Kissé kínos volt, ahogy pár méterre táncoltunk a nővéreméktől, mintha amúgy nem is együtt jöttünk volna. Gyerekesnek és viccesnek tartottam, hogy Haeun még csak rám sem nézett és úgy tett, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Szerintem inkább nekem lenne jogom megsértődni, mintsem neki, de mindegy, ha neki ez jó, akkor csinálja. Jimin viszont többször is felénk fordult és lecsekkolta, hogy mi a helyzet velünk. Még mindig nem tudtam hova tenni a mosdó előtt történteket, ahogy azt sem, hogy miért zavarta volna annyira, ha elmegyek azzal a gyerekkel táncolni. Nem a lakásába hívott fel, csupán táncolni akart egyet, mert elképzelhető, hogy bejöttem neki. Végre lehetett volna esélyem valakinél, erre természetesen el kellett szúrnia... Nem is Jimin lenne, de komolyan.

– Ne nézd már őket ennyire feltűnően – hajolt közelebb hozzám Jinho, hogy ne kelljen annyira kiabálnia.

– Kiket? – játszottam meg magam, mintha fogalmam sem lett volna arról, hogy Haeunról és Jiminről beszél.

– Hát Jiminéket – válaszolta, mire elnevettem magam és közöltem vele, hogy nem is őket nézem, de hát látszott rajta, hogy nem veszi be a hazugságom. – Kezdem azt hinni, hogy tetszik neked a bátyám.

– Pfff, nem is értem, hogy hogyan jutott ez eszedbe – legyintettem egyet és igyekeztem a lehető legjobban megjátszani magam, nehogy rájöjjön, hogy teljes mértékben igaza van.

– Ha nem igaz, akkor bocsi. Csak mindig máshogyan viselkedsz a közelében.

– Nem tetszik Jimin, Jinho – ráztam meg a fejemet, mire bólintott egyet és folytatta tovább a táncolást.

Amikor legközelebb nővéremékre pillantottam, sikerült elkapnom egy hevesebb nyálcseréjüket, ezért gyorsan el is pillantottam róluk, mert nem akartam, hogy elkapjon a depresszió. Viszont egyszerűen nem bírtam nem rájuk nézni, szóval akaratom ellenére is újból rájuk néztem. Igaz, hogy messzebb voltak tőlünk, de attól még kristály tisztán láttam, ahogyan Jimin kinyitja a szemeit és rám néz. Tetőtől-talpig átjárt a bizsergés és hiába volt kissé szokatlan a kettőnk között létrejött szemkontaktus, engem mégis rendesen beindított. Engem nézett, miközben Haeunnal smárolt. Ez jelentheti azt, hogy igazából engem képzel a helyébe? Vagy csak direkt húzni akarja az agyamat, ahogyan az mostanában hobbijává is vált?

Nem gondoltam át, hogy mit is csinálok, egyszerűen csak tettem, amit jelen helyzetben jónak láttam. Figyelmen kívül hagytam a vészharangokat, amik szerintem ennél hangosabb nem is jelezhették, hogy ne tegyem, amire készülök. Megragadtam Jinho tarkóját és ajkaira tapadtam, mielőtt még bármit reagálhatott volna. Először természetesen meglepődött, de nem állt ellen sokáig, szinte azonnal el is mélyítette a csókunkat. Tenyereit a fenekemre csúsztatta, én pedig ezt az időpontot választottam ki arra, hogy Jiminre sandítsak.

Külső szemlélőként valószínűleg furának és zavarosnak tűnhet a dolog, én viszont legszívesebben sikítani tudtam volna az örömtől, amiért Jimin még mindig minket nézett és látszólag rendesen megleptem azzal, hogy lekaptam az öccsét. Oké, én sem gondoltam volna, hogy valaha lesz közöttünk több, mint mondjuk arcra puszi, amit minden család látogatásnál elvárnak. De most úgy éreztem, hogy meg kell csókoljam ahhoz, hogy még jobban magamra vonjam nővérem pasijának a figyelmét.

Hiába csókolóztunk mind a ketten mással, olyan volt, mintha egymást képzeltük volna oda magunkhoz, ez pedig rendesen életre keltette azokat a bizonyos pillangókat a hasamban. Jimin komolyan engem képzelne Haeun helyére? Lehetséges ez?

– Mindjárt jövök, csak kiszaladok a mosdóba – töröltem le Jinho ajkairól a vörös rúzsomat, egy pimasz mosoly kíséretében, majd szökdécselve megindultam az illemhelyiség felé.

Nem lepődtem meg, amikor alig pár másodperc múlva valaki a falhoz nyomott és megragadta a csuklómat. Jimin volt az, mellkasa olyan gyorsan emelkedett és süllyedt, mintha körbe kellett volna futnia az egész helyiséget ahhoz, hogy utolérjen. Kérdőn pillantottam rá, ugyanakkor rendesen vissza kellett fogjam magam ahhoz, hogy ne mutassam ki az előbb történtek miatti jókedvemet.

– Miért csókoltad meg Jinhot? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat és igyekeztem nyugodt maradni, bár szívem olyan hevesen dobogott, hogy alig hallottam kérdését.

– Miért ne tettem volna? – válaszoltam neki egy újabb kérdéssel.

– Naeun! Neked nem is jön be az öcsém!

– Lehet, hogy mégis bejön – tűnődtem el, szándékosan húzva az agyát. – Amúgy is ez volt a kis tervetek a nővéremmel, szóval nem értem, hogy miért zavar téged, hogy lekaptam az öcséd.

– Milyen tervről beszélsz? – szorította meg jobban a csuklómat, hiszen eddig éppen hogy fogta, nehogy elmenjek.

– Arról, hogy titokba elhívjátok ide Jinhot, hátha végre összejövök vele.

– Én erről csak ma értesültem, mielőtt elindultunk volna tőletek. Nem tudtam róla és amúgy is tudhatnád, hogy én nem szólok bele a kapcsolataidba és nem áll szándékomban kerítőset sem játszani! – mondta olyan közel hajolva az arcomhoz, hogy egy pillanatra teljesen elfelejtettem a személyes tér fogalmát.

Nem szóltam semmit, mert hirtelen nem tudtam volna neki valami ütőssel visszavágni. Szinte csak úgy kapkodtam a levegő után, mondhatni ziláltam is már, egyrészt mert túl gyorsan történtek az események, másrészt pedig azért, mert Jimin még mindig alig öt centire lehetett az arcomtól.

– Miért csókoltad meg akkor Jinhot?

– Mit tudom én - vontam meg a vállaimat. – Ha már a helyes és izmos srácot elűzted mellőlem, legalább ő ott maradt nekem.

– Mert ő csak a bugyidba akart bejutni, azért űztem el – forgatta meg a szemeit válaszolva az én szavaimmal.

– Elengedsz? El szeretnék menni mosdóba, mert ki kell mossam a számat. – eresztettem el egy gúnyos mosolyt, mire elnevette magát és hihetetlenkedve megrázta a fejét.

– Tudtam, hogy nem jön be az öcsém – villantotta ki a fogait és olyan vidám volt, mintha az előbb nyerte volna meg az ötös lottót. – Baszki, teljesen beindít ez a vörös rúzs – simított végig a csuklómtól egészen az alsó ajkamig.

Nem értettem, hogy hogyan képes alig egy másodperc alatt megváltoztatni a hangját és az arckifejezését, de olyan volt, mintha egy másik énje nyert volna utat magának és most azzal beszélgetnék. Már sehol sem volt a humoros Jimin, még a tekintete is megváltozott, így éreztem, hogy az elkövetkezendő percek rendesen megterhelőek lesznek számomra.

– Miért csinálod ezt velem? – kérdeztem elcsukló hangon és vettem reszketegen egy mély levegőt, amikor gyengéden végigsimított a kissé szétnyílt ajkaimon.

– Én is pontosan ugyanezt kérdezhetném – válaszolta, miközben benedvesítette saját párnáit.

– Én nem csinálok semmit. Te vagy az, aki folyton félreérthető dolgokat mondd nekem és szándékosan félreérthető helyzetekbe hoz.

– Nem csinálsz semmit? – horkantott fel és egy pillanatra sikerült elérnie, hogy tényleg elgondolkozzak azon, vajon csináltam-e valamit, ami miatt ezt mondhatta. – Nos, akkor miért van rajtad ez a szexi ruha? Miért vagy így kisminkelve, ha? Ha így nézel ki, akkor másra rohadtul nem tudok koncentrálni, meg a saját nőmre se! – mondta felháborodottan, nekem pedig az állam konkrétan a földet súrolta kijelentése miatt.

– Bocsánat!? – kérdeztem, vagyis inkább kijelentettem. Ezt még én magam sem tudtam pontosan eldönteni, annyira össze voltam zavarodva.

Ellépett tőlem és idegesen a hajába túrt, majd kifújt egy jó nagy adag levegőt. Rám pillantott, de végül nem szólt semmit, csak fogta magát és megindult a tánctér felé. Még hosszú perceken keresztül álltam nagyokat pislogva mozdulatlanul, viszont utána megembereltem magam annyira, hogy elcsoszogjak a mosdóig. Úgy éreztem, mintha jól fejbe csaptak volna az előbb és már egyáltalán nem éreztem becsiccsentve sem magam, mert Jimin szavai rendesen kijózanítottak. Csak álltam a hatalmas tükör előtt és bámultam magamat. A vörös rúzsom teljesen elkenődött és csak reménykedni mertem benne, hogy a Jinho csókja miatt, nem pedig Jimin ujjai miatt.

– Teljesen megőrjít ez a fiú – motyogtam, miután bevizeztem a tarkómat és a csuklóimat, mert rettenetesen melegem volt. Jimin rendesen feltüzelt, vagy mi... – Szándékosan húzza az agyamat és direkt mond ilyeneket nekem. Nem hiszem el.

– Te magadban beszélsz? – lépett oda mellém egy lány, aki annyira részeg volt, hogy alig bírt megállni a lábain.

– Igen, mint látod – válaszoltam, majd rá pillantottam, mert eddig azzal voltam elfoglalva, hogy igyak a csapból.

– Várj, kitalálom, tuti egy fiú miatt zsörtölődsz itt magadban - emelte a magasba a mutató ujját, mire közöltem velem, hogy eltalálta. – Na! Mesélj, csajszi, mert részegen elvileg nagyon jó tanácsokat adok!

– Biztosan egy mosdóban szeretnéd, ha kiönteném neked a szívem? – nevettem el magam, mert időközben az ismeretlen lány a mosdókagylóra támaszkodott és boci szemmel nézett rám várva, hogy meséljek neki.

– Felőlem ki is mehetünk a kanapékhoz – egyenesedett ki egy ugrás kíséretében. – Egyébként Lim Byulji vagyok – nyújtotta felém a jobb kezét.

– Ji Naeun – mutatkoztam be én is, majd hagytam, hogy megragadja a csuklómat és maga után húzott az említett kanapék felé.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kijövünk majd egymással, de kellemeset kellett, hogy csalódjak Byuljiban. Igaz, hogy szerintem a felére sem fog emlékezni a lelkizésünknek, de nem is számít, mert én minden percére fogok. Elmeséltem neki mindent Jiminről, egészen az elejétől kezdve. Néma csendben hallgatta végig a sztorit, majd miután elhallgattam és befejeztem a kiakadásommá vált mesélésem – mert ugye ma este rendesen felcseszte az agyamat –, kíváncsian vártam, hogy mégis mi lesz a véleménye az egyre furábban viselkedő Jiminről.

– Tuti bejössz neki – vágta rá azonnal. – Mármint vágom én, hogy nővéred palija meg minden, de hidd el, hogy te sem vagy közömbös számára.

– Igen? – ráncoltam össze a szemöldökeimet. – Miből gondolod ezt?

– Nos, nem tudom, hogy flörtölt-e már veled valaki. Ha nem, akkor most közlöm veled, hogy ez rohadtul annak számít. – paskolta meg egy hatalmas vigyor kíséretében a térdemet. – Diszkréten közölte veled, hogy felizgult rád, én ezt nem hagynám annyiban. Innentől kezdve tuti szoknyákban és vörös rúzsban járkálnék, csak, hogy még jobban húzzam az agyát.

– Nem tudom – sóhajtottam fel. – Még mindig az zavar a legjobban, hogy a nővérem pasija. Szerinted nem lenne undorító, ha rámásznék a nővérem faszijára?

– Nem te fogsz rámászni! – emelte magasba a mutató ujját. – Megvárod szépen, amíg a te herceged mászik rád. Addig meg húzod az agyát, de ne feltűnően, hanem olyan szépen-lassan.

– Jó, ez így nem hangzik annyira szarul – bólintottam egy aprót.

– Na! Ez a beszéd, csajszi! – villantotta ki fogait. – Ha megfogadod a tanácsom, akkor hidd el, hogy egy hónap múlva már a szexen is túl lesztek!

– Oké, én egyelőre teljesen elégedett vagyok azzal is, ha mondjuk megcsókol vagy tesz valami konkrét lépést, nem csak húzza az agyam és bókol nekem.

– Hát, akárhány fiúval volt dolgom, egyik sem volt a szavak embere, szóval reménykedjünk a csókban – vonta meg a vállait.

– Van instád vagy facebookod? – kérdeztem Byuljitől, mert nagyon szimpatikus lett az elmúlt órákban.

– Aha – vette ki a kezemből a telefonját és már önállósította is magát bejelölve saját facebookját és instagramját.

– Köszi – mosolyodtam el, mire legyintett egyet.

– Kérsz valamit inni? – kérdezte, de én csak megráztam a fejem, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy igyak. – Na! Meghívlak egy tequilára, gyere! - ragadta meg a csuklómat, majd ellenkezést nem tűrve maga után húzott.

Igen, Byulji határozottan szimpatikus volt nekem, már csak abban reménykedtem, hogy ha kijózanodik, akkor emlékezni fog rám. Mondjuk annyira azért nem részeg, vagyis most már legalább tud egyenesen sétálni és a szemei sem állnak ketté, ahogyan a mosdóban még igen.

Az éjszaka további részét vele töltöttem. A többiek nem kerestek, szóval gondolom el voltak nélkülem is. Egyszer sem láttam őket, de lehet jobb is, mert a végén még beszóltam volna Jiminnek, amiért egyre messzebb megy.

Byuljival viszont nagyon jól elvoltunk, mesélt ő is magáról és a jelenleg kérdéses kapcsolatán, ugyanis a csávója megcsalta, de elvileg csak azért mert részeg volt és basztatták a haverjai, hogy nem mer lekapni egy random lányt. Hát, megtette, de szinte azonnal fel is hívta Byuljit és sírva elmondta neki, hogy megcsalta. Azóta szünetelnek, de ahogy a lányt hallgattam, egyértelmű volt, hogy nem haragszik már rá és legszívesebben megbocsátana neki. De hát ő is pontosan olyan makacs, mint a nővérem, így esze ágában sem állt visszafogadni Dawont és még húzza egy kicsit az agyát. Illetve kihasználja, hogy esedezik utána és minden aprósággal elkényeztetni, mert minden áron be akarja neki bizonyítani, hogy mennyire szereti.

Ismerős volt a helyzet, mármint részben, ugyanis az első barátom engem is megcsalt, ezért szakítottunk. Csak hát ő nem véletlen, hanem szándékosan, mert kiderült, hogy a csaj már évek óta tetszik neki, aztán ő meg pont akkor adta be a derekát, amikor mi már fél éve együtt voltunk. Mindegy, ezen már túltettem magam, viszont azóta egyetlen komoly kapcsolatom sem volt, mert úgy vagyok vele, hogy nem merek senkiben sem megbízni. Nem akarom ismét újraélni a megcsalást, mert a világ legszarabb érzése. Jimin megjelenése előtt csak kavargatásaim voltak, amikkel én teljesen meg voltam elégedve, de hát mióta megjelent a nővérem barátja, más fiúk egyáltalán nem keltik fel az érdeklődésem.

Hajnali fél négykor jelent meg Haeun, Jimin és Jinho a kanapénál, ahol Byuljival beszélgettünk, majd közölték, hogy megunták a bulit, szóval megyünk. Egy hatalmas öleléssel köszöntem el az újdonsült barátnőmtől, aki a fülembe súgta, hogy reméli a fekete hajú, izmos mellkasát kivillantó fiú Jimin, mire közöltem vele, hogy igen. Erre ő csak perverzül megjegyezte, hogy érte még ő is átváltana szoknyára, hiába inkább nadrágos. Megbeszéltük, hogy majd még beszélünk egymással, én pedig tényleg reménykedtem benne, mert jól elvoltam vele az elmúlt órákban is. Kicsit hasonlított a stílusa Rinaéhoz, szóval tuti jól kijönnének egymással, ha találkoznának.