Jimin szemszög:

Még akkor sem engedtem el Naeun kezét, amikor már a lépcsőn trappoltam lefelé. Tudtam, hogy önszántából nem követne engem, ezért is döntöttem úgy, hogy kicsit erőszakosabban fogom rávenni arra, hogy velem jöjjön. Persze egész lefele úton nyöszörgött, és könyörgött, hogy engedjem már el, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna a hisztijét. Ha nem képes velem beszélni, amikor szépen kérem, akkor kénytelen leszek kicsit határozottabb lenni, hátha akkor abbahagyja végre a makacskodást.

- Várj! Te most részegen akarsz vezetni? – kérdezte, mikor a kocsimhoz értünk.

- Mivel gyalog nagyjából két órára lakok innen, így igen – válaszoltam neki, mire hevesen rázni kezdte a fejét, hogy ő nem fog egy részeg mellé beülni. – Jó, akkor menjünk gyalog, nekem édes mindegy.

- Várj! – sóhajtott fel, amikor én már nekiindultam, hogy akkor tényleg gyalogolni fogunk két órát. – Most komolyan ilyen döntés elé állítasz?

- Ha hajlandó lettél volna velem beszélni, miután Haeun hazament, akkor nem rángattalak volna el Jun házából.

Nem válaszolt semmit, csak sóhajtott egy hatalmasat, majd megforgatta szemeit. Ezzel pedig tudtomra adta, hogy jól van, akkor menjünk kocsival. Tudtam egyébként, hogy el fogja riasztani az, hogy gyalog két órára lakok, ezért is hazudtam neki. Mondjuk nem olyan sokat, mert kényelmes tempóban úgy egy órára lakhatok Jun lakásától, bár még egyszer sem kellett gyalog megtennem a távot.

Nehezemre esett elrejteni a mosolyomat, amit a duzzogó Naeun látványa okozott. Főleg miután közölte velem, hogy mennyire felelőtlen vagyok, mert részegen ülők kormány mögé. Olyan édes volt, ahogy összefonta mellkasa előtt mindkét kezét, és még véletlenül sem nézett rám, ezzel is azt kifejezve, hogy mennyire nagyon utál engem. Tudtam, hogy részben a megivott alkohol mennyiség miatt viselkedik így, de nem bántam, mert én baromi jól szórakoztam rajta. Aranyosnak találtam, és egyáltalán nem bírtam komolyan venni, bármennyire is próbáltam. Nagyjából fél óra múlva már le is parkoltam a lakásomhoz legközelebb lévő parkolóba. Naeun még ekkor is duzzogott, de valamennyivel már javult a helyzet, mióta elindultunk. Késztetést éreztem arra, hogy cseszegessem, ezért is villantottam ki a fogaimat, miután bezártam a kocsimat.

- Egész este durcizni fogsz? – kérdeztem tőle, mire egy határozott igent kaptam válasznak. – Akkor kénytelen leszek megcsikizni téged.

- Nem fogsz hozzám érni – válaszolta, én pedig eddig bírtam; muszáj voltam hangosan felkacagni. Az a hangleejtés, teljesen kikészít.

- Nem? – húzogattam szemöldökömet, mire sikerült elérjem azt, hogy Naeun vállba csapjon. – Látod, már most is érintkeztünk, pedig még a lépcsőházig sem jutottunk el. Mik lesznek itt később akkor? – villantottam ki fogaimat.

- Jimin! – szólt rám Naeun, de voltam olyan szemfüles, hogy láttam azt, amint csak egy másodpercig is, de ajkai felfele görbültek.

- Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz – mondtam, mire azonnal lesütötte a szemeit. Képes volt ennyitől zavarba jönni. – Mondjuk amikor duzzogsz, akkor inkább aranyos vagy.

- Kinyitnád végre az ajtót, vagy egész este kint akarsz ácsorogni a hidegben? – motyogta figyelmen kívül hagyva az általam mondottakat.

Nem szóltam semmit, csak bólintottam egyet, majd bepötyögtem a négy számjegyből álló kódot, és beengedtem magam előtt Naeunt a lépcsőházba. A lakásomig néma csendben mentünk egymás mellett. Örültem neki, hogy legalább oda nem kellett felrángatnom magammal, ha már Jun lakásáról agresszívan kellett elhozzam. Nem akartam ilyen erőszakos lenni, de egyszerűen felbasztam magam, a többiek előtt meg nem akartam jelenetet rendezni. Jun egyébként tudott arról, hogy van, vagyis volt valami közöttem meg Haeun húga között, de Channak semmit sem mondtam erről. Először le akartam rendezni hármunk között, de ma este kellően felcseszett Naeun, ezért nem bírtam tovább csendben tűrni, ahogy hülyeségeket beszél.

- Van valami piád? – kérdezte Naeun, amikor bezártam magunk után az ajtót, a kulcsot pedig a megszokott helyére felakasztottam.

- Pia? Folytatni akarod az ivászatot? – ráncoltam össze szemöldökeimet, mire Naeun hevesen bólogatni kezdett. – Megnézem, mit tehetek érted.

Odasétáltam a konyhában lévő hűtőhöz, majd leguggoltam, mert az alkoholokat a legalsó polcon szoktam tárolni. Volt ott pár doboz sör, egy felbontott jägermeister, egy bontatlan vörösbor és egy üveg tequila. Mostanában nem hívtam át magamhoz a srácokat, egyedül meg nem szoktam iszogatni, szóval ezért volt most ekkora a választék. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy mióta pihenhetnek érintetlenül a hűtőm legalsó fiókján.

- Van bor, tequila, jäger és sör – soroltam fel a választékot.

- Van itthon citromod? – jött közelebb hozzám Naeun, hogy ő is szemügyre vegye az alkoholkészletemet. A konyhaasztalra pillantottam, ahol egy tálban jelenleg csak narancs és alma volt.

- Nincs – mondtam, mire hümmögött egyet, majd fogta magát és szó nélkül kivette a már felbontott jägert.

Viszont ahelyett, hogy a konyhában foglalt volna helyet, elővett két feleses poharat, és a szobámba ment. Otthonosan mozgott, egyáltalán nem zavartatta magát, nekem pedig eléggé bejött ez az oldala is. Tudom, hogy most elsősorban az alkohol miatt ilyen magabiztos, de kifejezetten jól áll neki, nekem meg eszem ágában sincs az útjába állni. Szótlanul követtem őt, majd helyet foglaltam vele szemben az ágyamon. Látszott rajta, hogy valamire készül, viszont nem szólt egy szót sem, csak kiöntötte mindkettőnk poharába az első kör jägert.

- Egészségedre – nyújtotta át nekem a poharat.

- Egészség – koccintottunk egyet, majd mindketten lehúztuk a kesernyés utóízzel rendelkező barnás színű alkoholt.

- Játszunk valamit – szólalt meg Naeun, mire összeráncoltam a szemöldökeimet, mert nem igazán értettem, hogy még is mire gondol.

- Mit?

- Teszünk fel egymásnak kérdéseket. Aki nem tud válaszolni, vagy hazudik, az vetkőzik.

- Vetkőzik? – tágultak hatalmasra a szemeim, ugyanis Naeunnek most aztán sikerült rendesen meglepnie.

- Ja, miért ne? – vonta meg a vállait, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondta volna az előbb nekem. – Vagy talán túl durva lenne neked a játék?

- Azt hiszem, hogy a lépcsőházban elhagytam a hisztis Naeunt, és helyette most valaki más ül az ágyamon – motyogtam, mire sikerült megnevettetnem.

Hát, de most komolyan. Jun lakásáról eljövet egész végig azon hisztizett, hogy nem akar velem beszélni, mert semmi értelme nincsen. Aztán felelőtlennek hívott, majd vállba csapott, most meg kitalálja, hogy játszani akar, méghozzá vetkőzőset? Komolyan mondom, hogy ezen a lányon nem lehet kiigazodni. Mondjuk, nem mintha ellenemre lenne mocskosabbnál mocskosabb kérdéseket feltenni neki, és elérni, hogy alig legyen rajta valami...

- Kezdesz, vagy kezdjek? – kérdeztem, mire azonnal rávágta, hogy kezdjek. – Mikor vesztetted el a szüzességed? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- A tizenhatodik szülinapomon – válaszolta, mire bólintottam egyet.

- Te jössz – mondtam neki, miután hosszú percekig nem mondott semmit.

- Előtte igyunk – nyúlt a jägeres üvegért, majd kitöltötte nekünk a második kört is. – Te mikor vesztetted el? – kérdezte, miután átnyújtotta nekem a poharam.

- Én is tizenhat évesen. Éri ugyanazt kérdezni?

- Csak most az egyszer kérdeztem ugyanazt, mert kíváncsi voltam rá, de akkor kérdezek mást. Mi fogott meg először Haeunben? – húzta le kérdése után a jägerét. Mielőtt még válaszoltam volna neki, én is gyorsan megittam a barnás alkoholt.

- A személyisége – mondtam. – Kiállt mellettem egy balhéban. Tetszett a magabiztossága, az őszintesége, a kisugárzása, mondhatni teljesen beleestem.

- Értem – biccentett egyet. – Te jössz.

- Mi fogott meg bennem? – kérdeztem lényegében ugyanazt, mint ő az előbb tőlem, csak átvetítve ránk.

- A személyiséged – kaptam ugyanazt a választ, amit én adtam neki az előbb. – Igazából elsősorban az, hogy hasonló az érdeklődési körünk. Nem veszel mindent halál komolyan, jól el lehet veled poénkodni, ugyanakkor komoly beszélgetésekre is vevő vagy. Most pedig igyunk még egyet.

- Be akarsz még jobban rúgni? – kérdeztem, mire azonnal bólintott egyet, és már töltötte is a következő kört.

- Miben jobb Haeun, mint én? – nyújtotta át nekem a poharam.

- Semmiben – vágtam rá azonnal, viszont Naeun arcán látható volt, hogy nem hisz nekem. Megint...

- Hazudtál, szóval vetkőznöd kell – vonta meg a vállait.

- Nem hazudtam.

- De.

- Nem.

- De, hazudtál, szóval idd meg a jägered és vesd le a pulcsid – makacskodott továbbra is Naeun, én meg úgy voltam vele, hogy nem vitázok többet vele. Ha ennyire nem hisz nekem, akkor teljesen mindegy, hogy mit mondok neki.

Lehúztam a jägert, majd lekaptam magamról a pulcsimat, és az ágy végébe dobtam. Naeunre néztem egy amolyan „tessék, most örülsz?" tekintettel, mire tekintete határozottan azt a választ sugallta, hogy igen. Ha így játszunk, ekkor innentől kezdve én sem fogok neki semmit sem elhinni.

- Meg akarsz csókolni? – kérdeztem Naeuntól, mire szemei hatalmasra tágultak, és egy pillanatra sikerült teljesen kizökkentenem magabiztosságából.

- Nem – vágta rá azonnal, én pedig szándékosan olyan fejet vágtam, amivel tudtára adta, hogy kicsit sem hiszek neki.

- Miért hazudsz? Vetkőznöd kell akkor.

- Nem hazudok – válaszolta, mire elnevettem magam.

- Nem hiszek neked, szóval vesd csak le a pulcsidat – nyúltam most én a jägeres üvegért, miközben meg sem próbáltam elrejteni a vigyoromat.

Sóhajtott egyet, de végül csak levetette magáról a ruhadarabot, majd az enyém mellé hajította. Kifejezetten vidáman nyújtottam át neki a jägert, ő pedig már le is húzta, anélkül, hogy rám nézett volna. Nos, ha így haladunk, akkor pár kör múlva már egyikünk sem lesz szomjas. Élveztem a jelenlegi helyzetet, tetszett a bevállalós Naeun. Azon leszek, hogy olyan kérdéseket tegyek fel neki, amikre nem válaszol, vagy hazudik, mert zavar, amiért még mindig ennyi ruhadarab van rajta.

- Te jössz – szóltam rá. Szerintem már részeg volt, mert nem igazán tudott egyenesen ülni az ágyon, és többször is elbambult, miközben még pislogni sem pislogott.

- Öhm – motyogta, majd végre rám nézett, így sikerült mélyen a szemeibe nézzek. Határozottan részeg volt, mivel szemei teljesen bevörösödtek, ugyanakkor csillogtak is egyszerre. – Van valami gyenge pontod?

- Mármint?

- Az ágyban – válaszolta, ezzel sikeresen meglepve engem. Nos, mindenre számítottam csak erre nem. – Vagy akkor kérdezem máshogy. Mi az a dolog, amit legjobban szereted, ha csinál veled egy lány az ágyban?

- Szerintem erre engedélykérés nélkül te magad is megfejtheted a választ – villantottam ki a fogaimat, mire Naeun zavartan lesütötte a szemeit.

- Nem válaszoltál a kérdésre, szóval vetkőzz – motyogta még mindig a földet bámulva.

Olyan gyorsan kaptam le magamról a pólómat, hogy Naeunnek esélye sem lett volna tovább nyaggatni azért, hogy vetkőzzek. Viszont a válaszomat teljes mértékben komolyan mondtam, bár ezzel szerintem ő is tisztában van, ezért is jött ilyen könnyen zavarba. Szeretném, ha nem kellene nekem elárulnom a gyenge pontom, hanem ő maga fedezné fel.

- Szerintem igyunk még egy pohár jägert – mondta, viszont a felső testemet bámulta nagyjából pislogás nélkül. Megint be akartam neki szólni valami mocskosat, de végül most visszafogtam magam, mert eszembe jutott pár kérdés, amire biztosan nem tud majd válaszolni.

- Bírod még? – kérdeztem Naeuntól, mire bólintott egyet, viszont amikor nyújtotta át nekem a poharamat, sikeresen az ágyra öntötte a barnás alkohol egy részét.

- Baszki, bocsi – húzta el a száját, majd hirtelen felpattant az ágyról és elővett a táskájából pár zsepit, amivel megpróbálta felitatni.

Szerencsére fekete volt az ágynemű, amire ráöntötte, így nem látszódott meg annyira, de hiába mondtam Naeunnek, hogy hagyja, nem hallgatott rám. Így hát kénytelen voltam csendben végignézni, amint a részeg Naeun papírzsepivel próbálja felitatni a fekete ágyneműre öntött jägert. Amikor megelégeltem a szerencsétlenségét, akkor lehúztam a takaróról az ágyneműt, és a földre hajítottam. A biztonság kedvéért az ágy azon részére túrtam az ágyneműmet, ahol egyikünk sem ült, így reménykedtem abban, hogy több baleset már nem fog történni.

- Szóval, akkor igyunk arra, hogy plusz munkát csináltál nekem – nevettem fel, mire Naeun megforgatta a szemeit, de azért emelte a poharát, hogy koccinthassunk. – A kérdésem az, hogy fantáziáltál már arról, hogy kettőnk között intim dolgok történnek? – mosolyodtam el, mire Naeun hatalmasra tágult szemekkel rám pillantott.

- Hogy mi? – pislogott ártatlanul, pedig szerintem már elsőre is jól értette a kérdésemet.

- Fantáziáltál már arról, hogy úgy megérintelek? – hajoltam közelebb hozzá, majd a hatás kedvéért még a jobb szemöldökömet is meghúzogattam.

- Nem – válaszolta Naeun teljesen kipirult arccal.

- Biztos vagy te benne?

- Aha – motyogta, mire elnevettem magam. Nagyon aranyos volt, ahogy zavarba jött, és hiába látszódott rajta, hogy az őszinte válasz igen lenne, még így is próbálta tagadni a nyilvánvalót.

- Vetkőzz – mondtam neki.

- Mi, miért?

- Mert hazudsz – kacagtam fel. – Vedd le az inged, Naeun.

Egy kicsit hezitált, de végül elkezdte kigombolni bordó ingjét, amit én természetesen figyelemmel kísértem. Végignyaltam ajkaimon, mert annyira szerettem volna hozzáérni. Egyszerűen vágytam arra, hogy megcsókolhassam, hogy megsimogathassam, hogy mocskos dolgokat suttogjak a füleibe. Nyeltem egy hatalmasat, majd megpróbáltam megfosztani magamat a perverz gondolataimtól. Nem tehetem ezt Naeunnel, mert még nem is beszéltünk meg semmit, amit szerettem volna. De ha direkt húzza az agyamat, és játssza magát, akkor hogyan tudnék megálljt parancsolni magamnak?

Köszönöm ItsjustWeasley! ❤