Jimin szemszög:

Azt hittem, hogy Haeun sosem ér fel a lakásomra. Miután beengedtem a lépcsőházba, már csak az járt a fejemben, hogy véget kell vetnem a kapcsolatunknak minél hamarabb. Nem akarok egyszerre két embert szédíteni, mert az nem én vagyok. Én sosem léptem félre, sosem írogattam mással, amíg kapcsolatban voltam, és most sem terveztem megcsalni Haeunt. Egyszerűen csak képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak Naeun közelében, és idővel rá kellett jöjjek arra, hogy a Naeun iránti vonzalmam sokkal erősebb, mint Haeun iránt volt valaha is.

Sóhajtottam egy hatalmasat, amikor nyílt a bejárati ajtóm és Haeun lépett be rajta. Szokásához híven egy nagy mosoly kíséretében indult meg felém, hogy egy csókkal üdvözöljön, de én voltam olyan görény, hogy megállítottam és közöltem vele, hogy most inkább ne. Egy pillanat alatt elrontottam a kedvét, ez miatt pedig jó szarnak éreztem magam, de nem lehetek vele kedves, hiszen éppen szakítani tervezek vele.

- Gyere, menjünk a nappaliba – mondtam, azzal hátat fordítottam neki és az említett helyiség felé vettem az irányt.

Haeun szótlanul követett engem, majd hozzám hasonlóan helyet foglalt a kanapémon. Ismét sóhajtottam egy hatalmasat, majd úgy döntöttem, hogy nem húzom az időt, kerek-perec belecsapok a lecsóba. Felesleges hitegetnem, mindent el kell mondanom neki, akkor talán megért majd.

- Igazából nem várom el, hogy megérts engem, de azért remélem, hogy valamilyen szinten az én helyzetemet is figyelembe veszed majd. Szerintem te is tisztában vagy azzal, hogy az utóbbi időben valami megromlott közöttünk. Kevesebbet találkozunk, sokszor kínos csend áll be közénk, és már semmi sem olyan, mint régen. Ez nem a te hibád, te semmi rosszat nem tettél, és szeretném, ha egy pillanatig sem okolnád magad, mert tényleg nem te tehetsz erről. Nem fogom szépíteni a dolgot, mert tudod, hogy az nem én vagyok. Őszintén kimondom azt, hogy az utóbbi időben szándékosan hidegültem el tőled. Haeun, én beleszerettem valaki másba. – mondtam végig egy szusszal, majd felpillantottam a mellettem ülőre, akin látszott a döbbentség és a zavarodottság.

- Te... tessék? – nyelt egy hatalmasat, miközben láttam, hogy szemei megtelnek könnyekkel.

- Szakítani szeretnék veled – mondtam.

Azt hittem, hogy majd kiakad és elkezd velem kiabálni, esetleg fel is pofoz, de ezek közül egyik sem történt meg. Csak csendben ült maga elé bámulva, majd egyszer csak elsírta magát. Én alsó ajkamat harapdáltam, mert nem igazán tudtam, hogy mit kellene, mondjak neki. Elmondtam, amit szerettem volna, bár egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam. Tényleg azt hittem, hogy leordítja a fejemet, majd közli velem, hogy egy utolsó gyökér vagyok. Én pedig nem ellenkeztem volna vele, mert én is pontosan ezt gondolom jelenleg magamról. Nem szabadott volna eddig húzni ezt az egészet, már réges-régen véget kellett volna, vessek ennek a háromszögnek.

- Sajnálom, hogy csak most beszélek neked erről, de eddig nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy eléd álljak és őszintén elmondjak mindent. Remélem, megértesz engem, bár az is teljesen rendben van, ha utálsz jelenleg.

- Egyáltalán nem szeretsz már? – kérdezte tőlem, mire hirtelen nem tudtam, mit is kellene válaszolnom.

Arról nem volt szó, hogy egyáltalán nem szeretem már Haeunt, mert igenis voltak még iránta érzéseim, de a Naeun irántiak sokkal erősebbek és biztosabbak voltak. Természetesen szerettem még Haeunt, de választanom kellett a két lány között, én pedig a szívemre hallgattam és Naeunt választottam.

- De, még mindig szeretlek, Haeun – sóhajtottam fel. – De megismertem valaki mást, akihez közel kerültem, és választanom kellett.

- Ki az? – kérdezte, de én azonnal közöltem vele, hogy az most nem lényeg. – Hogy a fenébe ne lenne már lényeg? Miatta szakítasz velem, szerintem megérdemlem, hogy tudjam a nevét.

- Nem mondhatom el, sajnálom – húztam el a számat, mire Haeun megtörölte a szemeit, ugyanis abbahagyta a sírást.

- Biztosan szakítani szeretnél velem? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Én nagyon szeretlek, Jimin és nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatunknak.

- Be kell ismerned, hogy amit az utóbbi időben leműveltünk, az minden csak nem kapcsolat – mondtam neki határozottan, bár szerintem ezzel még ő is tisztában volt.

- Akkor hozzuk helyre – vágta rá azonnal, majd közelebb csúszott hozzám a kanapén, és arcomat a két tenyere közé fogta. – Kérlek, Jimin, harcolj értem!

- Haeun... – motyogtam a nevét, miközben megpróbáltam levakarni rólam, de olyan görcsösen kapaszkodott belém, hogy nem bírtam.

- Szeretlek – kezdett el újból sírni. – Nem hagyhatsz el valaki más miatt. Nem teheted ezt velem, amikor megígérted, hogy sosem hagysz majd el. Mit rontottam el? Miért nem vagyok neked elég jó? Miért nem szeretsz már? – zokogta, miközben még mindig az arcomat fogta.

- Nem erről van szó – motyogtam. Nem igazán tudtam, hogy mivel tudnám lenyugtatni őt, mert egyáltalán nem ilyen történésekre számítottam. – Kérlek, szállj le rólam, és beszéljük meg higgadt módon ezt, jó?

- Nem akarlak elveszíteni – zokogta továbbra is, mintha meg sem hallotta volna azt, amit az előbb mondtam neki. – Rajtad kívül senkim sincs, Jimin. Nem hagyhatsz el pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem van a támogatásodra. Azt mondtad, hogy szeretsz, akkor meg mi a baj? – kérdezte, és úgy tűnt, hogy teljesen bepánikolt, amiért azt mondtam neki, hogy szakítani akarok vele.

- Mást is szeretek, Haeun – szóltam rá hangosabban, mert kezdett felmenni bennem a pumpa, amiért így viselkedik velem. – Kérlek, mássz le rólam, mert nem akarlak erőszakkal eltaszítani magamról.

Viszont ahelyett, hogy hallgatott rám, fogta magát és ajkaimra tapadt. Vagyis csak próbált, mert eltoltam magamtól. Egyáltalán nem ismertem rá, sosem viselkedett így, talán azért sem tudtam minden erőmet felhasználni ellene, mert annyira ledöbbentem. Hiába toltam el magamtól, újra meg újra visszahajolt ajkaimra, és megpróbált megcsókolni engem. Amikor ez nem jött össze neki, akkor nyakamra tért át.

- Haeun, hagyd abba – szóltam rá, viszont ő csak közölte velem, hogy ne hagyjam el és, hogy nagyon szeret engem.

- Kérlek, csókolj meg, Jimin – könyörgött, miközben még mindig sírt. – Tudom, hogy meg lehet még menteni a kapcsolatunkat, érzem.

- Nem lehet – ráztam meg a fejemet, majd ismét megpróbálkoztam azzal, hogy levakarjam magamról, de még most is görcsösen kapaszkodott belém.

- Miért nem? A barátnőd vagyok, Jimin! – szólt rám majdnem, hogy kiabálva. – A barátnőd vagyok, és azt akarom, hogy megcsókolj most azonnal!

Ismét megszűntette közöttünk a távolságot, én pedig most már nem próbáltam ellökni magamtól. Annyira nagyon meg akart csókolni, így úgy voltam vele, hogyha megcsókolom, akkor talán leáll végre, és lemászik rólam, én pedig már zavarhatom is ki a lakásomból. Haeun még akkor is sírt, amikor visszacsókoltam, viszont mondhatni még közelebb bújt hozzám. Szerintem utoljára egy hónapja feküdhettünk le egymással, mert akkor még azon voltam, hogy elnyomjam magamban a Naeun iránti érzéseimet. Mióta viszont beismertem magamnak, hogy Haeun húga iránt is vannak érzéseim, egyszerűen nem bírtam lefeküdni vele. Rengetegszer bepróbálkozott, én viszont minden egyes alkalommal leráztam és elutasítottam idiótábbnál-idiótább kifogásokat kitalálva.

Oldalra fordítottam a fejemet, hogy Haeun kényelemesen odaférjen a nyakamhoz és kedvére csókolgathassa azt. Közben csípőjét mozgatni kezdte, belőlem meg kiszaladt egy halkabb morgás, amiért hozzám dörzsölte magát. Ekkor éreztem csak úgy igazán annak a súlyát, hogy több mint egy hónapja nem szexeltem már. Haeun viszont tovább csókolgatta a nyakamat és úgy tűnt, hogy esze ágában sincsen leállni. Megtalálta a legérzékenyebb pontomat, ahol szokásához híven fogai közé csíptetette a bőrt és megszívta azt. Eltoltam magamtól, és vele együtt felkeltem a kanapéról. Szóltam neki, hogy kapaszkodjon meg vállaimba és kulcsolja össze a lábait a csípőmnél, nehogy félúton lecsússzon rólam. Innentől kezdve igazából nem gondolkoztam már, csak cselekedtem. A testem irányított, ezért is mentem be a szobámba, majd tettem Haeun az ágyamra és másztam fölé. Most már én voltam az, aki ajkaira tapadt és tépni kezdte azokat. Nem bírtam és most már nem is akartam neki tovább ellenállni, mert a testem a tudtomra adta, hogy muszáj leszek lefeküdni Haeunnel. Egy hónapja nem szexeltem, az előbbi próbálkozásai pedig rendesen feltüzeltek engem, ezért most már eszembe sem jutott az, hogy leálljak.

Miután végeztünk, néma csendben feküdtünk egymás mellett az ágyamon. A szoba a kettőnk lihegésével telt meg, én pedig csak magam elé bámulva agyaltam. Tudtam, hogy nem szabadott volna beadjam a derekam Haeunnek, de egyszerűen túl erős volt a késztetés, hogy lefeküdjek vele. Pedig csak az volt a feladatom, hogy szakítsak vele, mégis a szexig jutottunk. Egyszerűen nem tudtam mást mondani magamra csak azt, hogy balfasz vagyok. Be sem kellett volna, engedjem a lakásba, a küszöbön szakítanom kellett volna vele, és akkor nem jutunk idáig. Én viszont szerettem volna emberi módon elválni tőle, mert tényleg nem az volt a tervem, hogy a földbe tiporjam, és közöljem vele, hogy semmire sem jó, és találtam mást helyette. El akartam neki magyarázni, hogy miért szakítok vele, nem csak egyetlen szóval lezárni mindent.

- Tényleg szeretlek, Jimin és nem akarlak elveszíteni – szólalt meg Haeun, mire oldalra fordítottam a fejemet, hogy ránézhessek.

- Én is szeretlek, Haeun – válaszoltam. – De mást is szeretek.

- Kit?

- Nem mondhatom el, de ezt már egyszer megbeszéltük – sóhajtottam fel.

- Tényleg szakítani akarsz velem? – kérdezte, mire megráztam a fejem. – Nem?

- Nem – motyogtam. Nincs szívem szakítani vele, a kurva életbe.

- Köszönöm – hunyta be a szemeit, majd odabújt hozzám és szorosan átölelt. – El fogom érni, hogy újra csak engem szeress.

Nem válaszoltam neki semmit, mert képzeletben már szarrá vertem saját magamat. Nem szabadott volna hagynom magam, mert akkor képes lettem volna szakítani vele. De így, hogy lefeküdtünk, megesett rajta a szívem. Plusz azon sem tudtam túltenni magam, hogy görcsösen kapaszkodva belém zokogott és könyörgött, hogy ne hagyjam el. Ezek szerint ő tényleg igazán szeret engem, kettőnk közül csak én vagyok az, aki ennyire elcseszett.

Nyomtam egy puszit Haeun fejbúbjára, majd behunytam a szemeimet és azon kezdtem agyalni, hogy Naeunnek mit fogok majd mondani. Nyilván nem mondhatom el neki, hogy ahelyett, hogy szakítottam volna a nővérével, inkább lefeküdtem vele. Valamit ki kell majd találjak, ami elfogadható indok arra, hogy miért nem szakítottam Haeunnel. Basszameg, ezt baromira nem így terveztem.