Annyira jó volt, hogy reggel végre nem késésben indultunk el a suliba, mert nem kellett várni a nővérem és Jimin érkezésére. Nem is tudom, hogy mikor indult utoljára ilyen nyugisan a reggelem, mert még arra is volt időm, hogy egy kis sminket magamra tegyek. Alapjáraton nem mázolom ki az arcom, de néhanapján megengedek magamnak egy kis rúzst és szempillaspirált. Haeun ígéretéhez híven elvitt a suliba és értem is jött, méghozzá egyedül. Kicsit kételkedtem abban, hogy ezentúl nem lesznek sülve-főbe együtt Jiminnel, de ezek szerint mégiscsak komolyan gondolta a tegnap este mondottakat. Nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene vagy sem, mert ha a nővérem kevesebbet találkozik a fekete hajúval, akkor sajnos én is.

Szerencsére rövidített óráim voltak, mert a tanároknak valamilyen értekezletük lesz, így hamarabb végeztem. Anya ki is használta az alkalmat és el is küldött minket bevásárolni, hogy mire apa este hazaér, finom vacsorával várhassuk. Szokásunkhoz híven a kapott bevásárlólista mellett vettünk egyéb édességeket és nassolnivalókat is, mert hát ugye azok nélkül nem élet az élet.

Egy hatalmas vigyorral az arcomon ültem be a nővérem kocsijának anyósülésére, kezemben egy csomag sültgesztenyével. Sikerült kikönyörögjem, hogy vegyen nekem, mert rettenetesen imádom és akárhányszor látok az utcán egy árust, muszáj vegyek. Haeun utálja amúgy és már a szagától is rosszul van, de miután elkezdtem neki hisztizni, hogy milyen rossz nővér, amiért csipszeket és egyéb egészségtelen ételt vesz, de egészséges ételt nem, extra mennyiséget kért nekem. Szerintem abban reménykedett, hogy így egészen hazáig csendben leszek, de túlságosan fel voltam pörögve a gesztenyéktől, ezért be nem állt a szám.

- Néha teljesen megértem, hogy Jimin miért tart idegesítőnek - sóhajtott fel a nővérem, amikor éppen arról kezdtem mesélni neki, hogy Lee Minho új sorozatában benne lesz az egyik kedvenc színésznőm.

- Na, most miért mondod ezt? - biggyesztettem le az ajkaimat, viszont mielőtt még válaszolhatott volna, csörögni kezdett a telefonja.

- Ki az? - kérdezte tőlem, amikor meglestem, hogy mégis ki keresi, mert először azt hittem, hogy anya.

- Jimin - mondtam, majd kezembe vettem a telefonját, hiszen sosem telefonál vezetés közben, ezért tudtam, hogy nekem kell majd a nővérem csávójával beszélni. Remek.

- Kérdezd meg, hogy mit akar - adta a parancsot, mire bólintottam egyet és fülemhez emeltem a készüléket.

- Szia, Haeun most nem ér rá, mert vezet. Mit akarsz? - vettem fel a lehető legkedvesebben a telefont.

- És te be mertél ülni mellé? - nevette el magát, mire a mellettem ülőre pillantottam, aki kérdőn nézett rám, amikor elmosolyodtam Jimin szokásos kedvességén. - Merész vagy, kislány. Amúgy csak azt akartam, hogy este át jön-e, mert unatkozom és nincs jobb dolgom.

- Nem úgy beszéltétek meg, hogy nem találkoztok ezentúl mindennap?

- De, de az nem jelenti azt, hogy nem jöhet át ma este - válaszolta, mire megforgattam a szemeimet.

- Este átmész Jiminhez? - kérdeztem a nővéremtől és úgy voltam vele, hogyha igent mondd, akkor menet közben szállom ki a kocsiból, ugyanis megígérte, hogy ma együtt vacsorázunk, utána pedig filmezünk.

- Nem - mondta végül. - Mondd meg neki, hogy ma nem jó, majd holnap.

- Azt mondja, hogy túl unalmas vagy, szóval nem akar ma is veled lenni - vontam meg a vállaimat, mire Haeun elnevette magát.

- Nem rólad van most szó, hanem rólam - vágott vissza, én meg nem voltam már annyira büszke magamra, mint a beszólásomkor.

- Tényleg nem megy ma át, mert családi kaja lesz otthon, de azt mondta, hogy majd holnap.

- Hát, az remek - mondta, lelki szemeim előtt pedig láttam, hogy megforgatta a szemeit. - Akkor kénytelen leszek magamhoz nyúlni - sóhajtott fel drámaian, mire szemeim hatalmasra tágultak és inkább elpillantottam a nővéremről, mert szerintem még el is vörösödhettem Jimin megszólalásától.

- Idióta, erre nem voltam kíváncsi - motyogtam és alsó ajkamat kezdtem harapdálni, mert rettenetesen zavarban voltam. Huh, hogy én mennyire utálom, hogy vizuális típus vagyok.

- Kár tagadnod, tudom, hogy minden vágyad az, hogy hozzám érj - nevette el magát, én viszont azonnal rávágtam, hogy ez nem igaz, bár hangom koránt sem volt olyan határozott, mint ahogyan én azt hittem. - Ha nem a nővéreddel járnék, akkor tuti többször is az ágyamban kötöttél volna már ki, de hát sajnos már foglalt vagyok! - mondta, hangján hallani lehetett, hogy milyen jól szórakozik.

- Még mindig idióta vagy - motyogtam, azzal bontottam is a vonalat, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy továbbra is ilyeneket mondjon nekem.

A nővérem mellettem ült és éreztem magamon kíváncsi tekintetét, én pedig már így is teljesen zavarban voltam, szóval nem akartam rontani a helyzeten. Tudom, hogy nem gondolta komolyan, amiket mondott - mondjuk lehet a magához nyúlós részt igen -, de attól még parasztság volt azt mondania, hogyha nem lenne együtt a nővéremmel, akkor igazából én is teljesen jó lennék neki. Ha személyesen mondta volna ezt nekem, tuti megpofozom, mert hiába Haeun csávója és hiába tetszik nagyon, attól még nem mondhat ilyen disznóságokat. Ha nincsen ló, akkor jó a szamár is, igaz?

- Na, mit mondott? - kérdezte nővérem, miután visszatettem a telefonját a műszerfalra.

- Hogy holnap mehetsz hozzá, ha vége van az óráidnak - találtam ki random valamit, mert nem állt szándékomban beszámolni neki arról, hogy miket mondott Jimin nekem.

- Nem rágott be, amiért a ma estére nemet mondtam?

- Nem - erőltettem magamra egy apró mosolyt, de nem néztem rá, mert még mindig hevesen dobogott a szívem a Jiminnel való beszélgetésem miatt.

- Akkor oké - vonta meg a vállait, én viszont nem válaszoltam neki semmit, hanem az utat kezdtem bámulni.

Az a baj, hogy az idő elteltével az érzéseim egyre csak erősödnek Jiminnel kapcsolatban, ahelyett, hogy kiábrándulnék belőle. Pedig én tényleg azon vagyok, mert Haeun barátja és eszem ágában sincs lenyúlni tőle, mert annyira szaréletű még én sem vagyok. Ugyanakkor egyre több időt vagyok a fekete hajúval és folyamatosan jövök rá arra, hogy mennyi közös is van bennünk. A nővéremmel konkrétan szöges ellentétei vagyunk egymásnak, de ezek szerint Jimin valahogy mégis megegyezik mindkettőnk ízlésével. Amikor egyébként nem köcsögösködik velem és nem piszkál, akkor nagyon jól el lehet beszélgetni vele, mert például mindketten oda vagyunk a The Walking Dead sorozatért, amit a nővérem rühell, mi viszont képesek lennénk órákat beszélgetni az új részekről. Jimin és én is szeretjük a horrorokat és a thrillereket, a nővérem viszont a romantikus filmekért van oda, amiket meg mi utálunk. Rengeteg ilyen kis apróság van, nekem mégis olyan sok mindent jelentenek. Amikor engem küldenek el vásárolni, akkor tudom, hogy Jimin is a csokipudingért van oda - ahogyan én is -, ezért mindig kettő csokisat és egy vaníliásat veszek. Az ilyen dolgok miatt érzem azt, hogy Jimin a hozzám való fiú, de hát sajnos erről lekéstem és nincs mit tenni ellene. Bele kell törődjek abba, hogy soha nem lehetek semmiben sem sikeresebb, mint a nővérem.

Nagyon rossz kedvem lett, nem is akartam már anyával és Haeunnal közösen vacsorát készíteni apának. Igaz, hogy tegnap teljesen bepörögtem miatta, de mostanra már teljesen megváltozott ezzel kapcsolatban a véleményem. Csak fel akartam menni a szobámba, magamra akartam zárni az ajtót és sírós zenéket hallgatni, amiknek köszönhetően újra és újra rájöhetek majd arra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Próbáltam eljátszani, hogy minden oké, de a sírás kerülgetett és tudtam, hogyha szóba kerül Jimin, akkor tuti elbőgőm magam. Annyira szerencsétlen vagyok, hogy pont a nővérem pasijába vagyok teljesen belezúgva. Sokkal jobb lenne, ha mindig bunkó lenne velem, mert akkor nem tudnám miért kedvelni. De úgy, hogy rengeteg közös témánk van és szinte mindenben azonos véleményen vagyunk, nos úgy eléggé bonyolult.

- Történt valami az elmúlt napokban, hogy így viselkedsz, Naeun? - kérdezte tőlem anya, mire rápillantottam, ugyanis eddig azzal voltam elfoglalva, hogy a megpucolt krumpli héjakat a kukába próbáltam dobálni - megjegyzem sikertelenül.

- Eddig minden rendben volt, hazafele úton lett szar kedve, de hiába kérdeztem nem mondja el - vonta meg a vállait nővérem, én pedig nyeltem egy hatalmasat és imádkoztam azért, hogy ne essen le neki, hogy a Jiminnel folytatott hívás zaklatott fel ennyire.

- Csak fáradt vagyok. Nem aludtam jól az éjjel. - hazudtam, de látva a reakciójukat, inkább lehajtottam a fejemet, mert egyikük sem hitt nekem.

Hálás voltam, amiért nem kérdezősködtek tovább, mert már így is nagyon vissza kellett tartsam a kiszökni készülő könnyeimet. Ugyan segítettem nekik, de nem kapcsolódtam be a beszélgetésükbe, ugyanis a gondolataim jobban beszippantottak. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy muszáj lesz kiábránduljak Jiminből, mert ha kiderül, hogy tetszik, akkor mindenki szemében én leszek a szemét és a rossz, pedig nem szándékosan csináltam. Sajnos nem tudom irányítani az éréseimet, mert ha most erre képes lennék, akkor tiszta szívemből utálni akarnám Park Jimint. Az a baj, hogy a környezetemben egyetlen olyan fiú sincs, aki legalább egy kicsit is tetszene. Egyik sem helyes, jó fej, valahogy egyik sem az esetem, bármennyire is szeretném. Lehet, hogy be kellene végre avatni a legjobb barátnőmet végre a dolgokba, mert tuti, hogy tudna tanácsokat adni és segítene is, ha tudna. Viszont szerinte is jó pasi Jimin, szóval nem akarom, hogy esetleg ez miatt összevitáznánk. Mondjuk Rinat nem úgy ismerem, de biztosan az orrom alá dörgölné, hogy tudta, hogy a nővérem barátja egyáltalán nem közömbös számomra. Folyamatosan ezzel piszkál, én pedig nem győzöm mondogatni neki, hogy erről szó sincs. Azt hiszem, hogy elérkeztem arra a pontra, amikor valakinek el kell mondjam az érzéseimet, mert magamban őrlődni egyáltalán nem jó móka.