Egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül, amiért Jiminhez bújva feküdtem, ahogyan az sem zavart, hogy vállamnál átkarolt. Family Guyt néztünk, ahogyan a hétvégén is tettük nálunk, csak hát akkor jóval nagyobb távolság volt közöttünk, nem úgy, mint most. Igazából ő kezdeményezte ezt az egészet, mert miután jól megölelgetett, kimásztam a szorításából és visszaültem oda, ahol még akkor ültünk, amikor Haeun is itt volt. Jimin pedig odaült mellém, de ahelyett, hogy meghagyta volna a kellő távolságot közöttünk, átdobta vállaimon a karját és odahúzott magához. Nem panaszkodtam, mert nagyon is élveztem a közelségét, csupán nem számítottam arra, hogy a kapcsolatunk vala eljut ilyen szintre. Az utána történt dolgokat, meg egyszerűen nem tudom hova tenni, mert olyan gyorsan történt minden, hogy esélyem sem volt bármit mondani rá.

Ki akartam menni mosdóba, de Jimin megragadta a bokámat és visszahúzott magához. Szerintem olyan fejet vághattam, mint aki szellemet látott, de szerintem teljesen érthető. Megkérdeztem tőle, hogy mi az, de ő nem válaszolt semmit, csak hátradöntött az ágyon és egy határozott mozdulattal fölém mászott. Úgy feküdtem alatta, mint egy szobor, miközben azt vártam, hogy mikor esik ki a szívem a helyéről.

- Vettem neked ajándékot szülinapod alkalmából, de nem most szeretném odaadni, mert nem akarom, hogy Haeun lássa – mondta, én viszont még bólintásra sem méltattam, annyira megszeppentem a váratlan pozícióváltás miatt. – Viszont ki szeretném használni, hogy végre kettesben vagyunk és megtenni azt a lépést, amit a hétvégén nem mertem.

- Jimin... – motyogtam a nevét, miközben mellkasára vezettem mindkét tenyeremet. Még én magam sem tudtam, hogy most éppen arra készülök, hogy lelökjem magamról, vagy éppen meg akarom markolni pólóját és még közelebb húzni magamhoz.

- Csak hunyd be a szemed és bízz bennem – suttogta, majd fülem mögé törte a tincseimet, amik eddig az arcomba lógtak. – Mi az? Talán nem bízol bennem? – kérdezte összeráncolt szemöldökökkel.

- De, bízok benned.

- Akkor meg? Hunyd be a szemed és ne nyisd ki! – mondta, mire zavartan, de bólintottam egyet és behunytam a szemeimet. El sem tudtam képzelni, mégis mire készül, de tényleg bíztam benne és tisztában voltam azzal, hogy semmi olyasmit nem fog csinálni, amivel ártana nekem.

Államnál fogva oldalra fordította a fejemet és hajamat lesöpörte a mellkasomról, a következő pillanatban pedig megéreztem ajkait a nyakamnál. Igaz, még csak súrolta a bőrömet, de én már csupán a gondolatától is meg tudtam volna halni, miszerint ő most tényleg a nyakam ostromlására készül. Olyan erősen markoltam pólóját, hogy tenyerem izzadni kezdtek, szemeimet pedig a lehető legszorosabban behunytam, bár igazából látni szerettem volna Jimint, mert ha nem érezném az illatát, akkor egyszerűen nem hinném el, hogy ő van felettem.

Amikor Jimin ajkai először találkoztak a felhevült bőrömmel, beharaptam alsó ajkamat, mert legszívesebben felnyögtem volna. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de álmaimban nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk idáig. Még az állatkertes majdnem csókunkon sem tudtam túltenni magam, mi lesz akkor ezek után?

A lehető legóvatosabban puszilta végig nyakam azon részét, amihez hozzáért, én pedig a mennyben éreztem magam. Mikor gyengéden végigvezette fogait a bőrömön, az bizseregni kezdett és még többet akartam. A fülem alatt megszívta bőrömet, de nem olyan erősen, mert gondolom nem akart maga után nyomot hagyni, amit amúgy meg tudok érteni, mert azért egy hatalmas szívásfolt a nyakam közepén szerintem még a nővéremnek is szemet szúrna. Amikor elhajolt tőlem ürességet éreztem és azt akartam, hogy most azonnal hajoljon vissza és puszilgasson addig, amíg nővérem vissza nem ér. De sajnos ez nem történt meg, ami miatt ismét rossz kedvem lett.

- Boldog születésnapot, Naeun – kacsintott egy aprót Jimin, majd nyomott egy puszit az ajkaim jobb szélére.

Ezután lemászott rólam és kisietett a szobából, engem pedig magamra hagyott a döbbent arckifejezésemmel. Muszáj volt megérinteni a szám szélét is, ahova a puszit kaptam, illetve a nyakam azon részét is, ahol megszívta a bőrömet. Az egész hihetetlen volt és még akkor sem sikerült igazán felfogjam a történteket, amikor Jimin fürdőjében álltam és a nyakamat tanulmányoztam. A szívásfolt nem látszott annyira, nem volt feltűnő, de nekem egyből szemet szúrt, amikor belenéztem a tükörbe. Beharaptam alsó ajkamat és levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcomon, amiért Jimin komolyan ezt csinálta velem. Nem magyarázott meg semmit, de jelen esetben nem is vágytam válaszaira, csak örülni akartam a fejemnek.

Amikor kimentem a mosdóból, Haeun már itthon volt, így igyekeztem a továbbiakban csendben meghúzni magam és csak akkor válaszolni, ha kérdeztek. Viszont nehezemre esett nem Jimint bámulni folyton, mert szemkontaktust akartam kialakítani vele, de sajnos ő egyszer sem nézett rám. Attól tartottam, hogy esetleg megbánta a délután történteket és talán előbb cselekedett, mint gondolkodott. Szerettem volna beszélni vele, de sajnos egyszer sem volt lehetőségünk kettesben maradni, így nem hozhattam fel ezt a témát.

A nővérem ígéretéhez híven megünnepeltük a szülinapomat. Nem tudom, hogy hol talált este nyolckor csokitortát, de hozott haza, méghozzá tizennyolc darab gyertyával. Rettenetesen boldog voltam és sikerült rendesen meghatniuk, amikor elénekelték nekem a boldog szülinapot nótát is. Sokáig agyaltam, hogy mégis mit kellene kívánjak. Eszembe jutott, hogy esetleg kívánhatnám azt, hogy Haeun és Jimin szakítsanak, de ez túl önzőség lenne, ezért végül ezt elvetettem. Utána az is eszembe jutott, hogy azt kellene kívánjam, hogy bárcsak Jimin még jobban közeledne felém és végre több is lenne közöttünk, mint csupán pár nyakra puszi. De aztán végül az mellett döntöttem, hogy a családom jelen helyzetben sokkal fontosabb, mint az idióta érzelmeim, ezért azt kívántam, hogy bárcsak anya és apa között minden tisztázódna.

Haeun és én Jimin ágyában aludtunk, ő pedig kint a nappaliban a kanapét támadta le. Szomorúnak tartottam, hogy én még akkor sem aludhattam volna Jiminnel egy ágyban, ha esetleg ő is azt akarja. Vagy olyan opció volt, hogy Haeun és én, vagy olyan, hogy Haeun és Jimin. Na, de olyan, hogy Naeun és Jimin? Nem-nem, olyan soha a büdös életben nem lesz. Egész éjszaka a nővéremet bámultam és agyaltam. Bűntudatom volt, amiért a háta mögött ilyen forró helyzetekbe kerülök a barátjával, ugyanakkor egy másodpercét sem bántam meg semminek. Legszívesebben elmondtam volna Haeunnak, hogy mennyire tetszik a pasija, de nem akarom még őt is elveszíteni, ha már úgy néz ki, hogy szétesik a család. 

Aztán valahogyan sikerült elaludjak és arra keltem fel, hogy a nővérem kelteget engem. Nagyokat pislogva nyitottam ki résnyire a szemeimet, de a nagy fény miatt eszembe sem volt teljesen ránézni a mellettem fekvő Haeunra.

- Hm? – kérdeztem tőle, majd vissza is nyomtam a fejemet a párnába. Szerintem két óránál többet nem aludhattam, mert egyszerűen képtelen voltam rá.

- Haza kell menjünk. Most hívott fel apa, hogy beszélni akarnak velünk.

- Nem akarok – motyogtam, majd hátat fordítottam neki, ugyanis inkább választottam volna az alvást, mint azt, hogy hazamenjek és megtudjam, a szüleim a válás mellett döntöttek.

- Én sem, de szerintem megbeszélték a dolgokat és nem fognak elválni.

- Menj nélkülem – motyogtam, mire sóhajtott egy hatalmasat, majd egész testével rám nehezkedett és arcát konkrétan az enyémbe nyomta.

- Együtt jöttünk el onnan és együtt is fogunk visszamenni, szóval szedd össze magad, vagy megkérem Jimint, hogy cipeljen le a kocsimig és tegyen le az út szélére.

- Fű, jó, csak hagyj már – morogtam, amikor tudatosult bennem, hogy nem fog békén hagyni.

Nem kellet ránézzek, így is tisztában voltam azzal, hogy elégedett mosollyal mászott le rólam, majd egy "tíz perced van" kijelentés után végre magamra hagyott. Fejemre húztam a takarót, majd ásítottam egy hatalmasat és azon voltam, hogy még legalább egy tíz percre visszaaludjak, mert egyszerűen képtelen voltam kinyitni a szemeimet. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, mire magamban elküldtem melegebb éghajlatra a nővéremet, amiért nem tud még ilyenkor sem békén hagyni.

- Azt mondtad, hogy van még tíz percem, akkor mi van? – rántottam le magamról a takarót, majd idegesen a mellettem lévő felé fordultam, aki történetesen nem a nővérem, hanem annak barátja volt. – Ó, azt hittem, hogy Haeun vagy... – motyogtam, miközben legszívesebben fejbe csaptam volna magam, amiért nem tudok csendben lenni. 

- Gondoltam – villantotta ki fogait. – Nem aludtál jól az éjjel, hogy nem bírsz kikelni az ágyból?

- Nem nagyon – vontam meg a vállaimat. – Hol van Haeun?

- Lement cigizni – mondta, mire bólintottam egy aprót. Most már értem, hogy miért jött be velem beszélgetni.

- Megbántad? – kérdeztem tőle rátérve azonnal a témára, ami tegnap este óta egyszerűen nem hagy nyugodni.

- Mármint micsodát? 

- Ezt – mutattam az apró szívásfoltra, mire Jimin elmosolyodott és megrázta a fejét. – Tényleg nem?

- Tényleg nem. És ha már itt tartunk, akkor legszívesebben még vagy ezer olyan apró foltot ejtenék a bőrödön, de sajnos nem lehet. – hajolt közelebb hozzám. Nyeltem egy hatalmasat és beharaptam alsó ajkamat, mert az igazság az volt, hogy rohadtul hiányoztak puha ajkai, amik tegnap apró puszikkal lepték el a nyakam különböző pontjait.

- Hát sajnos nem – mosolyodtam el szomorúan, majd hátra fordultam és a plafont kezdtem bámulni. – Már megszoktam, hogy akármit akarok az nem lehet.

- Akarsz engem? – érkezett a kérdés, amivel sikeresen megfogott. Persze, hogy akartam, viszont eszem ágában sem volt ezt beismerni neki. – Hm, Naeun? Valóban akarsz engem? 

- Erre nem szeretnék válaszolni. Majd talán visszatérünk rá később. – zártam le a témát, Jimin pedig elmotyogott egy okét és kiment a szobából.

Kikászálódtam a ágyból, összekötöttem a hajam és úgy döntöttem, hogy nem különösebben törődöm a kinézetemmel, mert amúgy is csak haza megyünk. Otthon meg ha egy egész napos bőgés vár rám, akkor miért is akarnék szépen kinézni? Lássák csak anyáék, hogy mennyire szarul nézek ki, ahogyan a nővérem is. Szerintem ő sem aludhatott többet, mint én, de ő legalább meg tudta játszani magát. Én viszont nem és igazából jelenleg nem is akartam. 

Hiába reménykedtem abban, hogy anya és apa megbeszélik a dolgokat és adnak még maguknak egy kis időt, álmaimban nem gondoltam volna, hogy valóban ez fog történni. Amikor anya közölte velünk, hogy este mindent átbeszéltek és úgy döntöttek, megpróbálják menti a menthetőt. Elsírtam magam, ugyanis rettenetesen örültem neki, hogy végül így döntöttek. Elképzelhető, hogy miattam és Haeun miatt gondolták meg magukat, de mindenesetre reménykedek benne, hogy innentől pozitív irányt vesz az életünk és talán olyan család leszünk, mint amilyen régebben is voltunk.

Elmentünk ebédelni a szülinapom alkalmából a kedvenc éttermembe. Igaz, hogy az tegnap volt, de jelenleg nem számított, mert ezek szerint mégsem tartanak anyáék annyira feleslegesnek. Ismét tortáztunk, én pedig megint azt kívántam, hogy legyen minden rendben a családommal és ne szakadjunk szét. Hosszú idő után most öleltem meg anyát és mondtam neki, hogy szeretem, ő pedig nyomott egy cuppanós puszit a fejemre és még egyszer bocsánatot kért az előző napi történések miatt. 

Nem azt mondom, hogy mindent elfelejtettem, csupán igyekszek nem gondolni rá, hanem mondjuk inkább azt tartani az eszemben, hogy Jimin szívása még mindig a nyakam felső részén van. Na, meg azért az sem semmi, hogy nem bánta meg a köztünk történteket és még azt is mondta, hogy akár ezerszer is megismételné. Ó, szerintem én lennék a legvidámabb ember, ha Jimin újra csókolgatná a nyakamat.