- Egészségetekre! – emeltem a magasba a feleses poharamat, majd koccintottam Byuljival és Rinával is.

- Egiii – mondta a már kissé ittas állapotban lévő legjobb barátnőm, azzal mind a hárman lehúztuk a kiöntött vodkánkat csak úgy magában.

- Amikor az alapozásról volt szó, nem gondoltam, hogy atom részegre isszuk magunkat – nevette el magát Byulji, mire megvontam a vállaimat.

- Meg kell ünnepelni, hogy végre én is tizennyolc lettem.

- Jogos! Meg kell ünnepelni az én legjobb barátnőm szülcsinapját. – ölelgetett meg jó szorosan Rina, majd egy hatalmas, cuppanós puszit is nyomott a homlokom közepére.

- Jó, de azért valahogy el is kell jussunk abba a buliba, nem gondoljátok? Azért egy fél óra kell ahhoz, hogy odaérjünk.

- Aztán vedd azt is figyelembe, hogy részegek vagyunk – motyogta Byulji, mire elhúztam a számat.

- Akkor lehet már most el kellene indulnunk.

- Jó, de akkor ez a baba is velünk jön – villantotta ki fogait Rina, majd olyan gyorsasággal vette magához a fél üveg vodkát, ami még megmaradt.

Esküszöm, hogy tényleg nem terveztem berúgni, de a lányok beállítottak hozzám egy üveg édes vörösborral és egy vodkával, nekem pedig nem volt szívem nemet mondani nekik. Na, meg sikerült a két kedvenc alkoholos italomat kiválasztaniuk, szóval esélyét nem láttam annak, hogy józanul fogunk megindulni a buliba. A Stone klubba, ahova Haeunnal, Jiminnel és Jinhoval mentem. Ahol Jinhoval smároltam, miközben Jimin a nővéremmel, mégis egymást bámultuk. Fú, szeretnék is visszamenni oda, meg nem is. Nem szeretnék full depressziós lenni egész este, de nem tudom, hogy mit fog kiváltani belőlem a hely.

Végül nagy nehezen összeszedtük magunkat és megindultunk. Természetesen muszáj volt zenét hallgatnunk útközben, mert túl unalmas lett volna néma csendben egymás mellett sétálni. Byulji vállalta a DJ szerepét, így az ő kedvenceit énekeltük teli torkunkból, kicsit sem törődve azzal, hogy mindenki megbámult, akik mellett elmentünk. Szerintem egy óra is kellett ahhoz, hogy odaérjünk a klubhoz, mert egyszer meg kellett állnunk pisilni, aztán egyszer majdnem elcsaptak minket és vagy hatszor röhögőgörcsöt kaptunk. Ez ilyen tipikus csajos dolog, amit az alkohol vált ki belőlem.

Miután nagy nehezen bejutottunk a helyiségbe és a cuccainkat is lepakoltuk a ruhatárban, megtámadtuk a mosdót. Szerencsére még egyáltalán nem voltak sokan és még viszonylag tiszta is volt a hely, mert még csak fél tizenegy múlott. Természetesen muszáj volt idiótábbnál idiótább képeket csinálnunk magunkról, amiket minden egyes ismerősünknek elküldtük snapchaten. Ezután meghívtam a lányokat egy tequilára, majd azonnal a táncparkettre mentünk.

Nos, igen, az alkohol megadta a kellő jókedvet, így nem zavartattuk magunkat és szinte ordítva énekeltük a számokat, amiket már kívülről fújtunk. Egy napszemüveges srác beállt közénk táncolni, én pedig elcsórtam tőle a napszemüvegét és úgy táncoltam végig pár számot. Aztán jött egy idióta, aki leöntött a sörével, nekem pedig muszáj volt kimenjek a mosdóba, mert a jobb karom egészen vállig tiszta sörös lett. Szerintem a világ összes létező nyelvén elátkoztam, mert természetesen fehér felsőt húztam fel, amin a sör csodaszépen meglátszódott. Hiába sikáltam perceken keresztül, egyre csak rosszabb lett, ezért inkább feladtam és duzzogva indultam meg a tánctér felé, hogy megkeressem a lányokat.

- Naeun? – ragadta meg valaki a csuklómat, mire azonnal az illetővel szembe fordultam és amikor megpillantottam Jimint, majdnem összeestem. – Hát, te?

- Öhm, én... öhm csak lányokkal... – motyogtam, viszont egyszerűen képtelen voltam egyetlen értelmes mondatot is kinyögni. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ma este találkozok Jiminnel és sajnos túl részeg voltam ahhoz, hogy normális módon tudjam kezelni a hirtelen kialakult szituációt.

- Ja, megünneplitek a szülinapodat? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót.

- Aha – motyogtam, majd lepillantottam a csuklómra, amit Jimin még mindig fogott. – És te?

- Ja, hát én csak eljöttem pár haverommal bulizni.

- Haeun? Nem mondta, hogy buliba jössz.

- Nos, Haeun nem tud róla – vonta meg a vállait. – Amúgy sem lett volna kedve jönni, így meg nem kell legalább feleslegesen stresszelnie miattam.

- Ó, de kis huncut vagy – nevettem el magam, majd nagy zavaromban fülem mögé tűrtem pár hajtincset.

- Te meg úgy látom, hogy részeg.

- Hát, évente egyszer én is lehetek ittas állapotban, nem? – ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Főleg, ha a szülinapodat ünnepled. Szóval, meghívhatlak egy italra?

- Hát, nem tudom, hogy mennyire tenne jót nekem még egy tequila – tűnődtem el hangosan, viszont Jimin nem várta meg a válaszomat, hanem maga után kezdett húzni a pult felé.

- Szóval akkor tequilát kérsz?

- Aha, de ugye te is iszol? – kérdeztem, mire megrázta a fejét. – Mi? Miért nem?

- Vezetek.

- Ja, hogy te teljesen józan vagy? – pislogtam nagyokat, miközben Jimin arcát tanulmányoztam.

Olyan helyes volt, hogy legszívesebben végigsimítottam volna arcán, majd megpuszilnám és természetesen ajkait is letámadnám. Muszáj volt végignyalnom ajkaimon, mert elképzeltem, ahogy végre megcsókol... Már csak a gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom és egy pillanatra még a víz is levert.

- Hahó – lengette meg az arcom előtt tenyereit Jiminre, mire nagyokat pislogva megráztam a fejem és bocsánatot kértem tőle, amiért elbambultam. Elbambultam, miközben azokat a kívánatos ajkait bámultam. – Mi van veled?

- Csak elgondolkodtam – vontam meg a vállaimat.

- A számon? – villantotta ki a fogait, majd átnyújtotta nekem a kikért tequilámat.

- Nem... - motyogtam, azzal amilyen gyorsan csak tudtam, lenyaltam a sót a kezemről, lehúztam az alkoholt és bevettem egy citromdarabot a számba.

- Nem láttalak még részegen, szóval kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz leművelni.

- Most te le akarsz itatni? – kérdeztem, miközben még mindig a citromdarabot szopogattam.

- Iszol te magadtól, nem?

- Lehet – motyogtam, majd sóhajtottam egy hatalmasat. – Nem mész vissza a haverjaidhoz? Nem akarlak tőlük elrabolni, vagy valami.

- Majd megkeresem őket később.

- Rendben – bólintottam, majd ismét arcára vezettem a tekintetem és nem tagadom, megint fantáziálni kezdtem.

Olyan rég óta várok már arra, hogy megcsókoljon, hogyha az este folyamán egész végig velem lesz, akkor távozás előtt lekapom. A múltkor tudtomra adta, hogyha tehetné, akkor több is lehetne közöttünk, de nyilván nem akarjam megcsalni a nővéremet, amit amúgy teljes mértékben megértek. Megértem Jimint, de ugyanakkor mégis arra vágyom, hogy szabályt szegjen és hagyja figyelmen kívül a józan eszét.

- Ha továbbra is így fogod bámulni az ajkaimat, akkor gondok lesznek... – hajolt vészesen közel az arcomhoz, majd fülem mögé tűrte az egyik arcomba lógó tincsemet.

- Gondok? – kérdeztem és a hatás kedvéért még oldalra is biccentettem a fejemet. Határozottan flörtölést akartam kezdeményezni, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit reagál. Ő most teljesen józan, én viszont kissé offos állapotban vagyok. Ha valami olyan történik, akkor én rá tudom fogni az alkoholra, ő viszont nem.

- Igen, Naeun, hatalmas nagy gondok! – sóhajtott fel, én viszont ettől csak még jobban felbátorodtam. A pultra könyököltem és nagyokat pislogva bámultam továbbra is Jimin arcát, ügyelve arra, ki ne hagyjam ajkait.

- Hát, úgy sem izgalmas annyira az este, mint gondoltam – hajoltam közelebb hozzá, mire sikerült elérjem azt, hogy Jimin tekintete az ajkaimra vándoroljanak.

- Te most flörtölsz velem, jól érzékelem?

- Nem tudom, ezt döntsd el te! – mosolyodtam el.

- Tetszik a rúzsod, még mindig kurva jól áll.

- Elárulok egy titkot! – hajoltam még közelebb hozzá, így alig maradt közöttünk hely. – Ezt a rúzst csak is miattad vettem, ahogyan ezt a szoknyát is.

- Igen? – vezette végig tekintetét rajtam, majd megállapodott a fekete szoknyámon, amire többször is rámondta már azt, hogy szexi.

- Aha – válaszoltam egy hatalmas vigyor kíséretében. Határozottan élveztem a kialakult helyzetet, na meg azt is, hogy kettőnk közül én voltam határozottabb, illetve én irányítottam a beszélgetést.

Nem válaszolt semmit, viszont továbbra is rajtam legeltette tekintetét, amitől a gyomrom az eddigieknél is jobban görcsbe rándult. Élveztem, hogy minden figyelme csak is rám hárult, nem törődött mással csak is velem. Körülöttem csakugyan megszűnt minden, még akkor sem tudtam volna elpillantani róla, ha elsétált volna mellettem Leonardo Dicaprio személyesen.

- Haver, azt hittem, hogy hazamentél már – lépett oda hozzánk egy számomra teljesen idegen srác, majd átkarolta Jimin vállát és tarkón csapta.

- Csak találkoztam egy ismerőssel és leragadtam – kapta el azonnal rólam a tekintetét, majd az újonnan érkezőre nézett.

- Nem is említetted, hogy ilyen szexi ismerőseid vannak – villantotta ki a fogait a szőke hajú srác, majd a lehető leglátványosabban végigmért.

- A csajom húga, szóval le lehet róla szállni – förmedt haverjára Jimin szinte azonnal.

- Nem a csajod, szóval nem értem, mi itt a probléma – nyújtotta felém a kezét, én pedig egy kis hezitálás után ugyan, de elfogadtam gesztusát és hagytam hogy megfogja jobb kezemet. – Song Wooyeon vagyok, Jimin egyik haverja az egyetemről.

- Ji Naeun, Jimin csajának a húga – helyeztem a hangsúlyt a jelzőre, ahogyan Jimin előbb a nővéremet illette. Alapjáraton nem zavart volna, mert tényleg a csaja, de nem tetszett, hogy engem csak egy húgként említett meg.

- Örvendek a találkozásnak, elképzelhető, hogy később felkérlek táncolni.

- Rendben van – mosolyodtam el, majd elhúztam tőle a kezemet, mert még mindig fogta azt. Jiminre sandítottam, aki igaz, hogy semleges arcot próbált vágni, de attól látszott rajta, hogy szét veti az ideg. Ó, szóval ennyire zavarja, ha más csávókkal beszélek? Nos, akkor majd meglátjuk mi lesz a reakciója, ha esetleg valamelyikre rá is nyomulok. – Most viszont elmegyek és megkeresem a barátnőimet, mert egy ideje nem láttam őket. Akkor majd később találkozunk! – kacsintottam rá Wooyeonra, majd hátat fordítottam nekik és a fenekemet rázva otthagytam őket.

Nem volt nehéz dolgom, ugyanis Byuljiékat a tánctér egyik szélén találtam meg, mert gondolom megunták már a heringpartit. Fel sem tűnt, hogy ennyi ember lett itt hirtelen, ugyanis amikor én bementem a mosdóba, akkor még fele ennyien sem voltunk.

- Na, mi van veled elveszett bárány? – ölelt szorosan magához Rina, mire kivillantottam a fogaimat és úgy kezdtem vigyorogni, akárcsak egy idióta.

- Nem fogjátok kitalálni, hogy kivel találkoztam és beszélgettem egészen idáig!

- Na? Kivel? – kíváncsiskodott Byulji és Rina is.

- Jiminnel. Itt van a haverjaival és Haeun nem tud róla. Aztán meghívott egy tequilára!

- Na jóóó – sikítottak fel mind a ketten.

- Én pedig szándékosan flörtöltem vele, Jiminnek meg egyáltalán nem volt ellenére! – újságoltam a lehető legvidámabban és jelenleg tényleg úgy éreztem, hogy majd kiugrok a bőrömből. 

- Oké, azt hiszem most jött el a te időd, Naeun! Nincs itt Haeun, Jimin egyedül van, így az összes figyelmét neked tudja szentelni! Arról nem is beszélve, hogy te meg full részeg vagy, szóval tuti rá kell mássz ma este! – fordított magával szembe Rina, majd megragadta a két vállamat és mélyen a szemeimbe nézett.

- Ha kihagysz egy ekkora lehetőséget, akkor idióta vagy, már bocsánat – mondta Byulji, mire legjobb barátnőm heves bólogatásba kezdett. Attól tartottam, hogy leesik a feje a helyéről, de komolyan...

- Azt hiszem van egy tervem, amivel hamar kihozhatom a sodrából – haraptam be alsó ajkamat és eszem ágában sem volt elrejteni a huncut mosolyomat. 

Úgy érzem ez az én estém lesz és végre nem fog senki Jimin és közém állni! Most már tényleg muszáj lesz nekem lépjek, mert úgy tűnik, hogy nővérem barátjának esze ágában sincs...