Nem bírtam levenni a szemeimet Jiminről. Hiába nem voltam már teljesen részeg, attól még mindig szédültem egy kicsit, és éreztem, hogy a reflexeim is lassabban működnek még. Ezért is döntöttem úgy, hogy Jimint felé fordulva fogom élvezni az utazást. Tudom, hogy utálja, ha bámulják, ezért is választottam ki ezt a pózt, mert így kedvemre legeltethettem rajta a tekintetem. Neki az útra kellett koncentrálnia, ezért olyan sokáig nem bírt engem nézni, de azért párszor természetesen megjegyezte, hogy kezdek az agyára menni, amiért nem értek a szép szóból és hagyom végre békén. De hát ha egyszer annyira helyes, hogy nem bírok elnézni róla, akkor mit tegyek?!

- Nincs kedvem felmenni hozzád – motyogtam, amikor megérkeztünk Jimin paneléhez. Belegondoltam abba, hogy fel kell vánszorogjak az ötödikre és elkapott a hányinger.

- Hát, pedig muszáj lesz, ha csak nem akarsz az autómban éjszakázni – csatolta ki a biztonsági övét, miután sikerült egy szabad parkolóhelyet találnia.

- Ezt még át kell gondolnom... – motyogtam, majd behunytam a szemeimet. – Nem viszel fel?

- Persze, még mit nem – nevetett fel, mire kinyújtottam rá a nyelvemet és úgy tettem, mint aki vérig lett sértve. Még a karjaimat is összefontam a mellkasom előtt a hatás kedvéért. – Nem foglak felvinni, Naeun! Azért van az a két karó a fenekedbe dugva, hogy felcipeljenek helyettem az ötödikre! – pöckölte meg az orromat, majd fogta magát és kiszállt a kocsiból egy diadalittas mosoly kíséretében.

- Idióta – forgattam meg a szemeimet, majd sóhajtottam egy hatalmasat és kicsatoltam a biztonsági övemet, mert eddig még ahhoz sem volt erőm.

Nagy nehezen kimásztam a kocsiból és ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig kellően alkohol hatása alatt állok, ugyanis ha nem kapaszkodok meg Jimin autójában, akkor felbuktam volna a saját lábaimban. Miután rendeztem vonásaimat, a rajtam nevető Jimin felé vettem az irányt és oldalába könyököltem, amiért ilyen jól szórakozik rajtam, ahelyett, hogy segítene nekem.

- Nem is értem, hogy eddig miért nem láttalak részegen – törölte le az álkönnyeit, mire dobbantottam egyet idegességemben, mert egyáltalán nem tetszett, hogy gúnyt űz belőlem.

- Jimin! – förmedtem rá és már útnak is indítottam az egyik öklömet, hogy belebokszoljak a vállába, de természetesen a működő reflexeinek köszönhetően gyorsabb volt, mint én, így lazán megállított.

- Most mi az? Csak viccelek, ezt te is tudod!

- Ne legyél ennyire félreérthető, mert részeg vagyok, és teljesen összezavarsz – eresztettem el egy apró sóhajt.

- Talán az a célom, hogy összezavarjalak – kacsintott egy aprót, majd megragadta a csuklómat és a bejárati ajtó felé indult meg, engem maga után húzva.

Jobbnak láttam, ha inkább nem mondok semmit, mert a végén megint én kerülnék ki rosszul az egészből. Miután Jimin beírta a kódot, bejutottunk a lépcsőházba, én viszont elszörnyedtem, amint az elénk táruló öt emeletnyi lépcsőfokra néztem.

- Átgondoltam, és inkább a kocsidban szeretnék aludni – szörnyedtem el a falnak támaszkodva, mire Jimint ismét sikerült megnevettetnem. – Ne nevess, mert kurvára komolyan gondolom!

- Istenem, gyere ide, te nő! – mondta, azzal odalépett hozzám és egy egyszerű mozdulattal felkapott a karjaiba. Felsikítottam, mert olyan váratlanul ért a cselekedte, ezzel szerintem sikeresen felvertem a panelban lakókat.

- Jimin! – nevettem el magam, miközben szorosan átkaroltam a nyakánál, nehogy félúton kiessek a kezeiből, mert tuti meg sem állnék egészen a földszintig.

- Nem fogom hagyni, hogy a kocsimban éjszakázz – mondta, azzal megindultunk a lakása felé. Nem tehetek róla, de végig nevettem az utat, egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést, szóval mire felértünk az ötödikre még a hasam is sikeresen megfájdult. – Hogyha nem nevettél volna, akkor könnyebb lett volna felhozzalak téged, de mindegy.

- Nem tehetek róla, hogy vicces vagy – vontam meg a vállaimat.

Szomorúan hajtottam le a fejemet, amikor letett a karjaiból, ugyanis igazán kellemesen éreztem magam, amíg nem a saját lábaimon álltam. Szerencsére nem szenvedett az ajtó kinyitásával, így pár másodpercen belül már a lakásán is voltunk. A falnak dőlve néztem, amint Jimin leveszi a cipőjét és a farmer kabátját is a helyére akassza.

- Mi az? Te nem vetkőzöl le? – kérdezte, mire megráztam a fejemet. – Miért nem?

- Most úgy fogunk csinálni, mintha nem történt volna közöttünk semmi?

- Miért tennénk így? – ráncolta össze szemöldökeit, majd tett egy lépést felém.

- Mert eddig mindig ezt csináltuk. Sosem beszéltünk a történtekről.

- Akkor most beszéljünk a történtekről, Naeun! – nyomott neki teljesen a falnak, majd derekam két oldalára vezette kezeit, miközben vészesen közel hajolt arcomhoz.

- J...jó – motyogtam, miközben nyeltem egy aprót, ugyanis hirtelen kiszáradt a torkom.

- Megcsókoltalak, te pedig vissza engem.

- Igen.

- És? Mit szeretnél még ezen megbeszélni? – nézett rám értetlenül.

- Miért csókoltál meg?

- És te miért csókoltál meg? – válaszolt a kérdésemre egy másik kérdéssel, amit ő és én is rohadtul utálunk, de mindegy.

- Szerinted? Mert tetszel nekem.

- Na, akkor szerinted én miért csókoltalak meg téged?

- Mert tetszek neked?! – kérdeztem és mondtam is egyben, mert nem voltam száz százalékosan biztosan abban, hogy jól tettem össze a dolgokat.

- Igen, Naeun, mert tetszel nekem – eresztett el egy apró mosolyt. – Nagyon okos vagy! – villantotta ki a fogait, azzal megsimogatta a fejem tetejét, ahogyan azt a kutyákkal is szoktál, amikor visszahozza a labdát.

- Na! – szóltam rá, mire még jobban nevetni kezdett, ezért már én sem bírtam komoly maradni, hiába terveztem el, hogy érzéstelen arccal fogok rá bámulni

- Nem vagy éhes, vagy nem kérsz egy pohár vizet? – kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Én most inkább másra vagyok éhes – mondtam, de úgy tűnt, hogy Jiminnek nem esett le, hogy miről beszélek, ugyanis kérdőn nézett rám.

- Mármint?

- Megcsókolsz, Jimin? – kérdeztem tőle, majd ingénél fogva közelebb húztam magamhoz és oldalra biccentettem a fejemet a hatás miatt.

Az arca egy másodperc alatt változott meg. Most már nyoma sem volt kérdő pillantásnak és csillogó szempárnak, ugyanis szemei sötétebb árnyalatot vettek fel, miközben végignyalt alsó ajkain. Nem kellett kétszer megkérdeznem, hogy megcsókol-e, ugyanis első kérésre is eleget tett a vágyaimnak. Most koránt sem volt olyan heves, mint a buliban, de azért érezhető volt, hogy nem szeretné húzni az időt. Azonnal összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál és közelebb vontam magamhoz, miközben ő levezette a combomra a kezeit és simogatni kezdte bőrömet.

- Nem is értem, hogy hogyan bírtam eddig türtőztetni magam – suttogta két csók között, majd azonnal visszahajolt ajkaimra és folytatta, amit abbahagytunk.

Igazából nem gondolkodtam sokat, csak azt tettem, amit az agyam diktált. Az pedig azt utasította, hogy most azonnal fosszam meg Jimint az őrjítően szexi fehér ingjétől és simítsak végig a csupasz mellkasán jó sokszor. Elkezdtem kigombolni az ingét, de mielőtt végezhettem volna, Jimin megragadta a csuklómat és megállított.

- Ezt biztosan most szeretnéd? Részeg vagy. – kérdezte, mire nagyokat pislogva nyeltem egy hatalmasat, ugyanis ekkor tudatosult bennem, hogy mit is akartam csinálni az előbb.

- Nem vagyok már annyira részeg – próbáltam mentegetőzni, bár még ezt az egyetlen mondatot sem sikerült normálisan kimondanom.

- Lesz még alkalmunk közelebb kerülni egymáshoz, Naeun – simított végig államon, mire bólintottam egy aprót és zavartan oldalra pillantottam. Nem vagyok én ennyire bátor, most csak az alkohol miatt nagy a szám...

Ezután valahogy mégis sikerült rávennie arra Jiminnek, hogy egyek pár falatot, így nekiláttunk instant leves készíteni hajnali háromkor. Az alkohol miatt nem annyira éreztem az ízeket, de csak sikerült kiürítenem a tányért, mert valójában eléggé éhes voltam. Amíg Jimin megágyazott nekünk a szobájában, addig én gyorsan letusoltam és csórtam tőle egy pólót, mert nem hoztam egyetlen váltóruhát sem, ugyanis úgy volt, hogy Rinanak alszok, akinél van pizsamám. Mondjuk a nővéremnek köszönhetően most sem voltam elveszve, mert volt itt pizsamafelsőtől kezdve bugyi is, szóval kedvemre válogathattam. Nem tudom, hogy mégis miért, de még sminklemosót is találtam a fürdőben, így a sminkemet is lemoshattam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy Jiminnek még így is tetszeni fogok, mert ha a sminken múlik, akkor képes vagyok éjjel-nappal kikerázott fejjel lenni.

Amíg Jimin tusolt, addig én gyorsan leírtam mindent a lányoknak, de nem akartam túl részletesen lenni, mert azt majd élőben. Így csak annyit mondtam, hogy ma este nagy valószínűséggel semmi sem fog történni közöttünk és ez így van rendben. Igaza van Jiminnek, nem hajt minket a tatár, ráérünk. A plafont bámulva gondoltam át vagy ezerszer a ma este történéseit és a vigyoromat képtelen lettem volna levakarni az arcomról. Régen voltam már ilyen boldog, egyszerűen csak szárnyaltam örömömben. Sosem gondoltam volna, hogy Jiminnek érzései vannak irántam, ugyanis ott van neki Haeun. Ezek szerint viszont valami megfogta bennem, amit nővéremből hiányol? Nem tudom, erre még nem mertem rákérdezni, de ezzel szerintem még ráérünk foglalkozni.

- Ébren vagy még? – kérdezte Jimin, ezzel sikerült sikeresen megzavarni a merengésemet.

Szemeim hatalmasra tágultak, amikor rápillantottam és tudatosult bennem, hogy csak egy alsónadrág van rajta. Azonnal elnéztem róla, mert éreztem, hogy az arcom felvette a vörös színt, ugyanis egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen kevés ruhadarab lesz rajta.

- Ha zavar, hogy nincs rajtam póló, akkor szólj és felkapok valamit – mondta, mire leintettem és közöltem vele, hogy engem aztán nem zavar, csak meglepődtem, ez minden. Persze nem néztem rá, mert ahhoz túl félénk voltam, hiába akartam jól szemügyre venni izmos hasát.

Bemászott mellém az ágyba, én pedig a létező összes porcikámon a szívdobogásomat éreztem, A víz levert és hirtelen sikítani támadt kedvem. Azt hiszem, hogy kár volt letusoljak, mert az sajnos kellőképpen kijózanított, így már egyáltalán nem éreztem az alkohol hatását. Talán ezért jöttem ennyire zavarba és szorultak belém a szavaim. Miután lekapcsolta a falon lógó kislámpát, sötétség borult az egész szobára, de mivel nem volt teljesen lehúzva a redőny, így amikor már megszokta a szemem a sötétséget, ki tudtam venni a tárgyak alakjait. Félve pillantottam a mellettem fekvő Jiminre, abban reménykedve, hogy ő már rég alszok, de sajnos nem voltam ennyire szerencsés. Engem nézett, méghozzá teljes testével felém fordulva. Meg sem próbálta leleplezni azt, hogy nyitva vannak a szemei és engem sasol.

- Mit nézel? – kérdeztem, miután hosszú percekig csak egymás szemeibe bámultunk.

- Téged – válaszolta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Miért?

- Mert tetszik, amit látok – villantotta ki fogait, amit még a sötétség ellenére is láttam.

- Alig látsz belőlem valamit – fordultam én is szembe vele, így sokkal közelebb voltunk egymáshoz, mint ahogyan azt terveztem. Egész éjszaka az ágy szélén akartam maradni, mielőtt még valami olyasmi történik, aminek nem szabadna.

- Ez igaz, de még így is tetszel – válaszolta, miközben közelebb csúszott hozzám egy kicsit. Nem válaszoltam semmit, csak eleresztettem egy apró mosolyt. Hát, ilyet sem mondtak még nekem ezelőtt...

Kinyújtotta felém a kezét és végigsimított az arcom jobb oldalán. Olyan gyengéd volt, hogy bőröm bizseregni kezdett érintése után, gyomrom pedig szokásához híven összeszorult, mint minden egyes alkalommal, amikor Jimin közelében vagyok. Amikor ajkaimra simított, egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomtam egy apró puszit a hüvelykujjára, amit egy újabb vigyorral díjazott nővérem barátja. Nem kellettek ide szavak, jelenleg szótlanul is tökéletesen megértettük egymást.

Fogalmam sincs, hogy meddig cirógathatott engem, de sikerült bealudjak közben. Nem tudom, egyszerűen csak kidőltem, mondjuk azért egy eléggé mozgalmas napon vagyunk túl. Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy Jiminnel álmodtam, méghozzá azt, hogy a buliban vagyunk és felállt a bárpultra és elkiáltotta magát, hogy én az ő tulajdona vagyok, szóval akit meglát a közelemben szétver. Jót nevettem rajta álmomban, na meg persze a májam is rendesen dagadt a büszkeségtől, amiért a tulajdonának nevezett mindenki előtt. Remélem egyszer valóban eljutunk idáig, és a ma este nem az utolsó alkalom volt, amikor kettesben voltunk.