Azzal szórakoztam, hogy egyetlen darab borsószemet összefogjak az evőpálcikámmal, de sajnos egyszer sem jártam sikerrel. Igaz, hogy alig egy órája lehettünk Jimin szüleinek házába, én már is haza akartam menni. Természetesen Jiminnel és a nővéremmel szembe kerültem, Jinho pedig a jobbomon ült és idegesített egészen azóta, hogy megérkeztünk. Komolyan, úgy viselkedett, mint valami duracell nyuszi, szóval szerintem nem mondok sokat azzal, ha kijelentem: legszívesebben leütöttem volna. Pedig alapjáraton szívesen beszélgetek vele, mert vannak közös témáink, de a LOL játék új zenéje, valamiért teljesen hidegen hagy.

- Naeun, olyan csendes vagy. Minden rendben? - kérdezte tőlem Jiminék anyja, Juyeon, mire összerezzentem és sikeresen ki is ejtettem a kezemből az evőpálcikát, amiért megzavart a nagyon izgalmas elfoglaltságomban.

- Persze - erőltettem magamra egy apró mosolyt, viszont nővérem nagyjából velem egyszerre szólalt meg.

- Pár napja valami baja van, de egyikünknek sem képes elmondani.

- Ez nem igaz - néztem rá Haeunra könyörgő tekintettel, hogy hagyjuk most ezt. Nem kell még Jimin családját is beleavatni a problémáimba.

- Dehogynem! - értett anya, apa és Jimin is egyet a nővéremmel.

- Talán valami fiú van a dologban? - kezdte húzogatni Juyeon férje, Sehoon a szemöldökeit.

- Nem, dehogyis - vágtam rá túl hamar, ezért lényegében mindenki összeráncolta a szemöldökeit.

- Mi lenne, ha mindenki enne szépen, csendben és nem hoznánk zavarna Naeunt? - kérdezte Jinho, és komolyan mondom, hogy ma ez volt az első normális megszólalása. - Majd ha el akarja mondani, hogy mi bántja, akkor biztosan el fogja.

- Pontosan! - bólogattam hevesen, viszont ekkor Jimin megrúgta a bokámat, így rápillantottam. - Mi van? - tátogtam, mert nem akartam, hogy bárki észrevegye, hogy kommunikálunk. Ennyit arról, hogy nem fogok hozzászólni...

- Komolyan egy srác miatt vagy ilyen? - ráncolta össze szemöldökeit, én viszont nem válaszoltam neki, csak megvontam a vállaimat. - Ki az?

- Nincs semmi közöd hozzá - mondtam, azzal lezártnak is tartottam a beszélgetést, viszont Jimin ismét bokán rúgott, mielőtt még folytathattam volna az evést, mint a többiek.

- Ismerem? - kérdezte, mire behunytam a szemeimet és elszámoltam magamban ötig, mert legszívesebben izomból megrúgtam volna az asztal alatt.

- Hagyjál már, úgysem mondom el - forgattam meg a szemeimet.

Összefonta mellkasa előtt a kezeit és eljátszotta, hogy mennyire megsértődött. Kár, hogy ez engem egy kicsit sem hatott meg. Még az sem, hogy lebiggyesztette alsó ajkait. Engem aztán nem tud manipulálni, én nem vagyok a nővérem, akinél mindig elsüti ezeket és sikerrel is jár.

- Egyébként beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha téli szünetben elmennénk valahova közösen? - kérdezte anya, mire muszáj volt elszakítanom a pillantásom Jiminről és rá figyelni.

- Közösen? Hova? - pislogtam nagyok és már most láttam szemeim előtt, hogy valami túrát terveznek, ugyanis Jimin és az én szüleim is nagy túrázók.

- Túrázni mennénk az Inwangsan hegyhez - villantotta ki fogait izgatottan Juyeon.

- Ne már! - nyafogtunk fel egyszerre Jiminnel.

- Nem mehetnénk inkább állatkertbe vagy bánom is én hova, csak ne túrázni? - kérdezte a fekete hajú, nekem pedig teljes mértékben igazat kellett, hogy adjak neki.

Mindig túrázni megyünk és rohadt unalmas már. Amúgy is utálok mozogni, nemhogy egész nap talpon lenni, alig enni és mászkálni a fák között, mint régen az ősemberek. Inkább mennék el wellnessezni vagy tényleg állatkertbe, mert ezek legalább izgalmasabbak és nem rohad le a lábam tíz méter után.

- Miért, kisfiam, mi a bajod a túrázással? - kérdezte Sehoon.

- Rohadt unalmas, hogy mindig csak túrázunk - forgatta meg szemeit.

- Szerintem jó ötlet - mosolyodott el Haeun. Tipikus...

- Én tuti kihagyom - vontam meg a vállaimat, ezzel sikeresen elérve, hogy mindenki rám pillantson.

- Én is - értett velem egyet Jimin és kacsintott is egy aprót, hogy jelezze; mellettem áll, mint általában minden ilyen helyzetben.

- Ne csináljátok már! Az eddigi túráink talán nem tetszettek nektek? - kérdezte anya, mire rávágtam, hogy nem, szinte ugyanakkor pedig Jimin is megerősítette kijelentésemet.

- Akkor ti itthon maradtok, mi meg elmegyünk és jól érezzük magunkat nélkületek - vonta meg vállait Jinho.

- Na, igen. Ez nem lenne kötelező, de azért jó lett volna, ha mindenki jön. - sóhajtott fel anya.

- Addig mi majd elmegyünk állatkertbe és csinálunk magunknak egy felejthetetlen napot - nyújtotta ki a nyelvét Jimin, mire akaratlanul is eleresztettem egy apró mosolyt.

Ezután szerencsére elengedtük ezt a témát, anya letudta annyival, hogy majd visszatérünk erre. Kis naiv, azt hitte, hogyha hagyja egy kicsit ülepedni a felvetett dolgot, akkor meggondoljuk magunkat. Hát, én biztosan nem, Jimin pedig nem hinném, hogy meggondolná magát, szóval elképzelhető, hogy majd a téli szünetben ő fog figyelni rám. Remek...

Miután megebédeltünk, a nővéremmel, Jiminnel és Jinhoval felmentünk az emeltre tévézni, ahogyan általában mindig szoktunk. A szülők addig nyugodtan beszélgethetnek lent a munkáról, a mai hírekről és még csomó unalmas dologról. A két fiú eldöntötte, hogy a Jurassic World második részét nézzük meg - én még az elsőt sem láttam, de sebaj. Még szerencse, hogy Jinho szobája akkora, mint a mi nappalink, az ágya pedig kétszer akkora, mint az enyém, így még négyen is kényelmesen elfértünk egymást mellett. Mázlimra a két fiú közé lettem beszorítva, így a kellemetlen helyzet elkerülhetetlen volt.

Nem mertem Jimin felé nézni, aki amúgy szerintem nagy ívből szart rám, mert túlságosan el volt foglalva azzal, hogy nővéremet cirógassa, mert azt annyira szereti. Igazából nem figyeltem a filmre, egyszerűen nem ment, pedig a Jurassic Park mindhárom részét láttam, de most túl közel volt hozzám Jimin, így ő vette át a dinók szerepét a fejemben.

- Amúgy ez a legbaszóbb dinó - pillantott rám a fekete hajú, mire bólintottam egy aprót, mintha képben lennék, hogy miről is beszél. - Neked melyik a kedvenced?

- Egyik sem - válaszoltam, ezzel sikerült elérjem, hogy elnevesse magát.

- Úgy látom, hogy a te titokzatos szőke herceged jobban érdekel, mint a dinók - villantotta ki fogait.

- Nem szőke - motyogtam, viszont mielőtt észbe kaptam, akkor már késő volt. - Baszki... - hunytam be a szemeimet, mert egyszerűen nem akartam Jimin elégedett képét bámulni.

- Szóval nem szőke, értem - suttogta, ezzel sikerült elérnie, hogy a vállába csapjak.

- Ti még egy filmet sem bírtok úgy végignézni, hogy ne basztassátok egymást? - ült fel Haeun és nem viccelek, teljesen egyszerre mutattunk a másikra Jiminnel.

- Ő kezdte!

- Hát, persze - forgatta meg a szemeit a nővérem, majd visszadőlt az ágyra és Jiminhez bújt.

- Jinho vagy én vagyok az? - zaklatott továbbra is nővérem barátja, pedig már abban reménykedtem, hogy végre magamra hagy a gondolataimmal, amiknek igazából ő a főszereplője.

- Inkább Jinho, mint te - vágtam rá azonnal, mire drámaian a szívéhez kapott és közölte velem, hogy most aztán a szívébe tiportam. - Hogy mibe? Neked nincs is szíved. - forgattam meg a szemeimet, mire a másik oldalamon lévő öccse és a Jimin jobbján lévő nővérem is elnevette magát, majd egyetértettek velem.

- Oké, szerintem inkább nézzük a filmet - morogta a fekete hajú, de azért halkan még hozzátette, hogy akkor is ki fogja húzni belőlem, hogy ki tetszik.

Sok sikert hozzá. Előbb halok meg, minthogy bevalljam neki azt, hogy igazándiból ő tetszik nekem. Soha, soha, soha. Senki nem tudhatja ezt meg Rinan kívül! Ha kell, akkor kitalálok valami random nevet, de biztosan nem fogom elárulni, hogy egyre jobban kezdek belehabarodni a nővérem pasijába.

Hálás voltam, hogy ma nem kellett Jiminéknél legyünk estig. Anyáék fél három körül kimondták az áldást, miszerint mennünk kell haza. Egyáltalán nem voltam szomorú, ugyanis minél messzebb szerettem volna kerülni Jimintől, mert ha így haladnak a dolgok, akkor sajnos nem bírom betartani Rina tanácsát. Innentől kezdve nem beszélgetek csak úgy vele, nem nagyon törődök vele, mert sosem fogom tudni kiverni a fejemből.

- Tartsd szemmel helyettem is Naeunt, hátha kiszúrod a titkos hódolóját - kacsintott egyet Jimin, mikor már a nappaliban volt mindenki és éppen távozni készültünk.

Igaz, hogy nővérem előtt állt, de végig rám nézett, nekem pedig kedvem támadt arcon rúgni, amiért megint fel kellett hoznia ezt a témát. Azt hittem, hogy a Jurassic Word nézése közben sikerült leállítanom, de ezek szerint nagyon a fejébe vette, hogy kideríti annak a bizonyos fiúnak a nevét. Egyben találtam viccesnek, ugyanakkor furának is, amiért ennyire érdekli a dolog. Mármint, eddig is érdekelték a velem kapcsolatos dolgok, de nem értem, hogy miért akarja ennyire tudni, hogy ki tetszik.

- Jaj, hagyjál már - forgattam meg a szemeimet, majd egy hangos sziasztok után kiviharzottam a házból, mert minél hamarabb el akartam tűnni innen. Hallottam, hogy apa mondott még valamit, amin mindenki elnevette magát, de különösebben nem nagyon érdekelt, mert ekkor már beültem a kocsinkba és elővettem a fülhallgatómat.

Eddig is utáltam, ha a két család közösen csinált valamit, ez pedig a mai nappal csak még jobban megfogalmazódott bennem. Ha a következő alkalomkor bárki felhozza azt a témát, hogy ki tetszik nekem, esküszöm, fogom magam és elindulok haza gyalog. Törődjenek a saját dolgukkal, szerintem még akkor sem mondanám el nekik, ha nem Jiminről lenne szó. Ha pedig nem állnak le ezzel, akkor tényleg egy kamu srácot kell találjak, aki egy bizonyos ideig eljátssza a nagy őt, csak, hogy végre békén hagyjanak.