24.

Az egész este folyamán rajta tartottam a szememet Jiminen, de azért igyekeztem nem feltűnő lenni. Arra vártam, hogy majd ő odajöjjön hozzám a haverjaival, csak ez nem igazán történt meg még két óra után sem. Ezért is határoztam el, hogy akkor majd én lépek – megint – és kezembe veszem a gyeplőt.

Egy hatalmas vigyor kíséretében indultam meg Jimin és a mellette álló Woo nevezetű gyerekhez, mert szegénynek csak a keresztneve elejére emlékszem, a második fele... nos az most amúgy is lényegtelen lesz. Viszont mielőtt még elhagyhattam volna a táncteret, valaki megragadta a karomat és megállított. Összeráncolt szemöldökökkel fordultam szembe az idegennel, ugyanis most nem lehetett Jimin mögöttem, mert ő pultnak dőlve végignézte, ahogy valaki visszahúz a tömegbe.

- Szia vörös rúzsos lány – villantotta ki fogait a fekete hajú srác, mire kellett pár másodperc, amíg rájöttem, hogy ki is pontosan. Aztán leesett. Amikor a nővéremékkel voltam itt, akkor ő akart elhívni táncolni, csak hát Jimin megjelent és elrángatott tőle.

- Ó, szia helyes srác – válaszoltam és most már kicsit sem akartam kiszakadni csuklója szorításából.

- Shin Doyong – mutatkozott be, majd nyomott egy puszit a kézfejemre.

- Ji Naeun – villantottam ki fogaimat. – Azt hiszem, hogy tartozol nekem egy tánccal a múltkori buliból.

- Pont ezért jöttem ide – mondta, azzal megindult be a tömegbe, ahonnan az előbb nagy nehezesen sikerült megszökjek.

Sikerült elkapjam Rina és Byulji tekintetét, akik tátott szájjal és szemöldöküket húzogatva nézték végig, amíg a bizonyos táncolni hív, ha már múltkor nem jött össze. Azért úgy álltam be szándékosan, hogy lássam Jiminéket, mert elképzelhető, hogy ez is a tervem része volt. Vagyis eredetileg Jimin Woo nevezetű barátjával akartam féltékennyé tenni, de ölembe pottyant egy sokkal hatékonyabb terv. Jimin már a múltkori buliban is közel állt a teljes kiakadáshoz, amikor meglátta, hogy Doyong és köztem alakul valaki.

- Na, és ma is hoztad a féltékeny barátodat?

- A nővérem pasija – forgattam meg a szemeimet. – Nem tudom, hogy mi ütött belé múltkor.

- Szerintem csak szimplán tisztában van azzal, hogy jó nő vagy – vonta meg a vállait.

- Ó, szóval szerinted jó nő vagyok? – rebegtettem pilláimat, miközben beharaptam alsó ajkamat. Oké, esküszöm, hogy nem szoktam ekkora nagy ribanc lenni, de most tényleg jól esik, hogy azt csinálhatok, amit csak szeretnék.

- Hát, nyilván nem hívtalak volna el táncolni, ha nem lennél az.

- Akkor jó – mosolyodtam el. – Te is jó faszi vagy, ha már itt tartunk – mondtam, mire ő csak kacsintott egy aprót. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, én pedig reflexszerűen karoltam át a nyakánál és kezdtem mozgatni a csípőmet a zene dallamára.

- Hány éves vagy?

- Tizennyolc, te? – kérdeztem, mire megvonta a vállait és közölte, hogy nem fogja elárulni.

- Na! Én is elmondtam, szóval mondd el te is!

- Fiatalabb vagyok, mint te.

- És? – kérdeztem azonnal, ugyanis kicsit sem érdekelt, hogy hány éves. Hát, ilyen kinézettel felőlem tizenöt is lehet, de tényleg...

- Nem tudom, általában mindenki idősebbnek néz, ezért amikor megtudják, hány éves vagyok, mindenki szarban hagy – nevette el magát, mire én azonnal megnyugtattam, hogy nyugodjon meg, én nem fogom itt hagyni. – Jó, szóval még csak most lettem tizenhat.

- Hát, tényleg idősebbnek nézel ki – nevettem el magam. – Mondjuk engem nem zavar a kor, ha téged sem.

- Engem aztán kicsit sem – hajolt közelebb hozzám. – Amúgy a féltékeny barátod szerintem mindjárt idejön és szétver engem.

- Miért, hol van? – kérdeztem tőle, de államnál fogva megállított, hogy ne bírjak hátam mögé nézni.

- Mögötted, de ne nézz hátra, mert akkor feltűnik neki, hogy róla beszélünk.

- Megcsókolhatlak? – vágtam a szavába, mire eléggé meglepődött arcot vágott, mert gondolom nem számított arra, hogy ilyen konkrét kérdésem lesz hozzá.

- Féltékennyé akarod tenni, mi?

- Nem akarlak kihasználni, de... – motyogtam, viszont nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis ajkaimra tapadt. Kicsit szarul éreztem magam, amiért valójában ki akartam használni, de ezek szerint nem volt annyira ellenére, mert hát ő kezdeményezett először, nem nekem kellett.

Egyébként tényleg helyesnek találtam, és kicsit sem érdekelt, hogy csak most lett tizenhat. Viszont Jimin meg kurvára tetszett és ez mellett egyszerűen nem tudtam elmenni. Mióta végigpuszilta és csókolta a nyakamat, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ismét megtegye. Ma végre úgy éreztem, hogy talán esélyem lehet rá, de ehhez féltékennyé kell tegyem Jimint, mert múltkor is akkor lökött neki a falnak, miután csókolóztam Jinhoval, vagy Doyonggal beszéltem.

- Megint te? – horkantott fel Doyong, miután elhajoltunk egymástól. Először azt hittem, hogy nekem mondja, de aztán megláttam Jimint a jobb oldalunkon, és egyértelművé vált, hogy neki szánta a szarkasztikus kérdést.

- Én is ezt kérdezhetném tőled! Naeun, beszélnünk kell!

- Pont most? Nem tudtál volna még egy kicsit várni? – kezdtem el hisztizni, mire Jimin vett egy mély levegőt és megrázta a fejét.

- Igen, pont most fogunk beszélni! – ragadta meg a csuklómat és még azelőtt maga után kezdett húzni, hogy bármit mondhattam volna.

Doyong intett egyet nekem, amikor hátrapillantottam rá, én pedig visszaintettem neki, mert mást nem igazán tudtam volna tenni, ugyanis Jimin úgy húzott, hogy vagy hatszor majdnem pofára estem. Hangos nyögéssel adtam tudtára, hogy nem éppen esett jól, amikor szokásához híven a falnak lökött. Egyben tetszett és megrémisztett hevessége...

- Elegem van abból, hogy minden létező pasira rámászol a környezetedben! – kiáltotta el magát, majd idegesen a falba ütött a fejem mellett, mire összehúztam magam és nagyokat pislogva figyeltem a dühöngő Jimint. – Egyáltalán nem ilyennek ismertelek meg! Azt hittem, hogy te nem olyan vagy, mint a mai tizenévesek, akik fűvel-fával összefeküdnek, de ezek szerint tévedtem!

- Hé! Azért mert évente egyszer találkozok egy olyan sráccal, aki tetszik és csókolózok vele, nem jelenti azt, hogy alvilági ribanc vagyok! Amúgy sincsen senkim, szóval nem értem, hogy ez téged miért zavar ennyire. Értem én, hogy a nővérem pasija vagy és nyilván meg akarsz védeni, de nem kell, oké? Tudok magamra vigyázni, nem vagyok már tizenkét éves! – szóltam vissza neki, ugyanis nagyon nem tetszett, ahogyan beszél velem.

- Nem úgy néz ki, hogy tudsz magadra vigyázni, mert most is segg részeg vagy! Ha nem lépek közbe, akkor ki tudja, hogy mit csinálsz azzal a buzigyerekkel.

- Te féltékeny vagy? – pislogtam nagyokat, amikor tudatosult bennem, hogy minden bizonnyal azért viselkedik így, mert zavarja, ha fiúk vannak a környezetemben.

- Mi? – kérdezte, miközben vett egy hatalmas levegőt és végignyalt ajkain. – Még is miért lennék féltékeny?

- Hát, én azt nem tudhatom – vontam meg a vállaimat. – Meg akarsz te is csókolni?

- Ilyen könnyen adod magad? – kérdezte, de azért közelebb hajolt hozzám, így fejemet muszáj voltam a falnak szorítani. Oké, talán nem gondoltam komolyan ezt a csókos dolgot, mert szerintem itt ájulnék el, ha végre tényleg megtenné. – A fiúk általában szeretik a kihívásokat.

- Szerinted nem elég kihívás az, hogy a csajod húga vagyok? – döntöttem oldalra a fejemet és eleresztettem egy bugyuta mosolyt.

- De, teljes mértékben elég – válaszolta, majd fülem mögé tűrte az arcomba lógó tincseimet és végigsimított arcom jobb oldalán. – De mivel részeg vagy, ezért nem fogok semmit csinálni.

- Hiába vagyok részeg, attól még ugyanúgy akarlak, mint józanon.

- Na, végre beismered, hogy akarsz engem? Ha már múltkor olyan szépen kitértél a válaszadás elől.

- És te beismered? – válaszoltam kérdésre egy újabb kérdéssel, hogy ezzel is húzzam az időt a válaszadásra.

- Én beismerem, Naeun. Tényleg akarlak téged. – mondta, nekem pedig egy pillanatra meg kellett kapaszkodjak a felkarjában, mert esküszöm, hogy megszédültem.

- Én... én is – motyogtam. Ajkaim maguktól nyíltak szét, amikor Jimin végigsimított rajtuk, és ha nem kapaszkodtam volna belé, akkor szerintem már rég a földön feküdnék.

- Szóval miattam van fent ez a vörös rúzs, igaz? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Akkor most miattam fog lekerülni rólad – válaszolta és időt sem hagyott arra, hogy egyáltalán megemésszem a hallottakat, ugyanis azonnal megcsókolt.

Park Jimin végre megcsókolt! Egyáltalán nem volt gyengéd, sőt mondhatni tépte ajkaimat, én viszont kicsit sem bántam durvaságát. A pólója szegélyénél fogva húztam még közelebb magamhoz, ő pedig fenekeimre csúsztatta kezeit és úgy húzott közelebb magához. A szívem olyan hevesen vert, mint talán még sosem és nem akartam, hogy véget érjen a csókunk, amire már több hónapja várok. El sem hiszem, hogy a nővérem pasija, akiért oda vagyok, viszonozza az érzéseimet és ő is pontosan annyira kíván engem, mint ahogyan én őt.

Szerintem vagy háromszor akartuk abbahagyni a csókolózást, de valahogyan mindig ott kötöttünk ki, hogy újra egymás szájában matattunk a nyelvünkkel. Nem bírtam betelni vele és nagyon szerettem volna még ezerszer megcsókolni, ugyanis nem igazán hittem el, hogy komolyan megtörtént.

- Alszol ma nálam? – kérdezte, mire azonnal bólintottam egyet. – Rendben! Ja, és meg ne lássam, hogy mással csókolózol, vagy gondok lesznek...

- Eddig sem azért csókolóztam másokkal, mert annyira akartam.

- Akkor? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Hát, több oka is volt... – motyogtam. – Első sorban féltékennyé szerettelek volna tenni, meg azt akartam, hogy végre lépjél már valamit.

- Nem is tudtam, hogy ilyen kis okos vagy – vezette végig ismét ujjait a számnál. – Kissé elkenődött a rúzsod, szóval mosd majd le.

- Neked meg rúzsos lett a szád, szóval te is – nevettem el magam, ugyanis tényleg eléggé meglátszódott rajta, hogy az elmúlt percekben nem csak beszélgettünk.

Ezután mindketten bevonultunk a mosdóba, hogy rendbe szedjük magunkat, mert azért egyikünk sem akarta, hogy lebukjunk. Az már részletkérdés, hogy Rinanak és Byuljinak is visítozva fogok beszámolni arról, hogy csókolóztam Jiminnel, de másnak azért nem kell erről tudni. Úgy vigyorogtam, mint valami idióta, amikor szembetaláltam magam az eléggé megviselt tükörképemmel. Rúzsom tényleg eléggé elkenődött, ezért gyorsan leszedtem, majd újra felvittem magamra az erős vörös színt, ami ezek szerint Jiminnek eléggé bejön. Szemeim csillogtak és komolyan mondom, hogy nem ismertem magamra. Nem tudom, hogy ennek az az oka, hogy egy kicsit még most is részeg vagyok, vagy mert annyira szerelmes vagyok Jiminbe, hogy mindent másképp látok.

Konkrétan átrohantam az egész tánctéren, majd Rinat és Byuljit az udvarra rángattam és nem túlzok, ha azt mondom, hogy sikítozva meséltem el nekik, hogy Jimin végre megcsókolt. Természetesen ők is teljesen lázba jöttek és minden másodpercről tudni akartak, én viszont sok mindenre nem emlékeztem, mert olyan gyorsan történt minden... Az egyik pillanatban még veszekedtünk Jiminnel, utána viszont már ajkaimat tépte. Mindegy, holnap reggel tuti több mindenre fogok emlékezni, mint most, de a lényeg azért mégiscsak megmaradt: csókolóztam Jiminnel.

Ezután bevallom őszintén, hogy kicsit sem volt már kedvem táncolni, ugyanis Jimin kérdése, miszerint nála alszok-e, rendesen bogarat ültetett a fejembe. Mindenkiben őt láttam, mindenhol őt kerestem és kezdtem már kissé megszállottnak érezni magam, de hát basszus, a krásom hónapok óta húzza az agyam... Most pedig úgy tűnik, hogy kettesben lehetünk egész éjszaka, szóval végre alkalmam lesz vele négyszemközt is beszélni. Plusz még attól se kell tartanunk, hogy esetleg valaki megzavar minket.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top