Jimin került engem, méghozzá a lehető legfeltűnőbb módon. Nem jött át hozzánk, ha otthon voltam, ha pedig esetleg véletlen összefutottunk, egyszerűen hátat fordított nekem és még azelőtt elsétált tőlem, hogy megszólalhattam volna. Nem jött értem szerdánként, ahogyan azt megszoktam már és a szombati napokat sem töltöttük együtt, amíg a nővérem táncpróbán volt. Ez miatt pedig nagyon rosszul éreztem magam, minden nap sírtam és magamat hibáztattam, amiért Jimin eltaszít magától. Teljesen elhittem, hogy a szombati buli pozitív hatással lesz a kapcsolatunkra, de minden az ellenkezőjére fordult. Már annyi mindenre gondoltam, de egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy hirtelen miért döntött az ignorálás mellett. A buliban még azt mondta, hogy teljesen beindítja a vörös rúzsom és a szoknya is jól áll nekem, az elmúlt héten viszont még csak rám sem néz. Rina és Byulji is azt mondta, hogy azért csinálja ezt, mert rájött, hogy érzéseket táplál irántam. Ezért megpróbál ellökni magától, nehogy a végén engedjen a csábításnak és rám vesse magát, kicsit sem törődve Haeunnal. Nem tudom, szerintem nem ez áll a dolog mögött, de amíg nem tudok vele négyszemközt beszélni, addig nem is fogom megtudni az igazságot.

Byuljival egyébként már a buli másnapján beszéltünk és találkoztunk is egy kávé társaságában. Átbeszéltük a buliban történteket és szerencsére pontosan ugyanolyan jól kijöttünk, mint előző nap este. Vett nekem egy tűzvörös rúzst, én pedig teljesen meghatódtam, mert abban a tudatban voltam, hogy a megivott alkohol mennyiség miatt nem is emlékszik semmire, de mint kiderült, minden rémlett neki. Ezért is lepett meg egy rúzzsal, ami elmondása szerint nagyon hatásos, mert neki is van egy ugyanolyan, amit többször is alkalmazott már.

Rinanak természetesen elmeséltem mindent és egy fél perces fanolás után elmondta a véleményét, ami nagyon hasonlított Byuljiéhoz. Mondtam én, hogy hasonlít egymásra a két lány és amikor barátnőmnek meséltem a szőke csajsziról, totálisan azon a vélemény voltak mindketten. Megígértem neki, hogy majd találkozhatnak, de először én akartam jobban megismerni őt.

Jinhotól pedig bocsánatot kértem. Igaz, hogy csak üzenetben, mert nem lett volna annyi bátorságom, hogy szemtől szemben beszéljek vele. Sajnálom, hogy tegnap kihasználtam – persze ő erről nem tud – és nem akartam, hogy attól a csóktól elbízza magát. Én nem azért csókoltam meg, mert tetszik vagy bejön, csupán elragadott a hév és Jimin ezt hozta ki belőlem. Azt mondta, hogy nem kell bocsánatot kérnem tőle, de azért hangján hallani lehetett, hogy csalódott. Ez miatt pedig még rosszabbul éreztem magam, mert soha életemben nem gondoltam volna, hogy én valakit így ki fogok használni. Persze próbálta oldani a feszültséget a szokásos poénjaival, de koránt sem volt olyan közöttünk a hangulat, mint mondjuk a csókunk előtt.

Vasárnap nem találkoztam Jiminnel, ahogyan hétfőn és kedden sem. Szerdán nem jött értem, csütörtökön viszont összefutottunk a nappalinkban. Ő ment volna fel a nővérem szobájába, én pedig nassolni valóért indultam le a konyhába, mert megint sorozatoztam, ahelyett, hogy tanultam volna. Először megtorpant, ahogyan én is, de utána rögtön kapcsolt és csak úgy egyszerűen kikerült engem, pedig én már szólásra is nyitottam az ajkaimat, hogy köszönjek neki. Pénteken és szombaton megint nem találkoztunk, de hallottam, hogy nálunk van, viszont úgy voltam vele, hogy inkább nem megyek ki a szobámból, nehogy elüldözzem őt a házunkból. Vasárnap viszont elkerülhetetlen volt a családi ebéd, amire az egész Park család meg volt hívva.

Tiszta ideg voltam, kezeim folyamatosan remegtek és gyomrom görcsben állt. Nem akartam Jinhoval és Jiminnel egy asztalnál ülni, mert attól tartottam, hogy nővérem hamar rájön arra, hogy valami nem oké. Egyébként Haeun a buli utáni vasárnap bocsánatot kért tőlem és megígérte, hogy nem fog többet titokban szervezkedni, én pedig azonnal megbocsátottam neki. Azért mégiscsak a nővéremről van szó és elképzelhető, hogy túlreagáltam a dolgokat. Végül is csak jó szándékok vezérelték, nyilván nem akar rosszat nekem.

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne bőgjem el magam a családom és a Park család előtt sem. Legszívesebben bemásztam volna az ágyam alá és ki sem jöttem volna onnan egészen addig, amíg Jimin családja nálunk van. Nem akartam a szokásos sablon kérdéseket, ahogyan azt sem, hogy Jiminnel szemben üljek, jobbomon Jinhoval. Féltem, hogy ki fogok akadni, ha valaki valami olyat kérdez, mert az elmúlt napokban még az alvás sem ment. Jiminen kattogtam és újból átéltem a buliban folytatott párbeszédeinket. Először a helyes gyerekre volt féltékeny, majd konkrétan tudatta velem, hogy szívesen lesmárolna, aztán közölte, hogy beindítja a vörös rúzsom és a szexi ruhám is teljesen kikészíti. Túl szép volt minden ahhoz, hogy öt percnél tovább tartson. Aztán most úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy felfelé haladnánk a leejtőn, inkább lefelé csúszunk.

– Naeun! Nagyon jól áll a vörös rúzs! – szólalt meg Yuyeon, amint leültem Jinho mellé. Természetesen most is mellette kellett üljek, ahogyan Jiminnek is velem szemben kellett helyet foglalnia.

Nem akartam kirúzsozni magam, de a lányok szerint magamra kell vonzanom Jimin tekintetét, mert most szándékosan nem néz rám. Hát, sikerült elérjem a kellő hatást, ugyanis nővérem barátja engem nézett, persze ügyelt arra, hogy ne legyen túl feltűnő.

– Köszönöm – erőltettem magamra egy apró mosolyt.

– Tényleg jól áll! Kiemeli a formás ajkaidat! – bólogatott helyeslően nővérem, mire rápillantottam és tudattam vele, hogy neki is köszönöm.

Ezután szerencsére elterelődött rólam a téma és mire észbe kaptam, már megint a közös nyaralásról volt szó, aminek a dátuma jövő hétvége. Jimin azonnal offolta, én viszont nem szólaltam meg, mert ha választani kellene, hogy Jiminnel ücsörögjek egy kanapén és egyikünk sem szólaljon meg három napon keresztül, vagy a családdal menjek túrázni, hát inkább a túrázást választanám. Nem akarom, hogy még kellemetlenebb legyen a kapcsolatunk, mert szerintem fejjel mennék neki a falnak, ha össze lennénk zárva kettesben.

– Naeun? Te még mindig nem gondoltad meg magad? – kérdezte tőlem anya, de még mielőtt válaszolhattam volna, Jimin beelőzött.

– Mi már megbeszéltük, hogy állatkertbe és moziba megyünk, szóval nem gondolta meg magát.

Nem csak engem lepett meg, hanem úgy nagyjából mindenkit, kivéve Jinhot. Ő volt az egyetlen, aki mosolygott és elégedetten hátradőlt a székében. Volt benne valami fura. Mintha tudott volna valamit, de senkinek sem lenne hajlandó elmondani, mégha meg is fenyegetnék.

– Rendben, akkor nélkületek megyünk – törte meg a kínos csendet Sehoon.

Jiminre pillantottam, aki engem nézett, így végre egy hét után sikerült vele szemkontaktust kialakítani. Megnyalta ajkait, mire nyeltem egy aprót és inkább elnéztem onnan, mert szívem heves dobogásba kezdett és tenyereim is rendesen izzadtak. Olyan erősen szorítottam az evőpálcikákat, hogy csodáltam, amiért nem törtem őket össze, hiába vannak fémből.

Az ebéd további részében meghúztam magam és néma csendben próbáltam túlélni, kínos helyzetek nélkül. Fel sem néztem a tányéromból, még akkor sem, amikor tőlem kérdeztek valamit. Amint végeztünk a főétkezéssel, azonnal felpattantam az asztaltól és a szobámba rohantam. Magamra zártam az ajtót és egy hatalmasat üvöltöttem a nagypárnámba. Ez a két óra egy évnek tűnt, de komolyan. Azt hittem, hogy sosem lesz már vége. Úgy döntöttem, hogy nekiállok tanulni, mert így talán le tudom kötni egy kicsit a figyelmem. Legalább addig sem agyalok Jiminen és a fura viselkedésén.

Fülhallgatóval a füleimben ültem le az íróasztalomhoz és vettem elő a nyelvtan házimat, amikor is kaptam egy üzenetet Jinhotól.

"Nem engedsz be?"

"Hova?" – válaszoltam, mire azonnal érkezett is a válasz.

" Szobádba, szerinted hova?🙄"

Sóhajtottam egy hatalmasat, majd leállítottam az íróasztalomtól, ahova alig két perce ültem le. Kinyitottam az ajtót és kérdőn pillantottam Jinhora, mert nem tudtam, hogy mit akar.

– Nem mehetek be? – kérdezte.

– Minek? Tanulni próbálok. – vontam meg a vállaimat.

– Beszélni szeretnék veled, valami fontosról.

– Miről? – kérdeztem vissza, mert ha Star Wars lesz a téma, az számomra nem igazán fontos.

– Jimin – suttogta, nekem pedig már csak a neve hallatán is görcsbe rándult a gyomrom és a víz is levert. Némán álltam arrébb, ő pedig be is osont a szobámba, majd leült az ágyam szélére és megvárta, amíg helyet foglaltam az íróasztalomnál.

– Igen? – kérdeztem tőle, amikor nem szólalt meg és kezdett idegesíteni a csend.

– Tetszik neked, igaz?

– Nem! Nem tetszik, de ezt már megbeszéltük, nem emlékszel? – csattantam fel, miközben azon voltam, hogy meggyőzzem.

– Emlékszem és már akkor sem hittem neked. Naeun, látszik rajtad, hogy oda vagy érte.

– Én... – akartam volna ismét mentegetőzni, mire ő leintett.

– Nyugi, nem mondom el senkinek – mosolyodott el. – Csak ne tagadd előttem, jó?

– Jó – motyogtam, beletörődve abba, hogy lebuktam.

– Szerintem neki is bejössz.

– Aha, biztosan – forgattam meg a szemeimet.

– Hát, a szombati buli óta eléggé furán viselkedik. Történt köztetek valami, miután elrohantál mosdóba? – kérdezte, mire megráztam a fejem. Hiába mondta azt, hogy megbízhatok benne, valamiért még sem mertem őszintén mindent elárulni neki. – Úgy viselkedik, mint egy zombi, Haeun társaságát sem élvezi annyira, nem is láttam mosolyogni előző hét óta és tudtommal más nem történt vele.

– Ezt most miért mondod el nekem? – kérdeztem tőle.

– Lehet beszélned kellene vele.

– Még csak rám sem néz, rendesen ignorál engem, szóval nem hiszem, hogy sikerülne – vontam meg a vállaimat.

– Azért egy próbát szerintem megérne.

– Oké.

– Ha gondolod átjöhetsz holnap hozzánk, mert Jimin ma nálunk alszik – kelt fel az ágyamról, mire bólintottam egy aprót és nyeltem egy hatalmasat.

– Nem hiszem, hogy élek a lehetőséggel, de azért köszi.

– Te tudod – vonta meg a vállait, mielőtt még kiment volna a szobámból.

– Jinho! – szóltam utána, mire visszafordult felém és kíváncsian várta, hogy mit szeretnék. – Ez a beszélgetés maradjon kettőnk között, jó?

– Rendben van – mosolyodott el diadalittasan, majd becsukta maga után az ajtót és magamra hagyott.

Szerintem mondanom sem kell, hogy ezután semmit sem tanultam. Egyszerűen képtelen voltam a nyelvtanra koncentrálni, mert a Jinho által mondottak kavarogtak a fejemben, na meg ugye Jimin, ahogyan azt megszoktam már. Egyszerűen nem értettem viselkedését, ahogyan azt sem, hogy mi zajlik most le benne. Olyan, mintha ő maga sem tudná, mi is lenne a helyes vagy, hogy egyáltalán ő mit akar... Rá kellene kérdezzek, de annyi bátorságom sajnos nincsen, hogy elé álljak és konkrét választ követeljek cselekedetei miatt.