- Apa, beszélhetünk? – dugtam be fejemet a szobájába. Nem lepődtem meg, hogy épp egy hirdető újságot olvasott, mert mostanában mindig ezt csinálja.

- Naeun – eresztett el egy apró mosolyt. – Persze, gyere csak be. Anyád meg a nővéred amúgy is elmentek valahova, szóval tudunk nyugodtan kettesben beszélni.

- Az jó lenne – sóhajtottam fel. – Amúgy is beszélni szerettem volna veled.

Bólintott egy aprót, én pedig beljebb merészkedtem a szobába. Hiába nem voltak otthon anyáék, a biztonság kedvéért azért becsuktam magam után az ajtót. Mondjuk, nem tervezek hazudozni, csak is a szín tiszta igazat fogom elmondani apának, szóval, ha esetleg meg is hallanák anyáék, nem szólhatnának meg miatta. Leültem az ágy végébe, majd megvártam, amíg apa összecsukja az újságot és maga mellé teszi az ágyra, hogy a továbbiakban az összes figyelmét nekem szentelhesse.

- Csak el szeretném mondani az én verziómat is a történtekről – motyogtam. – Szeretném, ha meghallgatnál, mert muszáj valakinek elmondanom. Anya és Haeun viszont még csak rám nézni sem néz, ezért gondoltam, hogy talán neked kiönthetem a szívemet.

- Kíváncsi vagyok a te verziódra, szóval nagyon szívesen meghallgatlak. Többször is mondtam anyádnak, hogy hallgasson meg, de túl makacs ahhoz, hogy csak egy kis esélyt is adjon neked.

Eleresztettem egy szomorú mosolyt, majd bólintottam egyet, mert teljes mértékben igaza van. Anya baromira makacs, ezt pedig a nővérem és én is megörököltük tőle, szóval azért minket sem kell félteni. Talán ezért is ignorálnak engem ennyire erőteljesen, de én azért is el fogom érni, hogy meghallgassanak engem.

- Jimin már az első pillanatban megtetszett, amikor Haeun először bemutatta nekünk. De mivel a nővérem barátjáról volt szó, ezért próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. Egy ideig ment is, de ahogy egyre jobban megismertem Jimint, rájöttem, nagyon sok közös van bennünk. Nagyon élveztem a társaságát és ő is az enyémet. Ugye a The Walking Dead miatt kerültünk közelebb egymáshoz, mert neki és nekem is a kedvencünk. Aztán egy idő után már meg sem próbáltam elnyomni az érzéseimet, mert nem mentek. De Jimin is furán kezdett viselkedni, aztán mire észbe kaptam, már el is kezdett kialakulni közöttünk valami. Féltem, nem akartam rosszat Haeunnek, de még sem bírtam ellenállni Jiminnek többé. De ő sem nekem. Ő tette meg az első lépést, én pedig akkor sem tudtam volna elutasítani, ha rákényszerítenek. Utána meg már olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy az irányítás kicsúszott a kezeim közül. Jimin bevallotta, hogy belém szeretett és szakítani akart Haeunnel, de én mondtam neki, hogy ne tegye. Tisztában voltam azzal, hogyha szakít Haeunnel, akkor teljesen magába fog zuhanni. Ezért nem szakított vele, amit így visszagondolva már bánok, mert akkor véget kellett volna vetni ennek a szerelmi háromszögnek. Aztán szilveszterkor Haeun tudatta Jiminnel, hogy észrevette, valami van közöttünk. Én ekkor éppen rosszban voltam Jiminnel, szóval nem tudtam, hogy mi van közöttük. Aztán Jimin nem tagadta le, hogy érez irántam valamit, ezért Haeun besértődött és elment a buliból. Jimin meg átrángatott magához, hogy akkor beszéljünk kettesben. Később viszont megjelent Haeun, és Jimin elmondott neki mindent. És igazából itt tartunk most. Tényleg nem az volt a célom, hogy ellopjam a saját nővérem pasiját, apa. Szerinted képes lennék erre? – kérdeztem tőle, mire szerencsére azonnal megrázta a fejét. – Én próbáltam többször is elmondani Haeunnek, hogy mi a helyzet, de nem voltam elég merész ahhoz, hogy elé álljak. Nagyon fontos nekem, és nem akarom elveszíteni egy ilyen dolog miatt. Nem szándékosan akartam keresztbe tenni neki, apa.

- A lányom vagy, Naeun – sóhajtott fel. – Tudom, hogy szándékosan sosem ártanál a nővérednek. Nem azt mondom, hogy helyes volt, amit tettél, de már nem tudunk mit csinálni ellene, mert megtörtént. Le kellene ülnöd és beszélni Haeunnel, mert ennek így semmi értelme. Nem értem, hogy miért viselkedik ilyen gyerekesen, de szerintem anyád beszélte tele a fejét.

- Anya sem tud semmiről sem, szóval nem értem, miért van ennyire ellenem – eresztettem el egy szomorú mosolyt.

- És most mi van veled meg Jiminnel? – kérdezte, mire nyeltem egy hatalmasat. Nos, most el kellene neki mondanom, hogy amúgy együtt vagyunk? És titokba átjárogatok hozzá suli utolsó óráiban?

- Együtt vagyunk – mondtam végül az igazságot, mert alapból úgy álltam ehhez a beszélgetéshez, hogy nem fogok apának semmiben sem hazudni.

- Mióta?

- Csak pár napja igazából – motyogtam. – És apa... Titokban találkozgatok Jiminnel egy ideje.

- Gondoltam – mosolyodott el. – Kapom az értesítéseket a hiányzásaidról, de ezek szerint szerzel valahonnan igazolást, mert az összes igazolt eddig.

- Rina tud nekem orvosi igazolást szerezni.

- Én megengedem, hogy találkozz Jiminnel, szóval innentől kezdve nem kell majd titokban találkoznotok – csúszott közelebb hozzám, miközben én nagyokat pislogva ráemeltem a tekintetem, mert nem voltam benne biztos, hogy jól halottam, amit mondott.

- És anyával mi lesz? – kérdeztem.

- Azt bízd rám! Majd én beszélek vele. Nem vagy már tizenhárom éves, akit csak így szobafogságra lehet ítélni.

- Köszönöm – villantottam ki a fogaimat, majd konkrétan rávetettem magam és még a szuszt is kiöleltem belőle.

Tudtam, hogy apával kell beszélnem. Ő mindig is jobban megértett, mint anya. Próbált egyenlően kezelni Haeunt és engem, nem úgy, mint anya, akinek a szíve egyértelműen a nővérem felé húzott. Hálás voltam apának, amiért elmondhattam az én verziómat, ő pedig meghallgatott engem. Nem ítélkezett előre, nem gondolt rólam rosszat, ez pedig hihetetlenül jól esett. Nem nagyon volt eddig példa arra, hogy kiöntöttem volna apának a szívem, de most rendesen megkönnyebbültem miatta.

- Sziasztok – szakította félbe az idilli pillanatot anya. – Mi folyik itt?

- Beszélgettünk egy kicsit – mosolyodott el apa, majd biztatóan megszorította a térdemet. – Ti merre jártatok?

- Vásároltunk egyet a plázában.

- Jól tettétek – kelt fel mellőlem, én pedig automatikusan követtem őt. Komolyan mondom, hogy csak apa mellett érzem magam teljes mértékben biztonságban. Ez normális? Mert szerintem baromira nem. – Naeunt felmentettem a szobafogság alól.

- Hogy mi? – tágultak hatalmasra anya szemei. – Mégis milyen jogon?

- Az apja vagyok, Minseo. Amúgy sincs semmi értelme annak, hogy szobafogságban van tizennyolc éves létére. Nem tudja a beadandókat sem megcsinálni az osztálytársaival. Büntesd inkább házi munkával, vagy bánom is én mivel. – vonta meg a vállait, mire anya arckifejezésből kiolvasható volt, hogy nagyon nem tetszett neki apa megszólalása.

- Miért teszel úgy, mintha semmi rosszat nem tett volna?

- Mert én veled ellentétben meghallgattam őt, és hiába nem volt helyes, amit tett, attól még nem szánt szándékkal szeretett bele Jiminbe. Te vagy az anyja, neked kellene őt jobban megérteni, nem nekem. De te annyira megszállottan csak azt látod magad előtt, hogy elvette Haeuntől a barátját, hogy esélyt sem adsz neki. Minseo, Naeun is a lányod, ne csinálj úgy, mintha csak Haeun lenne az. Most pedig gyere, Naeun, elmegyünk vacsorázni egyet. – pillantott rám, én viszont annyira döbbent voltam, hogy csak egy apró bólintásra tellett tőlem.

Megleptek apa szavai, nem gondoltam volna, hogy kiáll majd mellettem. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, és nem csalt mosolyt az ajkaimra, de attól még meglepett, mert általában mindent ráhagy anyára. Tudja, hogy felesleges vitáznia vele, mert mindig neki van igaza, még ha valójában nem is. Most viszont ezek szerint megelégelte a hallgatást és őszintén elmondta a véleményét anyának.

A folyosón összefutottam Haeunnel, aki döbbenten bámult engem, gondolom hallottam az egész szóváltást anya és apa között. Amikor elsétáltam mellette lesütötte a szemeit, hogy még véletlenül se kelljen rám néznie. Úgy döntöttem, innentől kezdve nem fogok epekedni azért, hogy hozzám szóljon. Bármennyire is azt akarom, nem adom meg neki és anyának az örömöt, miszerint látják, mennyire rosszul érint a viselkedésük. Apa biztató szavai egy kicsit megnövelték az önbizalmamat, de azért még most sem éreztem magam száz százalékban jól. De most először éreztem azt, hogy megindultam felfelé, nem pedig csak zuhanok egy szakadék mélye felé, ahonnan nincs kiút.

Amíg a kocsiban ültünk, gyorsan leírtam a lányoknak és Jiminnek is a történteket. Túlságosan örültem, így muszáj volt elújságolnom a hírt, miszerint apa megvédett anyával szemben. Rina fel akart hívni, de mondtam neki, hogy most nem igazán lenne alkalmas, mert éppen úton vagyunk vacsorázni apával. De megígértem neki, hogy felhívom, ha már a szobámban vagyok és tudunk nyugodtan beszélni. Jiminnel pedig megbeszéltem, hogy holnap suli után átmegyek hozzá, mert most már nem kell ellógnom az óráimat, hogy találkozzunk. Megfogadtam, hogy az egész délutánomat nála töltöm, hogy anyát megegye a guta, amiért most az egyszer nem ő irányít. Legszívesebben még azt is elmondtam volna neki, hogy Jiminnél leszek suli után, de szerintem képes lenne elmenni a lakására és elrángatni onnan engem.

Apával egyébként nagyon jól éreztem magam. Beszélgettünk, meséltem neki a mai napomról, és megengedte, hogy igyak egy pohár vörösbort a vacsora mellé. Látszott rajta, hogy azért bántja az anyával lezajlott beszélgetése, mielőtt még elindultunk, de azt mondta, hogy ha kell minden nap összeveszik vele, amíg nem képes adni nekem egy esélyt. Ez amúgy nem is hangzik olyan rosszul, csak sajnos anya túl makacs, így lehet, hogy jó pár hétig minden nap a vitáikat kellene hallgatni. Mindegy, azért reménykedek abban, hogy anya egyszer ad majd nekem egy esélyt, és hajlandó lesz meghallgatni engem. Meg azért azt sem szeretném, ha anya és apa között megint megromlana minden, mert egyszer már majdnem válás lett a vége.