már mi is otthon leszünk, ha minden jól megy.

- Szóval összességében azt tudom mondani, hogy tetszik az új évad, de koránt sem olyan jó, mint mondjuk az első három - mondta, mikor már mindketten a kabátunkat húztuk magunkra.

- Pontosan - bólogattam helyeslően. - Kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak majd ki belőle.

- Na, arra én is - értett velem egyet.

Telefonja csörögni kezdett, ezért miközben lépcsőztünk lefele ő a nővéremmel beszélt. Megbeszélték, hogy ma Jiminnél alszanak, de csak olyan hét körül tud szabadulni, mert a holnapi táncverseny miatt a vezetőjük nem enged el senkit hamarabb.

- Addig akkor majd a húgod boldogít - villantotta ki fogait a fekete hajú, majd rám sandított.

- Nem mintha lenne más választásom - motyogtam, Jimin arcáról pedig le lehetett olvasni, hogy akkor sem hagyna békén, ha fizetnének neki.

Miután letette a telefont, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, viszont mielőtt még beszálltam volna a szokásos helyemre, megragadta a csuklómat és megállított.

- Még mindig nem akarsz előre ülni mellém? - kérdezte, én pedig voltam olyan idióta, hogy teljesen ledermedtem és csak arra tudtam koncentrálni, hogy bőröm a csuklómnál égni kezdett érintése miatt.

- D...de - nyögtem ki nagy nehezen. Olyan gyorsan léptem el tőle és kerültem meg a kocsit, mintha egy veszett kutyától menekültem volna.

- Nem muszáj, csak gondoltam, hogy úgy jobban tudnánk beszélgetni - szállt be mellém a kocsiba, mire legyintettem egyet és zavartan közöltem vele, hogy nekem igazából teljesen mindegy.

Alig vártam, hogy hazaérjek és vehessek egy hideg zuhanyt - hiába van kint maximum tíz fok -, mert testem olyan szinten lángolt, mintha negyven fokos lázam lenne. Nem hiszem el, hogy a testem ilyen intenzíven reagál Jiminre. Mi lenne akkor, ha mondjuk megölelne? Instant elájulnék, az biztos.

Hazafele arról volt szó, hogy mennyire nem akar téli szünetben síelni menni a családdal, én pedig csak egyetérteni tudtam vele, mert még mindig nem gondoltam meg magam. Ezután felvetette, hogy akkor tényleg elmehetnénk majd állatkertbe, amikor a többiek távol lesznek. Nem mondtam neki nemet - mert nem is tudtam volna -, ezért abban egyeztünk meg, hogy majd megbeszéljük.

Egyébként még mindig nem tudtam, hogy miért lett hirtelen ilyen nyitott és érdeklődő. Eddig is beszélgettünk, de semleges volt a kapcsolatunk. Most viszont teljesen máshogy viselkedik. Nem tudom elmagyarázni, hogy mégis miben más, de nem ilyen szokott lenni, az biztos. Ennyire unatkozna a nővérem hiánya miatt? Végülis, ha nincsen ló, akkor jó a szamár is. Megszoktam már, hogy én mindenhol csak második lehetek...