– Szóval fordíts szépen hátat annak a tükörnek és meg se próbálj leskelődni! – emelte magasba mutatóujját Rina fenyegetően.

– Rendben van – forgattam meg a szemeimet. – Kezdem azt hinni, hogy vérbeli kurvát fogsz belőlem csinálni.

– Ugyan, szívem, talán úgy ismersz? – ráncolta össze szemöldökeit, mire heves bólogatásba kezdtem. – Költői kérdés volt, de mindegy... – motyogta, azzal hátat fordított nekem és a magával hozott sminkes táskájában kezdett keresgélni. – Egyébként meg egy lazább, ugyanakkor mégis szexi sminket gondoltam neked, ami sokkal vagányabb lesz, mint a nővéredé, ezzel elérve, hogy Jimin csak is téged nézzen egész éjszaka. 

– Haeunnak is te csinálod a sminkjét? 

– Aha, megkért rá, de nyugi, a tiéd sokkal jobb lesz – kacsintott egy aprót. – Amúgy nem akarsz alapozni? Hoztam vodkát. – húzogatta a szemöldökeit, mire azonnal megráztam a fejem, mert vodkából szerintem elég nekem két pohár és már kész is vagyok. – Na, miért? Arra gondoltam, hogy ihatnál minden egyes rád kerülő smink után. Például, innál az alapozó után, aztán a korrektor után, majd a highlighter után is.

– Aha, persze – nevettem el magam. – Aztán csatak részeg lennék, mire végeznél velem. Mennyire jó ötlet leégetni Jimin előtt, miután tisztában van vele, hogy bejön nekem. 

– Jó, akkor nem kell minden egyes alkalommal innod, de kérlek igyunk már egy pohárral, mert ismerlek és tudom, hogy túlságosan feszült lennél, ha full józanul indulnál bulizni – nézett rám boci szemekkel, mire először megráztam a fejemet nemlegesen, de ő továbbra is kitartott, így muszáj volt igent mondjak. – Király! – villantotta ki fogait, majd el is lépett a sminkes táskájától és a hátizsákjához lépett. Oké, most már értem, hogy miért hozott magával egy hétre is elegendő cuccot. 

Összeszorítottam a szemeimet, miután ittam egy kortyot az átlátszó alkoholból és egy pillanatra azt hittem, hogy azonnal vissza is jön, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Az már részletkérdés, hogy gyomrom égni kezdett, majd rá kell jöjjek arra, hogy pontosan ezért nem rajongok a rövid italokért. Szeretem a vodkát, de csak is naranccsal, a whiskeyt pedig csak is kólával. 

Ezután Rina végre nekilátott a titokzatos sminkem elkészítéséhez, addig pedig jól kitárgyaltuk a sulit és hogy mindketten mennyire megbántuk, hogy vendéglátás szakra mentünk, mert mindketten ki nem állhatjuk a felszolgálást. Ezután jól kitárgyaltuk az osztályunkat és az osztályfőnökünket is – ami amúgy nálunk napi szinten megtörténik –, de most valamiért sokkal nyíltabbak voltunk, mint amikor szünetekben a sarokban sutyorgunk. 

– Oké, már csak a szempillaspirál van és a rúzs, aztán kész is – villantotta ki fogait és nagyon büszkén mérte végig alkotását. – Komolyan mondom, hogy még saját magamnak sem tudok ilyen fasza sminket csinálni. 

– Na, csináld, mert már nagyon kíváncsi vagyok – sürgettem, ugyanis éreztem a késztetést, hogy megforduljak a székemmel és a tükrömben megnézzem magam.

Kopogtak az ajtón, aminek én pont szemben ültem, így miután beengedtem az illetőt – akire amúgy azt hittem, hogy a nővérem –, premierplánba megpillantottam Jimint, aki már az esti ruhájában volt. Szemei hatalmasra tágultak, amikor rám nézett, én pedig ösztönösen el akartam nézni róla, de hát Rina nem engedte. 

– Na! Te szépen menjél csak ki innen! Még nincsen kész Naeun sminkje! – förmedt rá barátnőm nővérem pasijára. 

– Miért ne láthatnám Naeun sminkjét, mielőtt még kész van?

– Mert én azt mondtam, na, tipli – hessegette az ajtóm felé, amin alig fél perce lépett csak be.

– Ne már! Haeun tusol, én pedig nem akarok a szülőkkel beszélgetni. Hagy maradjak már bent, akkor nem nézek oda vagy mit tudom én. – nézett kérlelően barátnőmre, én pedig nem bírtam nem mosolyogni, mert aranyosnak találtam, hogy Rina ennyire befenyítette. 

– Jó, maradj, de akkor ülj le az ágyra és ne nézd Naeunt!

– Ne nézzem a piros és fekete sminkjét? – villantotta ki fogait Jimin, mire Rina mellkasba vágta és közölte vele, hogy mekkora egy idióta.

– Mi? Piros és fekete a sminkem? – pislogtam nagyokat és azzal a lendülettel meg is fordultam a székkel, hogy lecsekkoljam a Jimintől hallottakat. 

– Na, jó ezt nem hiszem el! – csattant fel barátnőm. – Egyszer akarok meglepetést, erre nektek el kell rontani!

– Jól áll – kacsintott rám a tükörből Jimin, mire zavartan elmotyogtam egy köszönömöt és úgy döntöttem, hogy inkább visszafordulok Rina felé. Szerintem ő nem hallotta az apró bókot, ugyanis túlságosan el volt foglalva azzal, hogy magában zsörtölődjön. 

– Mi van a nővérem által kiválasztott inggel? – kérdeztem Jimintől, ugyanis csak ekkor tűnt fel, hogy nem a fehér ing van rajta, hanem egy nagyobb kivágású, egyszerű,, fehér póló.

– Nem tudom, ehhez volt kedvem – vonta meg a vállait. – Miért, talán nem áll jól?

– De, jól áll – válaszoltam, mire Rina egy "Na, ne csináld" arckifejezéssel illetett, persze alig bírta elrejteni a mosolyát. 

– Akkor jól van – válaszolta nővérem barátja. 

Nem, hogy csak jól állt neki, egyszerűen lélegzetelállítóan nézett ki. Az, hogy mellkasa kissé ki volt, tudatta mindenkivel, hogy törődik alakjával és rendszeresen jár edzeni. Nehezemre esett nem őt nézni, mert egyszerűen ez a nagyobb kivágású fehér póló és a hozzá vett tökéletesen a lábaihoz simuló fekete farmer, tökéletes kombó volt. Arról nem is beszélve, hogy haját is beállította, nem csak úgy flegmán beletúrt, ahogyan azt általában szokta. Plusz felhúzott egy arany nyakláncot is, amit eddig még egyszer sem láttam rajta, de határozottan jó döntés volt, mert illett az öltözékéhez. 

Rina annyira beleélte magát a sminkelésembe, hogy még nyelvét is kidugta, viszont nem beszélgettünk, mert ugye Jimin is a szobámban volt. Fel akartam hozni valami témát, de nem nagyon beszélhettem, miközben a rúzst kente fel a számra, mert nem akartam, hogy még az állam is vörös legyen. Mert igen, a lehető legvörösebb rúzst választotta ki, amiért kissé meg is inogtam abban, hogy jól fogok-e kinézni és nem lesz-e túl sok. Mármint sosem sminkelem magam, biztosan furcsa lesz így látni. 

– Oké, már csak a fixáló kell és kész is – lépett a sminkes táskájához barátnőm, majd elővett egy átlátszó flakont. 

Amíg ő kutatott a fixáló után, addig sikerült elcsípnem Jimin tekintetét, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy centiről centire áttanulmányozza arcom minden pontját. Lesütöttem a szemeimet és csak reménykedni tudtam abban, hogy nem azért méreget, mert gáznak tart, hanem esetleg, mert tetszik neki. Ahj, annyira szeretném, hogy tetszek neki. 

– Na! Nézd meg magad! – lépett egyet hátra, hogy kényelmesen megfordulhassak a székkel. Igaz, hogy már láttam a piros és fekete szemhéjaimat, de nem néztem meg szándékosan alaposabban Rina miatt. 

– Azta! – pislogtam nagyokat, amikor megpillantottam magamat a tükörben. Mintha nem én lettem volna, de tényleg.

Egyáltalán nem volt vad és túl sok sem, szerintem tökéletesen eltalálta a színeket és annak árnyalatát is. Kifejezetten tetszett a vörös rúzs, mert kiemelte telt ajkaimat. Egyedül ezzel a testrészemmel vagyok elégedett, a vörös szín pedig határozottan dobott rajta még egy jó nagyot. Oké, ha nem lennék lusta és lenne tehetségem a sminkeléshez, akkor minden nap ilyen kinézetet varázsolnék magamnak. Viszont nincs az az Isten, hogy én akár öt perccel is hamarabb felkeljek, nemhogy fél, esetleg egy órával. A Jimin által kiválasztott ruha is tökéletesen passzolt a sminkemhez és komolyan mondom, hogy szépnek tartottam magamat. Nincsen sok önbizalmam, de most úgy éreztem, hogy végre úgy nézek ki, mint egy lány, egy nő és nem úgy, mint egy útszéli csöves.

– Na? Tetszik? – állt mellém Rina, mire heves bólogatásba kezdtem. 

– Igen! Nagyon-nagyon-nagyon szép és jó lett! – fordultam szembe barátnőmmel, azzal szorosan magamhoz is húztam egy szoros ölelésre. – Köszönöm!

– Ugyan – legyintett egyet. – Amúgy is szeretek másokat kisminkelni, na meg gyakorolnom sem árt, ha később ezzel szeretnék foglalkozni. – mosolyodott el, majd Jiminre pillantott, aki kicsit sem zavartatva magát, bámult minket. 

– Neked is tetszik? – kérdezte nővérem barátjától, mire oldalba könyököltem, mert nem értettem, hogy mégis mi a fenét csinál.

– Aha – válaszolta Jimin. – Jó lett, vagy mit szokás ilyenkor mondani – vonta meg a vállait és látszólag rendesen zavarba is jött, amit nem tudtam hova tenni, mert semmi olyan nem történt. 

– Akkor úgy érzem, hogy sikeresen elvégeztem a küldetésem! Na, gyere, muszáj lefotózzalak, mert büszke vagyok magamra! – csapta össze izgatottan tenyereit Rina, mire hagytam, hogy a lámpán alá irányítson, mert ott volt a legjobb a fényviszony. 

Ekkor lépett be Haeun is a szobába, aki szintén már az esti ruhájában volt. Nos, eddig tartott az, hogy szépnek és nőiesnek láttam magam. Haeunnak sokkal jobb alakja volt mint nekem, mellette dagadtnak éreztem magam. Jó kedvem azonnal felszívódott és szerintem egész estére magamra hagyott. Nővérem persze nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire csodaszép és gyönyörű vagyok, de én nem éreztem magam annak, szóval már mindegy volt. 

Ezután helyet foglaltam az asztalomnál, amíg Haeunt is kisminkelte Rina és egészen addig fel sem néztem a telefonomból, amíg kész nem lett. Nem volt kedvem buliba menni, legszívesebben lemostam volna az arcomra felkent vakolatot, mert nem éreztem jól magam. Utálom, hogy egy kicsit sem lehetek elégedett magammal, mert megjelenik a nővérem és a háttérbe szorít. Persze ezt tudom, hogy nem szándékosan csinálja, ugyanis nagy valószínűséggel ezzel ő tisztában sincs, de attól nekem sikerült a béka segge alá száműzni az önbizalmamat. 

– Mi a baj? – bökött oldalba Jimin, amikor Haeun és Rina túlságosan belemerültek a beszélgetésbe és a pletykálásba.

– Nincs semmi – válaszoltam, de továbbra is csak a twittert görgettem. 

– Aha, akkor miért nem szólalsz meg fél órája és miért nézel ki úgy, mint aki mindjárt elbőgi magát?

– Mert talán mindjárt elbőgöm magam?! – pillantottam rá, arra viszont nem számítottam, hogy ennyire közel lesz hozzám. – Mindegy – motyogtam, majd újból a telefonomnak szenteltem a figyelmet. 

– Naeun! – szólt rám, majd a telefonomért nyúlt, de én még időben elvettem onnan, ezért nem tudta elvenni tőlem. Haeun és Rina egy pillanatra ránk néztek, de miután csak annyit láttak, hogy "játszunk", nem tulajdonítottak nekünk nagyobb figyelmet és fojtatták James Charles kibeszélését. – Komolyan, mi a baj? 

– Nem érdekes, tényleg – zártam le a telefonomat és rápillantottam, amolyan "Kérlek, hagyjuk már ezt a témát" nézéssel. 

– Várj, tudom, hogy mi a bajod! – csettintett egyet a nyelvével, mire összeráncolt szemöldökökkel vártam, hogy kinyögje, amire gondolt. – Nem tartod magad szépnek? Szerinted Haeun szebb, mint te? 

– Nem – motyogtam, belül viszont rendesen meglepődtem, mert egyáltalán nem gondoltam volna, hogy elsőre eltalálja a két legfőbb problémámat. 

– Akkor? 

– Jó, talán igazad van, de te ne is törődj velem – vontam meg a vállaimat. 

– Naeun, figyelj, nem tudom, hogy miért vagy ennyire elégedetlen magaddal, de most itt leszögezem neked, hogy gyönyörű vagy, érted? Nem csak gyönyörű, hanem egy kurva jó csaj is egyben és hidd el, hogy minden faszi meg fog téged bámulni a buliban, olyan jól nézel ki. – csúsztatta kezét a csuklómra, mire nyeltem egy aprót és bólintottam egy alig láthatót. – És ezt nem csak azért mondom, mert a barátnőm húga vagy. Tényleg így gondolom és jó lenne, ha végre te is belátnád, hogy ilyen külsővel minden ujjadra találhatnál magadnak valakit.

– Oké, jó, elég lesz – állítottam le, mert úgy voltam vele, hogyha így folytatja, akkor el fogom sírni magam. 

Soha nem mondott még nekem fiú ilyen szépet és nem is gondoltam, hogy pont a nővérem barátja fog megvigasztalni. Gyengéden megcirógatta a csuklómat, majd visszaült az ágyra, én pedig lehajtott fejjel még vagy ötször újrajátszottam magamban az előző perc történéseit. Jimin nem ivott, teljesen józan, viszont mégis olyanokat mondott nekem, amiket szerintem más csak csatak részegen tudna. Nem tudtam hova tenni, ahogyan az előző héten történt incidenseinket sem. Hiába nem akartam többet látni a kettőnk között történtekbe, egyszerűen nem ment, az idő haladtával, pedig egyre csak arra tudtam gondolni, hogy talán... hogy talán én sem vagyok közömbös Jimin számára.