- Ha bármi van, akkor azonnal hívj - lépett oda hozzám apa, amikor már minden csomagjukat kivitték a kocsiba és készen álltak az induláshoz.

- Rendben - mosolyodtam el. - De csak két napról van szó, szóval azt hiszem, hogy minden rendben lesz.

- Jimin azt mondta, hogy bármikor átjön, ha kell, szóval őt is nyugodtan hívhatod, mert hát ő egy kicsikét gyorsabban ideér majd, mint mi.

- Oké - bólintottam, bár én már eldöntöttem, hogy én ugyan nem fogom keresni Jimint.

Bár volt egy olyan sanda gyanúm, hogy jön ő majd magától is, nem kell szóljak neki, mert elvileg holnap megyünk állatkertbe, de hát még semmit sem egyeztettünk vele kapcsolatban, szóval lehet nem is lesz belőle semmi. A vasárnapi kaja óta nem találkoztunk, aminek részben örültem, részben viszont idegesített. De hát biztosan át fog jönni, amint elmennek a családtagjaink, ebben száz százalékban biztos vagyok.

- Vigyázzatok magatokra! - öleltem meg szorosan apát, mire nyomott egy apró puszit a fejem búbjára és szokásához híven megborzolta a hajamat, mert tudja, hogy mennyire utálom.

- Te is vigyázz - mondta, én pedig kikísértem a bejárati ajtóig, majd egészen addig integettem, amíg látókörömben voltak.

Egy hatalmas sóhajtás kíséretében zártam magamra a bejárati ajtót, majd úgy döntöttem, hogy készítek magamnak valami vacsorát, mert utoljára szerintem délben ettem a suliban. Még mindig nem tért vissza az étvágyam, de azért most már legalább a három fő étkezésnek sűrítek helyet, ha már a nassolások elmaradnak. Melegszendvics mellett döntöttem végül, mert ahhoz legalább voltak hozzávalók, nem úgy, mint például a tojásrántottához, mert hát tojást egy darabot sem találtam, hiába forgattam fel vagy ötször a hűtőt. A nappali kanapéján foglaltam helyet és bekapcsoltam a tévét, hogy kereshessek valami műsort, amit vacsora közben nézhetek. Végül a jó öreg Agymenők mellett döntöttem, amit egy jó párszor láttam már, de egyszerűen megunhatatlan. Teljesen depressziós voltam, amikor véget ért és nem tudtam mit kezdeni az életemmel napokig, ezért vagy háromszor újranéztem minden egyes részt, mert nem akartam felfogni, hogy egy ilyen csodának véget kell érnie.

Félrenyeltem, amikor valaki csengetett, hiszen éppen Sheldon egyik frappáns beszólásán nevettem, arra meg nem számítottam, hogy valaki fél hétkor át szeretne jönni. Ittam egy kortyot a kakaómból, majd megtöröltem a számat és a bejárati ajtóhoz mentem. Éppen csak annyira nyitottam ki, hogy kilássak, mert ha valaki éppen most akar betörni hozzánk, akkor könnyedén visszacsukhassam az ajtót és időt nyerjek a meneküléshez. Oké, túl sok ilyen tematikájú filmet nézek... Egy szőke hajú Jiminnel találtam szemben magam, aki éppen a telefonját nyomkodta, miközben fújt egy nagy buborékot a rágójából és a lehető leghangosabban ki is durrantotta azt.

- Szia - köszöntem neki és igyekeztem semleges arcot vágni, pont ahogyan ő is tette, viszont hajának színe rendesen lesokkolt és nem bírtam elrejteni meglepettségem, mert már annyira megszoktam fekete hajszínét, arra meg egyáltalán nem gondoltam, hogy valami új színt próbál majd ki.

- Szia - zárta le a telefonját, majd a farzsebébe csúsztatta azt és felpillantott rám.

- Mióta vagy szőke? - kérdeztem tőle, miközben kitártam a bejárati ajtót és beengedtem a lakásba.

- Szerda óta, miért? - vetette le magáról a fekete bőrdzsekijét, majd a már megszokott helyére fel is akasztotta, a cipőjét pedig a cipőbokszba tette.

- Csak meglepődtem, hogy nem egy fekete hajú Jiminnel találtam szemben magam, hanem egy szőkével - vontam meg a vállaimat.

- Érthető, gyors váltás volt, az biztos.

- Igen - mondtam, miközben leültem a kanapéra, ahol eddig is ültem és az ölembe vettem a félig elfogyasztott vacsorámat. - Te nem vagy éhes?

- Nem, ettem, mielőtt eljöttem otthonról - foglalt mellettem helyet, mire bólintottam egyet és folytattam az evést, mert így akartam kibújni a beszélgetés elől.

Reménykedtem benne, hogy csak átugrott egy kicsit és nem tervezi az egész estét itt tölteni, mert nem érzem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy kettesben legyek vele ilyen hosszú ideig. Mármint eddig ő került szándékosan engem, most meg hirtelen ő kezdi keresni a társaságom, mikor én már beletörődtem abba, hogy a kapcsolatunk visszafele halad. Azt hiszem, hogy a fiúk logikáját egyszerűen nem lehet megérteni, lehet próbálkozni bármivel.

- Akkor holnap megyünk állatkertbe és utána moziba? - szólalt meg pár perc elteltével, amikor már közel jártam a vacsorám végéhez.

- Hát, úgy lett megbeszélve, nem? - kérdeztem, mire bólintott egyet, ezért én is csak ezt tettem.

- Igazából már megvettem a neten a jegyeket az állatkertbe és a moziba is. Jó lesz, ha a Gyászoló Asszony Átkát nézzük meg?

- Azt már úgy is rég óta meg szerettem volna nézni, szóval nekem tökéletes - mosolyodtam el, mert nem gondoltam volna, hogy pont ezt a filmet válassza ki a sok lehetőség közül. Na, meg igazából azt hittem, hogy én csak egy ürügy voltam neki, nehogy el kelljen mennie a családdal túrázni, de ezek szerint már a kezdetekkor teljesen komolyan gondolta az ajánlatát.

- Akkor erre rendesen ráhibáztam - villantotta ki fogait és büszkén hátradőlt a kanapén.

- Eléggé - tettem le a kisasztalra az üres tányért, majd a kakaómat vettem a kezembe és lassan kortyolgatni kezdtem azt. - Kakaót sem kérsz?

- Hm, de - csúszott közelebb hozzám, majd szó nélkül kivette a kezemből a bögrémet és az én kakaómba ivott bele.

Szemeim kitágultak és meg sem próbáltam elrejteni zavarodottságomat, mert szerintem ő is teljesen tisztában volt azzal, hogy nem így értettem, hogy kér-e takarót, vagy sem. Miután ivott egy jó nagy kortyot, visszaadta a kezembe a bögrémet és a világ legszexibb módján törölte le szája széléről a kakaót, méghozzá a nyelvével... Nyeltem egy aprót és azonnal a tévére szegeztem a tekintetem, mert közel álltam ahhoz, hogy leszédüljek a kanapéról. Oké, Jiminnek határozottan jól áll még a szőke haj is, bár a fekete még mindig a kedvencem.

Néma csend állt be közénk, és ha nem ment volna a tévé, akkor szerintem az életem legkellemetlenebb helyzetét éltem volna át. Nem mertem a nővérem barátjára nézni, mert szerintem így is rendesen zavarba jöttem már, ha pedig megláttam volna - a nagy valószínűséggel elégedett és vigyorgó tekintetét -, akkor szerintem szégyenemben lefolytam volna még a kanapéról is. Így hát úgy döntöttem, hogy inkább elpakolom magam után a csetreseket és szótlanul a konyhába siettem, elmenekülve Jimin elől. Igaz, hogy egész estére nem bírtam csak úgy megszabadulni tőle, de ez a pár külön töltött perc is maga volt a megváltás. Le tudtam hűteni a felhevült testemet és légzésemet is sikerült úgy-ahogy helyre billenteni.

- Itt alszol vagy hazamész? - kérdeztem tőle, amint visszamentem a nappaliba.

Időközben elterült a kanapén és rendesen belemerült a tévébe, ezért szerintem észre sem vette, hogy visszatértem a konyhából. Vettem egy mély levegőt és beálltam elé szándékosan úgy, hogy ne lásson semmit a tévéből és még össze is fontam a mellkasom előtt a két karom, hogy még magabiztosabbnak tűnjek.

- Mi? - kérdezett vissza, ezzel beigazolva azt, hogy tényleg nem tűnt fel neki, hogy visszajöttem ide.

- Azt kérdeztem, hogy itt alszol-e vagy hazamész - motyogtam, mire látszólag elgondolkodott a kérdésemen.

- Igazából ez szerintem csak is rajtad áll. Ha elküldesz, akkor nyilván nem maradok itt, de ha nem szeretnéd egyedül tölteni az estét, akkor szívesen maradok a nővérednél amúgy is van pizsamám.

- Oké - bólintott egy aprót. Nem az, hogy minden vágyam az volt, hogy itt aludjon, de azért szerintem nyugodtabban hunynám le én is a szemeimet, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül a házban és valaki megvéd, ha arról van szó.

- Ez most a menjek haza oké, vagy a maradjak itt estére oké? - kérdezte, mire közöltem vele, hogy a második. - Amúgy gondoltam, hogy ezt fogod mondani, csak szerettem volna a szádból is hallani.

- Miből gondoltad?

- Mert ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem szeretsz egyedül lenni éjszaka, na meg azért én is inkább a társaságot választanám és nem a magányt - vonta meg a vállait. Bólintottam egy aprót, mert nem nagyon tudtam mit mondani a teljesen jogos feltételezéséhez.

- Akkor elmegyek gyorsan letusolni - mondtam, azzal meg is indultam a szobám felé, hogy a szokásos póló és bugyi helyett, most nadrágot is vigyek magammal a fürdőbe.

Nem siettem, sőt a tusolás helyett a végén a forró fürdő mellettem döntöttem, mert a szervezetemnek szüksége volt arra, hogy szétáztassam magam. Behunyt szemekkel feküdtem és igyekeztem kizárni a tényt, miszerint a ma estét Jiminnel fogom tölteni. Akaratlanul is eszembe jutott, amikor nála aludtam és hasamat kezdte cirógatni, majd utána meg is jegyezte, hogy nagyon szeretné lejjebb vezetni ujjait.

Vajon ma este is történni fog valami? Áh, nem hiszem, ugyanis ő gondolom a nővérem szobájában alszik majd, amíg én a sajátomban. Semmi értelme nem lenne annak, hogy egy ágyban aludjunk, mégis annyira jó lenne. Egyik részem ki akarta használni ezt a két napot, amíg csak is kettesben vagyunk, a másik viszont tisztában volt azzal, hogy nem történhet közöttünk az ég adta világon semmi sem, és talán még az sem jó ötlet, hogy Jimin most itt van. De hát nem én hívtam őt ide, magától döntött úgy, hogy átjön, mert ezek szerint velem szeretne lenni. Talán most majd lehetőségem lesz arra, hogy rákérdezzek az okára, amiért kerül engem, de attól félek, hogy még most sem lesz elég bátorságom szemtől-szemben megbeszélni vele a jelenlegi helyzetet.