Határozottan részeg voltam. Nem kellett volna ilyen merészen belekezdeni a jägerezésbe, de úgy éreztem, hogy túl józan vagyok ahhoz, hogy Jimin közelében tartózkodjak. Nagyon rosszul éreztem magam, amiért leöntöttem az ágyneműjét, de nem hagyott nekem sok időt arra, hogy ezzel törődjek, mert feltette a következő kérdését. Ami történetesen az volt, hogy fantáziáltam-e már kettőnkről. Természetesen nemet mondtam, mert hülye lettem volna beismerni, hogy rengetegszer csináltam már. Most úgy őszintén, ha Jiminről van szó, kinek nem lenne mocskos a fantáziája? Csak rá kell nézni, és már is érthető, hogy miért vannak piszkos gondolataim vele.

Duzzogva ültem előtte egy szál melltartóban és a fekete bőrszoknyámban. Már egyáltalán nem élveztem a játékot, mert úgymond én álltam vesztésre, de ha ezt elmondtam volna Jiminnek, akkor jól beégettem volna magam. Elvégre az én ötletem volt a játék, viszont koránt sem gondoltam arra, hogy ilyen irányba megy el az egész. Direkt olyan kérdéseket tesz fel nekem, amikre tudja, hogy nem fogok válaszolni. Nekem kellett valami frappánsat kérdezzek tőle, de egyszerűen semmi ütős nem jutott az eszembe. Jimin minden kérdésemre hajlandó válaszolni, mert ő nem ismer gátlásokat. Valami olyat kellene kérdeznem tőle, amire talán hazugsággal válaszol?

- Tízes skálán mennyire volt jó Haeunnel az ágyban? – kérdeztem abban reménykedve, hogy vagy nem kapok választ, vagy pedig hazudni fog nekem.

- Komolyan ilyen kérdéssel akarod levetetni rólam a nadrágom?

- Ezek szerint – vontam meg a vállaimat, mire Jimin sóhajtott egy jó nagyot.

Szemeim hatalmasra tágultak, amikor felkelt az ágyról, és egy határozott mozdulattal lekapta magáról a farmerját, így már csak az alsóját viselte. Nos, nem számítottam arra, hogy ilyen hamar dönt, azt hittem azért valamit mondani fog. Vártam arra, hogy megmagyarázza, miért nem mondott inkább csak egy random számot, ahelyett, hogy megszabadult nadrágjától. Nem tudom, hogy miért választotta inkább a vetkőzést, mondjuk nem mintha bánnám, mert azért na. Jimin teste túl jó ahhoz, hogy ne azt bámuljam szemrebbenés nélkül, főleg most, hogy csak egy alsónadrágot visel.

A jägeres üveg kiürült, de szerencsénkre még tudtunk egy-egy pohárral inni belőle. A szoba kezdett forogni velem, a beszéd sem ment már olyan jól, mint amikor elindultunk Jun lakásáról. Igyekeztem józannak tűnni, de bevallom őszintén, hogy már egyhelyben ülni is nehezemre esett. Jimin következett a kérdésével, én pedig lelkiekben már fel is készítettem magam arra, hogy a szoknyámnak is búcsút kell intenem. Biztosan valami olyat fog kérdezni tőlem, amire nem merek majd válaszolni, hiába vagyok már kellően ittas állapotban.

- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy meg akarlak csókolni? Sőt, ma sokkal többet akarok tőled, Naeun. Benne lennél? – kérdezte Jimin, mire nyelnem kellett egy hatalmasat.

- Nem – válaszoltam. Nem fogom neki beismerni, hogy mennyire, de mennyire vágyom a csókjára.

- Nem? – lepődött meg.

Nem erre a válaszra számított talán? Nem esett még le neki, hogy az összes olyan kérdésre nemmel válaszoltam eddig, aminek kettőnkhöz volt köze? Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem, mire eleresztett egy pimasz mosolyt. Jajj, ne, tudom, hogy mi fog következni...

- Vetkőzz! Nem hiszek neked! – dőlt hátra elégedetten.

- Nem fogok vetkőzni, mert nem hazudtam! – makacskodtam, mert már eddig sem szabadott volna eljutnom. Könyörgöm, egy szál melltartó van rajtam...

- Biztos vagy te abban? – ült fel az ágyon, majd fogta magát és közelebb hajolt hozzám.

Reflexszerűen hajoltam hátra, mert megrémisztett a köztünk lévő távolság csökkenése. Nyeltem egy nagyot, majd zavartan oldalra pillantottam, ez viszont úgy tűnt, hogy csak még nagyobb magabiztosságot adott Jiminnek. Még közelebb mászott hozzám, én pedig mivel nem akartam a földön kikötni, elfeküdtem az ágyon. Csak így tudtam nagyobb távolságot varázsolni kettőnk között. Nővérem barátja viszont egyáltalán nem úgy gondolkodott, mint én, mert ahelyett, hogy távolabb húzódott volna tőlem, felém mászott. A fenébe, ezt nagyon nem így terveztem.

- Jimin... – motyogtam a nevét, majd megpróbáltam eltolni magamtól, de esélyem sem volt, mert ekkor már teljesen csapdába estem közé és az ágya közé. – Ezt nem lehet, mássz le rólam.

- Miért ne lehetne? – kérdezte, majd a testsúlyát áthelyezte a könyökeire, így még közelebb került hozzám, mert eddig a tenyerein nehézkedett. – Mindketten pontosan ugyanazt akarjuk, Naeun.

Behunytam szemeimet, amikor Jimin a hasamra simított, és a lehető legóvatosabban cirógatni kezdte bőrömet. Azonnal kirázott a hideg, és görcsbe rándult a gyomrom. Továbbra is makacskodhattam volna, miszerint egyáltalán nem akarjuk mindketten ugyanazt, de a testem mindent elárult. Innentől kezdve pedig teljesen felesleges lett volna tagadni a nyilvánvalót. Jimin a hasamról felvezette ujjait az arcomhoz. Végigsimított ajkaimon, nekem pedig automatikusan nyílt szét a szám. Túl gyengéd volt velem, ezzel sikerült neki az őrületbe kergetni.

- A tested reakciója mindent elárul arról, hogy mit szeretnél, Naeun – suttogta, miközben még közelebb hajolt az arcomhoz. – Miért állsz ellen még mindig nekem? – túrta a fülem mögé az arcomba lógó tincseimet.

Nyeltem egy hatalmasat, miközben tekintetem Jimin ajkaira vezettem. Nem tudtam, hogy mit kellene, válaszoljak neki, mert egyrészt túl részeg voltam ahhoz, másrészt pedig rettenetesen zavarban voltam. Megkérdezte, hogy még mindig azt szeretném-e, ha leszállna rólam, mire azonnal megráztam a fejem, mert már eszem ágában sem volt leállni. Megpróbáltam, ahogyan azt is, hogy ignoráljam, illetve teljesen elhidegüljek tőle, de nem megy. Egyszerűen nem bírok távol maradni Jimintől, hiába lenne az az ésszerű döntés.

Akaratlanul is elhagyta egy apróbb nyögés a számat, amikor Jimin megszűntette a távolságot közöttünk, és az ajkaimra tapadt. Összefontam a tarkójánál az ujjaimat, miközben próbáltam közelebb vonni magamhoz. Kit érdekel, hogy a józan eszem ellenzi ezt és küldi a figyelmeztetéseket, hoy álljak le? Szarok bele, mert nekem viszont mindennél nagyobb szükségem van Jiminre, és nem fogom hagyni, hogy még egyszer elszakadjak tőle.

Sokkal gyorsabb tempót diktált, mint amit megszoktam, de egyáltalán nem volt ellenemre. Most valahogy nekem sem lett volna kedvem egymás agyát húzni a végletekig. Ajkaink tökéletes összhangban mozogtak, miközben Jimin ismét felfedező útra indította az ujjait testemen. Végighaladt az oldalamon, majd a szoknyámnál kötött ki. Testemet átjárta a már megszokott borzongás, ami minden egyes alkalommal megjelenik, amikor Jimin hozzám ér, vagy csak valami olyat mondd. Amennyire csak tudtam széttártam a lábaimat, hogy közéjük férkőzhessen Jimin, ezzel is jobban hozzám préselve magát. Éreztem, hogy sikerült elérjem a kellő hatást, pedig még csak a csókolózásig jutottunk. Miközben csupasz felsőtestemet simogatta, elhajolt tőlem és áttért a nyakamra. A hajamat összefogtam, mert elég hosszú ahhoz, hogy zavaró tényező legyen, bármi történjen is ma közöttünk. Jimin először csak puszilgatta, majd csókolgatta a nyakamat, végül pedig már fogait is használatba vette. Mosat egyáltalán nem bántam, hogy szívásfoltokat hagy a nyakamon, mert valamilyen szinten büszkeséggel töltött el az, hogy a nővéremen már hónapok óta egyet sem láttam, nekem meg most lesz egy pár. A nyakamról a kulcscsontomra, majd a mellkasomra tért át, ahol tovább folyatta a bőröm ostromlását, miközben én hajába vezettem az ujjaimat. Szívem hevesen dobogott, alig kaptam levegőt, a feszültség pedig egyre csak nőtt bennem. Az meg csak még jobban megnehezítette a helyzetet, hogy Jimin teljesen nekem simult. Ki akartam cipzárazni a szoknyámat, de nővérem barátja megállított.

- Megoldom én úgy is, ha rajtad van – kacsintott egyet, mire muszáj voltam összeszorítani a combjaimat, mert éreztem, hogyha így fojtatja, akkor nagy bajok lesznek.

Hasamat kezdte puszilgatni, miközben melltartón keresztül kezeibe vette a melleimet. Kicsit azért sajnáltam Jimint, mert minden egyes mozdulata után belemarkoltam a hajába, bár látszólag kicsit sem zavarta. Ugyanúgy csókolgatott, puszilgatott és simogatott, mint amikor még nem téptem a haját. Amikor szoknyám szegélyéhez ért, felpillantott rám, én pedig csak bólintott egyet, mert már a nézésétől is teljesen kikészültem. Teljesen megváltozott a tekintete, már nyoma sem volt az előbb még parázó és szomorú Jiminnek. Átvette a helyét egy magabiztos férfi, aki tudja, hogy mit kell csinálni, főleg miután már az engedélyt is megkapta tőlem. Nem értettem, hogy egyébként miért is kért tőlem, de ebből is arra tudtam következtetni, hogy törődik velem. A bugyimat még sikerült úgy levennie rólam, hogy a szoknyám rajtam maradt, viszont amikor tovább akart haladni, megakadt.

- Lehet még is le kell vennem rólad a szoknyát, mert így nem férek hozzád kényelmesen – motyogta, mire bólintottam egyet, és már a magasba is emeltem a csípőmet, hogy könnyebben levegye rólam a zavaró ruhadarabot. – Gyönyörű vagy, Naeun – mosolyodott el, miután pár másodpercre leállt és csak bámult engem. Annyira élettelen voltam, hogy csak egy bugyuta mosollyal reagáltam a bókjára, de úgy tűnt, hogy Jimin ezzel is teljesen elégedett.

Lejjebb csúszott az ágyon, én pedig magam alá húztam a lábaimat, hogy Jimin tökéletesen lábaim közé férjen majd. Behunytam szemeimet, amikor puszikkal lepte el a combjaim belső felét. Ahogy fokozatosan haladt a gyengepontom felé, úgy nőtt a feszültség is lábaim között. Ajkaimat harapdáltam, mert nem akartam hangos lenni. Tudom, hogy milyen vékonyak a falak, én meg kicsit sem vágytam arra, hogy esetleg valamelyik szomszéd megzavarjon minket mondván, legyünk már halkabbak. Szerintem akkor meg is halnék szégyenemben, de tényleg... Viszont ezen nem volt lehetőségem olyan sokáig, agyalni, mert Jimin elért a pontomhoz, és igazából nem is késlekedett, azonnal kényeztetni kezdett ott is. Próbáltam tényleg halkabb lenni, de miután nyelvét is használatba vette, esélytelen volt, hogy ne nyögjek vagy sóhajtozzak. Jimin két vállába mélyesztettem a körmeimet, miközben még lábujjaimat is görcsösen összeszorítottam.

- Jimin... – jeleztem neki, hogy nagyon jó úton halad afelé, hogy elélvezzek, ezért még inkább gyorsított a már eddig is kibírhatatlan tempón. – Baszki... – szorítottam össze a szemeimet, miközben az eddigieknél is mélyebben belemélyesztettem ujjaimat Jimin bőrébe.

Alig kaptam levegőt, mellkasom olyan gyorsa süllyedt és emelkedett, mintha az elmúlt perceket sprinteléssel töltöttem volna. Csak feküdtem az ágyon mozdulatlanul, miközben Jimin megigazította a szoknyámat, és mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt mellém. Nyomott egy puszit az arcom felé eső felére, majd közelebb húzott magához. A mellkasára döntöttem a fejemet, miközben még mindig emésztettem az előbb történteket. Nem gondoltam volna, hogy ma történni fog közöttünk valami, miután olyan gyorsan elhagytuk Jun lakását. Azt hittem, hogy beszélgetni, vagy veszekedni fogunk, arra viszont egyáltalán nem gondoltam, hogy Jimin örömet fog okozni nekem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy feladtam a makacskodással. Mindketten ezt akartuk, egy hónapja pedig biztosan visszafogtuk már magunkat Haeun miatt. Most viszont a megivott alkoholmennyiségnek köszönhetően nem voltak gátlások, amik visszafogtak volna minket.

- Tényleg nagyon szeretlek, Naeun és szakítani fogok Haeunnel, amint lehetőségem lesz rá – szólalt meg Jimin pár perccel később.

- Nagyon remélem, mert nincs több esélyed, amit eljátszhatsz – pillantottam fel rá, mire elmosolyodott, majd bólintott egy hatalmasat.

A mosoly viszont azonnal eltűnt az arcáról, amikor meghallottuk a bejárati ajtó nyitódását. Jimin szemei hatalmasra tágultak, majd kellett pár másodperc neki, amíg realizálni tudja a jelenlegi helyzetet. Ki lehet az? Ki akarna bejönni Jimin lakására hajnali kettőkor? Kinek van egyáltalán kulcsa Jimin lakásához?

- Baszki – pattant fel azonnal az ágyról. – Haeun az. Neki adtam a pótkulcsot, arra az esetre, ha a kampuszról nem akar hazamenni.

Én is egy pillanat alatt ülésbe vágtam magam, majd azon kezdtem el agyalni, hogy mégis mit kellene most tegyünk. Kimenni nem tudok sajnos a lakásból, mert csak egy bejárata van, ahol most ezek szerint Haeun van. Jimin az ágya alá dugdosta a cuccaimat, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam bepréselni magam a ruháim mellé. Éppencsak, de befértem az ágy alá, és azon voltam, hogy a lehető legjobban összehúzzam magam. Haeun nem találhat itt Jimin lakásában, mert akkor minden egyértelmű lesz számára. Főleg most, mert Jiminen csak egy alsónadrág van, rajtam pedig egy szoknya, meg a melltartóm. Szívem a torkomban dobogott, szédültem és csak reménykedni tudtam abban, hogy Jiminnek sikerült az ágy alá dugnia mindent, amiből nővérem rájöhetne, hogy barátja nincsen egyedül.

- Haeun, te meg mit keresel itt? – kérdezte Jimin, gondolom mikor nővérem belépett a szobájába.

- Én... én csak nem bírtam aludni, és úgy éreztem, hogy beszélnünk kell – válaszolta nővérem, mire beharaptam alsó ajkamat, és még a szemeimet is behunytam. Ezt nem hiszel...