Mosolyogva szálltam be Jimin mellé a tűzvörös kocsijába péntek délután, amikor is ismét ellógtam az utolsó két órámat. Anyáék szerencsére eddig nem sejtenek semmit, ugyanis Rina tud szerezni nekem orvosi igazolást, így nincsenek igazolatlan óráim. Nem akartam pont tizenegyedik második felénél úgymond berosszulni, de nincsen más választásom, ha szeretnék találkozni Jiminnel. Nem bírnám ki a szobám falai között minden nap, főleg mert otthon érezhető a feszültség a családtagjaim és köztem. Egyedül apa váltott velem pár szót a vasárnapi közös ebéd óta, nővérem és anya teljesen elzárkóztak előlem. Reménykedek benne, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot, mert szerintem meg fogok őrülni. Azt hittem, hogy nem fog ennyire megviselni a magány, de hatalmasat tévedtem. Kibírhatatlan az, hogy ne meséljek el mindent Haeunnek, vagy, hogy ne kérjem ki anya véleményét a suliban történtekről. Most viszont még csak köszönni sem képesek nekem, mert ők ketten baromira megvannak ketten és kicsit sem törődnek azzal, hogy velem mi van. Az egész olyan, mintha már nem is azért lenne, mert haragudnak rám a Jimines dolog miatt.

- Az volt az eredeti tervem, hogy sétálunk egyet a lakótömböm körül, de úgy tűnik, ezt hanyagolnunk kell – húzta el a száját Jimin, ugyanis csöpörögni kezdett az eső.

- Várjunk egy kicsit, úgy is hamar eláll – vontam meg a vállaimat.

- Oké – bólintott egy aprót, majd lekanyarodott az egyik mellékutcába, mert így is megközelíthető a lakása, csak kikerüli a közlekedési lámpákat.

Én nem tudom, hogy mikor kezdett el szakadni az eső, mert mire feleszméltem, már úgy esett, hogy alig lehetett kilátni a kocsiból. Jiminnek a leggyorsabb fokozatra kellett kapcsolnia az ablaktörlőt, mert különben tényleg nem látott volna semmit sem. Nem bírtunk húsznál többel menni, hiába nem volt egy lélek sem körülöttünk. Jimin mellettem mérgelődött, én pedig azon izgultam, hogy nehogy esetleg megcsússzon a kocsi és egy árokban kössünk ki.

- Nyári zápor januárban? Komolyan? – horkantott fel Jimin, amint bekanyarodott a lakásának utcájába.

- Ha nyári zápor, akkor mindjárt eláll – sóhajtottam fel. – Ugye nem szeretnél azonnal bemenni a lépcsőházba? Úgy szakad, hogy két másodperc alatt bőrig áznánk.

- Várhatunk egy kicsit, ha szeretnéd – mondta Jimin, mire azonnal rávágtam, hogy akkor várjunk, mert nincs nálam semmi váltóruha, ha pedig Jimin ruháiban állítanék haza, az Haeunnek azonnal szemet szúrna. Ebből pedig még a vaknak is leesne, hogy nem az iskolából jövök.

Tíz percig ültünk Jimin tűzvörös kocsijában arra várva, hogy elálljon az eső, de ez egyszerűen nem akart megtörténni. Sőt, még a jég is esni kezdett, így a kocsiban ragadtunk. Igaz, Jiminnek sikerült pont a bejárati ajtóval szemben parkolni, de úgy esett, hogy oda sem tudtunk volna úgy elfutni, hogy ne ázzunk szarrá.

- Na, mi legyen? – pillantott rám Jimin. – Nem hiszem, hogy mostanában el fog állni.

- Akkor menjünk – motyogtam. – De nincsen váltó ruhám.

- Majd adok neked, ne aggódj – mosolyodott el biztatóan, majd gyengéden megszorongatta a kezeimet. – A táskádat hagyd itt bent nyugodtan, senki nem fogja bántani.

- Oké, akkor menjünk – sóhajtottam fel, majd indulásra készen a kilincshez nyúltam.

- Menjünk – biccentett egyet Jimin, azzal kinyitotta a kormány felöli ajtót, ezért én is hasonlóan tettem.

Nagyjából együtt szálltunk ki a kocsiból és csaptuk be magunk után annak ajtaját, majd amilyen gyorsan csak tudtunk a bejárathoz rohantunk. Mondhatni feleslegesen sprinteltünk, mert alig tíz másodperc alatt is sikerült szarrá áznunk. Nem tehetek róla, de muszáj volt hangosan nevetnem, mert Jimin megcsúszott a nagy rohanásban és sikeresen el is esett, így a fehér farmerja csupa sár lett. Szerencsére nem haragudott rám, hanem ő is elnevette magát, majd beletúrt vizes hajába és közölte, hogy pontosan ezért utálja a fehér gatyákat.

- Basszus, nagyon hideg van – dideregtem, miközben a lift megérkezésére vártunk.

- Lefürödhetsz majd nálam – ajánlotta fel Jimin, mire eleresztettem egy apró mosolyt és bólintottam egyet. Talán, azután nem akarok majd megfagyni.

Miután felértünk Jimin lakására, azonnal a fürdő felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb megfosszam magamat a vizes ruhadarabjaimtól. Amíg Jimin a szobájában kereste a tiszta ruháit, addig én melltartóra is bugyira vetkőztem, mert semmiképpen sem szerettem volna megfázni. Jimin látszólag meglepődött, hogy hirtelen lekerült rólam majdnem minden ruhadarabom, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt egy kicsit is zavarja. Bátran legeltette rajtam végig a tekintetét, miközben még ajkain is végignyalt.

- Ne nézz már – szóltam rá, miközben eltakartam a felső testem, mert rendesen zavarba jöttem.

- Miért ne nézhetném a barátnőmet? – ráncolta össze szemöldökeit.

- Mert a barátnőd túlságosan zavarban van – motyogtam, azzal kivettem a kezéből a nekem szánt váltó ruhát. – Most pedig lefürdök.

- Nem fürödhetek veled?

- Nem! – vágtam rá azonnal. – Mármint... inkább lefürdök gyorsan egyedül. Amúgy sem láttál még meztelenül, szóval tuti még jobban zavarba lennék.

- Mellettem nem kell zavarban lenned, Naeun – sétált oda hozzám Jimin, ügyelve arra, hogy a lehető legkisebb távolságot hagyja közöttünk. – Akkor majd sok tusfürdőt teszünk a vízbe, hogy a hagy eltakarja a testedet. Úgy sem vagy benne?

- Nem tudom – motyogtam, most már kicsit sem magabiztosan. Hogyan bírnék ennek a pillantásnak ellenállni? Bevetette a kiskutya szemeit...

- Ha ilyen jó testem lenne, hatalmas vigyorral az arcomon mutatnám meg a barátomnak – vezette két derekamra kezeit. – Már így sem jutok szóhoz, pedig rajtad van még a bugyis és a melltartót.

- Oké – motyogtam, azzal pánikolva kihátráltam érintései közül. – Akkor... akkor tegyél bele sok tusfürdőt, hogy sok legyen a hab – hadartam, majd kimenekültem a fürdőből, mert rettenetesen zavarban voltam Jimin szavai miatt. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de most valamiért sokkal nagyobb hatást váltottak ki belőlem a szavai, mint szoktak.

Kevesebb, mint tíz perc múlva Jimin fürdőkádjában ültünk mindketten. Először szemben akartam vele ülni, de ő felháborodott és lecseszett, miszerint nem kisgyerekek vagyunk és nem is testvérek, hogy egymással szemben üljünk. Ezért végül beadtam a derekam és hátat fordítottam neki, ő pedig már össze is kulcsolta az ujjait a hasamnál, majd közelebb húzott magához. Nyomott egy puszit a fejem búbjára, én pedig kislányos zavarban ücsörögtem és igyekeztem rendezni vonásaimat.

- Szerintem ketten mégiscsak jobb, mint egyedül – szólalt meg Jimin, mire hümmögtem egyet, mert egyetértettem vele.

Nem arról van itt szó, hogy nem akartam Jiminnel fürödni, csupán még egyszer sem látott engem teljes egészében meztelenül. Én pedig nem vagyok megelégedve az alakommal, ezért nem akartam, hogy esetleg csalódjon, vagy felmerüljön benne az, hogy Haeunnek mennyivel jobb a teste, mint nekem. Tudom, hogy nem szabadna ilyen negatívnak legyek, mert Jimin egyáltalán nem ilyen, de bennem még is felmerültek ezek a gondolatok.

- Az elmaradt sétát be kell pótolnunk – mondta Jimin, miután nem kapott választ az előző kijelentésére, csak egy halk kis hümmögést.

- Mennyivel jobb lenne, ha akkor találkozhatnánk, amikor csak akarunk – sóhajtottam fel. – Nem kellene titokban ellógjak a suliból, hogy veled lehessek.

- Nem próbálsz meg beszélni anyuddal? – kérdezte, miközben cirógatni kezdte a hasamat.

- Esélytelen – eresztettem el egy szomorú mosolyt. – Még csak köszönni sem köszön, a vasárnapi ebéd óta egyszer sem nézett rám. Ha hozzászólnák, szerintem úgy tenne, mintha nem hallana engem.

- Nem értem, hogy mire jó ez a viselkedés.

- Én sem értem. Annyira gyerekes, nemhogy megbeszélnénk a dolgokat. Nem, mert ők inkább játsszák a megsértettet, hogy a végén még én érezzem szarul magam. Mármint oké, részben miattam jutottunk el idáig, de nővérem sem egy ártatlan angyal. – pillantottam fel Jiminre, mert így, hogy háttal ültem neki, nem láttam az arcát és a reakcióját.

- Teljes mértékben egyetértek veled – bólintott egyet. – Próbáltam többször is hívni Haeunt, de mindig kinyomta a telefont, az üzeneteimre meg nem válaszol. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyerekes lesz.

- Ebből is látszik, hogy hiába idősebb, mint én, néha nagyon idiótán tud viselkedni – motyogtam, majd fejemet Jimin vállának döntöttem.

- És az is látszik, hogy hiába vagy te a fiatalabb, sokkal okosabb és érettebb vagy, mint a nővéred.

Elmosolyodtam apró bókjára, bár én is így gondolom. Tudom, csak két év van közöttünk, de nagyon sokszor kaptam meg azt, hogy mivel én vagyok a fiatalabb, Haeun pedig az idősebb, ezért ő sokkal felnőttesebb, bölcsebb és megfontoltabb, mint én. Most viszont egyáltalán nem ez a helyzet. Nem tudom, hogy anya húzza Haeunt, vagy Haeun anyát.

- Szerintem leülök beszélni apával, ha hazamegyek innen – mondtam. – Ő az egyetlen, aki megkérdezte tőlem a vasárnapi ebéd óta, hogy hogy vagyok.

- Jól teszed – értett velem egyet Jimin. – Legalább ő hallgasson meg téged, ha anyud és a nővéred nem képes rá.

- Igen – eresztettem el egy szomorú mosolyt. – Na, de most inkább hagyjuk ezt a témát, mert nem akarok lemenni az életről.

- Oké, akkor beszéljünk másról – bólintott Jimin. – Mondjuk arról, hogy miért vagy szégyenlős, miközben ilyen jól nézel ki?

- Most ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy néztél, mikor megkértelek, hogy csukd be a szemeidet? – háborodtam fel, viszont amikor előre akartam hajolni és Jiminnel szembe fordulni, ő nevetve átölelt és nyomott egy puszit a nyakamra.

- Hogy a fenébe ne néztem volna már oda? Tudod milyen rég óta látni szeretnélek már teljesen meztelenül?

- Nincsen olyan jó testem, mint Haeunnek – vontam meg a vállaimat.

- Szerintem sokkal jobb tested van, mint neki – mondta, mire nagyokat pislogva rápillantottam.

- Ezt csak azért mondod, mert itt vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg nővéremnek nagyok a mellei és a fenekei is formásak, addig én elől deszka, hátul léc vagyok.

- Engem rohadtul nem érdekel, hogy kisebbek vagy esetleg nagyobbak a melleid, mint Haeunnek – nyúlt az állam alá, miközben végig a szemeimbe nézett. – Az sem érdekel, hogy szerinted elől deszka, hátul léc vagy. Mert az én szemeimben tökéletes alakod van, gondolhatsz te bármit. Meg amúgy is, a természetedbe szerettem bele, nem a testedbe. Az már csak egy plusz hogy nem csak a belsőd páratlan, hanem a kinézeted is. Szóval, innentől kezdve ne legyél szégyenlős, ne takargasd előttem magad, és kérlek szépen ne beszélj hülyeségeket, mert – elmondom még egyszer – baromi jó tested van, amiért rengetek lány irigykedne.

Nyeltem egy nagyot, mert szavai miatt sikerült nem csak zavarba jönnöm, hanem még elérzékenyülnöm is. Ettől a pár mondattól megnőtt az önbizalmam, és talán egy pillanatra még el is hittem, hogy jó alakom van. Oké, egyik pillanatról a másikra nem fog megváltozni a véleményem saját magamról, de Jimin szavai baromira jól estek. Legszívesebben elsírtam volna magam, mert soha nem mondott még nekem senki sem ilyen szépet, de igyekeztem tartani magam. Meg akartam ölelni őt, majd jó szorosan hozzábújni, de sajnos túl kicsi volt a hely, én pedig nem akartam kicsavarni a testemet, ezért úgy döntöttem, hogy egy csókkal hálálom meg a kedves és biztató szavait.

- Köszönöm – suttogtam, mielőtt még ajkaira tapadtam volna.

Jimin elmosolyodott, de azonnal átvette az irányítást, így ő diktálta a csók tempóját, aminek most egyáltalán nem az volt a lényege, hogy a szuszt is kicsókoljuk egymásból. Jimin gyengéden csókolt, ugyanakkor határozottan, én pedig eszméletlenül boldog voltam, amiért van nekem. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle, de tényleg. Ezekben a nehéz napokban a lányokon kívül csak Jimin van nekem, neki viszont szinte mindig sikerül mosolyt csalnia az arcomra és jobb kedvre derítenie. Hálás vagyok, amiért itt van nekem és tartja bennem az erőt, bátorít és kiáll mellettem, na meg azért azt sem bánom, hogy szeret és gyakran csak úgy random csókot lop tőlem.