Jimin szemszög:

- Majd én segítek – vettem ki anya kezéből a hatalmas lábost, amiben minden bizonnyal valamilyen leves lapult.

Nem láttam, mert még a konyhában lefedte a tetejét, de már az illatából meg tudtam állapítani, hogy biztosan finom lesz. Nem mintha anya tudna rossz ételt készíteni, de mindegy. Egy apró mosollyal tudatta velem, hogy köszöni a segítséget, én pedig már meg is indultam az ebédlőasztal felé, mert hiába viseltem konyhai kesztyűt, még így is égette a kezemet a fogantyú része.

Egyébként nem tudom, hogy anya miért hívott át hozzájuk a hét közepén vacsorázni, mert általában csak hétvégenként csövelek náluk. Természetesen nem volt ellenemre, mert nagyon szeretek itthon lenni, mert hát azért egy fokkal jobb, mintha egyedül lennék a lakásomban és valamilyen rendelt kaját ennék. Anya főztje mindig is anya főztje marad, hiába vagyok már húsz éves. Jihyun feltűnően szótlan volt ma, a köszönésen kívül nem szólt hozzám, de én ezt letudtam annak, hogy biztos kioffolta egy csaj, és azon próbálja túltenni magát, vagy csak másnapos. Szedtem mindenki tányérjába a gőzölgő levesből, majd végül magamnak is kiszedtem egy jó nagy adaggal belőle.

Mosolyogva ültem le a székemre, mert kifejezetten jó kedvemben voltam, ugyanis a mai délutánomat ismét Naeunnel töltöttem, a kisugárzása pedig átragadt rám is. Örültem neki, hogy ma már nem lehajtott fejjel szállt be mellém a kocsimba, mint ahogy hétfőn tette, hanem egy hatalmas vigyor társaságában. Ezek szerint jól tettem, hogy nem húztam tovább és vártam még heteket arra, hogy megkérdezzem, lesz-e a barátnőm. Szívem szerint már akkor megkérdeztem volna tőle, amikor bevallottuk egymásnak az érzéseinket, csak Haeun miatt ezt nem tehettem. Most viszont nincs Haeun, így feleslegesnek tartottam, hogy tovább várjak. Na, meg tartottam attól, hogy esetleg elveszítem őt a családja miatt. Elvileg nem is szabadna találkoznunk, mert az anyja szobafogságra ítélte, aki amúgy már tizennyolc is elmúlt, de lényegtelen... Így viszont magamhoz láncoltam, és készen állok az egész világ ellen harcolni azért, hogy Naeun a barátnőm maradjon.

- Történt ma valami, hogy ilyen jó kedved van? – érdeklődött anya, mire megráztam a fejemet. – Akkor? Haeunnel minden rendben?

- Nem vagyunk már együtt – mondtam ki gondolkozás nélkül az igazat. Tudom, hogy anyáék megértenek majd, hiába nem osztom még meg velük a teljes igazságot arról, hogy miért is szakítottunk.

- Mi? Mióta? – kérdezte anya teljesen megdöbbenve.

- Pár napja – vontam meg a vállaimat. – Egy ideje már nem volt meg az, ami a kapcsolatunk elején meg volt. Már tavaly év végén is szakítani akartam vele, de akkor sikerült meggyőznie arról, hogy adjunk még egy esélyt magunknak. Hát, kár volt hallgatnom rá.

- Sajnálom, fiam – mondta apa, mire közöltem vele, hogy nem gáz, mert a vége felé már tényleg nem élveztem a társaságát, és csak a saját időmet raboltam vele.

- Akkor ezért nem jött ma át a Ji család – sóhajtott fel anya. – Át akartam őket is hívni, de Minseo közölte velem, hogy eszük ágában sincs átjönni, majd rám nyomta a telefont, mielőtt kettőt pisloghattam volna.

- Így már érthető – nevetett fel apa. – Az ő helyükben én sem jöttem volna át szívesen a lányunk exbarátjának családjához, hiába álltunk eddig jó kapcsolatban egymással.

- Legalább nem lesznek undorítóan unalmas közös túrázások a továbbiakban – vontam meg a vállaimat, mire öcsém felnevetett, anya meg apa viszont leszólt, hogy válogassam meg a szavaimat, mert nekik nagyon sokat jelentettek a közös kikapcsolódások. – Bocsánat, de sosem fogom meggondolni magam ezen a téren.

A vacsora további részében szerencsére nem került szóba ismét a Ji család, így nem kellett attól tartsak, hogy esetleg a Haeunnel való szakításomról kérdeznek részletesebben. Legyen egyelőre annyi elég nekik, hogy már nem szerettem, nem élveztem a társaságát és elmúlt a kezdetleges láng, amire azt hittem, hogy örökké tartani fog. Milyen kis naiv voltam, de tényleg...

- Anya csak azért hívott át, hogy a Ji családról kifaggathasson – szólalt meg Jihyun, miután befogtak az asztal lepakolásával, és csak ketten maradtunk a nappaliban.

- Igen? – kérdeztem tőle, miközben a mosogatógépbe pakoltam a kezemben lévő tányérokat.

- Ja. Egyébként Naeun miatt szakítottatok, igaz?

Egy pillanatra megdermedtem kérdésére, mert eléggé jól rátalált a fő okra, amiért Haeun és én szakítottunk. Viszont úgy döntöttem, hogy bármennyire is szeretem az öcsémet, illetve megbízok benne, nem fogom elmondani neki, hogy igaza van. Elég, ha egyelőre annyit tud, amennyit anyáék. Majd ha eljön az idő, akkor mindent részletesen elmesélek nekik, de úgy érzem, ez még nagyon korai lenne.

- Nem – válaszoltam neki.

- Tudom, hogy hazudsz – vágta rá azonnal, mire sóhajtottam egy hatalmasat, lepakoltam a konyhapultra a tányérokat és öcsém felé fordultam.

- Nem hazudok, Jihyun. Haeunnel már régóta nem volt olyan a kapcsolatunk, mint az elején, ezt pedig megelégeltem. Nincsen ehhez semmi köze Naeunnek. – mondtam, miközben azon voltam, hogy a lehető legnyomatékosabban beszéljek hozzá.

- Nem hiszek neked, de mindegy. Ha nem akarod elmondani, akkor nem fogok erőszakoskodni. – vonta meg a vállait. – A lényeg, hogy a szívedre hallgattál, és nem hagytad magad becsapni.

- Te be vagy szívva, vagy mi van veled, hogy ennyire bölcs lettél? – nevettem el magam, mert Jihyuntól egyáltalán nem ezt a viselkedést szoktam meg.

- Én csak elmondtam a véleményem – válaszolta. – Naeun jobban illik hozzád, mint Haeun, csak mondom – tette le a maradék piszkos edényt a konyhapultra, azzal magamra hagyott a konyában.

Ennyire nyilvánvalóak lettünk volna Naeunnel, hogy még az öcsém is gyanút fogott? Pedig mi próbáltunk tényleg nagyon óvatosak és elővigyázatosak lenni. Ami azt illeti, szerintem is jobban illek Naeunhöz, mint Haeunhöz. Sokkal több közös van bennünk, mint gondoltam volna. Mondjuk már az érdeklődési körünkön megmutatkozott az, hogy Naeun és köztem sokkal több a közös, mint Haeun és köztem. Sokáig próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést, de végül rájöttem, hogy felesleges. Nem bántam meg, hogy a szívemre hallgattam. A tetteimért vállalni fogom a következményeket, illetve azon leszek, hogy megvédjem Naeunt a családjával szemben, ha esetleg arra kerül a sor.

Nem maradtam olyan sokáig anyáéknál, mivel reggel mindketten mennek dolgozni, illetve öcsémnek is korábban be kell mennie az iskolába. Nekem szerencsére csak délután lesz két órám, úgyhogy addig aludhatok, ameddig csak akarok. Nagyon szívesen áthívtam volna magamhoz Naeunt, de sajnos a szülei biztosan ránk törnének az éjszaka közepén, amikor észrevennék, hogy fiatalabb lányuk nincsen otthon.

Egyáltalán nem értek egyet Minseo döntésével, szerintem le kellene ülniük és meghallgatni Naeunt. Értem én, hogy valamilyen szinten nem volt szép, amit Naeun csinált, de attól még a lánya, és meg kellene hallgatnia az ő szemszögét is, nem csak Haeunét. Én biztosan leülnék vele kettesben és megkérném, hogy akkor mondja el az egészet az ő verziójában is. Utána pedig mind a kettejükkel közösen beszélnék, és azon lennék, hogy köztes megoldást találjak, ami egyik lánynak sem fáj. Ezzel ellentétben mit csinál Minseo? Teljesen Haeun pártjára áll, magasról leszarja Naeunt. Ha kell, akkor elbeszélgetek én az anyjukkal, mert hiába vagyok csak húsz éves, hiába vagyok sok mindenben tapasztalatlan, hiába viselkedek néha éretlenül, és hiába vagyok én is hibás ebben az egészben, attól még látom a fától az erdőt. Egy anyának minden gyerekét ugyanannyira kellene szeretnie, nem szabadna különbséget tenni közöttük. Anya sem kezeli Jihyunt másképp, mint engem, mert egyszerűen nem is kell.

Elhatároztam, hogy holnap megint elmegyek Naeun elé az órái után. Szeretném meglepni őt valamivel, valami különlegessel. Eddig kettesben jóformán csak a lakásomban, illetve moziban voltunk, így ideje végre új helyeket felfedezni. Még nincsen különösebb elképzelésem, de úgy is van egy egész éjszakám, hogy találjak valamit a neten. Biztosan vannak fent nem hétköznapi programok, amiket pároknak ajánlanak. Mivel január van, így kevesebb lehetőségünk van, de majd dolgozok az ügyön. Szeretném, hogyha Naeun velem van, akkor ne gondoljon a problémáira. Csak is velem, velünk törődjön, illetve engedje el magát, és élvezze a társaságom. Én is próbálok mindentől elvonatkoztatni, amikor kettesben vagyunk, még ha körülöttünk minden kusza is.