Ha nem szeretném ennyire a nővéremet, akkor most nem lennék itt. Két barátnője is megígérte neki, hogy eljön a Jimin egyik haverja által szervezett szilveszteri partira, de az utolsó pillanatban mindketten lemondták. Én pedig nem akartam a harmadik lenni, aki egyedül hagyja Haeunt, így végül belementem abba, hogy nővéremmel, Jiminnel és haverjaival töltsem el az év utolsó esélyét. Persze elhívtam magammal Rinat és Byuljit, mert egyedül nem lett volna elég merszem Jiminnel találkozni.

Azóta nem beszéltünk, hogy eljöttem a lakásáról, és közöltem vele, hogy fejezzük be azt, amit el sem szabadott volna kezdeni kettőnk között. Azután rögtön átmentem legjobb barátnőmhöz, majd miután Byulji is megérkezett, kisírtam nekik a lelkemet. Jól esett végre kibeszélni magamból mindent, mert a titkolózás sosem volt az erősségem. Sosem szerettem magamban őrlődni, meg amúgy is, Rina minden kis titkomról tud, így fel sem merült bennem, hogy majd pont erről nem mesélek neki semmit. Szóval miután mindent kiadtam nekik magamból, rettenetesen megkönnyebbültem, és kicsit jobban is éreztem magam. Bár, akárhányszor belegondoltam abba, hogy Jimin miként vert át, gyomrom görcsbe rándult.

Hálás voltam két barátnőmnek, hogy lemondták az eredetileg tervezett programjukat csak azért, hogy eljöjjenek velem Jimin egyik haverja bulijába. Valahogyan meg fogom hálálni nekik, mert nélkülük egyáltalán nem lenne ekkora önbizalmam. Ha ők ketten nem jöttek volna ma velem, akkor most nem göndörítettem volna be a hajamat, nem sminkeltem volna ki magamat, és nagy valószínűséggel vörös rúzst sem viselnék. A ruházatom meg biztosan egy farmer és egy egyszerű póló lett volna, nem pedig egy bordó ing, amit kedvenc fekete bőrszoknyámhoz vettem fel. Byulji és Rina hallani sem akart arról, hogy nem öltözök ki, mert mindkettejük szerint meg kell mutassam Jiminnek, hogy mit veszített. Állításuk szerint ezerszer dögösebb leszek, mint Haeun, és abban is biztosak voltam, hogy nővérem barátja le sem tudja majd venni rólam a szemeit.

Mint kiderült Jun rendezte a bulit, aki Jiminnel egy szakra jár az egyetemen. Rajta kívül még ott volt egy srác, aki szintén az egyetemről ismeri a srácokat, azt hiszem őt Channak hívják. Mi hárman érkeztünk meg utoljára, mert a lányok szerint én leszek az est főpontja, így illedelmesen késnünk kellett negyed órát. Nem kötöttem bele barátnőim logikájába, mert látszólag nagyon jól szórakoztak, így csak csendben tűrtem az idiótábbnál-idiótább ötleteiket. Tényleg jó döntés volt őket is elhívni, mert rengeteg magabiztosságot nyújtottak nekem. Nem is az, hogy izgultam, inkább csak kíváncsi voltam Jimin reakciójára. Természetesen még mindig haragudtam rá, illetve rosszul esett, amit velem csinált, de Byuljiéknak sikerült rábeszélni arra, hogy kicsit játsszam az agyamat, illetve beszélgessek sokat az egyetemista haverjaival, mert ezzel tuti az őrületbe kergetem majd őt. Nos, pontosan ez volt a célom, na meg az, hogy Jimint figyelmen kívül hagyjam a lehető legjobban.

Ezért sem öleltem át nővérem barátját, amikor bevezetett minket Jun az ebédlőbe. Haeunt megöleltem, a számomra két idegennel pedig kezet fogtam, miután bemutatkoztunk, Jiminre viszont még csak rá sem néztem. A lehető legmesszebb ültem le tőle, hogy még csak szemkontaktust se alakíthasson ki velem az este folyamán. Szemét vagyok, ha élvezem a kialakult helyzetet? Hiába nem néztem rá, attól még éreztem magamon a tekintetét, sőt éreztem, hogy nehezére esik nem engem bámulni. Ezek szerint igaza volt a lányoknak, és ezzel a kinézettel tényleg nem tud nemet parancsolni magának.

- Egy kis welcome drink – tett le elém egy pohár vodkát a házigazda, amit megköszöntem, majd koccintottam a mellettem ülő lányokkal, és mindhárman lehúztuk az alkoholt.

- Remélem, azért nem tervezed leitatni a húgomat – jegyezte meg nővérem, mikor már a második pohár alkohol is előttem volt.

- Én? Úgy ismersz te engem? – villantotta ki fogait Jun, mire nővérem azonnal rávágta, hogy igen. – Az én lakásomon vagyunk, szóval nem szeretném, ha valaki behányna.

- Most miért nézel rám? – horkantott fel Jimin.

- Nem is tudom, haver – nevetett fel a fekete hajú srác, aki eddig nem beszélt olyan sokat. – Ki is hányta le Jun szülinapi buliján a nappaliban lévő kanapét? Ki hányt a vécécsésze mellé? Ki is... – akarta folytatni Jimin lejáratását, viszont a nővérem barátja megelégelte ezt, és leintette őt.

- Inkább csak igyunk, jó?

- Whisky jó lesz? – kérdezte Jun, mire Jimin és Haeun is egyszerre bólintott.

Miközben a többiek ittak, addig Jun letelepedett mellém és kérdezősködni kezdett rólam. Gondolom jobban meg akarta ismerni a haverja csajának a húgát. Igazából csak a koromat kérdezte, meg azt, hogy hányadikos vagyok, és hogy mik a terveim továbbtanulás szempontjából. Mivel nem akartam illetlen lenni, ezért én is visszakérdeztem. Egészen jól elbeszélgettünk, miközben két barátnőm egymást boldogította, Jiminék pedig hárman tárgyaltak ki valami egyetemes témát. Nővérem volt az, aki megunta a „klikkesedést" és kitalálta, hogy ivós játékot kellene játszanunk, mert túl józanok vagyunk. Mivel alkohol volt, így senkinek sem volt ellenére az, hogy ne szórakozzunk egy kicsit. Haeun keresett valamilyen alkalmazást, addig Jun gondoskodott arról, hogy mindenki előtt legyen egy jó nagy pohár alkohol.

- Várjatok, mert még be kell, írjam a játékosok neveit – mondta nővérem, mikor Chan és Jun idegeskedni kezdett, hogy mi tart ennyi ideig.

- Jimin le sem tudja venni rólad a szemeit – súgta oda nekem Rina, mire eleresztettem egy apró mosolyt, mert ezek szerint barátnőim terve bevált. – Ha nem lenne itt a nővéred, szerintem már régen rád mászott volna.

- De itt van, és őt választotta, szóval mindegy – válaszoltam, mire megforgatta a szemeit, de nem tudott mit mondani nekem, mert Haeun időközben elkészült a nevek beírásával.

- Oké, az első körben azoknak kell inniuk három kortyot, akik szemüvegesek – csapta össze tenyereit nővérem.

Chan volt az egyetlen, aki szemüveget viselt, szóval ő ivott. Ezután a fekete hajúknak kellett inni, így nagyjából mindenki ivott, kivéve Byulji mert ő a napokban tért át a világosbarna színre. A következő körökben szinte mindig innom kellett, mert voltam olyan szerencsés, hogy valahogy minden állítás igaz volt rám. Engem szavaztak meg a legjobban kinézőnek, ezért is innom kellett, azért is, mert fekete zokni volt rajtam, azért is, mert ki vagyok sminkelve, szóval a játék nem feltétlen mellettem állt. Ebben akkor bizonyosodtam meg a legjobban, amikor azt adta ki, hogy meg kell, pusziljam a tőlem legtávolabb ülőt, mondván „túl messze van tőlem, és biztosan nagyon hiányzok neki". Nos, ezzel nem lett volna semmi baj, ha ez a bizonyos valaki nem pont Jimin.

- Ugyan már, ez csak egy puszi – vonta meg a vállait Byulji. Mondjuk én ismerem már annyira, hogy hangjából is meg tudtam állapítani, hogy mennyire örül a kiszabott feladatomnak.

- Ja, csak egy puszi – mondta nővérem, majd összefonta mellkasa előtt a kezeit, ezzel is kifejezve azt, hogy nem igazán tetszik neki, amire készülök.

- Mindegy, inkább iszok – nyúltam a poharamért, mert nem akartam magamra haragítani a nővéremet, meg amúgy sem akartam Jimin közelébe kerülni.

- Ne már – vette el tőlem Rina a poharamat. – Csak egy pusziról van szó, senki nem fog belehalni.

Nővéremre pillantottam, aki megvonta a vállait, hogy neki aztán teljesen mindegy, hogy mit csinálok. Én pedig úgy voltam vele, hogy jól van akkor, megpuszilom Jimint, mert a többiek addig úgy sem fognak békén hagyni. Felkeltem az asztaltól, majd megkerültem azt, és nővérem barátjához mentem. Tényleg csak egy apró puszi volt, de azért sikerült arcán hagyjam a rúzsom lenyomatát. Mosolyogva ültem vissza a helyemre, és ittam egy kortyot a vodkámból, mert úgy éreztem, hogy túl józan vagyok ahhoz. Rina és Byulji látszólag örültek a fejüknek, én viszont igyekeztem semleges arcot vágni, bár láttam, hogy Jimin ismét folyton csak engem bámul. Haeun persze azonnal letörölte a rúzsfoltomat Jimin arcáról, amit amúgy megértek. Az ő helyében én sem örülnék neki, ha a húgom megpuszilná előttem a barátomat. De, hát ő akart játszani, akkor egy szava sem lehet.

Ezek után szerencsére nem kellett semmit tegyek, csak inni. Volt olyan, hogy a mellettünk ülőt kellett megitatni, olyan is, hogy helyet kellett cserélni egy velünk ellentétes neművel, majd inni, inni és inni. Szerintem két óra múlva már senki sem volt annyira szomjas, de a játékot nem hagytuk abba, mert jól éreztük magunkat. Byuljinak meg kellett puszilnia Junt, ahogyan nekem is kellett Jimint, így már nem éreztem annyira gáznak magam. Aztán elérkeztünk egy olyan szintre, ahol a játék megint engem spécizett ki magának, és velem csináltatott meg nagyjából mindent. Kő, papír, ollóznom kellett mindenkivel az aszalnál, ha veszítettem, akkor innom kellett. Aztán olyan is volt, hogy szerelmet kellett valljak Channak, Junnak meg kellett kérnie a kezemet. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a játékot, de szerintem neki sem józanon jutottak eszébe ezek a feladványok. Főleg, amikor az volt, hogy a farok szinonimáit felhasználva kellett szóláncot alkotnunk.

- Naeun és Jimin távol ülnek egymástól, ezért Naeun nagyon fél. Egészen a játék végéig egymás kezét fogva kell ülnetek, különben mindketten kiestek, és nem ihattok többet. – olvasta fel nővérem a következő feladatot.

Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, de aztán a mellettem ülő Byulji oldalba könyökölt, így hamar észhez tértem. Jimin kissé ijedt fejet vágott, amikor felkeltem az asztaltól, hogy odaüljek mellé. Ez csak egy játék, én pedig inni szeretnék. Ha ehhez az kell, hogy Jimin kezeit fogjam, akkor azt fogom tenni, még ha ez nővéremnek egyáltalán nem tetszik.

- Úgy érzem ez a játék nagyon ráállt a Jimin és Naeun párosra – nevetett fel Jun, mire nővérem gyilkos tekintettel elhallgattatta, és még a vigyort is eltüntette az arcáról.

- Ez csak egy játék, nem értem, hogy miért kell ennyire komolyan venni – vonta meg vállait Byulji.

- Ki veszi komolyan? – vágta rá azonnal Haeun, mire látszott barátnőmön, hogy mindjárt visszaszól valamit nővéremnek, de végül nem tette.

Én fogtam meg Jimin kezét, mert ő csak bámult rám, mint valami idióta. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de kezdett ijesztő lenni, amint csak néz, és konkrétan levegőt sem vesz. A játék folytatódott tovább, én pedig azon voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam azt, hogy Jimin kezét fogom éppen. Sokkal nehezebben ment, mint gondoltam volna, főleg, amikor nővérem barátja gyengéden megszorította a kézfejemet. Nyeltem egy aprót, majd rásandítottam, de nem mertem teljesen ránézni, mert nem akartam balhét Haeunnel.

- Töltesz nekem egy pohár whiskyt? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót.

Kicsit nehéz volt úgy lecsavarni a whiskys üveg kupakját, hogy csak egy kezemet használhattam, de igyekeztem a lehető legóvatosabb lenni, hogy még véletlenül se borítsam fel az alkoholt. Kicsit többet töltöttem a poharába a kelleténél, amit meg is jegyzett, de én csak megvontam a vállaimat és közöltem vele, hogy véletlen volt.

- Le akarsz itatni? – kérdezte, mire megráztam a fejemet.

- Miért akarnálak? Iszol te magadtól is, nem?

- Jogos – bólogatott helyeslően. – Örülök, hogy hozzám szólsz. Azt hittem, hogy egész este ignorálni fogsz.

Nem szóltam semmit, mert ebben a pillanatban találkozott a tekintetem a Jimin másik oldalán ülő Haeunnel. Nyeltem egy nagyot, majd inkább gyorsan elnéztem a nővéremről, mert nem akartam kellemetlenséget. Nem tehetek róla, hogy ez a szar játék engem és Jimint spécizett ki magának. Nem azért fogtam meg a kezét, meg pusziltam meg, mert annyira meg szerettem volna. Ez volt a feladat, én pedig nem vagyok annyira nyuszi, hogy ne tegyem meg.

Jött megint egy kör, amikor meg kellett itatni a mellettünk ülőt. Voltam olyan szerencsés, hogy nekem Jimint kellett, így végig kellett néznem a filmbe illő jelenetet, ami olyan volt, mintha lassított felvételben történt volna meg. Nyeltem egy hatalmasat, ugyanis nem gondoltam volna, hogy nővérem barátja ilyen szexin tud inni. Eddig fel sem tűnt, hogy erei ilyenkor jobban kilátszódnak a nyakán, illetve ádámcsutkája is liftezik egyet. Ez az apró kis incidens után muszáj volt egy egész pohár vodkát megigyak, mert ki akartam törölni a fejemből az előbbi jelenetet, ami túl nagy hatással volt rám.

- Minden rendben? – kérdezte tőlem Jimin, mire bólintottam egy aprót, de természetesen nem néztem rá.

Haragudj rá! Utáld! Ne akarj vele beszélni, Naeun. Csúnyán viselkedett veled, becsapott, hazudott neked. Kihasznált, szóval nem enyhülhetsz meg ilyen hamar. Haeunt választotta, neked pedig bele kell törődnöd. De ha nővéremet választotta, akkor miért néz így rám? Miért csillognak a szemei, és miért cirógatja gyengéden a kézfejemet? Szórakozik velem? Miért nézi az ajkaimat? Nem tudok rajta kiigazodni, de muszáj, igyak még többet, mert úgy érzem, hogy még mindig túl józan vagyok. Nem akarok ezen gondolkodni, én csak jól szeretném érezni magam. De hogyan érezhetném jól magam, ha Jimin kezét kell, fogjam a játék végéig? Akkor legalább könnyítse meg annyival a helyzetet, hogy nem cirógatja a bőrömet, amitől már kétszer átjárt a libabőr és a hideg is kirázott.